Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-12-26 / 52. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 26, 1957 Búcsú az ó-évlől — A TÁVOZÓ ÉV HÍRANYAGÁNAK RÖVID SZEMLÉJE — Irta: GERÉB JÓZSEF Ilyenkor, — az év vége felé, — a nagyobb újságok évzáró szemlét tartanak a búcsúzó év eseményei felett. Az igen felületes^ mérlegelés után megállapítják, hogy az év nem' is volt olyan nagyon rossz, mintha még rosszabb lett lett volna s igv semmi ok sincs, hogy félelemmel várjuk a belépésre türelmetlenül közelgő újévet. Engedve ennek az általános szokásnak, mi is írunk egyetmást erről a távozó 1957es évről. Habozás nélkül megállapítjuk, hogy ennek az évnek a legfontosabb eseménye úgy kül-, mint belföldi értelemben az oroszok két miiholdjának a felrepitése volt. Talán a világtörténelemben még egyetlen esemény. — még a világháborúk elindításai sem, — okoztak ilyen nagy szenzációt és következményekben dús kavarodást, mint a két Sputnik földkörüli keringése. Mint a Sputnikok felrepitése, olyan váratlanul jöttek annak izgalmas következményei is, amire a világ nem számíthatott, hiszen az Egyesült Nemzetekhez csatlakozott ország tudósai, kormányaik tudtával, beleegyezésével és támogatásával határozták el, hogy 1957—58 éveket “geofizikai” évekké a'vatják ugv, hogy meggyorsítják a világűr kikutatását. Minden nagyobb országban készültek műholdak felbocsájtására s általános volt az a feltevés, hogy az elsőt Amerika fogja felküldeni. Fegyver-lehetőség Nagy volt tehát a megrökönyödés október 4-én amikor az orosz tudósoknak sikerült felbocsájtani az első; Sputnikot. Azt lehetett várni, hogy a világ tudósai gratulálnak nekik ehhez a csodaszép eredményhez, de Amerikán kitört a félelem-láz és grafulálás helyett itt csak eszeveszett kardcsörtető. fenyegető hangokat hallottunk. Amerika politikai vezetőinek, közvélemény irányítóinak és katonai hadvezéreinek ezt a különös' viselkedését az magyarázza meg, hogy fölényes erőben képzelvén magukat évtizedek óta a Szovjethatalom eltiprására törekedtek. Leszámítva Roosevelt adminisztrációjának idejét, az amerikai külpolitika irányelve mindig a Szovjet, majd azzal együtt a népi köztársaságok körülfogása és .megfojtása volt. ^ Tették ezf nyíltan, alattomban egyaránt. A tiltakozó népköztársaságoknak szinte dacosan vágták oda: Ha nem tetszik, tegyetek róla! Azok, gyengébbek lévén, tűrték a megaláztatásokat. Idővel azonban az oroszok is rájöttek az atom-, meg a hidrogénbombák titkaira. De ugyanakkor az orosz technika is kifejlődött annyira, hogy már ott is gyártanak éppen olyan jó bombázó repülőgépeket, mint itt. Ezzel a háború egyelőre holtpontra jutott, mert nyilvánvaló lett, hogy elkeseredett háború esetén mindkét fél elpusztul, táján még a civilizációt is kiirtják. A végső fegyver Az amerikai militaristákat ez a kiegyenlített állapot nem elégítette ki. Hirdetni kezdték, hogy itt már megcsinálták a végső (ultima) fegyvert, amelynél csak megnyomnak egy gombot és a hidrogénbombákat szállító IRÁNYÍTHATÓ Lö- VEG megindul borzalmasan pusztító útjára; percek alatt eléri a kiszemelt célt és városok, országok pusztulnak el minden élőlénnyel együtt. Az utóbbi időkben különös elbizakodottsággal intézték fenyegető szózataikat a Szovjetunió felé, noha onnan a békeajánlatokon kívül mást nem lehetett hallani. És ime, egyszerre csak felrepült a Sputnik, amely nyilvánvalóvá tette, hogy a Szovjet sokai közelebb áll az “ultima” fegyverhez. mint az Egyesült Államok. Mert ha 1120 font sulvt fel tudtak repíteni 1056 mérföldnyire irányítva úgy, hogy ott a Föld felszínével párhuzamos keringést kezdjen, akkor nyilvánvalóan a hidrogénbombával telített irányítható lÖveget is el tudják küldeni a Föld bármely pontjára, tehát akármelyik amerikai nagyvárosra is. Lehet, hogy a nagy ijedelmet éppen az okozta, hogy ráeszméltek milyen nagy ereje van annak, akit eddig oly mérészen ingereltek. Lehet, hogy a kardcsörtető fenyegetéseket a műholdak felbocsájtása után már csak saját maguk bátoritgatására hangoztatták. Annyi bizonyos, hogy á két Sputnik lelőtte azt a politikát, hogy g Szovjetuniót és szövetségeseit katonai bázisokkal kell körülbástyázni. A szövetséges országok meginogtak és jelen sorok Írásának idején Eisenhower elnök vezetése alatt nagy tanácskozások folynak Párisban a NATO-szövetség megtartásán, amely az Egyesült Államok presztízsén alapult és amelyre oly megszámlálhatatlan billiókat költött ez az ország. Szuez A szövetségesek közötti egyetértést ugyan már az Egyiptom ellen irányuló angol-francia-izráeli támadás is meglazította. Úgy a Szuez-csatorna bombázása, valamint a magyar ellenforradalom eseményeinek hírei is jelentős helyett foglaltak el még az 1957-es év híranyagában is. Másik igen nagyjelentőségű „hírcsoport lett mindaz a személyi változás, ami a szovjetvezetők körében történt. Ezzel kapcsolatban érdekes lesz visszaemlékezni azon jelentésre, amit a Coolidge adminisztráció idején a későbbi főbíró, Charles E. Hughes vezetése alatt álló bizottság hozott 1923-ban Oroszországból, amelynek kivizsgálására mentek. “Oroszország” — jelentette ez a bizottság, — “nem más, mint egy üres kagyló (shell), amivel foglalkozni nem érdemes”. A viszonyok négy évtized alatt úgy megváltoztak, hogy az amerikai sajtó legnagyobb részét ma a Szovjetunióval kapcsolatos dolgoknak szánja.. . . Ezért tartották itt olyan rendkívüli fontos hírnek azt, hogy a szovjetvezetők sorában Malenkov Molotov, Kaganovich és mások alantasabb munkakört kaptak. Ugyanilyen szenzációs hírré tették Zsukov marshal elmozdítását a hadügyi minisztérium éléről. Ugyancsak elsőoldali nagy szenzációkká lettek Kruscsev és Bulganin szovjetvezetők külföldi látogatásai is. Mindaz, amit az oroszokról jelenthettek, nagy szenzáció lett, kivéve az orosz vezetők békeajánlatait. Azokat azonnal lebunkózták és eleve halálra Ítélték azzal, hogy az csak propaganda. Ugyancsak ebbe a híranyag körbe kell venni Tito legutóbbi azon határozatát, hogy nem fogad el többé amerikai fegyvereket, mert azokat neki nem tetsző feltételekhez fűzik. Belföldi hírek A hidegháborúval kapcsolatos gazdasági problémák miatt a belföldi hireket nem lehet élesen elválasztani a külföldi eseményektől. így például az amerikai népet legérzékenyebben érintő kérdés: a depresszió és a drágaság kérdései szorosan . kapcsolódnak a hidegháborúhoz. Amerika közgazdászai nagyon jól tudják, hogy a jelenlegi ipari fellendülést a katonai rendelések tartják fenn. Ezért kiéleznek minden olyan hirt, amelyik a háborús feszültséget éleszti és amelyre támaszkodva a katonai költségvetést emelhetik. Ebből a szempontból nézve a két Sputnik valóságos áldás lett az amerikai gazdaságra. De azért a depresszió réme a kertek alatt jár; a munkanélküliek száma egyre emelkedik és még a legoptimistább szakértők is 5—6 millió munka- nélkülit várnak a jövő év közepére. De akadnak olyanok, akik 8—9 millióról beszélnek. És dacára a depressziós kilátásnak, a drágaság egyre nő. Ez ugyan ellenkezik a nemzetgazdá- szok “törvényeivel”, de mert mégis megtörtént, tehát a drágaság is állandó rovatát képezte a lapoknak. Polgárjogok A belföldi hírek között talán mégis a Little Rock, Ark. várossal kapcsolatos hírek képezték a legnagyobb szenzációt. Azt viszont a Supreme Court azon döntései váltották ki, hogy az iskolákban meg kell szüntetni a fehér és a színes gyermekek elkülönítését. Ez a döntés az amerikai élet egyik legcsunyább fekélyét, a FAJGYŰLÖLETET akarja megszüntetni és miután a fajgyűlölet a tudatlanok hazafisága, kiváltotta azt az ellentétet, aminek Little Rock városban voltunk tanúi. Noha a polgári sajtó igyekezett lekicsinyelni de éppen ilyen nagyjelentőségüek azon döntések, amelyekben a Supreme Court visszaadta a szabadságát azon vádlottaknak, akiket azért tettek börtönbe, mert alkotmányos jogaikra hivatkozva megtagadták a választ a bizottság kérdéseire. Ezen döntések a polgári szabadságokat biztositó “Bill of Rights” törvényeknek szereztek újból érvényt, mert azokat már számos törvényhozó, ügyész, biró s hasonló hivatalnokok lábbal tiporták. Ike betegségei Ugyancsak fontos híranyaggá lettek az elnök betegségei is. Most már megint erősen hangoztatják, hogy a kongresszusnak valami törvényt kellene hozni, amely megszabja, hogy kinek a kezébe kerüljön az ország gyeplője, ha az elnök IDEIGLENESEN képtelen annak kezelésére. Ez a bizonytalanság eddig (már Ike alatt három esetben) mindig nagy küzdelmet váltott ki az elnököt körülvevő tanácsosok (Palota-gárda) és az alelnölc meg a miniszterek között, noha Nixon alelnök eléggé kimutatta, hogy mindenkor kész átvenni az ország igazgatásának nehéz terhét. De ugylátszik, igen sokan másképpen gondolkoznak. Nagyobb híranyagot szolgáltattak még a szakszervezetekben talált rendellenességek, “gref- telések” is amelyeket a szervezkedési mozgalom korlátozását célzó törvények hozására szeretnének felhasználni. Az év vége felé természetesen az amerikai Sputnik, illetőleg a “Fuccsnik” foglalt el sok helyet az újságokban. Meg kell még említeni azon cikkeket, amelyek arról szóltak, hogy az amerikai tanítási rendszer mennyire elmaradt s azért itt nem képeznek ki elég “tudóst”. Most ezt a hiányt pótolni akarják, de ugylátszik. ez sem megy egészen simán, mint azt az alábbi eset is mutatja. New York állam leghíresebb főiskolája, a Columbia University ezer dollár visszaadásáért pö- rölte Roy G. Jacobsen, 26 éves tanulót, akinek ennyi kölcsönt adtak, hogy tanulmányait tovább folytassa. Jacobsen azonban az ezer dollárral együtt otthagyta az egyetemet. A por folyamán Jacobsen 7016 dolláros ellen- követelést tett, mert mint mondotta, a Columbia- egyetem becsapta, "nem tanították bölcsességre” most még ő követel vagy 6,000 dollárt kárpótlásul az időveszteségért, mit az egyetemen töltött. Ez ugyan nem szenzációs eset, de az évzáró szemle befejezésére éppen alkalmas. h válság előjelei Egy olvasónk küldte be hozzánk az alábbi levélrészletet Kanadában élő fivérétől: Ma két éve, hogy elindultunk szép hazánkból, de talán jobb lett volna, ha soha sem jövünk ide. De ki tudja, talán igy van jól. Megint csak rosz- szat irhatok, a Gyurka nem dolgozik két hete, e héten talán kap egy pár dollár segélyt. Nagyon' sok itt a munkanélküli, nemcsak az újak, hanem igen sokan azok is, akik régen itt élnek. Hogy mi lesz, azt nem tudjuk. Jancsi csupán annyit segített eddig, hogy a fél lakbért megfizette nekünk. Gondolom fog kapni a Gyurka annyit, hogy talán nem fogunk éhenhalni. S mindenesetre utánanéz, hogy mielőbb dolgozzon. A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE. EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE. l&gg'«HiB®S$^SsWgigíSitoKrgE.g:Sggg®iggg;ig!gg.®lSí!K®gESllSEI8 A LAP ÉRDEKÉBEN!!!... Legyen szives nézze meg a lap borítékján az ön neve felett levő dátumot. HA FOLYÓ ÉV JAUÁRNÁL korábbi dátum van rajta. Ha na- ielzi, hogy el van maradva előfizetésével. Ha nagyon sok olvasónk lesz nagyon sokkal elmaradva, képtelenek leszünk lapunkat tovább is 16 oldalon megjelentetni. Mi tudjuk, hogy ön nem akarja ezt. ezért kérjük tegyen egy szívességet nekünk, küldje be hátralékát vagy annak legalább egy kis részét, minél előbb. Köszönjük. ALEX ROSNER. Manager ISO East 16th Street. New York 3, N. Y. Tisztelt Rosner Munkástárs! viegértettem felhívását. Tudom mit jelent egy munkás-lapnak ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét ielörleszteni. Csatolva küldök dollárt Sev: ......................................................... Cím:
