Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-25 / 30. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 25, 1957 Sós György:. EMBERMESÉK Humort használnak M I I fi TAlf II |f a bürokrácia ellen ALLIl I Vltlf Mfl Mese a villamosra ugró emberről és a rendőrről A kis elsöszülött kenguru először mászott ki a fiatal kenguru mama erszényéből, s már első önálló ugrálása alkalmával világosan látszott, hogy nem mindennapi kenguru lesz belőle, ha megnő. Kenguru mama rendkívül boldog volt, és örömében nagyon nagyot ugrott. De a hagyon nagy ugrás közben valahogy kibicsaklott a lába. — Látod, látod — szólt kenguru papa —, ez azért van, mert nem ismered a villamosra ugró ember meséjét. Történt pedig egy szombat délutánon, hogy egy ember, aki nagyon sietett valahová, nem ment el a villamosmegállóig, hanem csak úgy egyszerűen átsétált az úttesten, és fölugrott a robogó villamosra. Ekkor sípszó harsant, és a villamos megállt. A járdáról egy röndőr lépett elő és lehivta az ugráló embert a peronról. — Tíz forint — mondta a rendőr, s közben megírta a nyugtát. Az ugrálós elővette a pénztárcáját, de egy fillér nem sok, annyi sem volt benne, igy hát kénytelen volt azt mondani, hogy: “Nincs”. — Akkor lesz szives a személyazonossági igazolványát ! t Az ember kutatni kezdett a zsebeiben, de az igazolványt nem találta, mert véletlenül otthon felejtette. — Akkor velem jön az őrszobára — mondta a rendőr, és. bekísérte. — Ebből mi a tanulság? — kérdezte, fájós lábát egy gyógyitó hatású fa kérgéhez dörzsölve a kenguru mama. — Ebből az a tanulság — oktatta a férj —, hogy akinek üres az erszénye, az ne ugráljon. ★ Mese a tóban fürdő leányról meg a csalfa legényről Fiatal gólya állt a tó szélén. Már nagyon jól volt lakva, mikor meglátott a tó fenekén egy szép, kövér békát. Falánk gólya volt, nem tudott ellent állni a finom falatnak, bekapta azt is. De meg is bánta. Hamarosan erős émelygést érzett a begyében, és úgy rázta a hideg, hogy összekoccant a csőre. Kik látják hasznát az elemi csapásoknak? A Wall Street Journal alig leplezett örömmel állapítja meg azt, hogy a természet maga jött a kormány segítségére megmenteni a bőség veszélyétől. Ha olvasóink ellentétet látnak ebben, hát igazuk van. De a tény mégis az, hogy terménybőségben szenvedünk és ennek a kormányunk adja meg az árát. Az is igaz, hogy ezt az adófizetők dollárjaiból teszi, tehát a tiszta igazság az, hogy mi adjuk meg az árát. De nem is egyszer, hanem legalább kétszer. Hogyan? Úgy, hogy a gépesített és nagyüzemü amerikai mezőgazdaság túltermelését nem tudja a'z amerikai piac felszívni, (nem mintha mindenki elegendő húst, tejet, vajat fogyasztana.) A kormány megveszi a felesleget és raktárakba helyezi, ahol néha megromlik, néha külpolitikájában használja fel. Ez pénzbe kerül. Ez egy. Hogy a mezőgazdasági termékek nagybani piaci ára és az iparcikkek ára közötti egyenleget fenntartsa, az állam a különbözeiét készpénzben átadja a farmereknek. (Főleg a nagyfarmemek.) Ez kettő. Hogy valamiképpen csökkentse a terméstöbbletet, a, kormány fizet a farmernek minden olyan aker földért, amit a farmer kivon a termelésből. (Hogy olvasóink ne essenek tévedésbe, tisztázni kell azt, hogy amikor a kormány a nem-termő akerekért fizet, azt is a nagyfarmerek kapják. A kisfarmer érdemesnek sem tartja parlagon hagyott földjét bejelenteni, mert az érte járó kárpótlás oly kevés volna, hogy nem éri meg az utánajárást.) Ez három. Az ilyen mesterséges módon fenntartott és amugyis állandóan a magasba kívánkozó élelmiszerárakat megint Gólya mama egy közeli kémény tetejéről meglátta borzolt tollú, gubbasztó fiát, és ijedten röppent le mellé. De mikor megtudta, hogy mi a baj, csőrével nagy ott koppintott mohó csemetéje fejére. Majd hogy tudja a gyerek, hogy miért kapta a fejbeverést, igy kezdett kelepelni. (Csak még előbb kényelmesen féllábra állt.) — Az elmúlt nyár végén, mikor te még fiatal gólya voltál, járt ehhez a tóhoz fürdeni egy lány. Egyszer ezt a lányt megleste egy legény, és nagyon megtetszett neki. Mikor a lány hazafelé ,ment, mellé szegődött. A lány el akarta kergetni, de a legény igy szólt. — Nem akarok én semmi mást, csak engedd, hogy melletted menjek. A lány elpirult, de elhitte, hogy a legény nem akar mást és engedte, hogy mellette menjen. Másnap megint megvárta a legény, és mikor már egy darabon egymás mellett mentek, igy szólt. — Nem akarok én semmi mást, hidd el, csak engedd, hogy megfogjam a kezed. A lány nagyon elpirult, de elhitte, hogy a fiú nem akar mást, és engedte, hogy megfogja a kezét. Legközelebb, mikor egymást kézenfogva mentek, azt mondta a legény. — Csak egyetlenegy csókot adjál. Esküszöm, hogy semmi mást nem akarok, de belebetegszem, ha nem adsz egy csókot! Nagyon, nagyon elpirult a lány, de hitt a legénynek, és nem akarta, hogy belebetegedjék, adott hát neki egy csókot. A következő napon, csókolodzás közben igy kérte a legény. — Szerelmem! Világgá kell mennem. Lehet, hogy soha többé nem látjuk egymást. Megszakadna a szivem, ha búcsú nélkül kellene elválnom tőled. Gyere ki ma éjjel a szénaboglyához. Esküszöm, nem akarok semmi mást, csak elbúcsúzni tőled. De ha nem jössz, meghalok, megszakad a szivem. A lány hitt neki, meg nem is akarta, hogy a legény szive megszakadjon. Nagyon, nagyon égett az arca, de azért kiment a boglyához... Idén tavasszal apukád ennek a lánynak vitt először kisbabát. A beteg gólyafiu egy kissé féloldalt forditotta a fejét, mint aki nem érti egészen a mesét. — Tanuld meg ebből a meséből — magyarázta a gólyamama —, hogy nem szabad mindig minden békát megenni. • . MESE A TÖMPEORRURÓL — Nagyon szégyellem magam — sóhajtotta hosszú fülét lógatva egy szamár. csak nekünk kell a bevásárlásainknál fizetni. Ez már négy. (Ott feljebb elszámitottuk magunkat.) De a nagyfarmer kereseti vágyait sem lehet egy néhány kormánydollárral kielégíteni. Ezért arra törekszik, hogy kisebb termőföldön nagyobb hozammal gyarapítsa termését és igy kijátsza a rászabott korlátokat. Az idén megint ugylát- szott, hogy sikerülni fog a farmernek a sakkhu- zás és nemcsak a terméstöbblet megvásárlásával kell az államnak megkülzdeni, hanem a tárolással is, mert a raktárak tele vannak. De jött az eső és az árvíz és a kormány javára forditotta a kereket. Megakadt a vetés, tönkrement sok termés. Indiana államban több mint egymillió aker föld termését tette tönkre az árvíz. Ohio vizáztatta földjeiről learatott zab csak 20 fontot nyomot bushelenként, holott az átlag 34 font. Az időjárás szeszélye azt eredményezte, hogy az 1957-es termés 1951 óta a legkisebb lesz. A gyapottermés előreláthatólag 14 százalékkal, a kukorica 13 százalékkal, a gabona 6 százalékkal kisebb a tavalyinál. Minthogy ezek a cikkek okozzák a legtöbb bajt szaporaságuk- kal. ugylátszik, hogy az idei eső kihúzta a kormányt a sárból. De kihúzta ám a steak-et a serpenyőkből is. A marhahús ára állandó emelkedést mutat és a jelentés szerint ez az irányzat az ősz közepéig fog tartani. Az állattenyésztők az esőtől füdus réteken hizlalják állataikat jobb árak reményében. Júniusban a hústermelés 7 .százalékkal csökkent Chicagóban, de az élőállat százfontonként 4 dollárral többe kerül. Ezt sokszorozva megérezzük, amikor húst vásárolunk. Lehetséges, hogy a bő csirke és pulyka állomány korlátozni fogja a marhahús árának határtalan emelését. De lehetséges, hogy a baromfi piac is vér— Miért? — kérdezte a másik. — Elhatároztam, hogy nem fogok előre menni, csak hátra. De tegnap, mikor már a harmadik botot is elverték rajtam, mégiscsak megindultam előre. — Igazán szégyellheted magad! — lengette rosszalóan nagy fülét a másik. — Egy autóbuszon igen nagy zsúfoltság volt. A peronon egy kis mitugrálsz ember utazott egy szép nővel. Az egyik megállónál fölpréselődött melléjük egy alacsony, tömpeorru egyén, és közben véletlenül megnyomta a mitugrálszt. — Pardon — mondotta rögtön a tömpeorru. — Mit pardonoz?! — kiabált rá a mitugrálsz. — Bocsánat, de nagy a zsúfoltság — rebegte a tömpeorru. De a mitugrálsz nem bocsátott meg. — Nem a zsúfoltság nagy, hanem a maga pofája! — kiabálta, és könyökével benyomult a tömpeorru bordái közé. — Na, most már hagyja abba kartársam —• mondta lágy, szelíd hangon a tömpeorru. De a mitugrálsz nem hagyta, hogy eltérítsék eredeti elhatározásától: — Akkor hagyom abba, amikor én akarom, és ha sokat ugrál, kaphat tőlem egy akkora frászt, hogy kiesik, és előbb ér a végállomásra, mint a busz. Ért?! — rikácsolta, és megmarkolta a kis tömpeorru zakóját. — Nagyon szépven kérem — mondta a tömpeorru — eressze el a zakómat. Én nagyon erős ember vagyok. De a mitugrálszt ez nem ijesztette meg: — Maga?! Maga egy nyápic alak és most be van gyulladva, de majd én megtanítom magát! — és azzal a zakójánál fogva rázni kezdte. — Szakikám — könyörgött a másik —, eresz- szen el engem, és ne rázzon. Én hivatásos boxoló vagyok. Dd a mitugrálsz szilárd maradt: — Hah! Micsoda?! Hallják ezt a szemtelent?! Azt hiszi átejt engem ezzel a hülyeséggel! Nem apuskám! Ha én egyszer elhatározok valamit, azt meg is csinálom, és nekem ne halandzsázzon itt boxolásról, mert kaphat tőlem egy pofont, maga hazug csibész! — és azzal pofonvágta a tömpeorrut. A tömpeorru erre ütött egyet, amitől a mitugrálsz fölemelkedett a levegőbe, és a tömeg feje fölött előre repült az első ajtóig, s mikor az ajtó kinyílt, a mitugrálsz szépen kicsúszott, a járda szélére. Fegyelmezett ember volt, tudta, hogy hol van a leszállás. Ebből megtanulhatod, hogy egy igazi szamár mindig kitart az eredeti elhatározása mellett. szemet kap. Még a bútorkereskedők üzleti reményeit is megdagasztotta az országos esőzés. Panaszkodtak, hogy a 7 évi középnyugati szárazság az ő pénztáraikat is kiszikkasztotta. A .városokban a lakásépítés csökkentése ártott a bútorgyártásnak. De most megduzasztott reményekkel néznek üzletfellendülés elé, mert már a szövetségi Mezőgazdasági Osztály is azt jelentette, hogy a farmtermékek felemelt árai következtében 1957 első felében a farmbevétel 2.5 százalékkal nagyobb a tavalyinál. A munkásnép, amely zöme a fogyasztóknak, igy is, úgy is megissza a termelés vagy a szubvenciók levét. RIPPIL-RÓNAI JÓZSEF halála 30. évfordulójának megünneplésére készülnek Somogybán. A november végén megrendezendő emlékünnepségek során müveiből kiállítást rendeznek és megkoszorúzzák sírját. Mi van a föld alatt? A véletlen folytán eddig ismeretlen földalatti folyosóra bukkantak az egri várban.* A földbástyán mintegy kétméteres átmérőjű szakadék keletkezett, melyet az alatta lévő földalatti folyosó tartófalának meglazulása okozott. Az újonnan felfedezett folyosórészben 16. századbeli pénzeket és edénymaradványokat találtak. A muzeológusok szerint ez a folyosó az eddig már részben feltárt kazamata-rendszenhez tartozik, s most az a gondolat foglalkoztatja őket, hogy megkeresik az összeköttetést a folyosók között. További értékes leleteket remélnek.