Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-27 / 9. szám

Thursday, February 27, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — Magyarorszagi riport — A minap Nyugat-Németországból kis csomagot hozott a posta. A küldeményből nagyalakú újság­omé került elő, a Handelsblatt Düsseldorfban megjelenő közgazdasági újság számai. Az egyik­ben piros ceruzával megjelölték a teljes oldalt betöltő cikk címét: Magyarországnak saját erő­ből kell a forradalom költségeit megfizetni. A cikket Hans Georg Ottó, a szerkesztőség tagja irta, akit helyszíni tanulmányútra Buda­pestre küldtek. A cikkírót, Budapesten jártakor — más nyugatnémet újságíróval együtt — a Külügyminisztérium sajtóosztályának egyik tag­ja az Országos Tervhivatal nemzetközi főosztá­lyára is elkalauzolta. “Külföldi hitelek nélkül miként tudják majd az 1957-ben példátlanul magasra emelkedett fi­zetési mérleg deficitjét egyensúlyba hozni? Mi­lyen mértékű már eddig 1956-hoz képest az ár­emelkedés? Milyen módon gondolják külföldi hi­telek nélkül az eddig elért életszinvonal-emelke- dést biztosítani?” A nyugatnémet újságírók részéről ezek csak bevezető kérdések voltak. Szorgalmasan jegyez­ték a népgazdaságunk konszolidálódását, fejlődé­sét mutató válaszokat. Kérdéseik, megjegyzéseik objektivitásra törekvő jószándékról tanúskodtak, de bizonyították azt is, hogy kapitalista beállí­tottságukkal nehezen veszik tudomásul, hogy 22 milliárd forintos veszteség mellett az életszínvo­nal 14—16 százalékkal növekedett, s az árak csak bizonyos fényűzőbb jellegű iparcikkekben emel­kedtek. A gazdaságtörténetirás ehhez hasonlót valóban nem tudott eddig feljegyezni. Ezekután kíváncsian vártam, hogy a kapitalis­ta újságban milyen helyzetképet festenek rólunk. Eltekintek most attól, hogy a polgári cikkíró az ellenforradalmat ugyanígy “forradálom”-nak ne­vezi, mint ahogy ezt a kapitalista sajtó többsége teszi, különösen azóta, mióta levertük az ellenfor­radalmat. A cikkirót elsősorban gazdasági éle­tünk kérdései érdeklik és ezekkel foglalkozik. Okosan elemzi, hogy milyen módon kell a ma­gyar—nyugatnémet gazdasági kapcsolatokat fej­leszteni, helyesen vázolja a magyar népgazdaság fejlesztési célkitűzéseit. Hol az üres asztal? Az életszinvonal-megitélésben azonban a cikk tendenciózusan torzít. “A termelékenység nem kielégítő fejlődését — Írja a cikkíró — az élet- színvonal alacsony tartásával kellett kiegyenlíte­ni”. A cikk szerzője az ipari átlagbérek és egyes termékek árainak szembeállításával kísérli meg bebizonyítani “a rendkívül alacsony életszínvona­lunkat”. “Az árak olyan mértékben emelkednek — folytatja a cikk — ahogyan a termékek nem a legközvetlenebb szükségleteket elégítik ki. Ez ' vonatkozik a szórakozóhelyekre is, ahol az árak­hoz rendesen 15 százalék adót számítanak, a ze­nés helyeken ez azonnal 30 százalékra emelkedik. : A lakosság ezért a zenés helyeket egyáltalán nem vagy legfeljebb szombaton látogatja.” Mind a kapitalista, mind a szocialista világon az embereknek az a rögeszméjük, hogy szórako­zóhelyekre gyakrabban járnak szombat este, mint hétköznap. De azért hétköznap este is elka­lauzolhattuk volna nyugatnémet vendégeinket zenés szórakozó helyeinkre, ahol bizony gyakran nem egykönnyen lehet üres asztalt kapni. Életszínvonalunk bemutatása, csak az ipari át­lagbérek és egyes termékek árainak szembeállí­tásával — amellett, hogy ez sem ad olyan ked­vezőtlen képet — közgazdaságilag teljesen hely­telen. Az életszínvonal lényegében azt határozza meg, hogy milyen színvonalon élünk, vagyis mi­lyenek a keresetek, miket lehet azokért vásárol­ni, milyen a kulturális és egészségügyi ellátás, a közlekedés és lakásviszonyok. Emellett legin­kább összefoglaló képet a lakosság fogyasztásá­nak alakulása nyújt. A kalóriafogyasztás A lakosság fogyasztásának alakulásával távol­ról sem vagyunk elégedettek, s ennek emelkedé­se valóban a termelékenység növekedésének függ­vénye. Nézzük azonban a tényeket. Ml egyik versenytársunknak Ausztriát tekintjük, ahol a háború előtt, mind az ipar, mind a mezőgazdaság sokkal fejlettebb volt. Nos. Ausztriában 1955— 1956-ban az egy főre eső kalóriafogy aszfás 2910, mig nálunk már 3122, vagyis már behoztuk hát­rányunkat, sőt! Emellett az egy főre jutó átlag­ban nem jut kifejezésre az, hogy nálunk a volt kizsákmányoló osztályok és kedvezményezettek fogyasztása lényegesen csökkent, a dolgozók nagy tömegeinek fogyasztása pedig ennyivel nagyobb mértékben emelkedett, mig Ausztriában fordított a helyzet, az átlagban a dolgozók nagyobb töme­geinek alacsonyabb fogyasztása rejlik. Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy nálunk az életszín­vonal 1957-ben 14—16 százalékkal emelkedett és ez a kalóriafogyasztás emelkedésében is megmu­tatkozik. Hogy milyen mértékben emelkedett nálunk az alapvető élelmiszerek fogyasztása, azt a követke­ző táblázat szemlélteti: Fontosabb élelmiszerek egy főre jutó fogyasztása Év Liszt Állati és Hús Cukor Tojás növényi zsir kg kg kg kg db 1938 134.2 18.3 34.7 10.5 81.9 1950 141.3 17.7 34.3 16.3 85.0 1956 155.0 22.5 42.0 25.0 123.0 A kultúra terén Magyarországon a forradalmi átalakulás nem­csak a lakosság kalóriafogyasztását növelte meg, hanem kulturforradalmat is eredményezett. La­kosságunk például a gyerekei nevelésében bekö­vetkezett változásokat is az életszínvonal tarto­zékának tekinti. Kormányunk, pedagógusaink, a szülők joggal elégedetlenek a tantermek nem ki­elégítő száma miatt. Ha azonban a Központi Sta­tisztikai Hivatal adatai alapján összehasonlít­juk, hogy 1955—56-ban ezer 14—18 éves fiatal­ember közül hártyán tanulnak középiskolában ná­lunk és Ausztriában, akkor azt a képe-t nyerjük, hogy Magyarországon 201, Ausztriában viszont 131, vagyis nálunk 53 százalékkal több, mint Ausztriában. Mi nem titkoljuk azt a véleményünket, hogy rendelőintézeteinkben a betegek ellátása, főleg az intézetek túlterheltsége miatt nem kielégítő. Az egészségügyi ellátás javulásának egyik jellemző mutatója azonban, hogy mig 1949-ben a 10,000 lakosra jutó orvosok száma 10.7 volt, addig ez 1956-ban már 14-re emelkedett. Nos, ugyanez je­lenleg Nyugat-Npmetországban 13.3, az Egyesült Államokban 13.1, Belgiumban 10.5 és Franciaor­szágban 9.1-et tesz ki. A lakáskérdés Népgazdasági terveink vitája során sajtónk elég hűen beszámol arról, hogy egyik legna­gyobb gondunk a lakáshelyzet megjavítása. Ná­lunk ugyanakkor a lakbér általában a fizetések 3—5 százalékát teszi ki, mig a fent említett or­szágokban lakbérre általában a fizetésnek 30—50 százalékát kénytelenek elkölteni. Folytathatjuk a sort a közlekedéssel. Magyar- országon aligha lehet találkozni valakivel, aki a közlekedésünk fejlődésével elégedett volna. Ezzel szemben az előbb emlitett országokban a közleke­dés dija a fizetés jelentős hányadát teszi ki, ná­lunk ugyanez az ottani dijaknak csak töredéke. A helyzetképhez hozzátartozik az is, hogy az egyes iparcikkek fogyasztásában már nem állunk ennyire jól. Különösen a műanyagból készült cikkek viszonylag drágák nálunk. A műanyag­ipar fejlesztésében — anyagi eszközeink korlá­toltsága miatt — elmaradtunk. Ugyanakkor pél­dául a rádió olcsóbb nálunk, mint olyan jellegze­tesen rádiógyártó országban, mint Hollandiában. Nos — kedves Hans Georg Ottó ur — nálunk az életszínvonal, ha a tényeket alaposabban ele­mezzük, nem is olyan lehetetlenül alacsony, nem­de? Pedig egy sereg más tényezőt, mint a szín­ház- és mozijegyek árát, az üdültetést, az olcsó üzemi étkeztetést stb. fel sem soroltam. Persze mi távolról sem vagyunk a helyzettel elégedettek. Ha a szocialista építésben nagyobb tapasztalattal rendelkeztünk volna, és kevesebb hibát követtünk volna el, akkor eredményeink kétségtelenül na­gyobbak lettek volna. Kiss Tibor •■BBRBBBERBIIR'IRRRlIIBBaaflflflflflaBBBaBBBRBRI AZ OFORTÉRT Vállalat boltjaiban február hó elején kezdték árusítani a fényaknás változatú Exakta-Warex fényképezőgépeket. Könnyitenek az amatőr fényképészek helyzetén is, mert a filmek előhívását és másolását egy nap alatt el­készítik. A filmek leadását nem kötik üzletekhez, mert minden OFORTÉRT-boltban laboratóriumot szerelnek fel. nil!!ill!!l!l!!!!l!íil!i!!!!l!l!l!lii;ii!!lll!i!l!llll!!ili!í!l!I!!ilíllllill savit hírek !l!l!!lll!ll!llllllll!!nillllllllllllllllllllllllllllllllllllll!lllllllllllll ÁI TAI ÍNOS ISKOLAI KIÁLLÍTÁS rendezé- sét tervezi a fővárosi tanács oktatásvpsztálya az általános iskolákban folyó földrajzi éá biológiai oktatás helyes módszereiről. Ilyenfajta kiállítás már évek óta nem volt a fővárosban s megrende­zése hasznos tapasztalatcserére ad majd lehető­séget a pedagógusoknak. ★ MAGYAR HÁLÓKOCSIK CSEHSZLOVÁK DICSÉRETE. — A Dunakeszi Járműjavító ta­valy tiz hálókocsit szállított a csehszlovák állam­vasutaknak. Az egyéves garanciaidő lejárta al­kalmából a csehszlovák és a magyar szakemberek Budapesten tanácskoztak a hálókocsik működésé­ről. A csehszlovák küldöttek elismerésüket fejez­ték ki a magyar gyártmányú kocsik kiváló minő­ségéért. Elsősorban újfajta rugózásuk, sima já­rásuk, ízléses és kényelmes belső berendezésük tette népszerűvé a kocsikat a csehszlovák utasok körében.- ★ A FŐVÁROSI Kulturcikk Kiskereskedelmi Vál­lalat ízléses kivitelű könyvkötést vállal. Ezenkí­vül névjegyet, esküvői kártyát, születési értesí­tőt, orvosi receptürlapot, levélpapírt is készit, domborvésettel is. Harminckét boltjában töltőtoll javítást vállal, három-négynapi határidőre. Öt üzletben a javítások meg is várhatók. Rövidesen megnyílik még két “azonnal javító” töltőtoll üz­let. ★ SORON KÍVÜL bekapcsolták a közvilágításba a Szőnyi úti iskola környékét.'A Lőcsei utcának a Kacsóh Pongrácz ut és a Szőnyi ut közötti sza­kaszán a környék lakói, de különösen a Szőnyi úti iskola szülői munkaközössége panaszára — bár a közvilágítás kiépítését e területen csak 1959-re tervezték — az Elektromos Müvek dolgo­zói soron kivül elkészítették a közvilágítási be­rendezést és azt napokon belül üzembe is he­lyezik. TÄT MEDER-ÁTALAKÍTÁSSAL ÖTEZER HEK­TÁR TERMŐFÖLDET NYERNEK. — A román mező- és erdőgazdasági minisztérium nagymére­tű szabályozási munkákat indított a Dimbovica folyó Budapest-Bukarest közötti szakaszán. A fo­lyó medrét kiigazítják, hogy kiküszöböljék az évente kiterjedt szántóterületet ellepő árvizeket. Ezen a módon kereken ötezer hektár termőterü­letet nyernek, ami elősegíti a román főváros élel­miszerellátását. Az uj területet még ez évben csatornázzák. ★ AZ IBUSZ-nál befejezéshez közeledik a fizető­vendég-szolgálat megszervezése. 1957-ben 1135 szoba állt rendelkezésre s 23,174-en vették igény­be a fizetővendég-szolgálatot. Az idén 4,000 szo­bát, illetve tízezer ágyat biztosítanak a fizető­vendégek részére. Főleg a Balatonnál növelik a szobák számát. Siófokon 400 ággyal 250 szoba, Lellén 250 ággyal 180 szoba áll a vendégek ren­delkezésére. ■ lE!RSRES!®!SBBISI3BBBBSR'i*HP^!!l5llwa!SBBBHBBBBBB A LAP ÉRDEKÉBEN!!!... Legyen szives nézze meg a lap borítékján aa ön neve felett levő dátumot. HA FOLYÓ ÉV MÁRCIUSNÁL korábbi dátum van rajta, az azt lelzi, hogy el van maradva előfizetésével. Ha na­gyon sok olvasónk lesz nagyon sokkal elmaradva, képtelenek leszünk lapunkat tovább is 16 oldalon megjelentetni. Mi tudjuk, hogy ön nem akarja rzt. ezért kérjük tegyen egy szívességet nekünk, küldje be hátralékát vagy annak legalább egy kis részét, minél előbb. Köszönjük. ALEX ROSNER, Manager 130 East 16th Street New York 3. N. Y. Tisztelt Rosner Munkástárs! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egy munkáslapnak, ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét letörleszteni. Csatolva küldök . .N................;. .. . dollárt. Név: ...................................................................... Cím: i: ........................................................... Milyen is nálunk az életszinvonal?

Next

/
Thumbnails
Contents