Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-13 / 11. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 13, 1958 — A politikusok egymást vádolják a depresszióért Nézzük, nézzük az amerikai két politikai állatot: a szamarat meg az elefántot. Mutogatnak egymásra s közben teletüdővel harsogják: — Te vagy az oka a gazdasági válságnak! Te vagy az oka a kereskedelem és az iparok csökkenésének! Ezt olyan őszintén mondják, hogy kénytelenek vagyunk hitelt adni nekik. — Ez egyszer mindkettőtöknek igazatok van! ★ Persze ezt nem merjük nagyon hangosan mondani, inkább csak úgy félve sugjuk magunknak. Mert maga Eisenhower elnök mondotta, hogy az amerikai gazdaságnak semmi baja sincs, a kis le- csendesülésnek már március közepén vége lesz, újra nekilendülnek az iparok kerekei, lesz munka bőven. És aki ezzel ellenkezőt mond, vagy aki ebben nem hisz, az bizony rossz szolgálatot tesz az országnak. Az alantasabbak persze ebből kisütötték, hogy aki rossz szolgálatot tesz az országnak, az szub- versziv, áruló, ak't esetleg börtönbe kell tenni. Nem kívánjuk a börtönt, inkább elhisszük, hogy gazdasági téren semmi baj, vagy ha van, az szóra sem érdemes. Különösen nem, ha azért a szóért börtön jár ! ★ De George W. Malone nem fél a börtöntől. Könnyű neki, hiszen ö republikánus párti szenátor Nevada államból s igy bátran megmondhatja, hogy a gazdasági válságot New York város okozza. A televizión adott interjújában tette ezt a kijelentést a hires Edward R. Murrow kommentátornak. — Hogy lehet az? — kérdezte csodálkozva Murrow. »• — Hát úgy — felelte Malone —, hogy New York nemzetközi és ott olyan magas házakat építenek, hogy azoknak ablakaiból átlátnak Európába meg Ázsiába és azt nem látják, hogy mi történik körülöttük. Aztán olyan erősre csinálják az épületek ablakait, hogy azt hiszik, azokon át nem lehet kiesni. De majd meglátják, ha megüti őket... — Mi üti meg őket? — vetette közbe Murrow — Hát a nagy depresszió! Mi más is üthetné?! •— volt a válasz. ★ Lám a demokrata szenátor, Hubert H. Humphrey (Minn.) már jobban tudja. És amit tud, ő is a televizión adta ki magából a “Face the Nation” programon,. Mint jó demokrata, természetesen a republikánusokat okolja a pangásért, akárcsak a jelvényük, a szamár. — Készakarva csinálták ezt a kis “lecsendesi- lést”,.de most már nem tudják kontrolálni. Most aztán nem tudják, hogy adólevágással, vagy adófelemeléssel lehetne-e útját vágni a további esésnek. Humphrey szenátor az adólevágást ajánlja. Humphrey volt pénzügyminiszter viszont attól tart, hogy az adórendszer megbolygatása olyan végzetes következményeket hozhat, hogy azok felgöndöritik az ember hajszálait is. Ez a Humphrey még mindig igen jóbarátja az elnöknek, aki február utolsó hetét is annak a birtokán töltötte. Bizonyára szóbaj ött ott a gazdasági válság kérdése is. Annyi bizonyos, hogy a haj felgöndörödése az elnököt nem ijeszti meg. ★ A Drew Pearson meg azt mondja, hogy az acélbárók okozták a gazdasági “elernyedést”, mert az utolsó év alatt minden ok nélkül felemelték az acél árát tonnánként 19 dollár és 50 centtel. Az acél áremelkedése minden más használati cikknek felveri az árát, igy a fogyasztóközönség kevesebb árut tudott vásárolni, minek következtében megteltek az áruházak, a gyárak nem kaptak újabb rendeléseket, csökkentették tehát a munkaerőt, mire a tömegvásárlás még jobban esett s lassanként elérkeztünk a mai “recession” állapothoz. Drew Pearson még azt is mondja, hogy ez a hivatalos felfogása az elnök által kinevezett “Council of Economics Advisers” bizottságnak is. Annak elnöke, Raymond Saulnier és kollégái nagyon rosszul érzik magukat, mert az elnök nem hallgatott rájuk s most a világ őket okolja, hogy a kormány nem csinált semmit az ipari hanyatlás megakadályozására. A bizottság egyes tagjai a lemondás felett tanácskoznak, — jegyzi meg Pearson. Persze, azoknak a haja hamarább göndörödik, mint az elnöké. ★ Aztán ott van a Dr. Bemard Schwartz esete. Ez a dr. Schwartz állítólag Amerika leghíresebb jogtudósa. Már gyerek korában nagy zseninek mutatkozott. Húsz éves korára már elvégezte a Harvard-egyetemet, aztán egy-kettőre megszerezte nemcsak az ügyvédi doktorságot, hanem a filozófiait is, ma annyi doktorátusa van mint más közönséges embernek inge. Korán ki is nevezték egyetemi tanárnak és onnan kérték kölcsön, hogy a képviselők egy bizottsága részére kutassa ki, hogy az úgynevezett szövetségi bizottságok, mint például a Federal Communication Commission (FCC) is tiszta kézzel dolgoznak-e, avagy megvesztegetések révén hozzájárulnak a profithará- csoláshoz és azzal segítik az ipari pangást? Ez a Dr. Schwartz roppant nagy tudós lehet, csakhogy éppen nincs elég vágott dohánya. Mert ha lett volna, nem sütötte volna ki olyan egykettőre, hogy a bizottság elnöke, Richard A. Mack igen sok “kölcsönt” és ajándék-részvényt kapott a kliensek egyikétől. A sok doktorátussal biró Schwartzot erre azonnal kivágták a vizsgáló ügyészi tisztségéből. A nagy tudós csak akkor jött rá, hogy a politikusok neki ezt a rendeletet adták: — Üsd agyon, de ne nagyon! Mack komiszárust persze lemondatták, illetőleg kirúgták, mert mint az elnök is elismerte, a vizsgálaton kiderült adatok után már semmi jót sem tehetne a tisztségében. De a kérdés az, hogy tett-e valami jót a vizsgálatok előtt is? Mack persze védekezik: nem csinált semmi törvényellenes dolgot, nem rabolt, nem lopott, nem sikkasztott. Az egyetlen, amit ráfognak és amit EL KELLETT ISMERNIE az, hogy elfogadott nagy kölcsönöket meg ajándékrészvényeket a kliensek ügyvédjétől. Dehát ki nem csinálja azt? — kérdezte ártatlanul. Hát a képviselők meg a szenátorok nem mind ugyanazt teszik ? Lehet, hogy igen, de azokat még nem fogták rajta és ez a nagy különbség. Ezt még az a Mack is tudhatná! ★ Igen, de mi van a depresszióval? Köszönjük a szives érdeklődését, annyit mondhatunk, hogy senki sem akarja vállalni a szülők szerepét, mintha se apja, se anyja, de még csak istápolója (sponsor) se lenne. De azért jelenthetjük, hogy a kis jószág szülői gyámkodás meg “sponsor” nélkül is szépen nő, hízik és gyarapodik. * (gb) TÁRSADALMUNK PROBLÉMÁI 4 ÍRÓ BONCKÉSE ALATT Négy könyv jelent meg Amerikában az elmúlt néhány hónap folyamán (az egyik valamivel régebben), amelyekkel olvasóinknak, mint Magyar Amerika legolvasottabb, legjobban tájékozott embereinek, véleményünk szerint meg kell ismerkedniök. Ez a négy könyv a következő: C. Wright Mills: THE POWER ELITE (Amerika igazi urai) William H. Whyte Jr.: THE ORGANIZATION MAN (A cég embere.) Victor Perlő THE EMPIRE OF HIGH FINANCE (A finánctőke birodalma), Vance Packard: THE HIDDEN PERSUADERS (A tudományos igézet emberei, avagy: A Titkos Rábe- szélők.) Tfftin (Az eredeti angol címek magyar fordítását nem annyira szószerint, mint a lényeg kedvéért némi irodalmi szabadossággal adtuk. — MMT.) A négy könyvet az amerikai társadalomban egymástól igen távoli helyet elfoglaló és homlok- egyenest ellentétes politikai nézeteket valló személyek Írták. Egyik közülük még nem is túl régen az amerikai nagytőke legcifrább és egyik legbefolyásosabb lapjának, a Fortune magazinnak volt belmunkatársa, (William Whyte, Jar.,) Egy másikat egy évvel ezelőtt hurcolta meg az Ame- rika-ellenes Bizottság (Perlo-t ugyanazon a kihallgatáson, amelyre lapunk belső mnkatársait is beidézték). A harmadik a Columbia Egyetem társadalomtani professzora (C. Wright Mills). A negyedik szintén egyetemen tanít jelenleg (Packard, N. Y. University.) Mi az, ami szerzőik ellentétes beállítottsága dacára a könyveket közös nevezőre hozza? Az, hogy mind a négy társadalom kritikai bonckés alá veti a dullesi politika által annyit hangoztatott úgynevezett “szabad vállalkozási” rendszert, mi több, az egész “szabad világ”-ot, ahogyan az ma az Egyesült Államokban funkcionál. S ha Dulleséknek volna bőr az orcáikon, akkor igen és ha saját beszédeiken s egy két Wall Street-i kiadványon kívül mást is, sőt uram- bocsá, komoly könyveket is olvasnának, akkor e könyvek elolvasása után igen pirulnának. A mi olvasóinknak mindenesetre ismerniök kell a könyvek lényegét tartalmuk és jelentőségük miatt. Tekintve, hogy megvásárlásuk legtöbb olvasónk számára anyagilag a lehetetlenség határán mozog (a négy kötet bolti ára $16.90) és miután elegendő számú könyvtár létesítésére sem a múltban, sem jelenleg nem jutott pénz a világ leggazdagabb országában, de még ha jutna is, ILYEN könyvek vásárlására semmiesetre sem, ezért e cikk Írója elhatározta, hogy szerény képességéhez s lapunk szűk terjedelméhez mérten néhány cikk keretében igen rövidre vontán ismertetni fogja azok tartalmát. Az egyik könyv ismertetése Kezdjük azzal, amelyik talán a legfontosabb a négy között: a Power Elite-el. Az iró, C. Wright Mills azt igyekszik bizonyítani, hogy a hatalom igazi s kizárólagos birtokosai Amerikában a legnagyobb i'észvénytársa- ságok vezetői, a tábornokok és a magasrangu politikusok viszonylag szűk csoportja. Ez a hármas csoport szoros kapcsolatban áll egymással és teljesen felelőtlenséggel intézi az ország sorsát, értve azalatt, hogy nincs akinek felelősséggel tartoznának — egymáson kívül és még kevésbé, akik felelősségre vonhatnák őket. Ha az iró nem is írja ki szószerint, de ettől a konklúziótól elválaszthatatlan ama tény megállapítása, hogy a sokat hangoztatott “népuralom” bizony — igen vérszegény. Haladószellemü munkásoknak, természetesen mindez nem újdonság. De amikor már a Columbia Egyetem professzora könyvet ir e témáról és amikor e könyv már negyedszer jut nyomás alá, akkor megállapíthatjuk, hogy “Epour Si Muove.” (mégis mozog a föld.) Az amerikai értelmiség egy részében bizonyos fokú erjedés indult meg, amely elkerülhetetlenül éreztetni fogja hatását a társadalom más rétegeiben is. “A hatalom igazi urai — Írja Mills professzor mélyenszántó könyve bevezető soraiban — olyan emberek, akiknek a társadalomban elfoglalt helye lehetővé teszi számukra az átlagos ember számára leküzdhetetlen korlátok áthidalását. A modern társadalom döntő szervezeteinek vezérhelyeit foglalják el. ők a nagy részvénytársaságok urai. ők irányítják az állam gépezetét és élvezik annak előjogait, ők irányítják a katonai intézményt. Egyszóval a társadalom stratégiai kulcspontjait foglalják el s az ország minden' ereje és gazdagsága e pozíciókban összpontosul. Ezek az emberek nem egyeduralkodók. Megvannak nekik a tanácsadóik, szószólóik és vélemény formálóik... Közvetlenül alattuk állanak a hivatásos politikusok a középső rangfokozaton és más befolyásos csoportok városokban és vidékeken. Ott vannak körülöttük a hivatásos “hírneves emberek”, akiknek habár nincs is hozzájuk hasonló hatalmuk, de meg van a képességük ahhoz, hogy lekössék a tömegek figyelmét... ezek némelyike mint erkölcsi bírók, vagy Isten földi képviselői szerepelnek és képesek a tömegeket érzelmileg befolyásolni. Szereplők ugyanabban a drámában amelyben a hatalom igazi urai játszanak, de a szerepíük másodrangu. A főszerepet a stratégiai kulcspozíciót elfoglaló vezetők játszák.” Ugye érdekes megállapítások ezek? Következő cikkünkben mélyebben taglaljuk Mr. Mills megállapításait. M. M. T. Depressziós gondolatok 'jt—
