Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-13 / 11. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 13, 1958 Az utóbbi éveáben egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert azok a televízión szereplő hírmagyarázók, kik programjaikon “kontroverzális” kérdésekkel s személyiségekkel foglalkoznak. Az ilyenek közé tartozik Mike Wallace, Ed Murrow, John Wingate és több más. A maccarthyzmus korszakának legsötétebb évei után, melyekben állását, megélhetését, sőt életét kockáztatta az a polgár, aki gondolkozni, vagyoniam bocsá’ beszélni mert “kontroverzális” kérdésekről, az amerikai nagyközönség egy része érdeklődéssel fogad minden olyan rádió vagy televíziós programot, amelyeken oly kérdéseket, mint a hidegháború, a béke, a szocializmus, a Szovjetunióval és más szocialista államokkal való viszonyunkat, sőt ezen tulmenőleg, társadalmunk némely alapvető problémáját taglalni merik. Ezek a rádió- és televízió-kommentátorok természetesen nem meggyőződésből nyúlnak e kérdésekhez, hanem azért, mert érdekli a közönséget és százezrek vagy milliók hallgatják őket és igy gazdáik sikeresen hirdethetik programjuk folyamán a fogpasztáikat, cigarettáikat, fiatalító v. altatószereiket és hashajtóikat. Programjaikat következetesen azzal tarkítja e “művészek” némelyike, különösen a- Wallace és Wingate típusúak, hogy belenyulkálnak vendégeik privát életébe, különös előszeretettel a saját vagy ismerőseik hálószobatitkaiba. A múlt hét folyamán az egyik ilyen televíziós basa John Wingate azonban megkapta a már rég esedékes pofont. Ha nem is tettlegesen, de szavakban olyan pofozást kapott Churchill fiától, Randolphtól, amelyet aligha fog elfelejteni életében!' John Wingate, a pénzadó gazdáival előre megbeszélt és kidolgozott terv szerint “zaftos” kérdésekkel hozakodott elő mindjárt a program legelején. Nővérét, Sarah Churchillt illetően intézett kérdést Randolphoz. A nagy angol politikus lánya, Sarah Amerikában él mint hivatásos színésznő. Néhány hónappal ezelőtt állítólagos részegeskedés miatt a los-angelesi rendőrséggel volt egy kis kellemetlensége. Az ilyen zamatos dolgokban kéjjel vájkál a “szólásszabadság” jegyében a sajtó, rádió, televízió. De az angoloknak általában és Randolph Chur- chillnek speciálisan más véleménye volt e kérdés jogosságáról és illendőségéről. “Nem szoktam idegenekkel megtárgyalni családom tagjainak magánéletét — vágott vissza a Churchill fiú. “ön elküldte hozzám fizetett ki- futófiuját, hogy megvitassuk az interjú tárgykörét. Nővérem neve nem szerepelt ezen a listán”. “Oh... oh... dadogott a kissé meglepett Wingate — eszem ágában sem volt az Ön nővérével kapcsolatos incidens taglalása.” De Churchill nem tágított, mi több, egyre dühösebb lett: “Nekem eszem ágába sem jutna az ön nővérének magánélete felöl érdeklődni. Mi több én nem is szimatolgattam azután, hogy van-e Önnek nővére, vagy hogy mit csinált, vagy hogy az Ön anyja mit csinált, hogy vagy hogy ki volt az ön apja”. Wingate topogott valamit, de Churchill-ivadék már úgy belelovalta magát a dühbe, hogy már jobban nem is lehetett: “Még azt sem tudom, hogy önnek volt-e apja vagy sem. Nem tudom és nem is érdekel. De ha vNational Council of American Soviet Friendship MÁRCIUS 28-, 29- és 30-án pénteken, szombaton és vasárnap tartja ÉVI NAGY BAZÁRJÁT a 201 Second Avenue alatt (a 13-ik utcánál) UJ ÁRUCIKKEK Lunch — Tea — Vacsora •* Uj árucikkeket szivesen elfogadunk Hívja: MU 3-2080 számot----------------------------------,----------c tudnám is, akkor sem teregetném azt most ki a nyilvánosság elé. Én azt hisztiem hogy ön komoly dolgok felől akar velem Rt a nyilvánosság előtt beszélni, ön pedig mindig személyes témákat rángat elő. “Azok, akik vendégként szerepelnek az Ön programján szívességet tesznek önnek. Ön viszont nagy pénzt csinál belőle. Én egy krajcárt sem látok belőle. Mért engedjem hát meg, hogy Ön itt belémrugdosson. Nem engedem! Én egy szabad ország polgára vagyok. . . Minket nem ijeszt meg a televízió. Mi azt tesszük, amit akarunk és belénk senki sem törölheti sáros csizmáját”. Wingate kéts'gbesetten iparkodott, hogy hoz jusson, de csak ennyi jött ki belőle: “Nekem úgy tűnik fel, hogy. . .” de Churchill máris visszavágott: “Ha Ön azt olyan szépen kispekulálta., hogy ily kérdéssel fog előállni ,ám legyen úgy. A szégyen az Ön fejére hull. Én még azt sem tudom, hogy mit árulunk e programon? Hajnövesztő szert, vagy hashajtót? Ki az ön hirdető cége? Nekem nincsenek hirdetőim”. Végre nagy nehezen Wingate is szóhoz jutott és idézett a Time hetilap egyik cikkéből, amely megállapította Randolph Churchillről, hogy “csúfosan megbukott a politikai életben és elég gyengén szerepel az újságírás terén is”. Az ür meghódítására készülő ember joggal teheti fel a kérdést önmagának: “Ismered-e saját portádat?” Meghóditottuk-e glóbuszunkat a földrajz, a geológia, az állattan és az orvostudomány fegyvereivel? És ha nem, milyen meglepetéseket tartogat számunkra bolygónk az egyes tudományának területén? Vegyük például az állattant. Zoológiái kacsák A ferencjózsefi idők sajtójában nyaranta — az uborkaszezonban — rendszerint megjelent a “fiumei cápa”, amelyről a fiirdőzők többet olvastak, mint amennyit láthattak belőle. Ma is megesik, hogy a nyugati lapok némelyike “feltálalja” olvasóinak a “fiumei cápa” valamelyik rokonát, talán ne is beszéljünk itt a forgalommá vált Loch Ness-i szörnyről. Vegyük csak azt az egy évtizedes tengerentúli újsághírt, amely arról számolt be^ hogy az amerikaiak délsarki expedíciója eddig még a történelemben ismeretlen, kutya- nagyságu, vakondszerü állatra bukkant a jégmezőkön. A szenzációsajtó részleteket is közölt az uj emlős méreteiről, sárgás szinü szőrzetéről, majd olyan csend támadt, hogy az óriásvakond lélegzete is meghallatszott volna, ha — létezett volna ilyen élőlény. “Őslények” Ugandában A tavalyi nyár nyugaton nagyon meleg és nagyon unalmas lehetett, nagy európai lapok röpi- tették hát világgá a szenzációt, hogy egy afrikai légijárat két pilótája — mindketten családos, megbízható emberek — az ugandai mocsárvidé-. ken óriás őshüllőket pillantott meg a magasból. A géppel, amelyen rajtuk kívül senki sem tartózkodott, néhány kört Írtak le és alaposan szemügyre vették a szörnyetegeket. Fényképezőgép, sajnos nem volt náluk. . . Az eset színhelyére érkező szakemberek, rádió- és televíziós riporterek helikopterei, persze hiába keringtek a mocsár felett. A Himalája-ember rejtélye Valamivel több reményt fűztünk ahhoz, hogy sikerül az emberszármazásu majomhoz hasonló Himalája-emberre bukkanni, “akit” az angol sajtó évek óta “förtelmes hóembernek”, “havasi embernek” nevez. Ezt a lényt elsőként nepáli bennszülöttek látták, továbbá néhány hegymászó találkozott a sajátos lénnyel vagy nyomával. A Himalája-emberről a Mount Everestet meghódító Hunt-expedició is beszél bennszülött tapasztalatok alapján.. Egy angol utazó egyenesen azt ajánlja, hogy saját szemével látta a “hóember” kipreparált vörhenyes szinü bundáját egy lámakolostorban. Most, hogy Pronyin szovjet hidrológus is említést tesz róla, tudományos körök kezdik komolyabban venni a Himalája-em- bert, bár a kérdés, leginkább a laikusokat izgatja. “Nem érdekes”, válaszolt talpraesetten az if jabb Churchill, “hagy a Time magazin tollnokái sohasem ii-nak Mr. Luce (Luce a Time, a Life és a Fortune nevű elterjedt tőkés lapok tulajdonosa. — Szerk.) fiáról. Ezek a tollnokák igen tehetséges irók. Olyan bátran lelepleznek mindenkit. Csak pénzadó gazdáik családjáról nem mernek megmukkanni. “Én azonban igen ízléstelennek tartom mások— magánéletébe való belenyukálást. Nekem eszem ágába sem jutna a Luce család magánéletébe be levájkálni, habár Mr. Luce gyakran utasítja a maga, különben tehetséges bérenceit a Churchill család magánéletének felkutatására”. Végre sikerült Wingate-nek a témát megváltoztatni: Kéi’te Churchillt, mit értett múltkori abbeli kijelentése alatt, hogy “az amerikai jelleír ben sajánlati'améltó változás állt be”. “Az ameiűkai nép nagymérvű alkalmazkodási , betegségben szenved”, válaszolt Mr. Randolph habozás nélkül. “Mindenki olyan akar lenni, mint a szomszédja. Mindenki fél. Gyakran olyan alakitól, mint Ön. De elsősorban a nagy részvénytál saságoktól, a televíziótól, a sajtótól. Ezek irjá1' elő nekik, hogy mit egyenek, mit igyanak, mir, v.n ruhát viseljenek és gyermekeik mit tanuljanak”. “Ha az ember önnek hinne, elméskedett Wingate, “akkor azt kellene hinni, hogy egész Amerika nem más, mint egy nagy csomó duhaj részvénytársaság, újság, rádió, televíziós állomás.” Miután Mr. Churchill megkritizálta Amerikát és Mr. Wingate-et a végén mégis kijelentette-: “Amerika a világ reménysége”. Tom Slide amerikai olaj mágnás és Sergel chicagói orvos külön-külön expedíciót szervezett, hogy idomított kutyák segítségével derítsenek fényt a rejtélyre. Sergel dojktor—mellékesen — a Mount Everestet is*meg szelhetné mászni. Az Összeszűkülő világ és a táguló világűr A hírközlés és a közlekedés páratlan ütemű fejlődése összezsugoritbtta a Föld méreteit. Az elemeken diadalmaskodó ember már más égitestekig tekint, ugyanakkor azonban tudja, hogy “idehaza” is sok még a tennivaló. A csodálatos felfe dezések korszaka — elsősorban az orvostudomány, a fizika és technika területén — jóformán még csak most kezdődött. Komoly feladatok várnak azonban ránk a történelmi kutatás és a nyelvtudomány területén is. Ami az állattant illeti: egy-két lehetőségtől eltekintve, nem valószínű, hogy a zoológia művelői eddig ismeretlen magasabbrendü élőlényre bukkannak. Miért köhög az iskolásgyermek és a tanító a tanítás ideje alatt? Az angol iskolaorvosok gyakran tapasztalták, hogy ha iskolai szünet van, a nevelők és a diákok még a tavaszi szénanáthás időben is alig-alig köhögnek, annál többet a tanítás ideje alatt. A “rejtélyt” most oldották meg. Valahányszor letörlik a krétával teleirt táblát, hatalmas krétafelhő szennyezi a levegőt, s izgatja a tanítónak meg főképp az első padsorokban ülő tanulókna' a légzőutjait. Most pályadijat tűztek ki por m kül eltávolítható Írószer feltalálására^ A vize ronggyal és szivaccsal végzett törlés is nagj poi'képződéssel jár. Az úgynevezett perspex fehér tábla, amelyre színes és fekete zsírkrétával Írtak, nem felelt meg, mert egy-egy osztályban a tanulók egyharmada volt csak képes elolvasni a fénylő tábláról az Írást. Az angol diákok — s nyilván a- világ minden iskolája — kíváncsian várják, hogy végre feltalálják a por nélkül törlő berendezést vagy a port nem okozó krétát. Sok millió tonna kén a levegőben A szén elégésekor nemcsak értéktelen égéstermékek távoznak a levegőbe, hanem olyan anyagok is, amelyek egyébként felhasználhatók volnának. Egyebek között kén is, mégpedig — egy Angliában végzett számítás mutatja — nem is kevés. Angliában ugyanis egy év alatt 2.5 millió tonna kén kerül a szénből a levegőbe kéndioxid alakjában. Ehhez csak maguk az elekti*omos müvek 1 millió tonnával járulnak hozzá. Ellenben a gázmüvek és az olajfinomítók tisztítják a távozó gázokat, úgyhogy ezen a módon évi 170,000 tonna ként visszaszei'eznek. BBflBBflaBBflflBBBBBBBB MINDENKI szeretne sokáig élni, de senki sem kíván öreg lenni. Swift A “HAVASI ŐSEMBER“ Megkapta a szája izét
