Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-12-26 / 52. szám
Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P O. of N. Y., N. Y. VOL. VI. No. 52. Thursday, December 26, 1957 NEW YORK, N. Y. ~ I Boldog újévet | I kívánunk J I olvasóinknak! 1 AZ AFL-CIO KONVENCIÓ ÉRTÉKELÉSE Lezajlott az AFL-CIO második konvenciója. 908 delegátus 129 országos szervezetet képviselt. Azonkívül az állami és városi szervezetek szintén képviselve voltak. Jelenvolt az angol-szakszervezetek képviselője, a kanadai és egynéhány szemlélő az ázsiai országokból. Amikor a konvenció megnyílt, a delegátusok 15 millió szakszervezeti tagot képviseltek. A konvenció befejeztével a szervezetnek másfél- millióval kevesebb tagja volt. . ‘ •>“' Ez történelmi jelentőségű konvenció volt. Bi onyos formában hasonlított az 1935-ös konvencióhoz, amelyik ugyancsak Atlantic Cityben folyt le. Akkor az tette nagyjelentőségűvé a konvenciót, hogy a John L. Lewis köré csoportosult delegátusok az ipari szervezkedés kérdését tették főcélnak, amit az akkori reakciós szakmai csoport szavazat- többséggel elvetet^ és aminek következtében megalakult a CIO. A most lefolyt konvención a korrupció volt a kulcskérdés. Ha felületesen nézzük a kérdést, akkor úgy tiinik fel, mintha a kettő között nem volna kapcsolat. De ha alaposab-. ban vizsgáljuk meg, akkor a kapcsolat nyilvánvaló. Szenzációs események Az újságírók, a televízió, a rádió soha oly nagy számban nem volt képviselve, mint most. ők szenzációt kerestek a konvención. Természetesen a szállítómunkások és a sütőmunkások kizárása elég szenzációt szolgáltatott, de sok más egyéb is történt ott, ami rákerült az újságok első oldalára. A hivatalos konvenció megnyitása előtti napokban különböző országos szakszervezetek tartottak szakmai konvenciót, u. m. a fémipar, hajózó és rakodó munkások, vasúti iparok, nyomda-ipar és az építőiparok szakszervezete. Az építőipari munkások reakciós vezetősége még mindig folytatja azt a háborút, ami a szakadást létrehozta 1935- ben. ők még mindig ragaszkodnak ahhoz, hogy az ipari szervezetekhez tartozó munkások, kik épületeken dolgoznak, hagyják ott szervezeteiket és lépjenek át az építőipari szervezetekbe. Mr. iGray, az épitőmunkások szakcsoportjának az elnöke, megnyitó beszédében ultimátummal fenyegette az AFL-CIO vezetőségét, hogy ezt a “jurisdictional” kérdést vagy az ő javukra döntik el, vagy kilépnek az AFL-CIO-ból. Beszédének egy másik része keltett nagy szenzációt az országban. T. i. Mr. Cray azt javasolta, hogy a munkások 1958-ban álljanak el béremelés követeléstől és ilyenformán próbálják az inflációt meggátolni. Mr. Gray nem ajánlotta, hogy a monopolisták, a profitharácsolók mondjanak le hatalmas profitjuk egy részéről. Gray beszéde jobban beillett az ugyanakkor a Waldorf Astoriában gyülésező Gyárosok Szövetsége keretébe, mint egy szakszervezet konvenciójára. A kapitalista sajtó felkapta a Gray beszédét és vezércikkekben és kommentátoraikon keresztül méltatták e nagy “munkásvezér” javaslatát. Amit a kapitalista lapok elmulasztottak feljátszani, az az AFL-CIO delegátusainak válasza volt erre az ajánlatra. A konvenció egyhangúlag elvetette ezt a munkásellenes javaslatot. George Meany, az AFL-CIO elnöke, aki szintén az építőiparból származik, nagyon érdekes beszédet tartott az építőipari munkások gyűlésén. Eszébejuttatta az építőipar szakszervezeti vezéreknek, hogy szervezetük 1935 előtt az épitő munkások csak egy kis részét képviselte. 1935 óta a szervezett asztalosok szama pl. 2U0 ezerről 750-ezerre emelkedett. A villanyszerelők 130 ezerről 450 ezerre, az épület vasmunkások 16 ezerről 133 ezerre. Ez csak egy néhány példa, mondotta Meany. “És minek köszönhető ez a nagy emelkedés?”, kérdezte. “A CIO megalakulásának”, adta meg a választ, saját maga. Ez egy nagyon fontos elismerése annak, amit a haladó szellemű munkások 20 éve hangoztatnak. Ellenzik a munkásellenes törvényeket Einsenhower elnök a munkaügyi miniszteren keresztül üdvözölte a konvenciót. Az elnök üdvözletét a delegátusok hidegen fogadták. Ez a hideg fogadtatás nemcsak az elnöknek szólt, hanem a munkaügyi miniszternek is, aki a kormány szakszervezetekre vonatkozó tervbevett törvényjavaslatait is ismertette. Az a lelkesedés, amelyet egyes szakszervezeti vezetők a McClellan-bizottság mellett tanúsítottak, a konvención nem talált visszhangra. A vezetőség nagyrésze végre kezdi belátni azt, amit a haladó szellemű munkások első perctől hangoztattak, és pedig, hogy a McClellan- bizottság nem barátja, hanem ellensége a szakszervezeteknek. Célja nem a korrupció kipellengérezése és orvoslása, hanem a szakszervezetek működési jogainak korlátozása. Walter (Folytatás az 5-ik oldalon) gA NATO KONFERENCIA A világ minden részében folyamatban van az Atlanti Paktum tagállamai (NATO) múlt heti történelmi jelentőségű konferenciájának értékelése. A konferenciát az Egyesült Államok kormánya hivta ösz- sze azzal a célkitűzéssel, hogy felhatalmazást nyerjen az : európai NATO-államok területén rakétabázisok létesítésére. Ezekről a bázisokról az 1500 méfföldes hordtávolságu lövegekkel bombázni lehetne ; a Szovjetunió területét egészen Moszkváig. A konferencia előtti héten, a mi zseniális és békeszerető külügyminiszterünk, a Dulles, ; az angol rádiónak, a BBC-nek adott interjú keretében jó előre behirdette a világnak, hogy a konferencián szó sem lehet az oroszokkal való tárgyalások napirendre tűzéséről, mivel az oroszok szavának nem lehet hinni, s velük csak olyan egyezményt lehet kötni, amelyet fegyveres erővel lehet végrehajtani. Azt is kijelentette előzőleg, hogy ő nem hisz az olyan konferenciákban, amelyek csupán “elvi megállapodásra” jutnak. A Dulles, mint már annyiszor a múltban, ezúttal is rossz prófétának bizonyult. A párizsi NATO konferencia, Dulles minden erőlködése és Eisenhower minden rábeszélő képessége ellenére mégis csak “elvi megállapodásokéra jutott a rakétabázisok kérdésében és, ami sokkalta jelentó- ségteljesebb, • arra kénvszeri- tette a meglepett és meghökkent Dulles delegációt, hogy legalább “elvben” elfogadja az oroszokkal a leszerelés és béke biztosítása érdekében való tanácskozás szükségességét. A politikai színskála oly szélsőségesen ellentétes nézeteit képviselő sajtóorgánumok mint a N. Y. Times és a newyorki Worker megegyeznek abban, hogy ezen a konferencián az Egyesült Államok diplomáciája a 20-ik század legnagyobb politikai vereségét szenvedte el. (N. Y. Times, dec. 22. — “News of the Week in Review”—Worker, dec. 22. — “Dulles No- Talk Policy Flops is Paris”). “Nincs kétség az iránt — iegvezte meg a N. Y. Times heti szemleirója —, hogy Washington épannyira alábecsülte Európa félelmét a rakétafegyverkezési versenytől, mint Bulganin javaslatainak mély hatását. (Bulganin volt a konferencia 16-ik tagja — véleményezte az egyik kommentátor). És nem volt kétség az iránt sem, hogy az oroszokkal való tárgyalás egy általán nem szerepelt ama célok között, amelyekkel az Egyesült Államok (értsd Dúl-1 lesék — Szerk.) Párizsba jöt-1 tek. Ebből a szempontból ítél- J ve Washingtonnak bizony | meg kellett alkudnia, hogy még csak azt a meglehetősen korlátozott beleegyezést is megkapja a rakétabázisok lé- tesitésébe”. A NATO konferencia két legfontosabb határozati javaslata ez volt: 1. Helybenhagyta a közép-hordtávolságu rakétalövegek [IRBM] használatát a NATO védelmi tervek és a közvetlenül érintett j államokkal való megállapodás alapján. 2. “Hajlandóságunkat fejezzük ki a lehetőleg a UN-en belül, a Szovjetunióval a leszerelést elősegítő bármilyen tárgyalás előmozditá-1 sára”. Békeangyal Adenauer Az érdekes a dologban az, hogy még az amerikai üzleti sajtó egyrésze is megkönv- nvebbüléssel fogadta a dullesi diplomácia vereségét.* Miként a Times fenteiplitett szemleirója kifejezte: “Végzetes tévedés lett volna Amerika részéről, ha süket maradt volna Moszkva tárgyalási javaslatára (Dulles tényleg süket maradt és csupán a NATO teljes felbomlásának veszélye kényszeritette a meredekpolitikust az ideiglenes beleegyezésre. — Szerk.) miközben csapkodta volna az asztalt a rakétabázisok követelésével. Elfogadva a tárgyalások gondolatát Amerika most, az oroszokra hárította őszintesége bizonyításának súlyát.” Nem fér kétség ahhoz, hogy a békeszerető emberiség Pá- lizsban bár korlátozott és ideiglenes, de határozott győzelmet aratott. Az emberiség j békeóhajának szószólói — és ■ e becsületrend légióban megemlíthetjük most az amerikai Warburg-ot, Condont, Lynus Paulingot, Cyrus Eatont, Kennant, Stevensont, az orosz jBulganint, Kruscsovot, a kanadai Pearsont, Smithet, az angol Bevant, Lord Russelt, a NATO-konferenicán résztvevő dán, norvég, német delegátusokat — s legújabban a pápát is — újból igazolták, í hogy a béke erői nagyobbak a háború erőinél és ha akcióba lépnek, képesek lesznek a még mindig a háborúban spekuláló monopolisták terveit meghiusitani. Ezzel természetesen n< azt állítjuk, hogy Adenau r kancellár, vagy MacMillan és a többi nyugat-európai államférfi tegnapról mára békeangyallá vedlett. Távolról sem. Bár ezeket az európai dipii- matákat és tőkés politikusokat, meg gazdáikat komolyan aggasztja a Szovjetunió drámai módon jelentkező gazdasági és katonai ereje, békemanővereik egyik fontos ingója az a gyengén lerdeze t törekvés, hogy a szovjetet addig tartsák szóval, mig Amerika a futószalagra helvezi a középhordtávolságu és interkontinentális rakétalövege azaz ismét az “erő poziciój i- ból” tárgyalhat a Szovjettel. De ha ez a titkos tervük, akkor ez csak azt bizonyítja, hogy még mindig nem tanulták meg a történelmi leckét, hogy ez a politika kudarcra van Ítélve és ezen tulmencleg, azt, hogy a fegyverkezési verseny folytatásának csak egyetlen nyertese lehet: a halál. Az emberiség halála. ENGEDÉLYT KAPTAK FIAIK LÁTOGATÁSÁRA Három amerikai anya, kik-! nek fiai 1952 óta aKinai Nép- köztársaság foglyai, végre megkapták az engedélyt a külügyi hivataltól arra, hogy [ fiaikat meglátogathassák. A kínai kormány engedélye is kezükben van. A három anya: Mrs. Ruth F. Redmond, Yonkers, N. Y., Mrs. Mary V. Downey, New Britain, Connecticut, és Mrs. Philip D. Fecteau, Lynn, Mass, nagyon boldogan beszélnek közelgő utj ükről. Szeretnék, ha együtt mehetnének. Valószínűleg karácsony után indulnak. A három amerikai fiatalember letartóztatása a koréi háború idején történt. Mindhármat Kina területére lezuhant amerikai repülőgép utasaként tartóztatták le,r de nem egy időben és nem egy helyen. ! Kémkedéssel voltak vádolva, amit annak idején be is ismertek. | Az amerikai fiatalemberek Hugh Redmond, John Downey és Richard Fecteau.-----------------£' A római kormány jelentése szerint Olaszország és a Szovjetunió közötti | kereskedelmet a következő négy évben évi 480 millió dollárra emelik. Az amerikai statisztikai hivatal becslése szerint az Egyesült Államok lakossága 1960-ban 178,500.- 000 lesz. I---------------- | Rakétabázis Angliában US és Anglia megvegyenek abban, hogy Anglia területén t rakétalöveg bázist építenek \ közeljövőben, az angol védelmi miniszter szerint.
