Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-13 / 7. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 13, 1958 INDIA FELSZABADULÁSÁNAK HARCOSA GANDHI MEGGYILKOLÁSÁNAK TIZEDIK ÉVFORDULÓJÁRA Aligha akad újkori államférfi, vezére száza- dunkbeli mozgalomnak, akit oly ellentétesen és oly ellentmondásosan Ítéltek meg kortársai, mint India nagy férfiát, a tiz évvel ezelőtt orvul meggyilkolt Gandhit. Egyes történetírók csak a különlegest, az “egzotikust” látták meg benne, azt, ami más volt életfelfogásában, harci eszközeiben, mint az európai polgári politikuséban, ismét mások csak korlátáit és tévedéseit látták. Pedig Gandhi harca India és az indiai társadalom helyzetét segítette megváltoztatni, jelentős politikai iskola volt tiz- és tízmillió elnyomott számára, s tevékenysége történelmi jelentőségű az imperialista-ellenes harcban. Elszántan küzdött — kivéve élete egy korábbi szakaszát — az angol gyarmati uralom ellen. “Ez a kormány — mondta az indiai angol kormányról — több rosszat tett egészében Indiának, mint bármely más régi rendszer. India sohasem volt olyan gyenge, mint mióta Anglia kormányozza”. De, mint Gandhi harcának szinte minden mezejéig, itt is ellentmondásokba ütközünk. Hiszen bármilyen nagyerejii volt is küzdelme az angol elnyomók ellen, az ellenfél ‘megértése’ néha szinte felmentést is adott neki a felelősség alól: — “A legnagyobb baj — mondotta —, hogy az angolok és indiai szövetségeseik, akik az országot igazgatják, nem tudják, hogy milyen bűnöket követnek el.” Az erőszakról Sajátosak, de az indiai életből fakadóak voltak eszközei is: az “erőszakmentesség” és az- “egvütt nem működés”. Az erőszakot ugyan látszólag nem vetette el minden koron. “Szívesebben látnám Indiát az erőszak által felszabadítva — mondta —. mint az uralkodók erőszakja által leláncolt rabszolgaként.” De nyomban kifejtette azt is, hogy az erőszakos felszabadítás keresztül- vihetetlen; a lélek, a szeretet, az igazság erejé- val kell eljutni a felszabadításig. Az együttf nem működés elve alapján adó- megtagadási és az angol áruval szemben bojkott mozgalmat indított, tízmilliókra kiterjedő tömegmozgalmat szervezett; a ruházkodáshoz szükséges szövetek hazai elkészítéséért India-szerte feltámasztotta a házifonást. Az angol imperializmus elleni harcban — India jövő fejlődése írtjaként — Gandhinak romantikus, antikapitalista illúziói voltak. Az angol gazdasági behatolással India asszonyainak •házimunkáját állította szembe. Az ország jövőjének megoldását a kéziipar elterjesztésében látta. A kizsákmányolásban bűnösnek tekintette 'magát várost is, s eleve tiltakozott az indiai kapitalizmus kialakulása ellen. A modern tőkés társadalom hibáinak forrását a gépesítésben látta. A kapitalizmussal nem' egy fejlettebb társadalmat állított szembe, hanem egy kapitalizmus előtti, valósággal ősi indiai társadalmat. Mind e tanításai, harci módszerei alapjában filqzófiai felfogásából fakadtak, amely a régi indiai 'filozófiának, életfelfogásnak megfelelően mindent a lélek tulajdonságaiból, az akarat és az igazság elvont harcából magyarázott. Gandhinak az volt a hite, hogy a tömegek szándéka és az ellenfél meggyőzése önmagában megmásíthatja a világot. A harc formái Hatalmas, fáradhatatlan szervező ereje és aktivitása, ennek ellenére milliókat állított csatasorba az angol uralom ellen. Mozgalmai mint -a kézifonás elterjesztése az angol szövet importja ellen, az angol sómonopólium letörése a sónak tengerből való tömeges kipárolása utján, :— komoly gondot okoztak a gyarmatosítóknak. Antiimperialista harcos vqlt, s ezzel előrevitte népét, és egyben antikapitalista volt, anélkül hogy e téren előre haladt volna. Mozgalmának antiimperialista jellege mellett nalá.n legjelentősebb volt az a harca, amelyet az Indiában rendkívül mély társadalmi megosztottság ellen vívott. Az ország társadalmát — az "imperializmus és az indiai nép ellentéte, valamint az első osztályellentétek mellett — további kél mély ellentét barázdálta fel. Egyik volt az évezredes kasztkülönbség a sok tízmillió “érinthetetlen” elküiönitése, a 1 POTilcn^V) r*rrf»]-? ,'Zigetelése. Ezeket a különbségeket, az angol “civilizátorok” nem oldották fel, hanem tovább mélyítették. Gandhi szerint “az érinthetetlenség (létezése) szörnyűséges bűn az emberiség ellen.” Gandhi filozófiája A legélesebb harcot vívta ez ellen az ősi megkülönböztetés ellen, és — ami egy olyan előkelő kasztbeli ember, mint Gandhi, számára addig szinte elképzelhetetlen volt — tüntetőén ott időzött, lakott, hált, étkezett nemegyszer az érinthetetlenek között, akiket “isten gyermekei”-nek nevezett. De ebben a kérdésben is ellentmondásos Gandhi álláspontja. Mert ugyanakkor helyeselte az indiai négy “várná” — négy főbb társadalmi réteg — fenntartását. Eszerint, akik például a katonai-kormányzó kasztból vagy az értelmiségipapi, bráhmán kasztból származnak, ugyanúgy annak tagjai kell hogy maradjanak, mint akik a kétkezi dolgozók vagy a kereskedők kasztjába születtek. Az indiai társadalom másik alapvető megosztottsága vallási ellentétekből, a hinduk és muzulmánok közötti ellentétekből fakadt. Az angolok az “oszd meg és uralkodj” elve alapján ezt az ellentétet is táplálták és erősítették. Gandhi szenvedélyes harcosa volt a különböző vallások közti egyenlőségnek és hindu vallásu létére tüntetőén együtt élt számos esetben muzulmánokkal — ami az akkori társadalmi fokon ugyancsak az emberi szabadságjogok és az emberiesség felé való haladást jelentette. De ugyanakkor kihangsúlyozva a vallások egyenlőségét, fanatikusan vallásos is volt. 1948 január 30-án 4 revolverlövéssel, orvul kioltották nyughatatlan, harcos életét. Gyilkosa Gandhi életművében saját vallási és “nemzeti” érzelmeit látta sértve az általa meghirdetett vallási egyenlőség elve által. Halála az emberiség nagy vesztesége volt. Az indiai nép történelmi jelentőségű, harcos vezérét vesztette el benne, akinek korlátái ellenére is hatalmasak az érdemei az indiai társadalom átalakulásában, India fiiggetlenség’e kivívásában, a világ antiimperialista harcában. Egyszer, ha már megírhatják az imperializmus hanyatlásának és pusztulásának teljes történetét, ebben a történelemben dicsőséges oldalak jutnak Gandhi életművének is. EGY ASHJll QUISLING Ahol fény van, ott árnyék is jelentkezik. Ahol tízezrével áldozzák fel életüket nemes lelkű hazafiak a gyarmati elnyomás elleni küzdelemben a nemzeti függetlenség kivívásáért, ott felbukkan a hősi harc ellentéte, a szolgai behódolás, a gyáva árulás is. Három és fél esztendeje, hogy Algéria népe a Nemzeti Felszabadítás Frontja vezetésével vívja a maga csodálatos küzdelmét elnyomói ellen. És most jelentkezik egy ember, maga is Afrika szülötte, aki ezt a harcot igyekszik elárulni, eszmeileg igazolni a francia gyarmatosítók elviselhetetlen, embertelen rémuralmát. Felix Houphouet-Boigny a neve ennek az urnák. — Mi az, hogy nemzeti függetlenség? — teszi fei a kérdést önmagának ez az afrikai Quisling. Az ipari forradalom, a technikai haladás nem vezethet nemzeti függetlenséghez, hiszen ez a folyamat száz és száz módon kapcsolja össze, Hozza egymással függő viszonyba a világ összes népeit. Ahogyan, gazdaságilag nincsen teljesen független ország, ugyanúgy és éppen ennek következtében nem létezhet politikailag sem teljesen önálló nemzet. ^ • A francia állam — hirdeti Houphouet-Boigny - évente sok-sok milliárdot fektet be afrikai gyarmatainak gazdasági fejlesztésébe. Ez mind a virágzás, a kultúra, a népjólét érdekeit szolgálja. Éneikül Afrika népei nyomorba süllyednének, talán el is pusztulnának, őrültség lenne ezt megakadályozni vagy akár csak gátolni is, hiszen ez csaknem egyet jelentene az öngyilkossággal. Houphouet-Boigny ur azt is tagadja, hogy a francia imperialisták politikai elnyomást gyakorolnak Afrikában. “Tiz esztendeje ülök a francia parlamentben, mint francia Elefántcsontpart képviselője, sőt egy alkalommal engem ért az a megtiszteltetés, hogy az egész francia nemzetet képviselhettem az Egyesült Nemzetek Szervezetében”. — C3ak éppen arról nem beszél, hogy Afrika 220 millió bennszülött lakosának túlnyomó többsége még ma is gyarmati igában, fél-rabszolgasorsban szenved. Maradjunk az algériai példánál, hiszen annak adatai jellemzőek a francia gyarmati területek egészére is. Algéria mezőgazdasági ország, gazdag ipari nyersanyagokban. Nyolcvanezer francia birtokosnak több földje van, mint csaknem tízmillió algériai lakosnak együttesen. Ez azonban még mindig nem fejezi ki a tényleges állapotokat. Tudni kell azt is, hogy a francia gyarmatosítók birtokai kivétel nélkül az északi termékeny övezetben fekszenek, mig a mohamedán őslakosság kiszorult a terméketlen, sziklás, sivatagos déli részekre. A francia tőke-beruházás Algériában 1951 és 1953 között évi 607.6 millió dollárnak megfelelő Összeg volt. Ebből 15,3 milliót, vagyis 2,5 százalékot fordítottak az ipar fenntartására és fejlesztésére. 1954-ben ez az arány még romlott, az összes beruházásoknak mindössze 2.2 százalékára süllyedt. Még világosabbá válik a francia imperialisták szörnyű rablógazdálkodása, ha megvizsgáljuk, hová lesz az a mérhetetlen értékű ipari nyersanyag, amit algériai munkások keze hoz felszínre hazájuk, földjéből. Vasércből Algéria össztermelése 3,372.000 tonna. Ebből kivitelre került 3,211.000 tonna, vagyis az össztermelés 95 százaléka. Kőolajból az össztermelés 85,000 tonna, amit az utolsó cseppig Franciaországba szállítottak. A foszfáttermelés 93, a cinktermelés ugyancsak 93 százaléka, az ólomtermelés 77 százaléka került kivitelre. Mindez nyers állapotban, a feldolgozás már Franciaországban történik, ami azt eredményezi, hogy Algéria — jóllehet, minden feltétele megvan éjihez — iparilag nem fejlődhet, olyan méretű munkanélküliség állandósul, ami európai viszonyok között tartósan elképzelhetetlen. A munkaképes algériai lakosság száma 2,300.000 körül van, mig a munkanélküliek serege nem kevesebb, mint egymillió főt tesz ki. Algériában 90 százalékos az analfabetizmus. Arabnyelvü iskola már nincsen Algériában. Nyolc és félmillió algériai közül több mint hatmilliót megfosztottak választójogától Száz évvel ezelőtt 106 muzulmán templom volt. ma az egész országban csak hat maradt. Minden, ezer újszülött közül kétszáz hal meg első életévének betöltése előtt. Az algériai nép fiai átlagosan 45 éves korukban halnak meg, mig az ott élő franciák átlagban hatvan évet élnek. Folytathatnánk a végtelenségig a döbbenetes felsorolást* melyek kiáltóan bizonyítják, hogy az algériai nép rabszolgává süllyedt saját hazájában. Nehéz, áldozatos ez a küzdelem. A fegyveres harcoknak, s ennek nyomán különböző megtorló akciók áldozatainak száma 250—300 ezer körül van. De annak feladásáról — a teljes győzelem nélkül azó sem lehet. Algéria népe kivívja teljes függetlenségét, szabadságát. Akkor majd érdemük szerint megfizet azoknak is, akik ezt a harcot elárulták, a Quislingeknek is. EISENHOWER a közelmúltban azt ajánlotta, hogy a kormány mondjon le minden közszolgálati vagy népjóléti programról és azt adja át az-egyes államok hatáskörébe. Nagyon érdekes, hogy ennek az ajánlatnak pártolói majdnem kizárólag azokból kendnek ki, akik azt hirdetik, hogy a központi kormány minden tevékenysége az államok érdekében, az államok szabadságát fenyegeti. Hangoztatják ezt minden olyan tevékenységgel szemben, amelyet a washingtoni kormány az ország érdekében kifejt. Ha~az egyes államok valamit kezdeményeznek, azt mondják, .hogy az az egyes helységek lokális szabadságát sérti. Ha a városi hatóságok teszik, akkor az a kifogásuk, hogy a magánérdekeket sérti. Ezek az emberek-semmit sem akácnak tenni, ami a népjólétet, vagy a köz javát szolgálná — mondta L. H. Hodges North pírolina kormányzója. ★ “Rosszakarattal senkivel szemben, .megértéssel mindenki iránt, fejezzük be a munkát Isten nevében és kötözzük be a nemzet;sebeit.” ■1 ■ - tw : - Lincoln
