Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-27 / 9. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ ÜL Thursday, February 27, 1958 Ä MAGÁNYOS DULL ES ' A New Statesman a koexisztencia mellett emeli fel szavát és elitéli Dulles merev politikáját — Eilender szenátor mélyenszántó beszédét idézi. Leveleket visz a posta a világ egyik gócpontjából a másikba és vissza. Államfők Írnak egymásnak és válaszolnak egymás leveleire. Közéleti vezetők Írnak államfőknek és leveleiket nem lehet válasz nélkül hagyni. A londoni befolyásos politikai heti közlöny, a “New Statesman” legutóbb Dulles levelét közölte, mely válasz volt Lord Bertrand Russell mult év novemberében Eisenhower elnökhöz és Kruscsev- hez irt levelére, mely ugyancsak a New States- man-ben jelent meg. Kruscsev még decemberben válaszolt Lord Russellnek. A levelek témája: a béke, lefegyverzés, koexisztencia. A “New Statesman” véleménye Dulles leveléről Elolvasva Dulles levelét azt látjuk, hogy nem Ír semmi újat, amit már számos sajtóértekezleten el nem mondott volna és minden más lehető alkalommal meg nem ismételt volna. Vagyis ismétli meglátását és megokolását, hogy miért nem lehet az oroszokkal egyezkedni és koexisz- tálni. Ez tehát már nem újság és nem okoz feltűnést. De annál inkább említésre és figyelemreméltó a New Statesman vezércikke, amelyben Dulles levele fölötti véleményét fejti ki. “A magányos Mr. Dulles” ' Ezt a sokatmondó címet adta vezércikkének a New Statesman. A Dulles-levél kiemelkedő erényének pedig azt tünteti fel, hogy “hü, következetes és a végsőkig leleplezi Íróját és annak gondolkodását.” Ezt a továbbiakban igy magyarázza: “Minden sora kinyilatkoztatja azt, hogy az utóbbi évek drámai eseményei ellenére — a békás együttélés kezdeti jelei, a 20-ik kongresz- szus, a légür meghódításáért folytatott fokozott, de egyenlő versengés — a legkisebb fokig sem változtatta (Dulles) alapvéleményét a Szovjetunió törekvéseiről, amit még akkor alkotott magának. amikor Mr. Truman szaktanácsadója volt. Akárcsak Dr. Watson, Sherlock Holmes segédje “a mozgó világban ő az egyetlen rögzített pont.” (Magyarul annyit jelent, hogy “köti magát a karóhoz.”) ő leegyszerüsiti álláspontját arra. az érvelésre, hogy a kommunizmusnak nincsen erkölcsi alapja, tehát hasztalan vezetőikkel olyan egyezséget kötni, amit nem lehet végrehajtani. De még egymásmelleit élésről sem lehet szó, mert elveink kölcsönösen összeférhetetlenek. A kommunizmus, saját bevallása szerint, vüághatalomra törekszik, ha szükséges — erőszakkal. (Dulles magyarázza Lenint — Szerk.) Tehát addig, amíg vezetői nem mondanak le ezen elhatározásról, nincs más megoldás, mint ez a felfegyverzett holtpontra támaszkodó terror.” A New Statesmannek az a véleménye, hogy vannak még nyugati vezetők, akik Dullesnek ezen álláspontját bizonyos fokig elfogadják és ezért szükségesnek tartja, hogy a fenti pontokra kitérjen. A következőkben adja meg a választ: “Természetesen nem várhatjuk el, hogy Mr, Kruscsev ünnepélyesen megtagadja a Marx-Le« Ein forradalmi tanait. De komolyabb elmélkedésekben következetesen kifejtette, hogy az erőszak nem képezi többé a kommunista fegyvertár részét. A “The Times” munkatársával folytatott beszélgetésekor megmondta, hogy a kelet- nyugat közti küzdelem most az eszmék mezején folyik és ehhez, mondta, nem kell fegyveres haderő, akár atom-, akár más fegyverekkel felszerelve. Magasabb életszínvonal, a művészet, a tudomány és kultúra magasabb színvonala, ezek ma a kommunista terjeszkedés eszközei, bizonyítgatta Kruscsev.” A New Statesman szerint Dulles ezeket az érveket, mint hazug propaganda eszközöket visz- szautasitja, melyeknek célja a nyugatot hamis biztonságban ringatni. A Kremlin nem változott meg és mihelyt a nyugat bizalmatlansága megenyhül, azonnal a régi módszerekhez tér vissza, mert a kommunizmus csak azokkal remélhet célt érni. Sztálin védelmére kel “Vajon igaz-e ez? Mr. Dulles a sztálini sötét időszakban alkotta meg véleményét, — mondja a Statesman — amikor a kommunizmus nem nyújthatott a világnak egyebet, mint kényszert és lélekölő munkát. Mint egy visszamaradt ország vezetője, mely azon erőlködött, hogy saját erejéből, minden külső segítség nélkül ipari óriássá emelkedjen, minden oldalról ellenséggel körülvéve, Sztálinnak rögeszméjévé vált a katonai biztonság. Ezt kizárólagosan területben és ellenségei megosztásában mérte le. Olyan egyezményt, mely biztonság: övezete szempontjából ártalmas volt, nem ismert el és nem mulasztott el egy alkalmat sem, hegy ezt az övezetet kimé- lyitse és kiszélesítse. “De Sztálin már nem él és az ország, amit ő ismert, már halála előtt is gyors változáson ment át. Mr. Kruscsev már egy uj országot képvisel, mely tudományosan fejlett és magabiztos. Egy olyan országot, amely képes biztosítani a 600 millió lakosú Kína iparosítását, gátat tud vetni Kelet-Európa ren Iszeres elszegényedésének és egyidejűleg a Közéj-Keletet is el tudja halmozni nagylelkű juttatásokkal. Amerika elsőbbségét egyre nagyobbsz: imu és szélesebbkörü emberi törekvések és vívmányok területein hívja versenyre és jóllehet, uogy az az állítása, hogy harci fegyverek mellőzésével az eszmék harcát karolja fel, abból a gyökeres meggyőződéséből ered, hogy azt meg is ;udja nyerni. Mert az emberiség úgy ítéli meg az eszméket, hogy azok milyen gyümölcsöt hosnak és bizoy a szovjet pavillönban sok jó d( Igot látunk most felhalmozva.” Eilender szenátor Louisianából A továbbiakban a vezércikk örömét fejezi ki afelett, hogy egyre s zíikül az a kör, amely Dulles szemszögéből m'zi az eseményeket. Ennek bizonyítására utal a laoszám másik oldalán megjelent washingtoni tudósításra, amely a szenátusban elhangzott beszédről számol be. Ezzel igazolja azt, hogy az amerikai szenátorok is, mind nagyobb számban, tárgyilagosan vesznek tudomást a szovjet k hívásról. Eilender szenátor déli demokrata, aki mindig saját pártjának “liberális” szárnya eben szavazott, még három évvel ezelőtt egy ilye í beszámoló miatt a haza “ellensége”-ként lett volna megbélyegezve. Most azt a személyes benyomást hozta magával, hogy “a bizalom légköre” a “belső megelégedés”, valamint “a növekvő hit, hogy az ő rendszerük felsőbbrendü minden vonatkozásban, mint a nyugati országok rendszere” tölti el az orosz népet. Azt is mondta, hogy azok, akik Szibériában az ipar fe ilesztésén dolgoznak “gyorsabb iramban, mint amilyent bárhol is tapasztaltam” még sem rabszolgák és nem is euráziai “félvériiek” — a faj: megítélés első érdeke a déli szenátornak — ‘hanem ugyanolyan embe“Dulles ír eredek-politikája” “Még hozzám se nyúlt... Tulajdonképpen hol is vagyok most? rek. mint akik Amerikát naggyá tették, vagyis úttörők.” “Az orosz iskolarendszertől sokat tanulhatnánk”, volt Eilender véleménye, “feltéve, ha a kommunizmus és atheizmustól eltekintünk. A művészet nagyban virágzik Omskban és Novo- sibirskben, akárcsak Moszkvában.” Figyelmeztette hallgatóit, hogy “nemcsak hogy eszükbe sincs összeomlani, hanem teljes iramban menetelnek előre.” Eilender előrelátóbb politikusnak bizonyult, mint Dulles, mikor azt ajánlotta, hogy kezdeményezzük az információszerzés kiszélesítését, szabadabb kölcsönös látogatást és több készséget a mi részünkről konferenciák megtartására — bármilyen diplomáciai szinten “a világproblémák békés megoldására.” A legkonzervatívabbnak ismert szenátorok álltak fel elismerésüket kifejezni Ellendernek bátor beszédéért, valamint a szenátusnak, hogy megszakítás nélkül, türelmesen végighallgatta. Ez még csak két évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. A tudósitó ugyan azzal a savanyu zárszóval fejezi be jelentését, hogy a “legyünk megértőek Oroszországgal” uj elgondolás követői « azt hiszik, hogy ezzel majd visszafordítják az idő kerekét és visszavonulhatnak a régi félizolációs légkörbe, ahol nem volt “külföldi segélyprogram”, “külföldi bonyolódás” és boldogan nézhetnek elébe a. nagy adóleszállitásnak. Ezt az olcsó önelégülést nagyon veszélyesnek tartja. Ha elővenné a jobbik eszét, akkor rájönne, hogy a történelem kerekét visszafordítani nem lehet. Különösen nem a mübolygók és az auto- máció korszakában. Minden, a közjó érdekében megtett lépés, a béke, a lefegyverzés, a békés együttélés felé, csak az emberi haladást, a jólétet (kevesebb adóval, igen) fogja szolgálni, legfeljebb egy pár megátalkodott, zavarosban halászni szerető cselszövő és háborús uszító, beleértve Mr. Dullest, más munkaelhelyezés után kell hogy nézzen. Angol háziasszony tavaiét kapott Kruschevtől Mrs. Heather Joseph, London egyik külvárosában lakó háziasszony, a Nukleáris Fegyverek Beszüntetésének Tanácsa titkárnője, e kérdésben tiltakozó levelet küldött több helyre. Harold Macmillan, angol miniszterelnök, R. Gresham Cooke, parlamenti tag, a Szovjetunió, valamint az Egyesült Államok követségei kaptak levelet. A szovjet követséghez küldött levél Kruschev- nek volt címezve. Mrs. Joseph eddig csak egy helyről kapott választ. A szovjet követség két tagja személyesen vitte el hozzá Kruschev 1,597 szavas sürgönyét. A sürgöny természetesen a békemozgalom, a lefegyverzés és a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésének fontosságával foglalkozik. Tudomást vesz az Angliában egyre terjedő ez- irányu mozgalomról. A mozgalom vezetői között egyházi vezetők, tanárok, publicisták és haladó politikusok vannak. Kitűzött célja a nukleáris lefegyverzés minden országban, de ha szükséges, akkor kezdeményezésként magában Angliában. MIUTÁN AZ AFL-CIO konvenciója Atlantic Cityben teljes tisztogatást határozott el a korrupt tisztviselőkkel szemben, kíváncsian várjuk, hogy a Gyárosok Országos Szövetsége mikor fog majd hozzá a tisztogatáshoz, — írja a New York Post.
