Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-27 / 9. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Angol kudarc Athénben Selwyn Lloyd a gordiusi csomót könnyebben tudná kibogozni, mint a ciprusi kérdést megol­dani. Az eddigi sok sikertelen kísérlet után né­hány hét alatt újabb két kísérletet tett; január végén Ankarában a napokban pedig Athénben. Kísérletei természetesen nem a ciprusi kérdés tényleges megoldására, hanem az angol pozíciók biztosítására irányultak. S ez határozta meg a kísérletek kudarcát is. Az athéni tárgyalások már rossz előjelekkel kezdődtek. Selwyn Lloyd angol külügyminisztert igen hidegen fogadták, csupán úgy, ahogy “a diplomáciai eljárások” azt kötelezően előírják. A szabálytól egy parányit sem tértek el. Az angol külügyminiszter megérkezése előtt Pál görög ki­rály Svájcba utazott, s ezt egyesek célzatosnak vették. Sehvvn Lloydot ugyanabban a szállodában helyezték el, ahol jelenleg Makariosz ciprusi ér­sek lakik, pedig köztudomású, hogy Anglia hiva­talosan 1956 óta nem érintkezik az érsekkel. A görög lapok barátságtalan hangon írtak a tárgya­lásokról és az angol elképzelésekről. Mindez nem javította a megromlott angol—görög viszonyt, mint ahogy az sem, hogy Sir Hugh Foot, Ciprus angol kormányzója meglátogatta Makarioszt. A rossz légkörben kezdődött tárgyalásokon is­mét kiütközött-, hogy a cipruszi kérdésben az ér­dekek ellentéte igen éles. Közismert, hogy a tö­rök kormány azt szeretné, ha Ciprust kettéosz­tanák egy török-és egy görög részre, bár a sziget török lakossága Ciprus összlélekszámának alig egyötöde. Az angolok nem szimpatizáltak már Ankarában sem ezzel a tervvel. A görögök vi­szont Ciprusnak önrendelkezést szeretnének ad­ni. Ezzel lényegében kirekesztették mind a törö­köket, mind pedig az angol gyarmatosítókat. Hiszen a lakosság zöme görög, s igy lényegében Görögországé lenne a sziget. Az angolok is ma­guknak szeretnék Ciprust, mert döntő fontossá­gú tengerészeti és légi támaszpont. Ezért Selwyn Lloyd azt javasolta: a védelem- és a kíiliigy kivé­telével adjanak Ciprusnak “önkormányzatot”, s majd (ez a “majd” nagyon fontos) népszavazást tartanak, amelyen eldöntik, hova tartozzon a sziget. A “majd” bizonytalan, és a “majd”-ig az angolok uralják a szigetet. Ankarában is és Athénben is ezt akarták az angolok elfogadtatni. A török kormány ebbe nem egyezett bele, s most a görög kormány sem. A tárgyalások egyelőre kudarcba fulladtak. Ezt a záróközleményen kívül maga Selwyn Lloyd is be­vallotta hazautazásakor tett nyilatkozatában. Azt hangoztatta, megbeszéléseinek az volt a célja, hogy “igyekezzünk megteremteni a közös alapot, amelyre árrendezést felépihetjük.” Majd hozzá­fűzte: ‘'Nem állithatom, hogy ezt sikerült elér­nem.” A kudarcba fűlt athéni tárgyalások után vár­ható, hogy az angol kormány az eddigieknél sok­kal durvább eszközökkel akarja majd a ciprusi szabadságmozgalmat letörni. Ezt az angol lapok meg is jósolják. “Ez az utolsó kísérlet — irta a Daily Mail. — Ha ez nem sikerül (s nem sike­rült. — A szerk.), az angol kormánv a saját sza­kállára cselekszik: visszaállítja a teljes szükség- állapotot és kiirtja a terrorizmust.” A “terroriz­mus kiirtása”, angol módra mint már néhány angol gyarmat tapasztalhatta, a szabadságmoz­galmak vérbefojtását jelenti. De tapasztalhatták már az angol erők is, hogy erre a szabadságukat védő népek hogyan feleltek. . . Amerikai Magyar Szó Subscription in V. S. and Canada for one year $7.0«, Kor six months $4.00. Foreign Countries for one year 18.00, for six months $5.00. Published every week by Hungarian Word, Inc, 130 East 16th Street, New York 3. N. Y. ! Telephone: AL, 4-0397 Előfizetési árak: New York városában, az CSA-ban és Kanadában egy évre $7.00, félévre $4.00. Minden már külföldi országban egy évre $8.00, félévre $5.00. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: í , 130 East 16tli Street, New York 3, N. Y. yj. Telefon: AL 4-0397 Cadillac és soffőr a városi tisztviselőknek New York város polgármestere nyilvánosságra hozott egy kimutatást, mely szerint 91 városi tisztviselő, ügynökségek fejei és segédjeik sze­mélyi használatára a város tulajdonát képező gépkocsik állnak rendelkezésre a város által fize­tett soff őrökkel. A kilencvenegy közül 49-nek Cadillac kocsija van, a többieknek Buick, Mercury Dodge, Pontiac és De Soto kocsival kell megelé­gedniük. E felvilágosítás abból az alkalomból került fel­színre, hogy Lawrence E. Gerosa, városi ellen­őr azt kérte, hogy a város égy 1958-as Cadillacot vásároljon részére a régi helyett, mely baleset­ben szolgálatképtelen lett. Az uj kocsi ára $6,- 392.63. Habár a polgármester már régebben azt ajánlotta, hogy a város kisebb és olcsóbb kocsit vásároljon alkalmazottainak, Gerosa kérését a Board of Estimate teljesítette. A DDT vérrák képződéséi segíti elő A Mayo Klinika orvosa, Dr. Malcolm N. Har­graves vérspecialista, egy brooklyni bírósági tár­gyaláson azt a kijelentést tette, hogy a DDT ro­varirtó szer nagyban elősegíti a vérrák képződé­sét, a Hodgkin’s betegséget, sárgaságot és a vér- szegénység egy bizonyos súlyosabb faját. A DDT rovarirtó permetezés folyamán kerül a me­zőgazdasági termékekre és azokon keresztül az emberi szervezetbe. Tizennégy longislandi lakos a biróság utján akarja meggátolni a kormányt abban, hogy légi permetezést folytasson Long I standon. Az irtó­hadjárat egy kártékony éjjeli lepke ellen irá­nyul. Dr. Hargraves ezen a tárgyaláson mint ta­nú szerepelt. Azt is mondta Dr. Hargraves, hogy az emberi szervezet ellenállóképessége a DDT-vel szemben csökkent éppúgy, mint az atomkisugárzással szemben. Emelkedni fog a levéiposta szállítási dija Egy szenátusi bizottság jóváhagyta a postai levélszállitási dijak emelésére tett ajánlatot. A bélyegdrágulás évente 750 millió dollár jövedelem többletet fog nyújtani a postahivatalnak. Eszerint helyi levelek 4 centbe, más városokba küldött levelek 5 centbe és légiposta az eddigi 6 cent helyett 8 centbe fog kerülni. A másodosztályú (újság és folyóirat) szállít­mány költségét 30 százalékkal emelik három éven keresztül évi 10 százalékos emeléssel. A har­madosztályú küldemény költségét (hirdetéseket szolgáló nyomtatványok) 60 százalékkal drágít­ják. Ha az ajánlatot a kongresszus elfogadja, ak­kor július 1-én lép életbe. Kizártak egy néger tanulót Little Rock iskolájából Végre sikerült a fajgyűlölőknek egy néger ta­nulót egy évre kizárni a Central High Schoolból, Little Rock-on. A kifogás az volt, hogy Minnie Jean Brown visszaütött, vagyis védekezett az őt támadó ellenséges fehér tanulók ellen. Három fehér tanulót, akik a néger leányt állandóan hec- celték és bántották, három napra felfüggesztet­ték az iskolából. A fajgyűlölők tehát nem adták fel a reményt, hogy sikerülni fog visszaállítani az iskolák lil- liom-fehérségét. Céljaikra a tanulók egy részét használják fel, akiket fajgyűlölő elveikkel befo­lyásolnak, és akik szisztematikus hadjára­tot folytatnak a néger tanulók állandó bosszantá­sára és zaklatására, sőt testi bántalmaktól sem riadnak vissza. A legelszomoritóbb a dologban az, hogy a tanfelügyelő, Virgil T. Blossom, aki pedig az elkülönítés ellenfele volt, engedett a faj­gyűlölők nyomásának, erősebb büntetést rótt a néger tanulókra, mint a fehérekre. Ezzel csak megerősítette a demoKrácia ellenségeinek kezét. T estvér iség hét (Brotherhood Week) Az Egyesült Államok a Testvériség Hetét ün­nepli. Szép szónoklatok hangzanak el szervezetek által rendezett ebékeden, meghívott előkelőségek ajkairól, de hangjuk nem jut el Little Rock test­vérharcra neveit kisebbségének kőszivébe. Ezek nem tudják megérteni, hogy miiven nagy szolgá­Thursday, February 21, 1958 latot tett a testvériség eszméjének az a néhány bátor néger gyermek, akik szembenéztek a rájuk váró sérelmekkel és felvették a harcot az alkot­mányadta jogaikért, mint hős úttörők. Minnie Jean Brown meghívást kapott New Yorkból, a New Lincoln School-tól, hogy az ez évi tanulmányát itt fejezze be, az iskola költsé­gén. Minnie Jean New’ Yorkban sem fogja megtalál­ni azt az egyenlőséget és testvériséget, amiről ő és népe álmodik. Sajnos New Yorkban is van még faji megkülönböztetés és faji gyűlölet és még sok Minnie Jeanéhez hasonló bátor kiállásra van szükség ahhoz, hogy a testvériség és egyen­lőség érzése eltávolithatatlanul mély gyökeret verjen a szivekben. ELVESZETÍ0YÁSZOLÓK Hogyan kerültek Clevelandba a francia középkori szobrok? DIJON, Franciaország. — Ennek a régi fran­cia királyi városnak egyik legnagyobb híressége az a két halotti mauzóleum, amit valamikor a 13. században két francia (burgundi) király — Phi­lip the Bold és John the Fearless — emlékére emeltek. Az emlékműveken a királyok szobrai nagy kő­lapokon fekszenek, amelyek a lépcsőzetes alapon fekvő nagy koporsók fedeleit alkotják. A kopor­sók oldalain köröskörül gótives fülkék vannak, amelyek mindegyikébe egy-egv sirató, gyászoló alakot helyezett az emlékmű alkotója, összesen 82 ilyen gyászoló szobrocska tartja a fedőlapo­kat. Szakértő kritikusok állítása szerint a körül­belül 18 incs magasságú alabastrom szobrocs­kák a szobrászművészet igazi remekei. Ezen szobrocskák az elhunytat gyászoló bará­tokat (szerzetesek), imádkozó papokat, síró szol­ga-személyzetet vagy udvarnokokat ábrázolnak. Mindannyi a bánatnak, a fájdalomnak oly töké­letes kifejezői, hogy minden egyes szobrocska igazi műremeknek számit. Igazi nagy értékét ter­mészetesen úgy a művészetre, mint a turista iparra rászoruló városra a két műremek teljes­sége adja. Azonban nyolc fülke üres, nyolc gyászoló el­tűnt. Négy üres fülkében egy-egv cédulát tettek, amin ez olvasható: “Az innen hiányzó szobor a clevelandi muzeum L. Hanna gyűjteményében van”. , A gyászolók kalandjai Az Associated Press adatai szerint ezt a két emlékművet Juan de la Huerta nevű szobrászmű­vész készítette, akiről nagyon kevés adat maradt fenn. Valószínű, hogy a két síremlék elkészítése betöltötte egész életét. Dijon városnak több szép temploma van, amelyek mindegyikében van vala­mi hires emlékmű, minek következtében hires bucsujáró hely volt egész a francia forradalomig. A forradalom idején azonban úgy tartották, hogy az emberre nagyon lealázó oly nagy fájdal­mat mutatni királyokért, akik állandóan háború­ba kergették a népet. Azért a két emléket szét­szedték, sőt mitöbb, egyik másik gyászolónak még a fejét is levágták, de azért a részeket va­lahogyan* mégis együtt tartották. Huszonöt év múltán azonban megint változtak a politikai vi­szonyok és újból összerakták az emlékműveket. Az elfürészelt alakokat sikeresen összeragasztot­ták, de a végén kitűnt, hogy 13 gyászoló hiány­zik, amiknek a helyeit gipsz hamisítványokkal pótolták. A második világháború után mozgalmat kezd­tek a hiányró szobrocskák visszaszerzésére. Mi­után öt darab francia tulajdonosok kezében volt, azokat visszaadták; egy Angliában van s annak a tulajdonosa is megígérte, hogy hamarosan visszaküldi; három teljesen elveszett, négyet pe­dig a clevelandi múzeumban találtak meg. A clevelandi muzeum természetesen jogosan kapta, mert Leonard C. Hanna, — a Hanna mil­liók örököse — KÉSZPÉNZÉRT vásárolta vala­mely műkereskedőtől. A muzeum nagyon jól is­meri a négy szobrocska értékét és nem akar azok­tól megválni. Pedig az AP hir Írója erősen kihangsúlyozza: “Lám. az ilyesmivel is csak az orosz propagan­dának adunk anyagot!” Ellentmondás : Egy hátralékos előfizetői

Next

/
Thumbnails
Contents