Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-06 / 10. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZŐ Thursday, March 6, 1958 AHOGYAN ÉN UTÓM... írja: EHN Nesze neked, Mózes! Ezt az írást azzal kezdem, hogy itt nem vallásról lesz szó, hanem egyházakról és templomokról. E fontos megjegyzés előrebocsátásával ott folytatom a gondolatot és az írást, hogy milyen sors vár Los Angelesben valakire, bárkire, aki egy szép napon agy határoz, hogy addigi hitetlen halmazállapotából hívővé akar átalakulni. Más hitetlen éppen e percben nem lévén kéznél, jobb híján vegyük hát e sorok íróját, akinek feladatai közé tartozik bizonyos magyar újságok szorgos böngészése. E gyakran nem éppen kellemes művelet közben olvasta egyik helybeli magyar lelkész tollából, hogy: “Aki gyülekezeti élet nélkül akar jó keresztény lenni, az önmagát ámitja és csalja meg...” Ezen persze lehetne vitatkozni-, de én most nem vitatkozni akarok, hanem megtérni és a fenti idézet figyelembe vételével gyülekezni szeretnék. . . Igen ám, de kikkel és hol? A TV hirdeti, hogy a sárga telefonkönyvben (Yellow Rook) mindent meg lehet találni. Gyerünk hát a “Church” jelzésű oldalakhoz és válasszuk ki azt a helyet, ahol a gyülekezés a legmegfelelőbbnek látszik. A bajok itt kezdődnek. Tudtam, hogy nagy a konkurrencia templomokban, de ilyen nagyra mégsem számítottam. Teljes nyolc és fél oldalt tölt be a templomok listája és nem is próbáltam megolvasni, hogy hány intézmény kínálja a portékáját. Ellenben megolvastam, hogy hány féle templom várja, hívja és csalogatja a vevőket és akár hisked, kedves olvasó, akár nem, Los Angelesben 54 különböző fajta egyház sok-száz temploma áll oly egyén rendelkezésére, aki eddig önmagát ámította és csalta meg, viszont hátralevő éveit gyülekezeti élet formájában való ámítással óhajtja eltölteni. Kétségtelen, hogy az 54 fajta egyház sok száz templomában erre hivatott reverendás é/ civilbe öltözött egyének egytől-egyig azt igyekszenek a hallgatókkal elhitetni, hogy az ő egyházuk külön- bejáratu temploma az egyedül üdvözítő, egyedül igaz, egyedül hamisítatlan, pártolásra érdemes. A fentebb említett bajok itt folytatódnak és Az amerikai munkásság történelméből R. O. Boyef és H. M. Morais “Labor’s Untold Story” cimü könyvéből Cameron Associates 100 West 23rd Street, New York City A. második amerikai forradalom Amikor Edmund Ruffin a charlestoni kikötőben leadta az első lövést, mélységesen bízott a rabszolgatartók győzelmében, s úgy látszott, mintha a tények teljesen igazolnák bizalmát. A rabszolgatartók északi szövetségeseik gazdasági és politikai segítségével és saját, otthon alkalmazott keménykéz politikájukkal több mint egy negyed századon át tartották kezükben az ország kormányát. Hatalmukba kerítették az elnököt, ők irányították a Legfelsőbb Bíróságot, ők voltak a hangadók a Kongresszusban, kényük-ked- vük szerint igazgatták a két nagy politikai pártot, és nagyrészt ellenőrzésük alatt tartották a sajtót, az iskolát meg a szószéket. Több mint negyed századon át ők hozták a törvényeket, ők határozták meg az ország politikáját, és gátolták az Észak ipari tőkés gazdaságának fejlődését. Merész, vakmerő magabiztossággal sikert sikerre halmoztak. A rabszolgarendszer uralma mindjobban terjedt, s már a nagy kiterjedésű Nyugatot fenyegette, mely fél Mexikónak 1848- ban történt bekebelezése után majdnem kétszeresére növekedett, s amely annyira szükséges volt a tőkés terjeszkedés számára. És 1857-ben USA Legfelsőbb Bírósága leszögezte, hogy a rabszolgaság az ország területén törvényesen megengedett. A rabszolgatartók alkották az uralkodó osztályt; hatalmuk tulajdonukon alapult, azon a négymillió emberi lényen, akikkel úgy rendelkeztek, mint' a barmokkal, s akiknek értékét rfégy- milliárcl dollárra becsülték. A sajtóra gyakorolt' befolyásuk révén meggyőzték a közvélemény jelentős részét — még Északon is — arról, hogy az abolicionisták, vagyis a rabszolgaság eltörlésének hívei, elsősorban nem a négerek fejszabaditására törekednek, hanem “ősi külső ellenségünk”, Nagy Britannia érdekében hazaáruló összeesküvést szőnek a kormány erőszakos megdöntésére. Az abolicionisták - ról csaknem harminc éven át azt állították, hogy “kommunisták és szocialisták’', akik a négerek felszabadításának jelszavával leplezik a szocialista lázadást előkészítő összeskíivést. Ellenük irányuló támadó Írások között, amelyek ugyanolyan nagy számban láttak napvilágot, mint ma a munkás- osztály ellen intézett hasonló rágalmak, jellemző George Fitzhugh déli szociológusnak 1857-ben megjelent Írása: “Figyelmeztetjük az északiakat -írja —, hogy az abolicionisták minden egyes vezetője a néger rabszolgaság kérdését eszközül használja fel arra, hogy elérje további céljait ... a szocializmust és a kommunizmust . .. megszüntesse a magántulajdont, az egyházat és a törvényt. . . bévezesse a szabadszerelmet, szabaddá tegye a földet, felszabadítsa a nőket és a gyermekeket." Amikor a rabszolgatartók John Brownt (John Brown 1859 októberében 22 embei'ével, köztük öt négerrel, el akarta foglalni a Harper Ferryben levő fegyver- és lőszerraktárt, hogy felfegyverezze a rabszolgákat és megdöntse a rabszolgarendszert.) és társait árulás vádja címén 1859 december 2-án felakasztották, ezzel saját áruló céljaikról akarták, elterelni a figyelmet. A kivégzés értelmi szerzői: Jefferson Davis, a rabszolgák konföderációjának későbbi elnöke, Wise, Virginia kormányzója és Mason, ugyanennek az államnak a szenátora voltak, akik alig két év múlva vezető szerepet játszottak az Egyesült Államok kormánya ellen intézett áruló támadásban. Az Észak és Dél reakciósai, igyekezve terveiket leplezni, azzal vádolták a külföldi szíiletésüeket, elsősorban az íreket, hogy a pápa ügynökeinek vezetésével összeesküvést szőnek a Fehér Ház és az egész ország megkaparintására. A kibontakozó munkásmozgalmat is sokszor — már 1805-től kezdve, amikor a philadelphiai cipészek szakszervezetét azzal vádolták, hogy “a nemzet szabadsága ellen irányul” —- minősítették idegen, ame- rikaellenes összeesküvésnek. Az 1790-es évektől kezdve, amikor az Egyesült Államokban megalakultak az első helyi szakszervezetek, a cipészek, a hajóépitők és a kőművesek igen nehezen tudtak béremelést kiharcolni, hiszen néhány száz mérfölddel délebbre a rabszolgák ingyen készítettek cipőt, építettek hajót és húztak falat. Hogyan érhették el Rhode Islandben a munkaidő csökkentését, amikor Marylandban a rabszolgatartck a végkimerülésig hajszolták a munkást, s ha összeesett, korbáccsal kényszeri- tették arra, hogy ismét talpra álljon. Fali River- ben (Massachusetts állam) már 1844-ben ezt mondták a textilipari munkásoknak: “Ugyanannyi ideig és ugyanolyan olcsón kell dolgoznotok, mint Délen a rabszolgáknak.” Két évvel később a New England-i munkásegylet határozatában leszögezte, hogy “gyökerestül ki kell irtani az amerikai rabszolgarendszert, csak akkor érhető el a dolgozó osztályok helyzetének javulása”. i Egy könyv, amelynek ott kell lenni minden munkás könyvtárában Rendelje meg még ma a Kiadóhivataltól LABOR’S UNTOLD STORY R. 0. Boyer és H. M. Morais hók müve ÁRA $2.50 ^;-ignr-válnak egyre bonyolultabbá. Az eddig hitetlen és most gyülekezni óhajtó, megtérni vágyó ugyan melyiknek higyjen, hova csatlakozzék? Az ember eltéved a különböző elnevezésű templomok - tömkelegében és minél tovább tanulmányozza a listát, annál inkább kelti a vásári árverezések látszatát, ahol a többet Ígérő rálicitál az előző ajánlatra. A sok száz templom egy csoportja a sárga könyv oldalain “vegyes” fejeim alatt szerepel. Itt találtuk a “Triangular” templomot, amely már-már megtetszett, de láttuk, hogy erre a háromszögletű találmányra rálicitált a “Foursquare” gospel és ugyanazért a pénzért négyszögletet ajánl. Viszont a Jefferson Boulevardon láttuk a ‘Lotus’ templomot, de félő, hogy oda be sem léphet az ember, ha nincsen lótusz a markába. Az East Side mexikói és zsidó lakosság által lakott részében évek óta működik egy “Hebrew Christian” zsinagóga. Lehetséges, hogy ez a fá- ból-vaskarika adta a gondolatot a fentebb idézett magyar lelkésznek a “Béthel Magyar Zsidó- Keresztyén Bibliakör” cimü intézmény megalapítására. A templom gründolások általában jó jövedelmeznek és -ez az uj alapítás is üzemben van, amit a hetenkint megjelenő ájtatossági rovat is bizonvit. Akik hiányolják a “Borszem Jankó”, vagy “az Újság” cimü vicclapokat, élveznék ezt a rovatot már csak egészségi szempontból is, mert a nevetés jó hatással van az emésztésre. E heti rovat humora nem abból áll, hogy mit kínál a közönségnek, — mert az árucikk mindenütt ugyanaz —, hanem ahogyan kínálja. Egy alkalommal például azt ájtatozta, hogy: “Mrs. S. egy Orthodox rabbi leánya boldogan vallotta be, hogy a Törvény fenyegető szavai sivatagi szárazságot hagytak a lelkében, de Jézus kegyelmet hozó Igéje, a golgotái Bárány vére lelki Paradicsomkertté varázsolta azt,” Máskor az általános, hangulatnak megfelelően összekapcsolja a humort a modern technika jeleivel és értesíti az olvasót, hogy “a 240 fontos derék zsidóember miálatt kacagva vallotta be megtérését, szemeiből patakként folytak a könnyek. Ezek nagyobb csodák, mint a Sputnikok, meg a Hold-kutatások, melyeket a vesztét érző emberiség azért folytat, mert menekülni szeretne a közelgő Ítélet elől.” Egy másik alkalommal szigorúan rádszól, hogy “bibliánkat ne olvasd, hanem tanuld, nem könyv ez, amit emberek Írtak, hanem kenyér, amit Isten adott, falatonként kell fogyasztani. Jöjj és fogyasszuk együtt!” Ami feltűnt nekem, megtérni vágyónak, hogy ez utóbbi intelemmel szöges ellentétben jelentette hogy: “A mózesi törvények alkalmazása a huszadik században volt tárgyunk vasárnap s a Biblia alapján megállapítottuk, hogy lehetetlen azokat alkalmazni s szükségtelen is, mert Jeremiás próféta által az Ur Uj szövetséget Ígért népének nem olyat, mint amilyet Atyáikkal kötött. Q1 0-1 ff o -L, o 1. Nesze neked, Mózes! Az évezredeket megfogyva bár, de törve nem, megúszták törvényeid, amelyek a biblia egy részét képezik és amelyet illenék “falatonként fogyasztani.” De jön a los-ange- lesi magyar lelkész és két hét előtti intelmét feledve, törvényeidet — mint alkalmazásra lehetetlen szükségtelent—egy kézlegyintéssel elintézi, nyugdíjba helyezi, eliminálja, kinyírja. Mit fognak ezentúl a törvényeidet tisztelő rabbik alkalmazni ?! A templomok között dúló versenyt eddig is ismertük, de amit ez a magyar zsidó-keresztyén a jó öi’eg Mózessal és az ő becsületben megőszült törvényeivel csinált, — félő, hogy nem lehet egészen tiszta konkurrenciának nevezni. Nem vallásról, hanem egyházakról, templomokról volt szó a fentiekben és a sárga könyv útvesztőjében való kalandozás után visszatértem eredeti hitetlen álláspontomhoz. Az adott körülmények között, mi mást tehettem volna ? AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK kormánya körülbelül 250 billió dollár értékű földbirtok (real estate) tulajdonosa, — mondja a képviselőház “Government Operation” nevű bizottsága. A valóságban az érték nagyobb, mert egyes területek érték-becslését évtizedek-óta nem változtatták. így például Washingtoxx, D. C. városban az a 18 acre terület, amelyen a Fehér Ház fekszik, még mindig csák 1,000 dollár ért ékkel szerepel ic NICOMEDES GARCIA jelenti, hogy Spanyol- országban “IGAZI” skót pálinka (whiskey) gyártására alakított szeszfőzdét.
