Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-10-17 / 42. szám
NYUGALOM URALKODIK LITTLE ROCK-BAN Istentiszteletet tartanak a fajvédők és az integrációs elvű hivök. A gyermekek békésen járnak iskolába, habár Faubus kormányzó tovább uszít Little Rock, Arkansasban a Central High School kilenc néger tanulója már harmadik hete, szövetségi katonaság felügyelete mellett jár iskolába és incidensek nélkül folytatja tanulmányait. Fegyverszünet állt be a helyzetben, de béke nem. Eisenhower elnök nem hajlandó a szövetségi katonaságot visszavonni addig, mig biztosítékot nem kap arra. hogy a fehér és néger tanulók közös iskolába járása nem lesz többé megakadályozva és hogy a helyi rendőrség képes lesz a ,-°”d ilyenformáju fenntartását biztosítani. Faubus kormányzó álláspontja még mindig az, hogy n_m hajlandó az integrációt érvényesíteni. Ha megtehetné, Ő fenntartaná a rendet az előbbi elgondolása szerint, vagyis a kilenc néger tanulónak az iskolából való távoltartásával. A rendzavaró, erőszakot alkalmazó fajgyűlölők ellen sem hajlandó szigorúan fellépni. Valójában a kormányzó merev magatartásával sarokba szorította saját magát, ahonnan most nem talál kiutat. Little Rock templomaiban múlt vasárnak ima-gyülekezeteket folytattak a ‘kibékülés’ érdekében. Csak kb 24 baptista lelkész imádkozott a “szövetségi diktatúra” alóli felszabadulásért. — A legnagyobb figyelmet és dicséretet a tanulók magatartása érdemli meg, kiknek többsége a felnőtt csőcselék lázi tása és a katonaság zavaró jelenléte mellett is komolyan foglalkozott a tanulás feladataival. Az iskolán belül is voltak kisebb természetű zavarok olyan tanulók részéről, akik szüleik fajgyűlölő hatása alatt állottak. De a diákság vezetői és a football csapat tagjai, mind hangadói az iskola légkörének, bátran kitartottak a rend és törvény mellett. Kezdetben a néger tanulók egy elenyésző kisebbség részéről sértegetésben és bántalmazásban részesültek, de erre fel voltak készülve és higgadt és öntudatos magaviseletük leszerelte az ellenzéket és barátokat is szerzett számukra. Mrs. -lorunn Rickett, aki egy norvég hírlap tudósítója és amerikaihoz ment férjhez, négy fehér és három néger tanuló részvételével az egyik parókia nagytermében kerékasztal megbeszélést folytatott, ahol két fehér tanuló a szövetségi bíróság rendeletéinek betartása és a beolvadás elvének elfogadása mellett szólalt fel. A három néger tanuló kitartott azon jogaiért, hogy lakóhelyükhöz legközelebb eső iskolába járhassanak és kérték fehér tanulótársaikat, hogy saját maguk igyekezzenek jobban megismerkedni velük. Két másik fehér diák, akik az elkülönítés határozott támogatójaként kezdték a megbeszélést, a végén véleményt változtattak és majdnem egészében elfogadták a beolvadás szellemét. Mindnyájan avval a meggyőződéssel távoztak, hogy ha Central High School 1963 tanulója mind részt vehetne hasonló megbeszéléseken, saiát maguk meg tudnák oldani Little Rock és valamennyi déli állam ezen égető problémáját. Közben Amerika politikusai, vezető személyiségei és közvéleménye még mindig aggódnak afölött, hogy az elmúlt hetek eseményei mennyire csökkentették az Egyesült Államok befolyását a külföldön. “Hogy lehetünk mi a világ erkölcsi vezetői”; kérdi egy N. Y. Timesban megjelent levél Írója, “ha nem távoíitjuk el saját hazánkban a faj és színes bőrűek elleni megkülönböztetés gyakorlását. Elfelejtjük, hogy a világ népességének többsége a szinesbőrüekhez tartozik, minden 7 ember közül 6 színes és csak egy fehérbőrű. Milliókba fog kerülni Amerikának helyrehozni azt a véleményt, amit a little-rocki események leromboltak szerte a világon. (Ez is pénzzel akar véleményt vásárolni. — Szerk.) Emlékezzünk Benjámin Franklinra, aki azt mondta, hogy “Adja Isten, hogy necsak a szabadság szeretete, hanem az emberi jogok tudata is hassa át a nemzeteket, hogy egy utazó a föld bármely részén mondhassa: ez az én hazám.” Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N. Y., N. Y. Vol. VI. No. 42. Thursday, October 17, 1957 [°ANTÉZEt^\ Mit jelent a Sputnik Amerika és a világ jövője szempontjából Amerika legkonzervatibb lapjainak véleményei NEW YORK, N. Y. A “Sputnik”, a szovjet ké- j szitményü mesterséges mini- j atür planéta még csak két j hete kering — a legnagyobb | flegmával —a világűrben, mit sem törődve azzal a leírhatatlan izgalommal, amelyet megjelenése kiváltott a nálánál milliószorta nagyobb igaMIKOR LESZ VÉGE AZ ATOMROBBANTÁSI KÍSÉRLETEKNEK? I A “Tass" szovjet hírszolgálat jelentést tett arról, hogy a Szovjetunió egy uj, nagverejü lidrogénbomba kísérletet folytatott ’e október 6-án. Bizonyos megnyugtató célzata van a jelentés azon részének, amely j azt mondja, hogy a lakosságra és a' kísérletet végzőkre való tekintettel a robbanás nagyon magas légréteg- j ben történt. Mégis, a komolyan aggódók agyában felmerül az a gondolat, hogy a számos tiltakozás ellenére a nagyhatalmak csak tovább folytatják atom- és hidrogénbomba kísérleteiket. Ez évben 42 atomrobbanás történt. Ebből 24-et az USA, 12-őt a USSR és 6-ot Anglia vezetett le. A Strontium 90 tovább terjeszti mérgező hatását a földön, belekerül a nö- (Folytatás a 16-ik oldalon) zi bolygó, a Föld népében. E két hét alatt már nemcsak kötetekre, hanem valóságos könyvtárra való kommentár jelent meg a világsajtóban. Amerikában a tőzsdétől kezdve, a kormányon folytatva kulturális, a vallási a társadalmi élet minden rétegében mélységes hatást váltott ki ez a viszonylag kicsiny 184 fontos vasbolygó. Annak ellenére, hogy egy végtelenül okos tábornokunk szerint az egész semmiség,'hiszen nincs 1 egyszerűbb dolog, mint egy vasgolyót feldobni a levegőbe. Lippman véleménye Egyszerű vagy nem egyszerű, minden gondolkozó ember érzi és tudja, hogy Amerika és az egész emberiség törté- j netében uj fejezet nyílt. De hogy ez a fejezet mit tartalmaz fogadott hazánk jövőjére : vonatkozóan, arra nézve megoszlanak a nézetek. A megjelent újságcikkek halmazából válogassunk ki egynéhányat a fontosabbak, j érdekesebbek és a jellegzete- \ .sebbek közül. Igen érdekes és j tanulságos olvasmány ez. Kezdjük el Amerika egyik legbefolyásosabb és legtekintélyesebb újságírója, Walter Lippman véleményével, akinek rovata közel 10 millió példányszámban meg jelenő újságok közük hetenkint kétszer : “Az a néhány ember, akinek betekintése van ezekbe a dolgokba és akik megértik azokat, azt mondják, hogy ekkora' mübolygó elindítása annak bizonyítéka, hogy a Szovjet messze túlszárnyalt bennünket rakéták terén. És ezt nem lehet valami szerencsés találgatásnak betudni. . . A nyugati világ, úgy látszik, kezd lemaradni tudo- máánvban és technológiában. “Ez bizony komor ügy. Nem azért, mintha a szovjet hamarosan túlszárnyalna bennünket fegyverkezésben és ki leszünk szolgáltatva nekik. Azért komor a helyzet, mert egy társadalom nem allhat egy helyben. Ha elveszti előhaladása lendületét, akkor kezd leromlani s elveszti önbizalmát. . . “A kérdés, az, hogyan lehet, hogy Amerika, amely a második világháború után oly fölényesen vezetett, elvesztette e fölényt az oroszokkal szemben, akik pedig csaknem teljesen elvéreztek a háborúban ? Én beismerem, nem tudom a teljes választ e végzetes kérdésre. De megkockáztatok több észrevételt. . . Korunk tragédiája: a mccarthyzmus “Mi a népünkkel azt a téves hiedelmet fogadtuk el, hogy az amerikai társadalmi rendszer legmagasabb célja az, hogy egyre fokozzuk a használati cikkek élvezetét. Ennek következtében szégyenletesen e 1 h anvagoltuk azokat a közintézményeket, amelyek feladata a közoktatás, tudományos kutatás... “Másodszor, minálunk a tehetséges embereket nemcsak megveti a közvélemény, de szinte gyanakodva tekintenek rájuk. Más országokban a legnagyobb tisztelet jár ki egy egyetemi tanárnak. Minálunk szinte a vádlottak padján ülnek és külön-külön be kell bizonyítaniuk, hogy nem sznobbok, de különösen azt, hogy nem felforgatok. “Amit a mccarthyzmus vitt végbe az amerikai tudósok és gondolkodók önbizalmának a tönkretételében, azt a háború utáni korszak egyik nagy tra- gédiájának tekintem. Ez a kár felmérhetetlen.. , “Miközben a prosperitás kábítószerként hatott népünkre, miközben a filiszteri gondolatvilág és a mccarthyzmus dühöngött, közéletünk elbódult és célját vesztett lett. fis miután olyan elnökünk van, aki félig nyugalombavonult, nincs zászlótartónk, akire feltekinthetne népünk. És igv céltalanul sodródunk, nincs aki kitűzze céljainkat, nincs aki meghatározza politikánkat. Igv sodródunk, olyan tartós katasztrófába, amelyet Little Rock jelképez, igy sodródunk iránytű nélkül háborgó vizeken...” Walter Lippman cikke, véleményünk szerint igen nagy jelentőségű esemény közéletünkben. Ez az első határozott felismerése és elitélése, tőkés lap, még hozzá a republikánus párt egyik vezető lapja hasábjain, az Egyesült Államok egész második világháború utáni politikájának, melynek külpolitikája terén a hidegháború, belpolitikai téren a mccarthyzmus volt a kifejezője és megtestesítő je. Tény, Lippman a fenti cikkben átsiklik a mccarthyzmus külpolitikai azonosítása fölött. És belpolitikai téren sem teszi felelőssé legfontosabb bü neiért, az amerikai szabadságjogok eltiprásáért. De még igy is roppant sok az amit mond. Beismeri, hogy a mccarthyzmus terrorizálta szellemi életünket. Megállapítja, hogy a prosperitás bóditószerként hatott népünkre. Ez a bóditó- szer legpusztitóbban a munkásosztályban hatott, amelyet politikailag teljesen paralizált s megvesztegetett. Persze ez (Folytatás a 2-ik oldalon) EGYIPTOM KATONÁKAT KÜLD SZÍRIÁBA Egyiptom csapatokat küldött Szíriába, mert egyre feszültebb a helyzet Szíria és Törökország közt. Mindkét kormány nyilatkozatot adott ki arra nézve, hogy egyiptomi katonák szálltak partra Latakiában, Szíria legnagyobb földközi-tengeri kikötőjében. A két ország közötti védelmi egyezmény értelmében, ugv a sziriai, mint az egyiptomi katonaság Egyiptom hadügyminisztériuma fennhatósága alatt áll. A katonák partraszállása alatt sziriai és egyiptomi repülőgépek keringtek a kikötő lelett és egyiptomi hadihajók álltak a kikötőben. Szíria igazságtalan provokációval vádolja Törökországot, amely csapatokat vont a sziriai határra és hadirepülöi- vel többször átrepült a sziriai határon. U. S. figyelumeztette a Szovjetuniót, hogy bármely pillanatban kirobbanhat a közép-keleti helyzet. Az egyiptomi közép-keleti sajtóügynökség szerint szeptember közepe óta vonják össze csapataikat Szíria védelmére. _,
