Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-11-14 / 46. szám
EISENHOWER ELNÖK BESZÉDE Uj korszak vette kezdetét: a Sputnik-korszak. Ezentúl minden intézkedés, minden kijelentés ennek jegyében fog történni. Eisenhower elnök e hó 7-én megtartott beszédének kiinduló pontja is ez volt és ennek megvilágításában tárgyalta kormányunk következő teendőit. Kruscsev a két Sputnikkal kapcsolatban a következő kijelentést tette: “A szocialista ország e teljesítményei a tudomány s technológia uj korszakának jelzői valósággal meghódították a világot”. Ennek kiegészítőjeként tekinthetjük Eisenhower fenti beszédében tett következő kijelentését: “Amire a világnak ma, a világűrbe való óriási ugrásnál is nagyobb szüksége van, AZ EGY ÓRIÁSI UGRÁS A BÉKE FELÉ”. Ennél jobban senki sem fejezhette volna ki a népek mindent felülmúló vágyát a béke megteremtésére. Ha az elnök 25 percig tartó beszédét ezen alapvető gondolat köré csoportosította volna és nemcsak odabiggyesztette volna mellékgondolatként beszéde végére, akkor úgy ebben az országban, mint a világ többi számottevő részében más hatást váltott volna ki. Van elég fegyverünk De hiába hegyeztük fülünket a rádió mellett, vagy szegeztük szemünket a televízióra, nem azt hallottuk, vagy láttuk, hogy a tudomány fejlesztésére szánt erőfeszítéseink miként fognak a jövőben a béke szolgálatában tevékenykedni. De a harci készséggel telt kebleket még jobban dagaszthatta mindaz, amit megtudhattak hadi felkészültségünkről, a különböző nagyszámú fegyvernemekről, amelyekkel földön, vizen, viz alatt és a levegőn keresztül megvédhetjük hazánkat. Atomfegyver készleteink sokaságát is felemlítette az elnök. És beszélt a különböző fegyvernemek és felkészültségek, u. m. külföldi hadibázisaink egymásközti relációjáról. Nem is akarunk most kitérni arra a kérdésre, hogy mennyiben lehet mindezen felkészültségeket és fegyvernemeket csakis a védelem eszközének tekinteni, mint ahogy Eisenhower arról igyekezett az ország népét biztosítani, hogy fegyverkezési terveinknek és felépítményünknek csakis védelmi céljai vannak. Ezt inkább jóleső megnyugvással könyveljük el és bízunk abban, hogy ez a jövőben valóban igy is lesz. Jelentést adott Eisenhower azokról a lépésekről is, amelyeket tervbe vettek a szovjet teljesítményekkel való versengésre; vagy már foganatosítottak, mint pl. Dr. James R. Killian J., a Massachusetts Technológiai Intézet igazgatójának kinevezését a tudomány és technika elnöki tanácsadójává. Hol a béke? De arról az “óriási ugrás”-ról, amit a béke felé tenni szükségesnek tart, nem beszélt az elnök. De még egy kis, ici-pici lépést sem láttunk a részéről a béke felé. Azt azonban megtette, hogy figyelmeztette a Szovjetet, jobb lesz ha elfogadja a nyugati államok által ajánlott egyezkedési javaslatokat. Ha ugv értelmezi az elnök a békeegyezséget, hogy csak azok az ajánlatok jók, amiket mi teszünk és nem próbálunk egv'középutat elfogadni, ahol mindkét fél ajánlatai — ha bizonyos megalkuvásokkal is — találkoznak, akkor ezt az álláspontot nem nevezhetjük “a béke irányába tett lelkes lépésnek.” Inkább komoly akadálya ez a további béketárgyalásoknak, mintahogy ez e héten az Egyesült Nemzetekben is bebizonyosodott. Diplomatáink gyakran azzal vádolják a Szovjetet, hogy éket akar verni a nyugati államok közé, amikor arról beszél, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetuniónak kellene először megegyezésre jönni. Amerika a világért sem hajlandó szövetségesei nélkül egyezményt kötni senkivel! De amikor az Egyesült Nemzetekben a Szovjetunió azt ajánlotta, hogy az évek óta eredménytelenül folyó béketárgyalásokba, az eddigi öt résztvevő állam helyett vonják be a UN összes tagállamait, vagyis hogy bővítsék ki a bizottságot, akkor ezt tartotta USA elfogadhatatlannak és leszavaztatta az ajánlatot. Ezt az egyhelyben topogást szintén nem lehet “a béke felé való lépésnek” nevezni. Európai vélemények A londoni lapok közül a konzervatív Daily Telegraph azt irta, hogy Eisenhower “nem akar egyenesen szembenézni a problémákkal!” “Amerika vezetésre vár” cirnü vezércikkében kifejti, hogy nem az amerikai technológiában van krízis, hanem a bizalomban. “Nem a tudósai, hanem a politikusa vallottak kudarcot. Eisenhowerre vár az a feladat, hogy a Pentagon bürokratáit tevékenységre serkentse.” Dr. Killian kinevezését nem találta “nagyon izgalmas megoldásnak.” A London Times elismerte, hogy az Egyesült Államok a rákétalövegek terén a Szovjetunió mögött kullog. “Eisenhower avval dicsekedett, hogy 38 különböző tipusu rakéta- lövegük van készen vagy fejlesztés alatt. Épp ez a baj. Tovább haladtak volna, ha csak fél- vagy egyharmad annyi próbálkozásba fognak bele.” Mig a német vezetők általában megelégedésüket fejezték ki, addig az újságok a legélesebb kritikával tárgyalták az elnök beszédét. A független Frankfurter Rundschau azt irta róla, hogy “nem volt képes kielégíteni és megnyugtatni sem az amerikaiakat, sem a békés szándékú európaiakat.” Két kommentár a szovjet évfordulóról Mint várható is volt, az elmúlt hét világeseményeit még mindig a föld körül keringő fémgömbben, a 2-ik számú “Sputnikban” utazó kutyuska | uralta. Közvetve vagy közvet- j len ez nyomta rá bélyegét a hét legfontosabb nemzetközi eseményeire, a Szovjetunióban lezajlott 40 éves jubileumra éppúgy, mint Eisenhow- j er elnök beszédére. Az amerikai sajtó terjedel- | mes cikkekben foglalkozott a moszkvai ünnep ségekkel, I Kruscsev ez alkalommal elmondott beszédével. Mondanunk sem kell, hogy a legtöbb I cikk és kommentár a megrögzött hidegháborús szellemben Íródott. Abban a butitó légkörben, amelynek végeredményben nem csekély szerepe van tudományos lemaradásunkban. Egyes befolyásos lapok azonban megpróbálkoztak azzal, hogy olvasóikat legalább részleg felvilágosítsák a való tényállásról a Szovjetunióban az elmúlt 40 esztendő alatt | végbement gazdasági és tudományos fejlődésről. Ezek közé tartozik a Christian Science Monitor, a new-eng- landi finánctőke és a Christian Science nevezetű vallásos csoport érdekében kiadott — ; s be kell ismernünk kitünően szerkesztett s elsőrangú hír- szolgálattal rendelkező — napilap. Érdemeseik tartjuk némi részletességgel idézni a lap nov. 6-iki számában megjelent történelmi összegezésből, amelyet egy Paul Wohl nevii, értesülésünk szerint magvar- származásu újságíró irta a | következőket: “Negyven esztendeje annak, hogy Lenin bolsevikijei kezükhöz ragadták a hatalmat Petrográdban, — kezdte beszámolóját Mr. Wohl. — I “Egy elmaradt, megvert, éhező, területeinek javától meg- , fosztott s nemzetközi “egészségügyi” zárlat alá helyezett parasztországból a Szovjetunió a világ második ipari állama lett, amely ma a világ vezető államává akar válni”. (Jegyezzük meg a kifejezést “elmaradt”. Ezt azért hangsúlyozzuk vastagabb beFIGYELEM! Barátjának is adja tudtára, hogy jövő' heti lapszámunkban rendkívül érdekfeszitő cikket közlünk Geréb Józseftől. V__________________________> tűkkel, mert még visszatérünk rá. — Szerk.) “Soha ilyesmi még nem fordult elő a történelem lapjain. Például az egyedüli forradalom, a francia, amely összeha- | sonlitható nagyság, célkitűzés és kezdeti erőszak tekin- ; tétében az 1917-ikivel, 1789- ben kezdődött. De már 1815- ben egy felkent király ült Franciaország trónján. Egy negyedszázad alatt tehát a francia forradalom elvesztette lendületét. De nem igy történt a Szovjetunióban. Ez az ország ma gyorsabban nő, mint bármely más ipari ország a világon!” A cári rendszer ‘uj megvilágítás’-ban Az az érzésünk, hogy mire Mr. Wohl idáig jutott cikke megírásában, a szerkesztője az írógépe fölé hajolt és elolvasva az eddig írtakat, szörnyül ködve csapta össze kezeit: “Uraim, Istenem, ha ezt a cikket igy folytatja Mr Wohl képtelen leszek azt közölni Az összes bankhirdetőim visz szavonják hirdetéseiket a lap tói és Mr. Long nem fogja be végezni a Mutual Fund-okrc' megkezdett c i k ksorozatát Feltétlenül szükséges, hogy r Iszovjet teljesítményeket reá lis perspektívába helyezzük Hogy megmagyarázzuk az ol- i vasóknak, hogy az orosz nép túl magas árat fizetett érte Hogy ha meghagyták volna a cárt, akkor sokkal gyorsabban és demokratikusabban ér ték volna el céljukat. Azonki- | vül minek hangoztatni, hogi | a bolsevikik semmiből kezd j ték. Hiszen Oroszországnak J voltak vasutjai, gyárai már ? cárok alatt is, nemde Mr i Wohl?” Nem tudjuk, hogy Mr Wohl mit válaszolt a szer- j kesztőnek, de a cikk valamivel lejjebb igy folytatja: “A tény az, hogy Oroszor szág már az előző világháború előtt is roppant gyorsasággal fejlődött. “Sőt: százalékarányban a | cári Oroszország fejlődése messze felülmúlja a szovjet fejlődését. így például 1911- ,ben a doneci szénmedencében a termelés 19 százalékkal i emelkedett. 1913-ban viszont 20 százalékkal. Az egy kohóra eső acéltermelés magasabb volt mint Németországban és Angliában...” stb., stb. j A mi jó Arany Jánosunk már valami 100 esztendővel ezelőtt megírta a “Vojtina Ars Poétikájáéban, hogy “Költő hazudj, de. . . rajta ne kapjanak...” A tőkés sajtó mai viszonyaihoz mérten Aranynak igy kellett volna sorait fogalmazni: “Újságíró, lódíts, de rajta ne kapjanak...” Sajnos, Mr. Wohl nem i - merte e szabályokat. És amikor átnézte kézirata végső f >- galmazását, nem vette észr hogy az eleje ellentmondó ban van a fentiekkel. Mert, akarva, nem akarva, cikke elején abból indult ki, hogv Oroszország egy “elmaradt, megvert éhező parasztország” volt. És ez a történelmi igazság! Az ember nem tudja, hogy nevessen-e vagy bosszankodjon, hogy a 20-ik századbeli Amerikában egy komoly újság azt akarja a nagyközönséggel elhitetni, hogy a cári Oroszország Európa leggyorsabban fejlődő ipari állama volt, amely felülmúlta acél- termelésben Németországot s Angliát! Az ilyen szemfénvvesztési törekvés rávilágít a tőkésosztály pánikiára, amely mind m hihető é« h'befn^lnn foi-JU/.. sei, túlzással, szó-csavarással igyekszik elhomályosítani a Szovjetben végbemenő és végbement események jelentőségét és mivoltát. Az a tény, hogy cári Oroszországot már egy évtizede! :1 az első világháború előtt megverte a nálánál sokkalta kisebb Japán, történelmi bizonyítéka volt az ország elma- radásának. Az első világháborúban is csaknem az. első összecsapástól kezdve sorozatos vereségeket szenvedett, amig teljesen össze nem omlott 1917 nyarán. És az ös> szeomlást semmi mással nem lehet megmagyarázni, mint a hadfelszerelés, a szállítás ká Tiszával, hiányával, a hihetetlen korrupcióval, amely egész hadi erőfeszítésüket s az egész rendszert jellemezte. Miután Mr. Wohl eme bár- gyuságok nyilván kikénysze- ritett beiktatásával eleget tett a tőkés sajtó politikai követelményeinek, valamivel magabiztosabban és komolyabban tért vissza a tények ecsetelésére: ■ I A Frakfurter Allgemeine, Nyugat-Németország legbe- ! folyásosabb lapja azt irta, hogy az elnöki beszéd nem tüntette el azt a “belső nyugtalanságot”, ami a nyugati világot kínozza. Nem is fogja eltüntetni mindaddig, amig a tudomány és technika a pusztítást szolgálja, nem pedig az emberiség . érdekeit és a békét. Roppant teljesítmények “De mindezek üres spe- kulálgatások. A tény az, hogy j a kommunisták egy hatalmas államot építettek és egy politikai rendszert, amely az em(Folytatás a 14-ik oldalon) | am,, as zna class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N. Y., N. Y. Vol. VI. No. 46. Thursday. November 14, 1957 - NEW YORK, N. yT~
