Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-15 / 33. szám
4 AlUIiniAAl ItlAUlAK Ötü Thursday,/ August 15, 1957 AHOGYAN ÉN LÁTOM... írja: EHN EEEEET Mese az orvosi tudományról A sors kiszámíthatatlan játéka következtében, úgy 15 évvel ezelőtt váratlanul rokonságba kerültem két addig ismeretlen nővel. Az idősebbet, Ellen nevezetűt, az öcsém vette el feleségül, akit ezáltal sógornőmmé léptetett elő. A másik, Uschi nevezetű, születésénél fogva újdonsült sógornőm húga volt és igy szintén rokonommá vált. E rövid bevezetés után még el kell mondanom, hogy az utóbbi Uschit néhány év előtt feleségül vette egy Kentucky állambeli tanár, aki az iskolaszezon kilenc hónapjában a déli és nyugati államokban működő egyetemek látogatásával keresi kenyerét. Hogy mily módon, nem tudom és az •olvasó is jól teszi, ha ez irányban nálam nem kérdezősködik, mert válaszadásra képtelen lennék, de ez nem is fontos és a dolog lényegére nincs is hatással. A tanár ur a kilenc hónapos autó-utat felesége kíséretében teszi meg, főként azért, mert nejének egyhangú véleménye szerint, a szórakozott professzor csapnivaló autó-vezető és mint ilyen drága életét tenné kockára, ha hü felesége nem töltené be a soffőr szerepét. Junius elejen a házaspár három hónapi jól megérdemelt vakációra egy vörös macskával és rengeteg panasszal Kaliforniába érkezett. Az utón sok baj volt az autóval, ami természetszerűleg sok kiadást is jelentett. A szállodák kényelmetlenek és drágák voltak. Viszont a koszt csapnivaló volt, kivéve a drága helyeket, ahol még annál is rosszabb volt. Mindennek tetejébe, a tanár ur jobb kezét egy macskájukkal flörtölő kandúr megharapta, ami vérmérgezés-fajta következményeket vont maga után. Mindezek érthetően aláásták a fent említett Uschi egészségét, olyannyira, hogy égy általános és minden testrészre kiterjedő orvosi vizsgálat vált szükségessé. így került el a feleség egy barátnője által ajánlott orvoshoz, akit a rövidség kedvéért Dr. A-nak nevezünk. Dr. A alapos vizsgálat, több Röntgen-felvétel és egyéb kísérlet után Dr. B. konzultálását javasolta, akinek bevonásával immár ketten folytatták a vizsgálatot. A jól sikerült Röntgen-felvételek, a kísérletek és vizsgálatok semmi bajt nem mutattak, de miután a páciens fájdalmakról panaszkodott és esténkint láz tünetei mutatkoztak, e körülmény a két orvosnak is feltűnt és együttesen Dr. C konzultálását javasolták, aki bizonyos el nem árult téren, neves specialista volt. A vizsgálat igy ment-mendegélt az orvosok teljes megelégedésére és a tanár ur költségére, amíg egy este Uschit 103 fokos lázzal mégis csak kórházba kellett szállítani. Nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy a beteget abba a magánkórházba szállították, amelynek kilenc más orvossal egyetemben Dr. A, B, C urak is tulajdonosai voltak. Miután 103 fokos láz mindenre vall csak tökéletes egészségre nem, a három orvos Dr. D társ- tulajdonos és specialista bevonását is melegen ajánlotta és attól kezdve négyen vizsgáltak, konzultáltak, Röntgeneztek, bridge-eztek és alsóztak, amig egy kvart-kassza-ultimó után elhatározták, hogy a pácienset haza lehet szállítani, nincsen semmi baj. Az örvendetes hazaszállítás előtt váratlan fordulat történt: Uschit vasárnap kora reggel, a biztonság kedvéért, mégis csak megoperálták. Nem nagyon, csak egy kicsit. Viszont megvigasztalták, hogy valamikor a közeljövőben, amikorra vérátömlesztéssel és egyéb tudománnyal megerősítik, akkor majd nagyobb operációra is sor kerül, amit úgy a beteg, mint az aggódó férj, továbbá az egész rokonság, ha nem is kitörő örömmel, de nagy megnyugvással vett tudomásul. Az operáció után a négy orvos javaslatára még Dr. E társtulajdonost is konzultálták, aminek eredményeként a beteget hazaengedték azzal az utasítással, hogy bár semmi baja nincsen, otthon feküdnie kell és minden másodnap, szükség esetén gyakrabban is, az öt orvos egyikénél kell felülvizsgálatra, vagy netalán alulvizsgálatra jelentkeznie. Nyájas olvasó, nagyon kérlek, hogy az elmondottakat ne magyarázd félre. Nekem semmi kifogásom az orvosi fenkölt hivatás és az öt orvos ellen. Ez alkalommal még csak a szocializált orvosi ellátás mellett sem óhajtok szót emelni, bár ez irányban nagy hajlandóságot érzek. Én Munkásmozgalom HARC A SZAKSZERVEZETI KORRUPCIÓ ELLEN Minden újságolvasó tudja, hogy a szakszervezeteket vizsgáló szenátusi bizottság, McClellan arkansasi szenátor vezetésével “hadjáratot” indított az amerikai szakszervezetekben lévő korrupció ellen. A hadjáratot idézőjelbe tettük, mert a bizottság és annak tagjai, nem a korrupciót akarják eltörölni, hanem a szakszervezetek letörésére, vagy gúzsbakötésére törekszenek. Ezen állításunkat a következő tényekkel kívánjuk alátámasztani: 1. Ugyanez a szenátus szavazta meg a Taft- Hartley-törvényt. 2. Ugyanezek a szenátorok megszavazták minden munkásellenes javaslat törvénybeiktatását. 3. E szenátorok hozzájárultak ahhogy, hogy a National Labor Relations Board munkástámogató intézményből a munkáltatók eszközévé vált. 4. Ezek a szenátorok az utolsó tiz évben folytatták a hajszát a haladó szelleműek által vezetett szakszervezetek ellen és a haladószellemü tagság ellen a reakciósok által vezetett uniókban. 5. Ezek a szenátorok még a kisujjukat sem mozdítják meg azon munkáltatók ellen, akik a korrupt szakszervezeti vezetőkkel együtt dolgoznak a munkások legelemibb érdekei ellen. Elismert tény, hogy a legreakciósabb szenátorok sem voltak képesek feltárni egyetlen visz- szaélést a progresszivek által vezetett szakszervezetekben — s éppen ezen szakszervezetek letörése volt e szenátorok főcélja. Tiz'évi hajsza után sikerült megtörni a munkáltatóknak és azok szenátusi képviselőinek a progresszív szakszervezetek nagyrészét. Most, hogy ezt elérték, megkezdték a hadjáratot az összes szakszervezetek aláásására. A korrupt és gengszterek által befolyásolt szak szervezetek a munkáltatók, a gyárosok segítségével jöttek létre. Más szóval: a munkáltatók, a gyárosok jóváhagyása nélkül ezek a szakszervezetek nem létezhetnének egy percig sem. Akik a szakszervezeti mozgalommal tisztában vannak, tudják, hogy amikor egyik-másik progresszív szakszervezet megkezdte valamelyik gyár munkásainak megszervezését és az eredmények már kezdtek mutatkozni, a gyáros és a gengszterek által vezetett “szakszervezet” titkos szerződést kötött, amely nemcsak semmiféle javulást nem hozott a munkások részére, hanem lehetetlenné tette még az igazi szakszervezet létrejöttét is. Az ilyen összeesküvésben a National Labor Relations Board is benne volt — a gengszterek hatalmában lévő és a munkáltatók által támogatott “szakszervezet” oldalán. A munkásvezérek szerepe Meaney, az AFL és CIO elnöke, Dubinsky, a Ladies Garment Workers Union elnöke és hasonló reakciósok, akik a szenátussal együttműködnek ebben a “hadjáratban”, elsősorban felelősek az amerikai szakszervezetek meggyengítéséért. Felelősek azért, mert az élen álltak a progresszivek elleni hajszában és ők sem mentesek a korrupciótól. A munkáltatókkal való együttműködés a munkások érdekei ellen, csak egyik jelensége ennek. A tagdijak elpocsékolása a másik. Szak- szervezeti tagjaik jogainak letiprása azonban a legsúlyosabb mind között, mert ennek helyrehozatala az egyetlen mód a korrupció kiküszöbölésére. A szakszervezeti korrupciót senki sem tudja megszüntetni — csakis a szervezet tagsága. A tagsági jogokért folyó harc — egyben harc a korrupció ellen is. Azok a szakszervezetek, melyeket a tagság ellenőriz, korrupció-mentesek. Sem a szenátorok, sem Meaney, sem társai nem törekszenek a tagság által ellenőrzött szakszervezetek megtei’emtésére. Ezt a célt a tagság csakis az ilyen szenátorok és munkásvezérek elleni harcban lesz képes létrehozni. Nehéz harc lesz ez és sok áldozatot követel, de a célt más módon elérni nem lehet. csupán megrögzött szokásomhoz híven a tényeket vetítettem papírra és tudvalevő, hogy a tényeket nem lehet elhallgattatni, azok maguk helyett beszélnek, gyakran nagy ékesszólással. Az Uschi-esettel kapcsolatban eszembe jut az én esetem egy közismert magyar orvossal. Évtizedekkel ezelőtt a bal pofacsontomon és a jobb kezem fején egy-egy jól megtermett “kelés”, azaz furunkulus keletkezett, amit ismerőseim tanácsára bemutattam a fent említett orvosnak. A doktor ur megvizsgálta mindkét daganatot, azokról kitűnő véleményt alkotott és hosszas tapogatáS, vizsgálás és hümmögés után kimondta a szentenciát: “Fiatalember” — (ez mutatja, hogy régi esetről van szó) — mondotta — “tessék mától kezdve kevesebb húst enni.” “Sajnálom — volt a válaszom — ezt az egyet képtelen vagyok megtenni. Tessék talán valami mást rendelni.” “Szó sincs róla” — mondá — “kevesebb húst kell enni!” “Értse meg, doktor ur” — ismételtem, — “ezt az egyet nem tehetem.” A közismert orvos erre hosszú leckébe fogott az akaraterőről és a férfias elhatározásról.. . “Mindent meg lehet tenni — mondotta — csak akarni kell!” Kénytelen voltam véget vetni a már-már túl hosszúra nyúló diskurzusnak és csendesen megjegyeztem, hogy évek óta nem ettem húst és ez az oka, hogy annál kevesebbet nem tudok enni. A doktor ur nem jött zavarba. Ha a puskaport nem is, önmagát gyorsan feltalálta és szigorúan rámparancsolt: “Akkor pedig mától kezdve tessék húst enni, ha azt akarja, hogy elmúljanak a furunkulusok!” Húst azóta sem ettem, a furunkulusokra csak történelmi távlatból gondolok és tavalyi newyorki látogatásom alkalmával örömmel hallottam, hogy a fenti orvos nagy karriert csinált és sok pénzt keres a fene nagy tudományával. Hát kedves híveim, igy vagyunk az orvosokkal és az ő csalhatatlan tudományukkal! Unió-vezérek fekete listáznak A kereskedelmi tengerészek szakszervezetének vezetői, a hajótulajdonosokkal együtt dolgozva magukra vették azt, hogy kirostálják azokat a tengerészeti alkalmazottakat, akiknek a parti őrség (Coast Guard) a bíróság rendeletére visszaadta szolgálatra jogosító engedélyeiket. Most az unió fosztja meg őket attól a jogtól, hogy visz- szanyerjék rendes tagságukat és ismét szolgálatot teljesítsenek a kereskedelmi hajókon, hogy kenyerüket szakmájukkal megkereshessék. A szolgálati papírokat a parti őrség az “ÉRVÉNYESSÉG” pecsétjével látta el, a bírósági rendelet értelmében, mely szerint e tengerészekkel szemben jogtalan a megkülönböztetés, amikor munkáról van szó. E felirattal ellentétben maguk a szakszervezeti vezetők automatikusan fekete listára helyeznek mindenkit, aki hasonló iratokkal megjelenik munkáért. A bírósági-rendelet azt az utasítást adta, hogy a jövőben hasonló vizsgálatoknál igazságot kell szolgáltatni, amennyiben a vádlott szembenézhet vádlójával és keresztkérdésekkel illetheti. A bírósági rendelet értelmében tehát a parti őrség, mely az 1950-ben hozott, a Magnuson-törvény alapján jogot formál arra, hogy kivizsgálja a kereskedelmi tengerészeket, köteles igazságos tárgyalást elrendelni. Az NMU (National Maritime Union) és a hajótulajdonosok indítanak most vizsgálatot, mikor a parti őrség feladja a kivizsgálásokat, mert képtelen a biróság rendeletének értelmében a vádlókat szembeállítani a vádlottakkal. Ezt a piszkos vizsgálódást most a szakszervezet és a hajótulajdonosok végzik. A megvizsgált egyéntől valamennyi hajón megtagadják a munka jogát. Az ügyvédi kamara azt tanácsolta, hogy vessék el az egész tengerészeti kivizsgáló programot. HA AZ IGAZAT TUDNI AKARJA, A MAGYAR SZÓÉRT NYÚLJON KARJA!
