Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-13 / 11. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ S hursday, March 13, 19-58 MIKBEN KÖVET MEGMOZGAT DULLES A CSÚCSKONFERENCIA ELGÁHCSOLASARA P" (Folytatás az első oldalról) Nem kell az embernek sem diplomatának, sem politikusnak még csak géniusznak sem lenni, hogy megértse miszerint az egész világ pontosan azért követeli a csúcskonferenciát, mert a béke ügye elakad a “diplomáciai csatornákéban, A béke ügye holtpontra jutott a külügyminisztériumokban, a nagyhatalmak követségein és most a béke őszinte hívei pontosan azért igyekeznek azon, hogy a béke megfeneklett szekerét a csúcskonferencia révén kirántsák e csatornából, hogy a béke ügyében a legilletékesebb és a legbefolyásosabb államfők tárgyaljanak. A “szidtad az apámat” régi mese alapján Dullesék legújabb jegyzéke most azt is előhozza, hogy az 1955-iki genfi egyezménynek még mindig vannak végrehajtatlan pontjai, azokat kell előbb végrehajtani. Aztán meg Németország számára választásokat kiírni, aztán Magyarországot és a többi keleteurópai országokat visszaadni az Esz- terházyaknak, Mindszentyéknek és aztán talán Mr. Dulles hajlandó lesz beleegyezni a csúcskonferenciába. Magyarán megmondva, Dullesék kerülik a hidegháború befejezését, mint a macska a forró kását.. Az árva Másoknak is ez a véleménye Ne higyje az olvasó, hogy az egyedül a mi véleményünk, hogy csak a baloldal véleménye ez. Dana Adams Schmidt, a N. Y.. Times washingtoni tudósítója március 2-án keltezett washingtoni jelentésében kénytelen leszögezni, hogy az amerikai kormány, “értve alatta Dullest és néhány bizalmas barátját” (szegény Eisenhowert, őt már úgy látszik, nem is számítják bele az amerikai kormányba! — Szerk.) retteg az oroszok nagyobb tehetségétől egy ilyen csúcskonferencián. “Ennélfogva — állapította meg Mr. Schmidt — a kormánynak az a magánvéleménye, hogy nincs mit nyernie, de igenis sok vesztenivalója egy ilyen csúcskonferencián (!!!) Az a nagy problémájuk, hogy miként csökkenthetik a minimálisra a csúcskonferencia ellenzésével járó politikai veszteséget.” Érti most már a kedves olvasó ,hogy miért utasította vissza az amerikai kormány a szovjet kormány legújabb jegyzékét egy nappal azután, hogy az elnök “az ajtó nyitvatartásáról” rengett ájtatos szavakat? A dullest álláspont Ha a Times washingtoni tudósítójának az is a véleménye, hogy Dulleséknek “sok vesztenivalója” van egy csúcskonferencián, és isten őrizzen a hidegháború megszüntetése révén, azt Dullesék szócsöve a N. Y. Times hivatalosan nem ismerheti be. Ezért a Times vezércikkileg, március 8- án igy összegezte kormányunk álláspontját: 1. “Az Egyesült Államok igenis akar egy kis (!!!) csúcskonferenciát az illetékes hatalmak \ részvételével, amely az előző genfi konferencia egyezményeire támaszkodva további ‘jelentős határozatokat’ tud#hozni életbevágó kérdések- ' ben. E cél érdekében az Egyesült Államok gon* j dós előkészítést akar nemcsak a napirend előkésztésére, hanem a tárgyalási anyagra nézve ! is annak megállapítására, hogy a csúcskonferencia valóban nyújthat-e reményt az elhaladásra”. “A szovjet ezzel szemben egy TÖMEGGYÜ- LÉST (!!!?) akar valami harminc államfő részvételével, amelyen áldomást innának a hidegháború felszámolására kizárólagosan egy papirnvilatkozat alapján, amely eltemetné Genfet, miközben hátuk mögött még mindig ott tartanák a nemzetközi kommunista agresz- szió és felforgatás veszélyét. “2. Az Egyesült Államok, Genf szellemében és a nemzetközi feszültség alapvető okai eltávolítása érdekében ismét követeli Németország egyesítését az európai biztonság jegyében végrehajtott szabad választások keretében, valamint a békeszerződés által garantált demokratikus önkormányzat visszaállítását Kelet-Euró- pában. . * “3. Az Egyesült Államok, Genf szellemében javasolja az igazi leszerelési, melyre részletes javaslatokat terjesztettünk elő.. . A szovjet azt javasolja, hogy ezt a következő hamis (!!!) intézkedésekkel helyettesítsük: A nukleáris próbák azonnali beszüntetése megfelelő ellenőrzés és az általános fegyverzet csökkentése nélkül, hogy ezáltal kiíegyék a nyugatot az euráziai tömeghadseregek támadásának, egy értéktelen papír megnemtámadási egyezményt amely a Szovjetnek csak egy darab papír és végül a külföldi csapatok kivonása Európából, amely Amerika Európából való kivonulását és az Atlanti Paktum végét jelentené... A Szovjet egész .csúcskonferencia kampánya nem egyéb, mint az idegháboru egy része, amelyben úgy hiszik, hogy az orosz idegek fognak győz- ni”. így összegezi az amerikai, azaz a dullesi álláspontot Dullesék legfontosabb szócsöve, a New York Times. Bulganin levele Ha Mr. Dulles azt hitte, bogy a szovjet diplomáciát a “csalárdság és szemfényvesztés” féle sértegető kifejezésekkel, a béke utjának további egyengetésétől elkedvetleníthette, akkor tévedett, mert két nappal a március 1-i javaslat visszautasítása után Bulganin szovjet miniszterelnök ismét levéllel fordult Eisenhower elnökhöz. Miután ez a levél az amerikai ellenvetések több pontjára ad választ, érdemesnek tartjuk egyes szakaszaiból idézni: “Ki ked jelentenem, Elnök ur, hogy aggaszt minket a csúcskonferencia előkészítésének jelenlegi menete. Az a tény, hogy az Egyesült Államok kormánya nem válaszolt többrendbeli konkrét javaslatunkra a konferencia előkészítésére vonatkozóan... természetesen lassítja a konferencia összehívását. (Bulganin levele néhány nappal Amerika VISSZAUTASÍTÓ válasza előtt Íródott. — Szerk.) “Még aggasztóbb az, hogy miközben elodázzák a konferencia összehívására vonatkozó kérdések megoldását, az Egyesült Államok kormánya és más államok kormányai felfokozzák a háborús készülődéseket. Célzást teszek ezúttal arra az egyezményre, amelyet az Egyesült Államok és Anglia kormánya nemrég kötött amerikai középtávolságu rakéták bázisainak angol területeken való elhelyezésére.. . “Ez különös képet nyújt: Egyrészt megnyugtató kijelentéseket lesznek hajlandóságukról a nemzetközi feszültség enyhítésére és a háborús veszély csökkentésére, másrészt lázas előkészületeket folytatnak, amely csak fokozza a feszültséget és a háborús veszélyt. Hogyan mérjük fel, Elnök ur, a jelenlegi helyzetet? “Nahát már megint mennünk keü!” Szavaik vagy tetteik alapján Ítéljük meg Amerika és a többi NATO állam igazi szándékait?" A Bulganin levél nyilvánosságrahozatalát követő napon a New York Herald Tribune — az egyedüli napilap, amelyet Eisenhower elnök állítólag elolvas — washingtoni tudósítója kategorikusan kijelentette aznapi riportjában: “Még akkor is, ha kiteszik Amerikát a világ minden részében kritikának, Mr. Eisenhower és Dulles külügyminiszter nem fog résztvenni olyan csúcskonferencián, amelyre nem lett elegendő előkészület téve akár külügyminiszteri tanácskozás, akár diplomáciai módszerek révén”. ..Nem nehéz a külügyminiszteri “előkészület” egész ravasz kiagyalásának tervében Dulles, a furfangos wall-streeti jogtanácsos eszejárását észrevenni. Dulles évek óta elkeseredetten ellenezte a csúcskonferencia megtartását. Szerinte a béke fenntartásának nem a ‘csúcskonferencián való állásfoglalás, hanem a feneketlen meredek szélén való táncolás a leghatásosabb módja. Dulles, aki szinte korlátlan befolyást gyakorol a katonai kérdésektől eltekintve minden más politikai és diplomáciai ügyben a teljesen járatlan Eisenhower fölött, tavaly decemberig még csak megfontolás alá sem vette az államfői csúcskonferenciák megtartását. A párizsi NATO konferencián, mint tudjuk, saját szövetségesei a közvéleUNCLE SAM DULLES-HEZ: “Ha csak egy cseppet hajlékonyabbak lennénk” mény nyomására ultimátumszerűén követelték a csúcskonferenciát és Dullesnek visszavonulót kellett fújnia. Helyesebben tervet változtatott. A csúcskonferencia nyílt ellenzése helyett úgy tett mintha beleegyezett volna, csupán egy-két “feltételhez” kötötte annak megtartását. Az egyik ilyen feltétel az lett, hogy a csúcskonferenciát a külügyminiszterek konferenciája előzze meg és csak akkor, ha a külügyminiszterek mindent jól megtárgyaltak, minden kérdésben megegyeztek, akkor engedik meg az államfőknek, hogy leüljenek tárgyalni. Másszóval Dulles magának vindikálja a jogot — lévén ő is külügyminiszter és mint' ilyen a külügyminiszteri konferencia legfontosabb nyugati tagja — hogy döntsön a csúcskonferencia fölött. Ez persze nem egyéb a káposztának a kecskére való bízásánál. “A legjobban értesüli vélemény Washingtonban az, — jelenti a Times a fővárosból március 8-iki dátummal —, hogy a csúcskonferencia nem fog semmi jót tenni de kárt okozhat”. (!!!) Ugyanazon az oldalon viszont a Times moszkvai tudósítója igy ecseteli a kérdést moszkvai megvilágításban: “A tény az, hogy a Kremlin valóban óhajtja a csúcskonferencia megtartását. Ennek több oka van. A szovjetet aggasztja a hadibázisok láncolata, amely körülveszi országukat. Komolyan félnek attól, hogy valamely megfontolatlan akció a szovjet hatalom körvonalán pusjztitó háborúba zúdíthatja a világot. Ezért szívesen vesznek mindent, ami a háború lehetőségét csökkenthetné”. De ha ez a szovjet szándék s ime ezt Dulles new yorki szócsövének moszkvai helyszíni tudósítója is megerősíti, akkor miért teszi ez boldogtalanná Washingtont? Akkor mi az oka annak, hogy egy ilyen konferencia washingtoni körök véleménye szerint ‘több bajt, mint jót’ jelentene számukra? Kinek? Mióta? Hogy-hogy ? Ezekre a kérdésekre a világ — Mr. Dultestel várja a választ.
