Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-13 / 7. szám
amerikai magyar szó Thursday, February 13, 1958-iá. Ámsrika gazdasági képe Akik figyelik a gazdasági élet megnyilvánulásait, hozzászokhattak, hogy Amerika gazdasági képe egyöntetű jelleggel bir, vagyis amikor pénzbőség van (infláció), akkor az árak felmennek, *e2t követi a munkabér-emelés, a munkanélküliség hiánya, jó vásárlóképesség és végül a wall- streeti értéktőzsde értékpapírjainak emelkedése. Ezt igen egyszerű és könnyű megfigyelni. Ellenkezője ennek a pénzhiány, a munkanélküliség, rossz' vásárlóképesség, az árak zuhanása és az értékpapírok alacsony ára. Ez a kaptafa — s erre csinálja a suszter a gazdasági cipőt. Most bajok vannak a rendes képpel: az árak emelkedése mellett munkanélküliség van. Inflációt mutató árak mögött áruhiány szokott lenni. Ez volt a háború alatt, amikor megtiltották a fogyasztási cikkek gyártását. Ez volt Truman idején a háború utáni korszakban, amikor nem volt elég áru és 100 billió dollár megtakarított pénz égett az emberek zsebében. De most nem ez a helyzet, nincs áruhiány, sőt a kereskedők nem tudják az árucikkeket eladni. Eladatlan árucikkek vannak az üzletekben, raktárokban és mégis áremelkedés van. Még rosszabb a tőzsde képe. Eisenhower első betegsége óta a tőzsdeértékek egyharmadukat veszítették el. A megszokott gazdasági kép hamis, nem lehet rátenni a kaptafára. Ezért van az, hogy a gazdasági szakértők össze-vissza beszélnek, aminek két oka van: félnek megmondani az igazságot, vagy nem értik meg, hogy Amerika strukturális (alapépitményi) változáson megy keresztül. A tőzsde Ezt lehet a legkönnyebben megmagyarázni. Ha az értékpapírok 5 százalék hasznot hoznak évente és a bankok 4'i százalékért adnak kölcsönt, s a papírok napról-napra emelkednek, azok, akiknek pénzük van, szívesen vesznek értékpapírokat. A republikánus kormányzat nagy reményekkel biztatta a tőkéseket, hogy a nagyvállalatoknak kevesebb adót kell majd fizetni, a kormány nem fogja erkölcsileg támogatni a munkásságot — egyszóval aranyélet lesz a nagytőkéseknek. A kormány tagjai azonban hívei voltak a “hard money” (nehezén elérhető hitel) rendszernek -és ezért a kamatláb állandóan emelkedett. A bankok pl. 1 százalék kamatot fizettek a betétek .után a demokraták alatt és a republikánusok “hard money”-rendszerében ez 2 százalékra emelkedett, majd egy év óta 3 százalékra. Sőt a szövetségi kormány által biztosított takarékpénztárak ma 4 százalékot fizetnek. A tőzsdei árak oly módon emelkedtek, hogy a részvények kevesebb osztalékot fizettek, mint amenyit a bankbetétekre lehet kapni. Amíg a tőzsdei árak emelkedtek, a gyors haszonhoz hozzászokott nagyközönség vásárolt értékpapírokat az áremelkedésben rejlő haszon reményében. Eisenhower betegsége azonban jó kifogás volt arra, hogy megszabaduljanak aí értékpapirok- tól és ez az oka annak, hogy a tőzsde nem mutat inflációt — kevés hasznot osztanak szét a nagyvállalkozók. M unkanélküliség Sajnálattal látjuk, hogy a munkanélküliség nemcsak azért állt be, mert kevesebb fogyasztási cikket vásárol a nagyközönség (pl. sok az eladatlan 1958-as autó), hanem mert az iparban a termelés jobb gépekkel és automációval olyannyira emelkedik, hogy mind kevesebb munkásra lesz szükség. Amellett a mezőgazdasági technika óriási fejlődése ki fog szorítani azőstermelő (farmer és munkás) lakosságból kb. 5 milliót és ezek a városi munkanélküliek számát fogják szaporitani. Mindez egy szocialista államban gyönyörű álomkép volna. Kevesebb költséggel dolgozó nagy ipar és nagyfarmer, az árak csökkenése, a munkaidő csökkenése, a nemzeti jólét emelkedése. De a mi profitra alapított gazdasági rendszerünkben a termelés emelkedésében a munkások alig, vagy egyáltalán nem vesznek részt. Az árak emelkedése Az iparcikkek árának emelkedése részben arra vezethető vissza, hogy a nagyipar áthárítja a munkabér-emelést a közönségre. De az igazi ok az, hogy a második világháború óta a nagyvállalatok még nagyobbakká lettek, megszüntették az egészséges versenyt (amely a kezdő tőkés gazdaságnak olyan dinamikus erőt adott) és ezért az árak emelkedését teljes gazdasági erejükkel (felhalmozott tartalék-tőkéjükkel) meg tudják védeni és igy csak a szétaprózott fogyasztási iparok (ruházat, stb.) fognak szenvedni a munkanélküliség következményeitől. 1958-ban sok sztrájk lesz az infláció miatt. A kapitalisták örömmel várják a sztrájkokat, mert ezekkel le tudják törni a munkásszervezeteket. Az “Atlantic” februári számában az egyik iró azt Írja, hogy a sztrájkok csak akkor jók a kapitalistáknak, ha azok legalább 5 hétre kihúzódnak, ugyanakkor a raktárakban lévő felhalmozott áruktól megszabadulnak, ami alkalmat ad újabb áremelésre. Az 1958-as év sok embernek fog szenvedést hozni. A kiskereskedő és kis tőkével rendelkező kis gyáros tönkre fog menni, ami még jobban elősegíti az óriási vállalatok további térfoglalását. A legtöbbet a munkásság fog szenvedni. A magas árak mellett reálbére csökkenni fog, a munkanélküliség, vagy kevesebb munkaalkalom le fogja szállítani életnívóját. Az amerikai munkásságnak pedig nincs megtakarított tartaléka, mert azt elvitte az autó, a frigidaire és más ehhez hasonló bevásárlás. OLVASÁSKÖZBEN írja: Márky István ll!!lll!llliilll!!lll!il!l!l!l!l!lllilil!l!l!l!l!llllli!llll!!il!li!lll!IHI!ii Ne csodálkozzunk, amidőn lépten-nyomon akad egy képviselő, aki egy uj törvényciklussal felvértezve akar belenézni a szakszervezetek belső életébe. Itt van a 73 éves William E. Maloney esete, aki a 270,000 tagot számláló International Union of Operating Engineers nevű szakszervezet elnöke. Ebbe a szakszervezetbe tartoznak azok a munkások, akik nagy építkezéseknél a kisebb-na- gyobb gépeket kezelik, s mig ezek a szorgalmasan dolgozó emberek izzadnak, fizetik a rájuk szabott tagsági dijakat, addig az elnök ur az összeizzadt pénzekből kiskirály módjára él, utazgat, s az unió pénzén vásárolt 47 lábas luxus yachtján a “A fél hold”-on az utóbbi hét esztendőben bejárta a fél világot 130,000 dolláros költségen. ‘^Építkezési lehetőségeket vizsgált” — mondja és ebben a beosztásban még Európában is járt, ami külön 13,387.29 dollárt emésztett fel szintén az tmió pénztárából. .Mindennek tetejébe a szenátus vizsgáló bizottsága még azt is felderítette, hogy az utóbbi években beszebelt 742,228.20 dolláros jövedelme felére elfelejtett adót fizetni, sőt még a munkaadókkal való összejátszással is vádolják az öreg fiút és ezidáig egy építész az 5-ik függelékre való hivatkozással megtagadta a hozzá intézett kérdésekre a választ, nehogy valami kiderüljön. A luxus hajót *35;000 dollárért vette neki az unió az őt körülvevő' tisztviselők ajánlatára és beleegyezésével, akikről csak mellesleg említjük, hogy Maloney elnök ur szabja meg mindegyiknek a fizetését, ami rákényszerití- őket arra, hogy gazdájukkal együtt tartsanak, mivel csakis igy kerülhetnek mindig közelebb a husosfazékhoz. Itt Miami Beachen egy palotához hasonló otthona van, S-, ((gyancsak nagy. háztartást vezet Washingtonban, és Chicagóban, ahol a kényurakhoz illően fejedelmi módon él. Miami Beaeh-i otthona csupán három utca távolságra van attól a privát kórháztól, ahol jelenleg ápoltatja magát, ahová a feltevés szerint azért sietett be, hogy ne kelljgn megjelennie személyesen a vizsgáló bizottság idézésére, mert hát bizony az unió vezér őfelségét ki akarták hallgatni Washingtonban. (Természetesen ezek a nyulfülü riporterek megneszelték a dolgot és rögtön utána rohantak a kérdések tömegével, miután az ápolónő nem találta nagyon “súlyosnak” esetét, beengedte hozzája a riportereket. A főur azzal fogadta őket, hogy ő egy nagyon beteg ember, az orvos mindent megtiltott neki, még azt is, hogy emberekkel beszélgessen. Majd ha jobban lesz, akkor mindent el fog mesélni és akkor majd megtudják, hogy ő nem is olyan rossz uralkodó, mint amilyennek tartják) Most tehát egyelőibe a vizsgáló bizottság is elmehet vakációra, talán ide Floridába, ahol a “hosszú tél után”, már kezd kissé enyhülni az időjárás és a napkirály is kidugta ábrázatát. Közben a “A fél Hold” luxus yacht ott várja gazdáját a kikötőben. Kapitány és matrózok együtt várják a parancsot a befütésre és indulásra, mert hiszen egy unió vezérnek manapság tudni kell nemcsak azt, hogy ebben a zesztendőben hány százalékkal fog esni az építkezés, hány munkát- lannal szaporodik a munkanélküliek hadserege, hanem azt is, hogy mi történik más országokban, hol kell a legtöbbet fizetni az orosz kaviárért és megüti-e a mértéket az uj francia pezsgő. . . Újságírók egy-egy szakszervezeti tagtól már megkérdezték, hogy mit szólnak ők a dologhoz, hogy vezérük ilyen pazar életmódot folytat nehéz munkával keresett pénzükön. Voltak a megkérdezettek között, akik tárgyilagosan s logikusan elítélték az elnök urat, azonban a többség meghúzta a vállát és csak annyit mondott, hogy “mégis csak jobb igy, mint unió nélkül és ha már a vezér költekezik, akkor ez azért van, mert pénze van a szakszervezetnek, pénze pedig azért van, mert a tagok is jobban keresnek mint tegyük fel, ha szervezetlenek volnának”. Persze a munkások ilyen magatartása nagyban hozzásegít, hogy a Maloneyhoz hasonló munkásvezérek garázdálkodhassanak és kényíik-kedvük szerint költhessék a munkásság tisztességes munkával keresett pénzét. És mivel maga a tagság nem törődik saját dolgával, azért történhetett meg amire rövidesen számithatnak, hogy törvényes eszközökkel fogják megrendszabályozni az unió tisztviselők garázdálkodását, ami ezzel párhuzamban gúzsba kötheti az egész munkásmozgalmat és hosszú időre megbéníthatja a szervezkedés szabadságát. Hiszen amúgy is erre várnak a dolgoztatók már évek óta és ahogy kinéz a dolog, most tényleg alkalmuk lesz valamit csinálni. ha maga a munkásság ennyire érdektelenül viselkedik. ★ Márky munkástársunk cikke célját téveszti, ha nem egészítjük ki néhány megjegyzéssel. A- olvasóban azt a benyomást kelti, hogy a szak- szervezetekben felszínre kerülő visszaélésekért egyedül a tagság felelős, azért mert eltűri a ba- sáskodó, szélhámos vezetőik tolvajlásait. Szerintünk rá kell mutatni a kapitalista rendszer bűnös felépítményére, amely a mindennemű társadalmi bűnözések szülőanyja. Az osztályharc szisztematikus eltávolítása a szakszervezetek életéből és a munkáltatókkal való együttműködés szükségességének propagálása az üzleti szellem meggyökerezésének és evvel együtt a korrupt- ságnak nyitott ajtót. A megmételyezett vezetők a szakszervezeti demokrácia megtagadásával megvonták a tagoktól azt a lehetőséget, hogy a szakszervezet életébe és működésébe belátást nyerhessenek.^ A kapitalista propaganda mindent megtett, hogy meggátolja a munkásosztály öntudatos önkormányzatát saját szervezeteiben is és törvényekkel, (National Labor Relations Board, Taft-Hartley-törvény, kivizsgáló bizottságok és újabban a Right-to-work törvényekkel) köti meg cselekvési szabadságát. Mindez a korrupt elemek, gangszterek malmára hajtja a vizet. AFL vezetők mindig híresek voltak arról, hogy fizetésük a munkások’ keresetéhez viszonyítva a munkásrnozgalom elvi keretén kívül áll. Az évek folyamán kifejlődött önkényuralom, gengszterekkel való paktálás, az öntudatos és becsületes baloldali elemek kiüldözése, teljesen kezükre juttatta a tagságot és az unió ügyeinek vezetését. Ez aztán odafajult, hogy a szervezetet saját üzleti vállalkozásnak tekintették s személyes meggazdagodásukra használták. A reakció egyes kirívó példát kiragadott a sok közül és felhasználja a munkásmozgalom további gyengítésére. Csak a tagság kezében van az a lehetőség, hogy a szakszervezeti mozgalmat megtisztítsa a bűnözők befolyásától és teljesen a tagság érdekeinek szolgálatába állítsa. Hiszen Márky munkástárs is megemlíti cikkében, hogy a munkás mélyen meg van győződve a szakszervezet szükségességéről; Még csak arról kell meggyőzni, hogy ragaszkodjon demokratikus jogaihoz és éljen velük. ££3B3??a8«MRBBnneEl'Sgf$£f*Sli9Kt!9ie<*!«mBbniBa EOT JCRB VTTAO ÉPÍTŐJE. A MAGVAK SZÓ ELŐFIZETŐJE, *978345409328712878834940560439821782317288^ IA SZAMOK BESZÉLNEK | S írja: Eörsi Béla =§ =&78345409328712878834940560439821782317288?J
