Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-20 / 8. szám
Thursday, February 20, 195S AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 MIÉRT DEM LESZEK MZMSMTMI PROFESSZOR? KANADAI NIKÉK ÉS ELMÉLKEDÉSEK A MUNKANÉLKÜLISÉGRŐL, MAGYARORSZÁGRÓL Tisztelt Szerkesztőség! Mind többen vannak, akik munkájukat még nem veszítették el ugyan, de mind kevesebbet dolgoznak. Azután vannak olyanok, akik -1—5 hónapja nem dolgoznak. A pártok részéről megindult a kampány az uj szövetségi választásokra. A konzervatív, a liberális, a C.C.F., mindenki igér valamit, közben minden trükköt felhasználnak arra, hogy olyan jelöltet állítsanak fel, akinek van egy kis becsülete a szavazók szemében. így remélik, hogy a parlamenti többséget sikerül megszerezniük. Közben pedig úgy viselkednek, mintha az “ellenség” a nap bármely pillanatában hozná a “mennyei áldást”... a nukleáris támadást. Az ember azt látja, hogy a yankee-örület már ide is átcsapott. A legtöbb üzlet ablakára kirakták a figyelmeztető plakátokat a “civil defense”-ről. De az átlag ember úgy megy el ezek mellett, mint a birka a vág óh id mellett. Szinte'látszik rajtuk, hogy őket semmiféle ‘civil defense’ nem érdekli ők dolgozni akarnak, pénzt keresni amig 1 lehet! Készüljön csak háborúra az, aki meg akar halni, de nekik semmi közük hozzá! Közben a nagy kompániák az égig emelték az árakat. A munkanélküliek pedig szidják a konzervatívokat, hogy ezt azok csinálták. Legtöbb munkanélküli nem akarja észrevenni, hogy ezekért az állapotokért elsősorban a liberálisokat kell felelőssé tenni, mert ők juttatták ide a dolgozókat, a kisfarmereket. Az igaz, hogy a konzervatívok sem különbek, de ezek még csak ezután akarják a tőkéseket kihúzni a kátyúból a munkás és szegény fanner rovására, hacsak a jövő választásokra össze nem fognak a dolgozók. A jelenlegi helyzetből csak egy kivezető ut van: minél több munkás képviselő megválasztása, mert ha a két öreg pártból bármelyik is többségbe kerül, a munkanélküliséget és ezt az óriási “védelmi” pocsékolást egyik sem fogja megállítani, hanem fokozni fogják, amig csak lehetséges. Ahogy én látom, szülőhazánkban elég jól mennek a dolgok. Ezt onnan állapítom meg, hogy nemrégen jött vissza két idősebb honfitársunk óhazai látogatásról. Az egyik úgy nyilatkozott, hogy “aki azt a rendszert szereti, az menjen haza.” A másik bizalmas beszélgetés közben azt mondta, hogy már van ott minden, úgy mint itt, tele az üzletek, még szőrmekabátok is vannak. “Csak hát ezt nem a proli felesége veszi meg!” — Hát ki? —- “Az ÁVO-soké, meg a vezetőké!” Püff neki! Arról már nem nyilatkozott a tata, hogy hát miért éppen az ÁVO-sok felesége tudja megvenni és miért nem a csepeli báróké? Ebből láthatjuk, hogy nem igaz az, hogy a becsületes dolgozók éheznek, ha már csak az a baj, hogy a proli felesége nem tudja a szőrmekabátot megvenni! Akkor nincs baj. Ezt onnan gondolom, hogy itt a szabad világban, ahol szőrmekabát is több van, dollár is akad még, a proli felesége még íem tud venni magának szőrmekabátot, mert annak itt is nagy ára van. Illő volna tudni sok öreg magyarnak és emlékeztetni az ilyen rövidlátókat, hogy a régi jó világban csak foltok jutottak a proli nadrágjára, s olyan kabát a feleségére, ami rögtön elárulta származását és vagyoni állapotát. I. P. C. ián megjelenő “Hogyan élnek az osztrák munkások” cimü cikkünket és azt kérdezzük, hogy erre gondolt ön, amikor levelében azt irta, hogy “Ha nyertünk volna,' véleményem szerint ma legalább olyan életünk lenne, mint Ausztriában.” Mi jobbat kívánunk ennél Magyarország munkásainak. tg J. B. OLVASÓNK, DENVER. — Köszönjük a beküldött lapkivágást. Olvasóink éberségéről tesz tanúságot az a sok más lapkivágás is, amit időről-időre kapunk. A benne foglalt adatokat mindig felhasználjuk azonos tárgyú cikkeinkben. Ha figyelemmel kiséri lapunkat, találkozni fog az ön által beküldött cikkből merített adatokkal is. Ne sajnálja a fáradságot a jövőben sem. HA AZ IGAZAT TUDNI AKARJA. A M AGYAR SZÓÉRT NYÚLJON KARJA! Egész életemben szerettem volna egyetemi professzor lenni. Az óhazában nem lehettem, mert otthon ehhez protekcióra volt szükség, az periig nekem nem volt. Idejöttem hát Amerikába, gondolva, hogy itt talán bejuthatok professzornak egyetemre, mert itt nagy hiány van profesz- szorokban. Mert itt, akinek van egy kis vágni- való dohánya, az elmegy adószedőnek, szenátornak vagv reklámügynöknek. A mai napig táplálgattam reményemet, gondolva. hogy miután minden valamirevaló élelmes amerikai a dohány, likőr, piperecikk vagy autóiparban helyezkedik el, az egyetemeken akkora a hiány munkaerőben, hogy még egy magamféle ágrólszakadt garabonciás diákot is örömmel felvesznek. különösen ha tudják, hogy képes vagyok nevemet hibátlanul leírni. De azok után, amit a február 2-iki Times olvasása közben tapasztaltam, szomorúan ugyan, de fel kell adnom hiú ábrándjaimat. Az amerikai egyetemeken igenis vannak okos emberek. És mi keresnivalóm van nekem okos emberekkel egy fakultáson? Flovastam ugyanis a Times magazin mellékletében Wallich professzor cikkét arról, hogv van-e depresszió vagy nincs. És hogyan kezeljük azt, ami van. Wallich ui a legpatinásabb tudományos intézetünkön, a Yale egyetemen a közgazdaság teljes rangú professzora. Ami pedig nem kismiska. A tetejébe pedig, miként a cikk elején a Times illő tisztelettel bejelenti, a tetejébe Henry C. Wallich professzor könyvet ir a korunkbeli kapitalizmusról. Szóval érti a közgazdasági csíziót dögivei. Szeretném az egész cikket ismertetni lapunk kedves olvasóival, de helyszűke • és egyéb okok miatt ezt nem tehetem. így hát úgymond, csak lefölözöm a cikket, csak a legiavát-magját ismertetem kedves olvasóink épülésére. A tudós professzor érvelésének lényege az, hogy nincs depresszió, csak egy kicsit pangunk, csak egy kicsit szorulunk, csak egy kicsit leestünk a prosperitás dombjáról, de csak a fejünk lágyára estünk és igy kutyabajunk sincs. Ici-pici kis recesszióban szenvedünk ugyanis, de depresz- szióról szó sincs és ha van is szó, az szóba se jöhet komoly emberek, népi kapitalisták, tudós professzorok és hasonszőrűek között. Meg is magyarázza mért. Avagy mért nem. Esetleg talán. Nem lehe^ depresszióról szó, mondja Wallich ur, mert úgy be vagyunk építve mindenféle depresszióellenes szerekkel, hogy az csupa élvezet. Először is (1) amikor csökken a munkanélküliség, akkor megkezdődik a munkanélküliségi jótétemény (unemployment benefit). Minél több munkanélküli van, annál több mnkanélküliségi segély jut forgalomba. Na, uraim, nem fényes ez? Több mint két millió ember kap munkanélküliségi segélyt. Teljesen ingyen! És a munkás még csak carfaret sem költ, mert nem kell érte dolgozni. Azután jön a második számú beépített depresszió elleni csodaszer, avagy (2) ahogy Wallich ur jelzi. De ezt már az ő szavaival ismertetem a teljes élvezet kedvéért: “A visszaesés levágja a kormány jövedelmét •és deficitet okoz. Ez aztán alátámasztja a közgazdaságot, mert a kormány kevesebb vásárlóerőt vesz ki a közgazdaságból adók formájában, mint amennvit betesz kiadások formájában.” Na, Flórián ezt tedd a pipádba! Hogy erre egyikünk se gondolt! Aszongya: “A recesszió... alátámasztja a közgazdaságot.” Nem zseniális magyarázat ez? Minél nagyobb a depresszió vagy bocsánat, a csúnya kifejezésért, a depresszió, annál kevesebb a kormány jövedelme. Minél kisebb a jövedelem, annál jobban erősiti az adócsökkentés a gazdasági rendszert, mert a kormány többet költ. mint amennyit adóban bevesz. (Vájjon mit szól ehhez a mi Eörsi kollégánk ?) Csupán egy dolgot nem értek meg? Hogyan tud a kormány többet költeni, ha kevesebb az adójövedelme? De várjunk csak, nincs még minden megmagyarázva. Wallich ur megmagyarázza, hogy az ici-pici recesszió a farmereknek is jót tesz, mert: (3) ahogyan a farmerek piaca kezd leszűkülni, közbelép a farm program és megvásárolja tőlük fölösleges áruikat. Az ember önkéntelenül arra gondol, hogy a farmerek bizonyára minden nap imádkoznak egy kis recesszióélt, ha fölösleges áruikat csak a recesszióban életbeléptethetö farm program tudja tőMk felvásárolni. Végül pedig, minden betetőzése: (4) “Amilyen arányban csökken a hitelszükséglet, annál könnyebb és olcsóbb azt kapni.” Lelki szemeimmel látom, hogy minél kevesebb szükségem van, mondjuk, egy ici-pici 10 ezer dolláros depresszió elleni költségre, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a Chase Manhattan vagy a Guaranty Trust vezetősége, vagy azok emberei, valamelyik utcasarkon megállítanak és erőnek erejével a szebembe nyomnak egy 10 ezer dolláros kölcsönt, melyért 10 év múlva csupán 7500 dollárt kell majd fizetném! Hát azt hiszem ennyi is elég annak bébizonyi- tására, hogy mért nem lehet belőlem egyetemi professzoi. Tulnagy a szellemi konkurrencia! KISS MIHÁLY. A‘W-EXISÍEKGM'’ KMTUAMUSM Információk kicserélése Dr. William W. Brickman, a New York University neveléstani professzora, aki nemrég érkezett vissza moszkvai tanulmánvutjáról. sajtóértekezleten jelentett arról, hogy orosz tudósok 299 amerikai közlöny példányszámait kérték tőle, amelyek minden fejlődési folyamattal foglalkoznak, élelmiszerek feldolgozásától kezdve a kerámia és az atom-maggal kapcsolatos kérdésekig. A kérést Stefan M. Lisitshkin, a gazdaságtan doktora, a Szovjet Tudományos Akadémia tájékoztató intézményének alelnöke továbbította Dr. Brickmanhoz, akivel*moszkvai tartózkodása alatt tanárok jövőbeni kicserélésének problémáját tárgyalta meg. Arról is beszámolt Dr. Brickman, hogy Dr. Lisitshkin és kollégái a legnagyobb készséggel mutatták meg neki kutatásuk irattárának minden adatát. Kérésével egyidőben Dr. Lisitchkin 13 értékes közlönyt küldött Dr. Brickmannak, mely különböző irányú tudományos adatok gyűjteményét tartalmazza. Ezekből sok mindenről fog tájékozódni tudni, feltéve ha talál elég oroszul olvasó- amerikait, akik lefordítják azok tartalmát. Tudósok látogatása Az orvosi tudomány terén működő, 4 férfi és egy nőből álló orosz tudós csoport 23 napi látogatásra érkezett az Egyesült Államokba. Első ütjük Philadelphiába vezet, ahol a Smith Kline & French Laboratóriumok vendégei lesznek, melynek képviselői nemrégen tértek vissza a moszkvai, leningrádi és kharkovi orvostani felkészültségek tanulmányút járói. Megfigyelők látogatása A Szovjetunió meghívására három amerikai megfigyelő utazik oda a március 16-án megtartandó választások megfigyelésére. A három látogató: Hedley Williams Donovan, a.Fortune Magazine szerkesztője, Cyril Edwin Black, a Princeton Egyetem történelemtanára és Richard Scam- mon, a kormány ügyek intézetének politikai szakértője. Diplomáciai látogatás Mikhail A. Menshikov, a Szovjetunió uj washingtoni követe tiszteletlátogatást végzett Eisenhower elnöknél, röviddel megérkezése után. Miután Dullest is meglátogatta, utána Nixon alelnöknél tette tiszteletét és negyven percig folytattak barátságos beszélgetést. A Fehér Ház által a diplomáciai kar részére rendezett fogadáson feleségével együtt jelent meg. A washingtoni lapok elismeréssel emlékeztek meg “mindkettő kellemes megjelenéséről és barátságos társalgásáról.” Menshikov a két ország közötti baráti viszony kiszélesítéséről nyilatkozott, amit a tiltott területek beszüntetésével, kormányvezetők kölcsönös látogatásával és a gazdasági kapcsolatok kiterjesztésével vélt elérhetővé tenni. De gyönyörű gyerek! Hasonlít a kedves férjére? Feleség: Remélem, hogy nem. A múlt héten fogadtuk örökbe.
