Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-12-19 / 51. szám
Thursday, Dec. 19, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÖ 11 KÖVESSE A Ml IRODALMUNK... (Folytatás a 10-ik oldalról) költészetet. Elődeinek nem a Nyugat magas kintélyü lírikusait, hanem Petőfit és Adyt válttá. A forradalmár Petőfi és a forradalmár dyt, akinek méltó utódja volt. Meg nem alkuvón harcol az ellenforradalmi ál- iltura képviselői, a Pintér Jenők és a Mécs iszlók ellen, akiket ellenforradalmi kisördögök- ■k nevezett. (Mécset egyébként utoljára 1956 eptemberében ölelték keblükre néhányan Íróink ;zül.) De mert harcolni és vitázni a népiesekkel Fiatalságunk és a népművészet cimii cikkében arxista elemzést ad a mozgalom hátteréről, rsadalmi-ideológiai gyökeréről és le meri szökni, hogy a jövő kultúráját az az osztály fogja egalkotni, amely a jövőt megteremti, a prole- -•iátus. Ő nem sandított a reakciósokra és a kispolgá- kra, de a kispolgári írók véleményétől sem rta tehetségének jóváhagyását, mint ma egyes íink és költőink! Nem a burzsoázia vállveregetését áhítozta, em akart kilépni a pártból, mert 60 ezer folt jövedelem kevés volt neki egy évre! Éhe- tt, nyomorgott, lyukas cipőben járt, gyalogolt. Uj versek, uj regények, uj színdarabok, uj mek kellenek. Legyen már vége annak, hogy Írók kiadatják velünk nem is egyszer, hanem bbször is, régen megirt munkájukat, mintha akat képtelenek lennének alkotni. Szakítsák ét a béklyót, amelybe a reakció kötötte a kezü- t. Az ellenforradalmi események a magyar iro- lom számára annyi témát adtak, az ellenfor- dalom elleni harc annyi hőst nevelt, hogy ab- i évtizedekig élhetnek a magyar irodalom igaz pviselői. Nekünk, munkásoknak, kommunistáknak és az és^ dolgozó népnek harcos irodalom kell, olyan, nely a kapitalizmus és maradványai ellen kimében harcot folytat. De kíméletlen harcot foly- t a maradiság ellen is. Harcol a fasizmus, a cionalizmus, az antiszemitizmus ellen és kiáll békéért. A halott József• Attila ma élőbb, mint valaha, msei arra figyelmeztetnek bennünket, amire m figyelmeztetett sok ma élő költő és iró, hogy y ellenforradalmi győzelem Magyarországon a unkásosztályt, a dolgozó parasztságot, de az lkat is visszakergeti abba az állapotba, amiben fasiszta Magyarországon voltak, amikor József iának nem jutott kenyér és nem jutott állás, jazás és elismerés. Ne féltsék tőlünk a magyarságot és a nemzeti :et, az emberi boldogságot és a békét — József tila ezért harcolt és mi úgy érezzük, hogy Jó- sf Attila utján járunk akkor is, amikor kemé- en harcolunk a szocializmus építéséért és az zan irodalom feltámasztásáéit, amely megfe- József Attila eszméinek. Nem érheti nagyobb szégyen a Háyokat, és iryket, mint az, hogy a legnagyobb és tragikus ítü proletárköltőnek zászlóját dobták oda az enforradalom martalékául A fasizmus legvészterhesebb idejében, 1941— -ben, amikor a kommunisták és haladószelle- ü emberek élete hajszálon függött, egyszerű tkezi szervezett munkások, haladó szellemű >k és művészek, kommunisták és nem kommu- sták összefogtak, és a Balatonszárszón élteméit József Attila tetemét visszahozták eltemetni MUNKÁSOK Irta: JÓZSEF ATTILA Forgolódnak a tőkés birodalmak, csattog világot szaggató foguk. Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak, s mint fészket ütik le a kis falut. Egy nyál a tenger! Termelő zabálás, — kis, buvó országokra rálehel a tátott tőke sárga szája. Párás büdösség-felhő lep bennünket el. S hol zápfog, rág, a város érdes részén S hol vasbányák fuvallata ing, gép rugdal, lánc zug, jajong ládák léce, lendkerék szíjjá esetten és nyalint, hol a fémkeblü dinamókat szopják a sivalkodó transzformátorok, 't élünk mi. És sorsunk összefogják nők, gyermekek, agitátorok. élünk mi! Idegünk rángó háló, rgődik benn’ a múlt síkos hala. Nagyon kínos, ha a propaganda visszafelé sül el. Itt van például az a kedvelt szólam, amelyet a Szabad Európa Rádiótól kezdve, lefelé és felfelé, a magyar népi demokrácia minden ellensége, s az októberi ellenforradalom “drukkertábora”, olyan szívesen használt, sőt használ. Hogy asszongya: “Csepelen is csupa gróf dolgozik, ott is grófok csinálták az ellenforradalmat?” ördögük van, vak tyuk is talál szemet, a Szabad Európáék ez esetben csaknem meglelték az igazságot. Mert, ha grófokat nem is, de csendőrfattyukat, horthysta tiszteket, az elmúlt idők horthysta vezető tisztviselőit könnyen mutathatunk neki a csepeli ellenforradalmárok köziül. Annak bizonyítására, hogy nem mindenki munkás, aki munkásruhát hord. Merthát a horthysta katonatiszt attól nem lesz munkás és a proletárdiktatúra hive, hogy kényszerűségből kétkezi munkát vállal, s legalábbis az üzemben, amig a munkaidő tart, egviitt van a munkásokkal. Nos, most pedig nézzünk végig tiz csepeli “hőst”: ime, ők képviselték a “forradalom” vezérkarát Csepelen. Itt van például Vályi Gábor, az “egyszerű lakatos”. Amig a Szerkezet- és Emelőgyárban dolgozott, senki nem mondta volna rá, hogy vétek ilyen deli és szépreményü ifjúval ilyen prózai munkát végeztetni. Hősi családból származik: jóatyja csendőrezredes volt, s egészen más pályára szánta a fiát. Időközben azonban a kedves papa befolyása megszűnt, s igy a fiából csak lakatos lehetett. Becsületes munka- és megélhetési lehetőségeket kapott, dehát ez sokkal kevésbbé határozta meg Vályi urfinak a népi demokráciáról vallott nézetét, mint az atyai csendőrnevelés. Érthető hát, ezekután, hogy októberben Vályi Gáborból sürgősen “nemzetőr’' lett, s a munkás- szállókban, ahol lakott, benzinespalackokat tartogatott, hogy a szovjet harckocsikra dobja. Aligha a munkás, inkább csendőrkörükben nevelték ezrre... Cordines Boldizsár is jó házból való ifjú. Jóatyja gyáros volt, s annak nevelte a fiát is. Közben azonban már nem volt övék a gyár, s igy Boldizsárka gyároskodás helyett, gvármunkás- kodott. Kényszerűségből, a “szebb jövőig”. Ezt októberben látta eljönni. Később, november 4-e után nem akarta elhinni, hogy csalódott. Félre értette munkakörét: mint anyagbeszerző nemcsak anyagok, hanem hírek beszerzésével is foglalkozott. Milyen szépen képzelték is el! Aki ur, az ur ugyebár, s amikor az urak világa közelgett viszszülöf oldj éré, Budapestre. 1942 május 3-án, amikor szerte Európában diadalt ült a fasizmus, szakadó esőben háromezer mnkás állta körül József Attila koporsóját a Kerepesi, temetőben. Uj, nagy munkánk van, hatalmas feladatunk — a szocializmus felütése hazánkban. Magasra tartjuk a véres, zivatar-tépte lobogót, hogy utat mutasson nemcsak a munkásoknak és parasztoknak. nemcsak a velünk dolgozó értelmiségnek, de az Íróknak és költőknek is, akiknek a felelőssége óriási. A munkabér, a munkaerő ára, cincog zsebünkben, úgy megyünk haza. Újságpapír az asztalon kenyérrel s az újságban hogy szabadok vagyunk — poloskát Űzünk lámpával s a kéjjel s két deci fröccsel becsüljük magunk’. Elvtárs és spicli jár csöndben erre, részeg botlik, legény bordélyba lóg, mert hasal az éj s pörsenéses melle, mint szennyes ingből, füst alól kilóg, így élünk mi. Horkolva alszunk s törten, egymás hátán, mint odvas farakás s hazánk határát penész jelzi körben a málló falon: nedves a lakás. De — elvtársaim! — ez az a munkásság, mely osztályharcban vasba öltözött. Kiállunk érte, mint a kémény: lássák! És buvunk érte, mint az üldözött. A történelem futószalagára szerelve igyen készül a világ, hol a munkásság majd a sötét gyárra szegzi az Ember vörös csillagát! szatérni, Bikszády Lórándnak is_eszébe jutott,., hogy jóllehet igazi tőrőlmetszett horthysta katonatiszti családból származott, ő a népi demokráciában csak a Motorkerékpárgyári osztályvezetőségig vitte, viszont egy kommunista munkás az igazgató. Nosza, megszervezte elvbarátaival a kommunista igazgató leváltását, s más kommunisták eltávolítását, ő szeretett volna az igazgató lenni. Nem lett, a teremburáját neki igazán érthetetlen, hogy egy született Bikszády- ra nem bíznak egy gyárat! S szinte hihetetlen, milyen iskolázott munkások dolgoznak Csepelen. Itt van például Túra: “szaki”, a Gépgyár egyszerű segédmunkása, akinek doktorátusa van. Igaz, hogy eredetileg ügyvéd volt dr. Túrái Vince, dehát ez a népi demokrácia nem szereti azokat a fiskálisokat, akik kompromittálták magukat a Horthy-rendszer- ben, és azóta is sokszor kimutatták a foguk fehérjét. így lett hát Túráiból segédmunkás, s igy sikerült befurakodnia a munkástanácsba. Igazán bő szókincséből ilyen minőségben, csak néhány mondatot használt. Folyton azt hajtogatta, hogy a csepeli munkásoknak nem kell a párt, étr a munkás-paraszt forradalmi kormány, ő csal: tudja, “régi” csepeli dolgozó..*. S ha már a jogászoknál tartunk, kössünk kis csokrot három volt ügyész mákvirágból. Becsk Ödön, Kilián György Gyula és Bus László, egyaránt az Erőműben dolgozott. Becski és Kilián mint segédmunkás, s igazán nem lehet azt mondani, hogy nem álmodták vissza magukat az iigyészi székbe. S amikor úgy hitték, visszakerülhetnek, villámg»mrsan mindhárman aktivizálódtak. Ugv is, mint egvszerti “csepeli dolgozók.” Látogassunk el a Rézfinomitó üzembe is. Óh. most nincs titkárnője dr. Vida Gyulának, mint abban az időben, amikor horthysta főtisztviselt és Gömbös Gyula ügyvédi irodájának vezetője volt. ő is csak szürke segédmunkás, s egy a csepeli munkások sorából. Ki hitte volna róla, amikor a “munkások nevében” éltette a “forradalmat”, s nagy dérrel-durral bizonyítgatta a párt és kormány elleni véleményét, hogy Gömbös idejében milyen magas polcon ült? Most pedig: az egész “vigyázz!” a századom ur. is felült a lovára. Oh, ne tévesszen meg senkit, hogy bakancsot viselt, s olajos ruháján nen villantak az aranygombok. Azért tiszt ő a javából, az is marad, amig él. Cseley János százados ur (“sej, haj, ha felül a lovára), nem évtizedei óta dolgozik a Motorkerékpárgyárban, mint betanított munkás. A százados ur, sej, haj, 1944- ben fegyverrel kényszeritette a leventéket Nyu*- gatra, sej, haj. Az ellenforradalom idején rögtör kapcsolatban lépett Király Bélával, sej, haj. Akkor nem mint munkás, hanem mint volt tiszt mutatkozott be neki. Később már mint “munkás’' terjesztette a rémhíreket, sej, haj. S ő csak tudta, hogy “nincs még elveszve semmi.” Hiszen már 1944 végén is ez volt a véleménye a németek háborús esélyeit illetően,.. S jaj, nehogy kimaradjon, beszéljünk gidó- házi Gidófalvi Gidó Gézáról is. GGGG barátunk egyszerű technikusként a Központi Anyagvizsgálóban tengette életét. 1955-ben került oda, miután hosszabb időt töltött rácsok mögött. Mivelhogy ő is résztvett a hosszunevü család politika “üzleteiben”. Jó atyja, egyébként az 1919-es Tanácsköztársaság leverése utáni, “bethleni konszolidációs” időkben, a miniszterelnökség sajtó- osztályának vezetője volt, s mellesleg a legitimisták egyik vezére, ő is nagyon aktiv volt, szeretett volna újból arra a családi uborkafára felkapaszkodni, amelyről leesett. Szóval, ha a Szabad Európáék “csepeli grófokat” kértek, mutatunk nekik tucatnyi munkásoktól idegen elemet, volt urat, akik az elmúlt esztendőben munkásokká vedlettek. Tizenkét év alatt 5000 munkást emelt ki a csépeli gyárból t párt — s azok csepeli munkások akkor is, ha m? nem olajos ruhában, kétkezi munkát végeznek, hanem másutt, Íróasztal mögött tevékenykednek De ez a tucat — s még hány és hány horthysta katonatiszt, fiskális, a vezető, gyárosivadél akad Csepelen és másutt is —, akármilyen ruhába is öltözött, nem vált munkássá. Akárhogyan is szeretnék Szabad Európáék munkásoknak festeni őket. “MUNKÁSOK” OKTÓBER 2-ÁN
