Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-10 / 41. szám

Thursday, October 10, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11. A “Legszabadabb” sajtó — Hogyan kezelte az amerikai sajtó Irta: GERÉB JÓZSEF A történelmi adatok szerint, mihelyt az ősem­ber elérte a civilizáció azon fokát, amelynél a ió és rossz közötti különbséget felismerte, igye­kezett olyan frkölcsi szabályok felállítására, ame­lyekkel gondolkodását és tetteit igazolni tudta. Természetes, hogy a kezdetleges ember ezt a két fogalmat csak a saját (vagy esetleg családja) szempontjából Ítélte meg. Jónak tartotta más emberek (vagy népek) legyilkolását és kirablá­sát, mert az gazdasági javait gyarapította, de hogy az áldozat miként Ítélte meg ezt a dolgot, izzal nem törődött. Miután a kezdetleges ember felfogása szerint ninden emberi aktivitást az istenek intéznek, mindaz, ami érte, a Jó vagy pedig a GONOSZ istenektől származott, igv igyekezett azoknak kedvében járni. Persze csak a papok tudták, hogy mi tetszik és mi nem tetszik az isteneknek, azért ajánlatos volt azoknak is a kedvében járni. De mert nagyon sok isten és nagyon sok pap ••olt, akik egymással háborúskodtak, az általános ninden korra és minden környezetre érvényes erkölcsi szabályok kialakítására soha sem került sor. A keresztény középkorban jóidéig általános volt az a felfogás, hogy aki rosszat cselekszik, az Ördögöt (gonosz istent) szolgálja. Ezeket az­tán milliószámra vetették kínzó kamrákba és vit­ték a máglyákra. Ennek a felfogásnak még ma is igen sok hive van, de az egyházak elvesztvén világi hatalmukat, az ördöggel cimboráskodókat nár nem vetik börtönökbe, hanem a Billy Gra­ham féle hírhedt ördög-űzők elé terelik, hogy a gonosz szellemet kiűzzék belőlük. 4 z uj kódex Az utóbbi évtizedben az amerikai közvélemény rányitói a minden tekintetben alázatosan enge- lelmeskedő sajtó segítségével egy egészen újfaj­ta erkölcsi felfogást, — hogy úgy mondjuk, — írkölcsi kódexet igyekszenek elfogadtatni és ál­talánossá tenni. Ezen uj technikai felfogás sze­rint a Jó vagy ROSSZ cselekmények megítélését íem e cselekmények jellege szabja meg, hanem nisztán csak az, hogv MIKÉNT VÉLEKEDNEK JÓLUK AZ OROSZÓK? Itt van például az elkülönítésben megnyilvánu- ó (segregation) gonosz fajgyűlölet, amely most )lyan elementáris erővel robbant ki Little Rock, \rk. városban. A lapokból, a rádióból és a tele­vízióból egyre halljuk az óbégatást: “Jajj, mit szólnak ehhez az oroszok?!” Tehát nem az a kérdés, hogy vajon Jó vagy JONOSZ cselekedet volt-e Faubus kormányzó •észéről állami milíciával védelmezni a pár néger Mákot szidalmazó és fenyegető (valószínűleg fel- sérelt) csőcseléket, hanem csak azért jajdultak el, HOGY UGYAN MIT SZÓLNAK AZ ORO- >ZOK?! Ezen sorok olvasói jól tudják, hogy ez igy fo- yik már szakadatlanul a második világháború sefejezte óta. Minden gonoszság megítélésében íem a cselekmény gonoszságát veszik tekintet- >e, hanem csak azt, hogy az oroszok mit szólnak lozzá? Mintha csak gyakorlatban hozták volna zt a tréfás régi magyar közmondást, hogy lopni zabad, ha rajta nem kapnak. Vagyis nem a lo- >ást Ítélik el, hanem azt, hogy az illető úgy lo- sott, hogy rajta fogták. Jelen esetben is nem a fajgyűlölet gonoszságát télik el, nem azt, hogy Faubus és követői az any- iyira dicsért és kedvelt amerikai alkotmányt karják szétzúzni, hanem csak azt veszik figye- embe. hogy jaj, az oroszok mit szólnak hozzá? És ha az oroszok véletlenül nem vették észre gonoszságot, akkor gyorsan elhallgatnak vele tt van például a Birmingham, Alá. eset, amely etekedik a litle-rocki eseményekkel, amelyről az Associated Press az alábbi táviratban számolt be: der élő lovagok BIRMINGHAM, Ala., Sept. — State Investiga- or Ben Allen és Tom Ellison sheriff állítása sze- int a Ku-Klux-Klan hat tagja “sex-csonkitást” herélést) végzett a 33 éves Judge Aaron néger :apszámos munkáson. A rendőrközegek állítása szerint a Ku-Klux- Clan helyi csoportjában vetélykedés folyt a he- vettes “Exalted Cyclops” (vezető) állásért, mely a szegregáció problémáját? — megüresedett. A tagok tehát elhatározták, hogy az kapja meg a tisztséget (?), aki arra valami­lyen méltó cselekedetet fog végrehajtani ............. Ezen a vidéken a Ku-Klux-Klan haragját kihív­ta maga ellen Rev. F, L. Shuttlesworth, aki azt hangoztatta, hogy a fehérek iskoláit meg kell nyitni a néger tanulók részére is. De mert nem fértek Rév. Shuttleworth közelébe, a Ku-Klux- Klan hat tagja elfogta a kezébe kerülő első néger munkást, Judge Aaront, kiherélték és vérbefagy­va hagyták. Az volt a szándékuk, hogy a papnak ezt üzenik: “Te is igy jársz, ha el nem takarodsz erről a vidékről!” A gonosz cselekedetért elfogták a 31 éves B. A. Floyd és öt társát, akik azzal védekeznek, hogy a helyettes “Exalted Cyclops” tisztségre (?) akar­tak érdemeket szerezni. íme, ennél nagyobb gonoszságot már el sem lehet képzelni. De azért az amerikai sajtó elhall­gatja. Valószínű, hogy az elfogottak valamilyen kisebb büntetésben fognak részesülni, de maga az a szervezet, amely az abszolút gonoszságot erénynek tartja, amelynél az említett gonosz cse­lekedettel érdemeket lehet szerezni, tovább is mű­ködni és garázdálkodni fog. A szabad sajtó Annyi bizonyos, hogy az amerikai sajtó, amely igen szerényen önmagát a ‘világ legjobb és leg­szabadabb” sajtójának nevezte ki, igen cudarul viselkedett a szegregáció kérdésével kapcsolat­ban. Fel kell ezt említenünk most, midőn az ok­tóber 1—8 közé eső hetet “Ujsághét”-nek nyil­vánítottak saját maguk dicséretére és az elnökkel ezt a dicsérő “proklamációt” mondatták el:: “Ezen Ujsághét alatt üdvözöljük és ünne­peljük az amerikai újságokat, amelyek demok­ráciánk alapkövét képezik. Az újságok ismer­tetik velünk a napi eseményeket és a vélemé­nyeket, amelyek döntéseinknél alapul szolgál­nak. Az amerikai szabad sajtó gyorsasága, pontossága és felelősségérzete felülmúlhatat­lan. Ez különösen fontos most, midőn a tö­meg-kommunikáció segélyével a hazugságokat és ferdítéseket igen széles körben lehet ter­jeszteni. 1 v “Nagy megtiszteltetés tehát, hogy köszönt­hetjük ezen ország riportereit, szerkesztőit és mindazokat, akik a hirszalgálat részesei.” Hej, de gazdag ember lennék én, ha havi nyug­díjnak annyi dollárt kapnék, ahány hazugságát és ferdítését lepleztem már én le ennek a “leg­szabadabb” amerikai sajtónak az amerikai ma­gyar munkáslapokban! Pedig nekem EGYEDÜL csak végtelenül ici-picike részére volt alkalmam rámutatni. De nem általánosítok, hanem nézzük ennek a szabad sajtónak a faji megkülönbözte­téssel kapcsolatbani viselkedését. Az alkotmány Mindenki tudja, — hiszen már az elemi isko­lákban tanítják, hogy a 13 amerikai állam népe azért EGYESÜLT, hogy a külső támadások ellen jobban tudjon védekezni, biztosítsa mindenki ré­szére az igazságszolgáltatást, a belső békét, elő­segítse az általános jólétet, továbbá BIZTOSÍT­SÁK ÚGY SAJÁT MAGUK, MINT UTÓDAIK SZÁMÁRA A SZABADSÁG ÁLDÁSAIT. De mert az ország-alapitás idején a rabszol­gákra nem terjesztették ki ezen jogokat, csak­nem egy évszázadig tartó harc keletkezett a mu­lasztás pótlására, amit a polgárháború után (1865) a 13, 14 és 15-ik alkotmány-módosítások­kal hoztak helyre. Ezen módositványok, — amik az alkotmány integrális része lettek, —a volt rabszolgákat a szabad polgárokkal teljesen egy en­rangúvá tették. Az alkotmány ezen pontját azonban a déli ál­lamokban a színes népek elkülönítésével hama­rosan elgáncsolták. Uj küzdelem indult tehát meg az elgáncsolt alkotmányos jogok helyreállí­tására. Ez a küzdelem az utóbbi évtizedekben a színes népek fejlődésével arányosan növekedett. A Supreme Court hires döntése tulajdonképpen csak azt jelentette, hogy az alkotmányt minden államban és minden téren be kell tartani. Ezért volt kénytelen az elnök még szövetséges haderő­vel is megvédeni a néger iskolás gyermekek al­kotmányos jogait. De nem igy állítja be az amerikai “legszaba­dobb” sajtó. Noha elismerik, hogy az elnöknek joga volt a katonaság kirendelésére, mégis a sajtó legnagyobb része, “elhamarkodott dolog­nak tartja az intézkedést. Az általános sajtó vé­lemény még mindig az, hogy a színes népek VÁR­HATTAK VOLNA MÉG EGY IDEIG, VÁRHAT­TAK VOLNA ADDIG, AMÍG A DÉLI NÉPEK ÖNMAGUKTÓL SZÜNTETTÉK VOLNA MEG A FAJGYŰLÖLETET. Tekintettel arra, hogy egyes “előkelő” családok létalapja éppen a fajgyűlöleten nyugszik, várhat­tak volna a néger népek még pár száz évig. Per­sze az elnyomóknak, a kizsákmányolóknak köny- nyebb a várakozás, mint azoknak, akik a faji küzdelemben alulra kerültek. A hasonlat Minket, magyarszármazásu amerikai polgáro­kat különösen érdekelhet az amerikai “legszaba­dabb” sajtó igen tekintélyes részének az a véle­ménye, hogy Eisenhower intézkedését a magyar- országi multév október havi eseményekkel ha- honlitja össze. Nézzük például a “Dallas News” (Texas) cikkét: “Mit ért el az elnök azzal, hogy az iskolák tanítóinak mutató pálcáit bajonettekkel helyet­tesítette? Igaz, hogy ana joga van, amig a jelenlegi Supreme Court hatalma tart, de való­jában ez nem más, mint a totalitär állam intéz­kedése, ami eddig itt, Amerikában idegen volt. Bármennyire oktalan volt is Faubus kormány­zó intézkedése, midőn Eisenhower kirendelte a szövetségi katonaságot, ugyanazt csinálta, mint az oroszok Magyarországon, vagy a vas­függöny mögötti többi országokban.” Sokat gondolkoztam már azon, hogy mi lenne a helyes mérlegelése az oroszok szerepének a ma­gyarországi októberi ellenforradalomban? Ha ed­dig még nem döntöttem volna, most már egész határozott a véleményem] Ha az oroszok azt csinálták Magyarországon, mint a szövetséges katonák Little Rock városban —, védelmezték a jóakaratu embereket a csőcse­lék támadása ellen: védték a fennálló rendet a FEGYVERES ERŐSZAKOS TÁMADÁS ELLEN, akkor most már megnyugodva mondhatjuk: He­lyesen cselekedtek!! .. De a “legszabadabb” sajtóban egészen más­képpen tárják elénk ezen dolgokat. Olaszország fegyvert szállít Tunisznak? Franciaország a francia—tuniszi szerződés el­lenére megtagadta a tuniszi hadsereg felszerelé­séhez szükséges fegyvei’eket.' A francia sajtó azzal indokolta ezt a lépést, hogy a Tunisznak juttatott fegyverek egy része “titkos csatornákon” az algériai felkelők kezébe jutott. A Burgiba-kormány az Egyesült Államok­hoz fordult fegyverekért. Az amerikaiak kinos helyzetbe kerültek: nem akarták sem Burgibát visszautasítani, sem a til­takozó francia kormányt “feszélyezni”. Most, úgy látszik, az amerikaiak megoldották a dilem­mát. Párizsi kormánykörökben kinos feltűnést keltett egy UP-távirat, amely szerint “Olaszor­szág vállalta, hogy fegyvereket szállít a tuniszi haderőnek”. A Liberation idéz egy amerikai újságírót, akf úgy tudja, hogy “az Egyesült Államok szerint Burgiba a párizsi szovjet nagykövetség vagy az; egyiptomi kormány utján a kommunista orszá­gokhoz fordul, ha nem kap fegyvereket a nyugati táborból. Ezt megakadályozandó, a párizsi kor­mány kénytelen kapcsolatba lépni a római ható­ságokkal.” A tudósitó hozzáfűzi, hogy a wash­ingtoni tuniszi nagykövet e tárgyban megbeszé­lést folytatott Dulles külügyminiszterrel. Az olasz diplomácia észak-afrikai és közelkele- ti “megélénkülése” egyébként Párizsban nagy, figyelmet keltett. Hir szerint Gronohi olasz köz- társasági elnök sziriai látogatásra készül. SEGÉLYBEN RÉSZESÜLNEK az elbocsátott munkások. Donora, Pa.-ban 460 munkás marad kereset nélkül november 1-től kezdődőleg, amikor a U. S. Steel lezárja zink-feldolgozó üzemét. Az 1956-ban megkötött bérszerződés alapján a mun­kások annyi segélyre jogosultak a vállalattól, amennyi az állami munkanélküli segéllyel együtt 52 hétre, a szokott keresetük legalább 65 száza­lékát biztosítja számukx-a. — A U. S. Steel azért zárja le az üzemet, mert — állítása szerint — a piacon olcsóbban szerezheti be zink szükségletét»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents