Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-22 / 34. szám
Thursday, August 22, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 'TO- HO-NO’’ — A GONOSZ ISTEN IS KÖVETELI, HOGY DICSÉRJÉK — Irta: GERÉB JÓZSEF Régi tapasztalatból tudom, hogy a tikkasztó nyári forróság legjobb ellenszere az árnyékos fákkal szegélyezett, lassan csobogó, kedves kis hegyipatak. Ha jól nekigyürkőzve letelepszünk egy-egy fatönkre, (vagy nem valami szúrós kődarabra) s lábunkat be-bemártjuk a lágyan mormoló vízbe, hát hamarosan elfelejtjük a nagy meleget. Igaz, a viz előbb olyan hideg, hogy a lábunkat kikapkodjuk, de hamarosan megszokjuk s a vakáció végén csak az fáj legjobban, hogy a patakot nem vihetjük magunkkal. Miután Mikita F. munkástárs is hasonlóan gondolkozott, felültünk a kocsijára és közel 600 mérföldet hajtott, hogy eljussunk a kis patakhoz, amit a világhírű “Yosemite National Park”- ban találtunk meg. Erről a parkról íjiár olyan sok könyvet, füzetet és cikket Írtak, hogy egész könyvtárt lehetne belőlük összeállítani. Ezért mellőzöm a park ismertetését, nehogy úgy járjak, mint azok a látogatók, akik azt hiszik, hogy ők fedezték fel ezt a csoda-látványosságot. Mert látványosság van ott éppen elég. A geológia tudósai azt állítják, hogy pár millió évvel ezelőtt a Sierra hegység kiemelkedett a föld felszínéről úgy 15—20,000 láb magasságra. Azonban pár százezer év múltán megunta a magaslatot és visszasülyedt a földbe. De újabb pár százezer év múltán megint meggondolta magát és újból fel- emelkedett, habár nem egészen olyan magasra, mint előbb, de mégis úgy 13,000 láb átlagosságra. A második felemelkedést megelőzőleg azonban valami oknál fogva 8 mérföld hosszú és 3—4 mérföld széles terület körül valami repedés történt, minek következtében ez a zárt terület csak 4,000 lábnyira emelkedett a környező, fal gyanánt égbe meredő 8—9,000 láb magas falakkal szemben. Ez a lentmaradt terület ma a csodalátványt nyújtó Yosemite Valley. Indián mesék Igaz, vagy nem igaz a geológusok magyarázata, nehéz megmondani, hiszen “nem voltunk ott”, — mint szokás mondani. Ellenben az indiánok, kik valaha a világtól elzárkózottan s álliólag nagyon boldogan éltek ebben a csodás völgyben, egészen másképpen magyarázzák a völgy történetét. Mint minden primitiv nép, ugv az indiánok is a HITTEL kapcsolatban magyarázzák a világ eredetét, a hegyek-völgyek kialakulását, az állatok és az emberek származását, fejlődését, stb. Az ily elgondolásaikat a hitregék (vallásos legendák, mesék) őrizték meg az utókor számára. Az indián népek hitregéi azt mutatják, hogy ők is igen sok istenben hittek. A “yosemite” indiánok, — igy nevezték a völgy lakóit, — úgy tartották, hogy az embert érintő mindenféle jó dolognak külön-külön istene van, akik a környező nagy kőszirteken laknak. így például az istenek egyike gondoskodott arról, hogy jó makktermés legyen, ami az indiánok főtápszere volt. A másik isten viszont a közeli “Tükör-tó” vizét rakta tele a jobbnál-jobb pisztrángokkal. A harmadik isten viszont az őzikéket terelte a nyilas vadászok elé. Igv ment ez végig az egész emberi aktivitáson. És ezen jó istenek semmi egyebet sem akartak a hálás indiánoktól, mint azt, hogy imádkozzanak hozzájuk, dicsérjék őket, halmozzák el a neveiket mindenféle szép jelzőkkel.. Szóval az istenek mindegyike olyan hiú lény volt, mint maguk az emberek, akik nemcsak vágyakoztak a dicséretre, hanem egyenest meg is követelték azt. Történt azonban, hogy egyszer az egyik törzsfőnök ráeszmélt, hogy Po-ho-no istentől semmi jót sem kapnak. Ezért igy szólt népéhez: — Po-ho-no nem csinál nekünk semmi jót! Po-ho-no gonosz isten, miért dicsérjük és magasztaljuk őt? És attól kezdve a yosemite indiánok megfeledkeztek Po-ho-no-ról. Az imáikban nem mondották, hogy milyen csodaszép név a Po-ho-no, hogy milyen ragyogóan szép az arca, milyen kegyes jó szive van, és igy tovább, mint általában az imákban mondják még manapság is. De még fontosabb, megfeledkeztek Po-ho-no papjairól is, nem vittek hozzájuk ajándékokat, hogy azokat az istennek továbbítsák s igy azok kénytelenek voltak makkot gyűjteni, vadgyümölcsöket szárítani, halászni, vadat íizni, — szóval munkára kényszerültek, hogy megéljenek. Hiába mondogatták, hogy Po-ho-no-nak ez nem tetszik, megharagszik s egyszer csak bosszút áll; a nép nem hallgatott rájuk. A bosszú Történt aztán egy napon, hogy menyasszonyok egy csoporti a megint felment a Po-ho-no vízeséshez a szokásos ceremónai megtartására. Megint csak hálálkodtak az istenekhez, dicsérgették azokat, majd mutogatták nekik bájaikat, de Po- ho-no-hoz egy árva szavuk se volt. Sőt mitöbb, az egyik pajzán leányzó -a vízesés felé fordulva dacosan kiáltotta: — Po-ho-no téged nem dicsérünk, te nem csinálsz semmi jót s azért neked nem mutatjuk meg magunkat, nehogy megronts a tekinteteddel. Alig ejtette ki ezen szavakat, a vízesés irányából nagy moraj támadt, amely egyre hangosabb és hangosabb lett, végre orkánszerü üvöltéssé vált. Ugyanakkor a viz is egyszerre felduzzadt és rohant a lányok felé. Vége is szakadt a jókedvnek, a lányok rémülten menekültek, de az a kislány, aki a dacos szavakat mondotta, mintha kővé vált volna, mozdulni sem tudott. Pál pillanat múltán a vízből hatalmas nyelv nyúlt ki, elkapta a szerencsétlen teremtést, lesodorta a mélybe és többé soha senki sem látta. A tanufság íme, ez a története a “Menyasszony-fátyol” vízesésnek. Bizonyítékul a vízesés meg a név máig fennmaradtak, habár valószínű, hogy Po-ho- no-t, meg a papjait is megtalálhatjuk valamilyen más név alatt, ha éppen nagyon keressük őket. A jámbor életet ajánló általános erkölcstan tanulsága ebből a meséből az, hogy a hatalmasokkal nem szabad kikezdeni. Azonban az indián hitrege további részeiből megtudjuk, hogy az említett állítólagos esemény után Po-ho-no-tól félni kezdtek az emberek és értékes ajándékokat vittek a papjaihoz, hogy a gonosz isten haragja ellen védje meg őket. így a tény az, hogy Po-ho-no papjai találták ki az említett “csodát”, mint ahogyan azóta is, meg azelőtt is ezer meg ezerszer csinálták már a papi hatalom élesztősére. Po-ho-no-nak ma is igen nagy hatalma van széles e világon. Persze ma már más név alatt dolgozik és a papjai is más és másféle trükköket használnak, de a lényeg mindig ugyanaz: Megfélemlíteni az embereket valami tulvilági hatalommal és aztán bebeszélni nekik, hogy a kiválasztottak (a papok) képesek védelmet nyújtani a nagy veszély ellen, amiért természetesen fizetést kérnek. Az emlékek Menyasszony-fátyol Volt azonban az istenek között egy, — Po-ho- no, aki semmi jót sem tetj. Egyideig mégis igen nagy tiszteletben részesítették. Po-ho-no ugyanis a völgybe zuhanó legbővebb folyású vizeses mögötti sziklán lakott. Ezt a vízesést az indiánok “Menyasszony-fátyol” néven említették. Időközönként idejöttek azok a szép fiatal lányok, akiket a legközelebbi ünnepen férjhez adtak. Itt fü- rödtek, dalolgattak, majd imádkoztak az istenekhez, hogy jó férjet kapjanak és hálául a Menyasz- szony-fátyolon át mutogatták magukat, mert úgy képzelték, hogy ha az emberek gyönyörködnek a szép meztelen női test látásán, hát akkor olyasmi az isteneknek is kedvükre való. De dacára Po-ho-no gonoszságának nagyon élvezetes napokat töltöttünk a Yosemite Parkban. Csupán a végén vesztünk össze a pártnerommal. Én ugyanis azt akartam, hogy kösse kötéllel a kis patakot a soroglyához és huzassuk haza, Elsinoreba. ő ellenben a patak helyett az “El Capitan” nevű sziklát akarta hazahozni. Ebbe meg én nem egyeztem bele, mert mondottam: “Ha Elsinoreban nem is, de a szomszédos Perris- ben láthatunk elég sziklát, ha éppen sziklát akarunk csodálni”. Miután ebben nem tudtunk megegyezni, elhatároztuk, hogy viszünk haza egy kis hegyi levegőt. Volt is egy zsákunk, aminek csak az alján volt egy kis lyuk, de azt befedtük az “emlékezéssel”. Akkor aztán lapáttal telehánytam a zsákot, Mikita még jól meg is nyomogatta és bekötötte. Azonban sajnos, a kacskaringós utón a lyukról elcsúszott a folt és mire hazaértünk csak az EMLÉKEZÉS meg a Po-ho-no történet maradt meg, amit itfe testvériesen megosztunk az olvasókkal. Mit? Hogy ez a levegő-zsákolás nem igaz? Hát biztosítom az olvasókat, hogy éppen olyan igaz, mint a Po-ho-no meg minden más vallásos rege. A kongresszus siet bevégezni munkáját Washington. — A polgári jogok törvénye, külországok megsegítése és a szakszervezetékben előforduló gengszterizmus elleni törvényjavaslatok kérdése foglalja le a kongresszus ügyrendjét. A törvényhozó testület még e hét folyamán szeretné megoldani a kérdéseket, hogy befejezzék a kongresszus ez idei első ülésszakát. Minden jel arra mutat, hogy a javaslatokat gyorsan el intézik és a fontos részeitől megfosztott polgári jogok törvénye is keresztül megy. Ifjúkori bűnözök, mint politikai football New York. — A polgármesteri választások körül, mint politikai football-t használják az ifjúkori bűnözők kérdését. Robert E. Christenberry, a republikánusok jelöltje erősen támadja Wagner polgármestert, a fiatalkorú bűnözők kérdésének kezelése miatt. Állítólag ma több az ifjúkori bűnöző New Yorkban, mint ezelőtt volt. William R. Peer, a polgár- mester végrehajtó titkára viszont azt állítja, hogy a “republikánusok cinizmusa, megrázó, amennyiben ócska politikai tőkét kovácsolnak e rendkívül fontos kérdésből.” Szovjet tudósok nyilatkozata MOSZKVA. — SzázkilencVenhat szovjet tudós nyilatkozatot adott ki az atom- és hidrogén- fegyver-kisérletek eltiltásáról. A nyilatkozat utal Einstein, Russel, Joliot- Curie és más kiváló tudósok nyilatkozatára é3 különböző tudósoknak az atomfegyver-kísérletek haladéktalan beszüntetése érdekében kiadott felhívásaira, milyen nagy jelentőségűek e mozgalom sikere szempontjából a nemzetközi találkozók és utal az amerikai, angol, szovjet, kinai, ausztráliai, japán és más tudósok részvételével júliusban megtartott kanadai értekezletre. Támogatjuk azt a gondolatot — folytatja a nyilatkozat —, hogy nemzetközi értekezletet kell összehívni az atomfegyver eltiltására. Az a véleményünk, ihogy minden ország tudósainak törődniük kell az emberiséget fenyegető veszéllyel és együttes erővel kell har- colniok az atomfegyverek és az e fegyverekkel való kísérletek haladéktalan betiltásáért, a háború megakadályozásáért. A Detroiti Petőfi Kör TÁRSAS KIRÁNDULÁST RENDEZ a Misinszkiné, Lidi-néni farmján Aug. hó 25-én vasárnap egész nap Reggel szalonnasütés. Társasebéd. Délután társas szórakozás. ÚTIRÁNY: A 24 és 25-ös országutak torkolatánál jobbra a West R-don az Arsenal R-ig, ott szintén, jobbra a baloldalon fekvő farmig. Tábla 'jelzi a farm bejáratát. Esős idő esetén a kirándulást a Petőfi Körben tartjuk meg. Vegye meg a “Truth About Hungary”-! New Century Publishers, Inc. 832 Broadway New York 3, N. Y. Mellékelve küldök S............................. Herbert Aptheker “The Truth About Hungary” cimü müvének ........... kötetéért. (Papirkötésben $2.00, vászonkötésben $3.00) Név: ............................................................................ Cim: .............................................................................
