Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-20 / 8. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 20. 1958 JL DETROiTBAN LEGSÚLYOSABB A MUNKANÉLKÜLISÉG Detroit az amerikai közgazdaság előőrsé. Ami­kor javulóban van a gazdasági élet, Detroitban kezd először javulni. Amikor nehéz idők jönnek, a detroitiak azok, akik elsőnek, érzik azt a há­túkon. Amikor .prosperitás van az országban, akkor a detroitiaknak van talán a legjobb dolguk minden város népe közül, de amikor gazdasági válság van, akkor Detroitban a legrosszabb a helyzet. Vegyük például a jelenlegi helyzetet. A mun­kanélküliség ma már csaknem az egész országot sújtja. De mig az országban átlagosan 6—7 szá­zalékra tehető a munkanélküliek száma, addig Detroitban az arányszám már csaknem katasz­trófának tekinthető, 12.4 százalékot érte el, ami egyértelmű azzal, hogy minden 8 detroiti mun­kás közül egy munka nélkül van. Detroitban már évek óta volt krónikus munka­nélküliség. Hozzávetőleg 100 ezer munkás volt állandóan munka nélkül. Az elmúlt évek folya­mán ez a létszám elkezdett fokozatosan emel­kedni. De december havában alapvető változás következett be és pedig az, hogy az automobilok gyártását 24 százalékkal csökkentették. A gyárak az eddig csak szórványos munkáselbocsájtás helyett hozzákezdtek a tömeges elbocsájfásokhoz s a megmaiadt munkások munkaideje drasztikus ; csökkentéséhez. Ez nemcsak a nagy gyárak munkásságát súj­totta, hanem a nagy gyárakkal dolgozó “kisebb” shopokat is. Az egyik ilyen “kisebb” gyár (a ki­sebb szót persze viszonylagosan kell értelmezni, mert Detroitban a 4—5000 munkást alkalmazó gyár is “kisebb” gvárnak számit — Szerkő. például kiszámította, hogy minden rendelést ké­pes havi 0 munkanap alatt előállítani, azaz heti 2 napi üzemeltetés mellett. Nyílt titok, hogy mi az oka a válságos hely­zetnek. Az írj autók egyszei iien nem fogynak A Ford kocsik januári üzleti forgalma például 10 százalékkal csökkent a tavaly januárihoz képest, a Chrysler autóké 14 százalékkal, Buick, Chevro­let, Oldsmobile 11 százalékkal. Egyedül az autó­Nagy látványosság volt Gary, Ind.-ban. Több mint 350 néző zsúfolásig megtöltötte a városi tanács termét, hogy meghallgassák az Amerika- ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság ott megrendezett kihallgatását. E vándor előadók nyilván a munkanélküli acélmunkásoknak szán­dékoztak egy kis szórakoztatást nyújtani, mi­után az ország több városában már szerepeltek. Francis E. Walter (Dem. Pa.) képviselő a bi­zottság elnöke. Hat tanút idézett be Joseph La- fleur a bizottság szolgálatában álló besúgó ta­nácsára. Valamennyien a Gary acélgyárban dol­goznak vagy dolgoztak. A bizottság nem sokra ment velük, mert valamennyien megtagadtak mindennemű információt a hozzájuk intézett kérdésekre, az alkotmány első és 54k módosit- ványára támaszkodva. A bizottság természetesen arra volt kiváncsi, hogy ki és mikor volt tagja az amerikai kom­munista pártnak és hogy néhányan, akikről úgy tudja, hogy valamikor egyetemi tanulók voltak, miért. dolgoztak acélgyárban? The Gary Post-Tribune, olvasónk által bekül­dött újság beszámolója szerint a kihallgatás egy nap alatt végétért. “Munkához való jog” törvények Számos állami törvényhozás készül arra, hogy 1958-ban elfogadtasson szakszervezetek gyengi- tését szolgáló úgynevezett “munkához való jog’ törvényeket. A Taft-Hartley-törvény szerzője, Fred Hartley vezetésével működő “Nemzeti Bi- fottság a munkához való jogért”, és a hozzá tartozó munkásellenes csoportulások kezdemé­nyezik az egyes államokban ezen mozgalmakat. Elvárható, hogy a szakszervezetek és a közvé­lemény erős ellenállást fognak evvel szemben kifejteni. 1957-ben számos állam törvényhozásában el­buktak hasonló mozgalmak. A munkásellenes ele­mek azonban uj módszerekkel, petíciókkal, refe- , rendummal, törvénymódosításokkal újra próbál koznak. A következő államokban várható erős tevékenység e téren: Kalifornia, Delaware, Kan- h ras, Kentucky, Ohio és Washington. Legtöbbje ff ipar “törpé”-je, az American Motors, amely megszimatolta a kisebb kocsik gyártásában levő lehetőségeket és amely a Rambler kocsikat gyártja, örvendezhet annak, hogy többet adott el, mint tavaly ilyenkor: forgalmuk 26 százalék­kal emelkedett. De persze az American Motors az autóiparnak alig 2—3 százalékát képviseli és az ő üzleti viszonyuk aránylag kevés munkást érint. És ami a legsúlyosabb a helyzetben, 73,263 munkás már felélte a munkanélküliségi segélyt, amely Michiganban átlagosan 36 dollárt tesz ki hétenkint. Mit csinál az a munkás, akinek sem- munkája, sem munkanélküliségi segélye nines'? És Detroitban 73,263 munkás kérdezi ezt ön­magától. “Saját” házában, amelyre a havi já­rulékot fizetni kell, ha “törik, ha szakad.” És miközben “saját” 2—3 ezer dolláros autójában megy, illetve “utazik” munka után. A United Auto Workers gazdasági szakértői kijelentették, hogy egyedül adócsökkentés ál­líthatja meg a gazdasági visszaesést. Ne vegye­nek le annyit a munkás fizetéséből adóban. De mi jót tesz az adócsökkentés az olyan munkásnak, akinek már nincsen “pedá”-ja, ami­ből az adót le lehet vonni? Jellemző, hogy az autó unió “szakértői”, akik pedig annyira helyeselték a dullesi hidegháborút, ma már nem nagyon emlegetik a hadirendelések emelését, a haditermelés fokozását, mint a mun­kanélküliség gyógyszerét. Kezdenek ráeszmélni, hogy a fegyvergyártás, mint gazdasági csoda- gyógyszer, már meglehetősen levizsgázott. Marad tehát házépítés, iskola, kórház, útépí­tés. Marad tehát a munkaidő csökkentése heti 35, 30 órára a jelenlegi fizetés mellett. És az adóterhek igazságosabb megosztása. És minde- nekfölött, a hidegháború felszámolása, a keres­kedelmi kapcsolatok felvétele a világ szocialista harmadával, amely örömest rendelne áruinkból s melynek rendelései évekre, ha nem örökre szám­űznék a munkanélküliség és gazdasági depresszió árnyékát Amerika földjéről. kiterjedt iparral rendelkezik. 1957-ben minden erőlködés dacára csak egy államban, Indiánéban sikerült a reakció célja. 18-ra emelte azon államok számát, ahol a mun- kásellenés törvényt beiktatták. Kansas államban az errevonatkozó határozati javaslatot népszavazásra bocsátják. Kaliforniá­ban meg Ohioban petícióval és alkotmánymódosí­tással fognak próbálkozni céljuk elérésére. BANÁN BIRODALOM WASHINGTON. — A kormány nyilatkozata szerint a Department of Justice beszüntette azt a port, amit négy éven át folytatott a United Fruit Co. ellen a trustellenes törvények áthágása miatt. A kormány ebben a pörben azt állította, hogy a United Fruit Go. kizárólagos uralmat szerzett magának a banán gyümölcs behozatalá­ra, miután kirekesztető abból minden verseny­társat. Rogers igazságügyi miniszter nyilatkozata szerint a pör “egyezséggel” ért véget, amennyi­ben a United Fruit Co. beismerte “egyedural­mát” és beleegyezett abba, hogy kereskedelmé­nek 35 százalékát átengedi más kompániának. Ezzel az egyezséggel tehát a United Fruit Co. “banán birodalmán” egy kis rést ütöttek. A “TÖRVÉNY NAPJA” Eisenhower elnök május 1-ét. szemelte ki arra, hogy a “törvény napjává” nevezze ki. Jó alkalom lesz arra, “hogy az ország megemlékezzen a tör­vényes kormányzásról és az ilyen kormányzás erényeinek értékeléséről.” Emelkedik a sfrcnoium 90 lerakodás a csontban A Columbia-egyetem tudósainak kutatásai fel­fedték azt, hogy az utolsó évben az emberi csont­ban lerakodott strontium 90, átlagban 33 száza­lékkal emelkedett. A lerakódás nagyobb arányú volt a gyermekek csontjában. De — vigasztalnak a tudósok — a felszívódás még mindig nem érte el a hivatalosan megállapított vészpontot. Sőt. még a bombakisérletek folytatása a 2000-ik évig Nagyobb munkanélküli segélyekről beszélnek - de nem intézkednek New Y’ork állam törvényhozó testületé har­madszor fogadott el egy törvényjavaslatot, amely a heti maximum munkanélküli segélyt 36 dollár­ról 45 dollárra emelné. Az első két alkalommal Harriman kormányzó megvétózta a törvényja­vaslatot, és kijelentette, hogy a jelenlegit is meg fogja semmisíteni. A politikusok véleménye szerint ez a probléma az őszi kormányzó választásnál kulcskérdéssé fog kifejlődni. Harriman azt állítja, hogy azért ellenzi a tör­vényjavaslatot, mert a munkanélküli segély eme­lését ahhoz a feltételhez köti, hogy a szezon­iparok munkanélkülialap adóját felemeljék. Ez a feltétel a ruhaipar, építőipar, konzerv- és nyara­lóipar munkáltatóit sújtaná. A newyorki ruhaipar gyárosok már meg is szervezkedtek a törvényja­vaslat elleni harcra. Az adójárulék felemelése 2.7 százalékról 3.5 százalékra évente 5 millió dol­lár többletkiadást jelentene nekik. A jelentések szerint egyes szakszervezetek sem. támogatják a fenti törvényjavaslatot. Ezt azzal magyarázzák, hogy a gyárosok a felemelt adókü­lönbözetet levonhatják abból a pénzből, amit a szakszervezetek jóléti »lapjára kell, hogy fizes­senek. Hogy volna, ha a fegyvergyártásra és “védelmi intézkedésekre” szánt millióknak legalább egy kis részét használnák fel a munkanélküli segélyalap gyarapítására? A növekvő munkanélküliség a probléma alaposabb megoldását követeli. Szakszervezet a munkáltató szerepében Az AFL-CIO nem akarta elismerni szervezőinek szervezetét Az AFL-CIO központi ügyvezetősége szembe­találta magát egy szakszervezettel, amelybe sa­ját alkalmazottai, főleg olyanok, akik különleges szervezési munkálatokra voltak kiküldve, tömö­rültek. Majdnem megmagyarázhatatlan szempontok­tól kiindulva, a központ megtagadta a szervezet elismerését. Hogy létezésének még az alapját is megsemmisítse, a szervezői megbízatások nagyrészét visszavonta, ötvenöt szervezőt elbo­csátott, 28-at más munkakörbe helyezett át és a megmaradtokat nyugalomba küldte. Az irodai alkalmazottak egy része hasonló értesítést kapott, melynek nyomán a washingtoni központi szakszervezeti épületben nagy elkeseredés ural­kodik. Az ilyenkor szokásos jutalmat, az arany­órát, sokan visszautasították. Az elbocsátott alkalmazottak a Miamiban most ülésező központi vezetőséghez fordultak, hogy vizsgálja felül panaszukat és hozza helyre az ellenük elkövetett igazságtalanságokat. Sok évi hűséges munkájukért nem ezt várták a szakszer­vezettől. Mivel eddigi munkájuk mindig .szembe­állította őket a munkáltatókkal, most nem látják a lehetőségét annak, hogy tőlük alkamazást kap­hassanak. Az egyik nyugdíjazott alkalmazott 21 évi szolgálat után havi 96 dollár nyugdíjjal lett el­bocsátva. Egy unió elnök véleménye Joseph Collins, az American Newspaper Guild elnöke avval vádolta a vezetőséget, hogy, “eljá­rása a legádázabb munkásgyülölő munkáltaóé- hoz hasonlítható” és hogy “a munkásmozgalom­nak jóvátehetetlen kárt okozott”. Collins vissza­utasította a központ magyarázatát, hogy pénz­hiány késztette a Field Representatives szerve­zet el nem ismerésére és a tagjainak munkájuk­ból való elbocsátására. Utalt arra a gyűlésre, ahol az Industrial Union Department szinte bocsánat- kérőén jelentette be, hogy 3 millió dollár gyűlt össze pénztárában és utat-módot keresett arra, hogyan költse el a pénzt, csak szervezési munká­ra nem volt hajlandó azt fordítani. “Azt sem tartom éppen takarékossági intézke­désnek, hogy az AFL-CIO központi vezetősége Floridában tartja februári gyűlését”, mondotta Collins és bejelentette, hogy tiltakozó levelet küld a vezetőségi gyűlésnek. is csak a megengedett mennyiség egyötödét hal­mozná fel. A felhalmozódás kisebb arányban akkor is folytatódna, ha a kísérleteket beszüntet­nék, mondták a tudósík. Gary levegőjét rontja az Amerikaeilenes bizottság

Next

/
Thumbnails
Contents