Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-11-07 / 45. szám
Thursday, Nov. 7, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 Negyven esztendő távlatából Gyöpösföy Kázmér és Gombkötő János beszélgetése az 1917-iki orosz forradalom évfordulójától — Hát János bátyám olvasta a vasárnapi Times (november 3) magazin mellékletében Harrison Salisbury cikkét az orosz forradalomról ? — Még nem, Kázmér öcsém. Mért kérdezi ? Irt-e valami okosat, hasznosat a Mr. Salisbury? — Hü, de még mennyit! Azt mondja a cikkben, hogy Leninnek fájna a szive, ha ma élne. Mer t Lenin a bolseviki forradalmat az emberiesség nevében hirdette ki, nem a technika, a gépek nevében. — Jó, jó, Gyöpösföy komám, de Salisbury ur talán elfelejtette, hogy Lenin egyik legelső dolga a forradalom győzelme után Oroszország villamosításának megkezdése volt. — Aztán meg azt irja Salisbury, hogy milyen kirívó az ellentét az orosz tudomány és technika mai magas színvonala, meg az orosz nép alacsony életszínvonala között. Az orosz forradalom szervezőinek, sőt még Sztálinnak sem volt az a szándéka. — Hát amint látom Salisbury ur most már beismeri, hogy Leninnek, de még Sztálinnak is az orosz nép életszinvonalának az emelése volt az eredeti és a fő szándéka. És itt mellesleg eszembe jut, hogy minálunk, Amerikában, börtönbe zártak embereket azért, mert Lenin meg Sztálin Írásairól beszélgettek vagy azokat magyarázták. De nem ;ez a lényeg. Az, hogy ezalatt a 40 év alatt javult-e vagy nem javult az orosz nép életszínvonala? Az amerikai újságírók, akik az elmúlt hónapokban, hetekben meglátogatták Oroszországot, egybehangzóan azt Írják, hogy az oroszok szemmelláthatóan jól tápláltak, jól, ha nem is divatosan öltöznek. Hogy a fiatalság nem marad el más ország mögött, arra talán az olimpián elért eredményeik is némi bizonyítékul szolgálnak. A tudományok egyes ágaiban már direkt vezetnek. — Várjon csak János bátyám, a javát még nem mondtam el. Azt irja a Salisbury: “Lenin és elvtársai azt hitték 1917 november 7-én, ami"“szólalnak az Auróra hadihajó ágyúi, je- I flotta átpártolását a forradalomhoz, firradt a világforradalom hajnala.” De, ■< .Salisbury, ez volt Leninék legnagyobb • "s*.-. Azt hitték, hogy “az embernek ember .1 évszázados kizsákmányolása, a hóditó ..„ooruk, meddő álmok, derékbetört emberi életek szégyenteljes korszaka végétért a végső forradalom füzében.” Hát Kázmér öcsém, ezek szép gondolatok még Salisbury ur fogalmazásában is. Tény, hogy Marx eredetileg azt hitte, hogy a világforradalom az iparilag legfejlettebb országokban fog megkezdődni. De Lenin megértette, hogy a marxista elméletet nem lehet minden részletében szósze- rint értelmezni és úgy intézte Oroszország sorsát, hogy ha kell, magában is életképes maradjon. Ezt a feladatot folytatta és sok tekintetben betetőzte Sztálin. — Persze Salisbury ur nem gondolt arra, hogy pontosan ez a magyarázata annak, hogy az orosz forradalom nem maradhatott meg azon a humanista pályán, amelyen még Salisbury beismerése szerint úgy Lenin, mint Sztálin azt vezetni szándékozták. Mert ha, tegyük fel, 1917- ben és 1918-ban a forradalom, miként az akkor annyira valószínűnek látszott, valóban kitört volna Nyugat-Európában is, akkor az orosz népnek nem kellett volna azt az emberfölötti erőfeszítést kifejteni önvédelemre, nem kellett volna azt a hihetetlen nélkülözést átszenvednie, a- melyet a semmiből való iparosítás szüksége tett életfeltételükké. De Nyugat-Európa, szocialista pártner helyett az ellenforradalom bázisává vált, ahonnan két Ízben indítottak roppant intervenciót a szocialista állam megsemmitésére; 1918—21-ben és 1941—45-ben a második világháborúban. Csodálom, hogy a Mr. Salisbury ezeket a tényeket nem említette “ünnepi” cikkében. — János bátyám, maga ne kicsinyelje le Mr. Salisburyt. ő egy igen okos ember és jól ismeri a marxizmust. Hol is a cikk no. Várjon csak egy percre János bátyám. Addig igyon egy pohár badacsonyi hárslevelűt. Ihol ni, itt a cikk. Hadd olvassak csak belőle. Megtudja belőle, hogy ez a Salisbury igen tudós ember: ... , “Ma az idők távlatából már láthatjuk, hol ment tévútra Marx és Lenin. Mindketten ugyanabba a hibába estek. Mindketten azt hitték, hogy a tőkésrendszer zárt rendszer. Holott a tőkésrendszer nyitott, azaz alkalmazkodóképes rendszer. Azt hitték, hogy hibái, vagy ahogy a marxisták mondják ‘ellenmondásai’ meg fogják ölni. A tényállás ezzel szemben az, hogy a tőkésrendszernek csak a javára váltak az ellenmondásai, képes volt megoldani azokat, képes volt uj társadalmi elméleteket és gyakorlatokat felszívni és ekként uj kilátások felé haladni.” — Megálljon Kázmér öcsém, mondhatok valamit? — Várjon János bátyám, hadd fejezzem be Mr. Salisbury megállapításait. Aztán majd megmondhatja a maga véleményét. Salisbury folytatja : “Lenin. . . nem volt elég okos. • . (Bizony, bizony Salisbury urnák kellett volna tanácsadójának lenni), nem volt elég okos felismerni ama jelenségek igazi okát, amelyet ő a tőkésrendszernek tudott be és pedig: a munka brutalizáló- dását, hihetetlen hosszú munkanap a gyárakban, gyermekmunka bányákban, a nők prosti- tuálása, nyomorúságos bérek, borzalmas lakás- viszonyok, tüdővész, alkoholizmus. Ezekkel kirívó ellentétben pedig a vagyonos osztály kihívó pazarlása, az állami gépezetnek, rendőrségnek, hadseregnek, törvényszéknek, akasztófáknak, korbácsnak az uj ipari rendszer szolgálatába való helyezése, hogy mindez csak átmeneti jelensége minden újonnan kibontakozó iparosításnak. Mihelyt Sztálin megkezdte Oroszország iparosítását, ugyanezek a jelenségek bukkantak fel, csupán csekély módosítással...” — Ugyan mit értett Mr. Salisbury ‘csupán csekély módosítás’ alatt. A munkanapokat rövidi- tették, a nők teljes egyenjogúsítást nyertek, a prostitúciót megszüntették, a munkásosztályokat sújtó betegségeket felszámolták. És Salisbury nem említi meg azt, hogy a tőkésosztálynak egyedül a profit harácsolása volt az indoka a munkásság embertelen elnyomására. A tőkés- osztályt nem fenyegette az a veszély, hogy a feu- dalisták meg fogják dönteni. A munkásság pedig az ipari forradalom első évtizedeiben nem volt szervezve, úgy hogy jóformán semmilyen veszélyt nem jelentettek számukra. Ezért volt olyan határtalan az elnyomás, a kizsákmányolás. A tipikus tőkés gyáros akár 20 óráig is dolgoztatott egv munkást, miként ezt minden ország történelméből tudjuk. — Ezzel szemben a szocialista társadalmakban az iparosítással járó elkerülhetetlen nehézségeknek, munkairamnak más, és végső fokon humanista okai voltak. A munkahajszának és a kétségkívül előfordult visszaéléseknek az oka önvédelem szükségessége volt. Sztálin és a orosz fori'adalmárok jól tudták, hogy ha nem iparosítanak igen rövid idő alatt, a jól szervezett nemzetközi tőkésosztály megsemmisíti őket és ezzel évszázadokra visszaveti ama álmok megvalósulását, amelyeket még Salisbury is feltételez róluk. A történelem lapjai tele vannak idealista s humanista megmozdulások brutális elnyomásának részleteivel. Afrika néger népét tizmillió- számra hurcolták el a nyugati iparositók, amikor munkaerőre volt szükségük. Amerika indián lakosságát csaknem kiirtották a fehérek, amikor földjükre szükségük volt. Kina és India százmilliós népeinek vérét századokon át szivták az angol, spanyol, portugál, francia gyarmatosítók. És hogy az uj korra térjünk, a Károlyi forradalomnál ideálisabb, humánusabb forradalom kevés volt a történelemben. Nézze meg hogyan bánt el vele a nemzetközi tőkésosztály által támogatott Horthy banda! És mit tett az ugyancsak idealista weimari szocializmussal Hitler. És mit tett, ami azt illeti, Európa zsidóságával a német nagy tőke szolgálatában álló Hitler. — Az orosz szocialisták megértették a történelmi leckét és nem szándékoztak áldozatává válna rosszul értelmezett idealizmusnak. így aztán ha nagy szenvedések és mondjuk ki nyíltan, súlyos igazságtalanságok árán is, de készen voltak, amikor a nemzetközi imperializmus, szolgálatában álló németek rajtaütöttek. Ugyan mit használt volna az oroszoknak, ha 1941-ig a világ leghumánusabb társadalmi rendszerét építették A SZOVJETUNIÓ FEJLŐDÉSE Lapunk e számában egy pár oldalt arra szentelünk, hogy egy kis bepillantást adjunk olvasóinknak a Szovjetunió fejlődéséről és ismerte.-' • síik azokat a lépéseket, melyek az emberiség haladását képezik. A szocializmus elveivel sok tudós, iró és filozófus foglalkozott már a múlt század eleje óta. Sokféleképpen gondolták el ezek a jövőt és a jövő társadalmát. E lángeszű emberek között is kimagaslik Marx Károly, aki egész életét a társadalom tanulmányozásának szentelte. 1917-ben Lenin az ő elvei alapján vitte keresztül azt a hatalmas politikai és gazdasági változást, amely alapját képezi a Szovjetuniónak. Azóta 40 év telt el és ma már mindenki — legyen az barát, vagy ellenség — elismeri, hogy egy elmaradott, félfeudális ország elsőrendű világhatalommá fejlődött. Sokféle ágazata van a szocialista elgondolásnak. Vannak országok, mint például Svédország. Anglia s mások, ahol egyszer, vagy máskor szocialista kormány volt hatalmon. De sehol sem tudtak ezek a kormányok olyan változásokat* létrehozni, amelyek a társadalmat szocialista alapokra helyezték volna. Tény az, hogy a Szovjetunióban a műhelyek, a gyárak nem képeznek magántulajdont. A föl • det kollektíván művelik; az ország intézményei, akár kulturális, egészségügyi vagy társadalmi téren — mind a népet szolgálják. Ma a Szovjetunió nagyhatalom és nincsen olyan nemzetközi kérdés, melyben ne éreztetne hatását. A világ technikai fejlődés által arra a pontra jutott, hogy ha békés megegyezés nem történne, akkor pusztulás vár az emberiségre. A Szovjetunió 40-ik évfordulója alkalmával kiadott jelszavai közül a legfontosabbak: a békés együttélés, az atomháború eltiltása. Saját hazánk érdekében azt kívánjuk, hogy ezek a jelszavak minél előbb valóra váljanak. volna fel — ahelyett, hogy vaskézzel és vasft- gyelemmef nehézipart, kollektiv földmivelést és modern hadsereget építettek volna. .. — Maga mindig csak egy nótát fuj János bá tyám. De akar valami érdekeset hallani? Hadd olvassam el. mit mond Salisbury a cikke végén: “Kérdezz meg egy szovjet kommunistát, milyen lesz az élet egy tökéletes kommunista államban és ezt fogja válaszolni: Mindenkinek lesz saját háza, televíziója, autója, villanyhütője. Gyermekei egyetemre fognak járni, feleségének szép ruhái lesznek. Lesz pénze kellemes vaká cióra. Utazhat külföldre, amikor akar. Nem kell félni a rendőrségtől. A gyárak tiszták lesznek, a munkaidő rövid. Jó vendéglők lesznek és nem. kell majd sorba állni az üzletek előtt. Ez csak álom a kommunista számára, de va lóság a burzsoá társadalomban.” — Megálljon Kázmér öcsém, hogy is állunk ezzel a valósággal. Mr. Salisbury itt egy kicsit elsietteti a dolgot. Tény, hogy itt Amerikában valóban néhány millió munkásnak meg vannan ezek a valóban kívánatos élet s munkaviszonyok, közszükségleti és lukszuscikkek. De ne felejtsük, hogy legtöbbjük nyakig adósságban van és hog; pár heti munkanélküliség vagy komolyabb betegség a paradicsomi jólétből a kétségbeesés öi vényébe taszíthat csaknem bármelyik boldog' amerikai családot. — De Amerika nem, az egész tőkés világ. Hogy állunk Délamerikával, hogy állunk Afrika, a Közelkelet népeivel, India, Délázsia számlál- hatatlan millióival, hogy állunk Spanyolország, Franciaország, Olaszország népével. Salisbury urnák tudnia kellene arról a nemzetközi konferenciáról, amelyet ép a minap tartottak San Franciscóban s amelyen a tőkés világ vezető üzletemberei vettek részt. A külföldi szónokok egy-* másután álltak, fel és jelentették be, hogy a marxista jóslás bizony náluk valóra vált: Amt rikán kivül a tőkés világ népeinek többsége egy re szegényebbé válik és maroknyi tulajdonosai pedig egyre gazdagabbá. — Tyüh, János bátyám, látja ezt én se olvas tam! qp — Nohát, Jó ha az ember az érem mindkét oldalát megvizsgálja. Különben a jövő héten majd én mondom el magának annak a konferenciánál', a történetét. Igen érdekes. — No, arra kiváncsi leszek. Minden jót, János bátyám ! ai — Minden jót Gyöpösföy komám!
