Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-10-10 / 41. szám
A PÁN SZAKSZERVEZET! KÜLDÖTTSÉG A MAI MAGYARORSZÁGRÓL Ez év nyarán öttagú dán szakszervezeti küldöttség járt Magyarországon. Utjukról több cikket és közös nyilatkozatot készítettek; ezek a Tiden nevű kopenhágai dán kiadónál jelentek meg. A magyar vasmunkások meghívására öt különböző politikai felfogású dán bizalmi utazott 1957 junius 14-én Kopenhágából Budapestre. A küldöttség eseményekben gazdag utazás után julius 1-én tért vissza. A küldöttség csupán Magyarországon 1600 kilométernyi utat tett meg. A küldöttség a következő öt bizalmiból állt: Ame Nielsen, a Laurits Knudsen üzemből, John Jörgensen, az Orlogsvaerftet üzemből, Arne Bötkjaer, “B & W” Refshaleöen., Bendt Nielsen, “B & W” Refshaleöen, Palle Andersen, a “B and W” Refshaleöen. A küldöttek a következőkben röviden beszámolnak úti benyomásaikról: Palle Andersen: A MAI MAGYARORSZÁG Az 1956 október-novemberi ellenforradalmi felkelés Magyarország történelmének egyik leghevesebben vitatott eseménye volt. Mindjárt előre kell bocsátani, hogy a küldöttség tagjai nem voltak különösebben egységesek az akkor történtek megítélésében, azonban mindannyian elégedettek voltunk azzal a nyíltsággal és válaszolási készséggel, amit azoknak az embereknek és szemtanuknak a részéről tapasztaltunk, akikkel találkoztunk — és sok ilyen ember volt. Ennek alapján, úgy vélem, meg kell említeni néhány dolgot, melyeket érdemes beszámolóinkban figyelembe venni. Magyarország 1945-ben nyomorúságos és elszegényedett ország volt. Politikailag igén korrupt, szociális, kulturális és ipari szempontból pedig nagyon elmaradott ország volt. A felszabadulás után, mely a szovjet csapatok segítségével történt, uj szakasz kezdődött; az újjáéledés szakasza, annak sokrétű, nem utolsó sorban gazdasági problémáival. A helytelen beruházások néhány következményét magunk is láttuk, másokról tájékoztattak bennünket. Palle Andersen a továbbiakban a lakásépítés és az iparosítás egyes hibáival foglalkozik, majd hozzáteszi: fel lehetne sorolni még egyéb tipikus példáit is a helytelen beruházási politikának, melyet most a Kádár János vezetése alatt álló jelenlegi kormánynak kell megszüntetnie és a széles néprétegek javára megváltoztatnia. Minden kétségen felül áll, hogy ez a régebbi politika elégedetlenséget szült és hozzájárult ahhoz, hogy a külföldről sugallt és állandóan támogatott ellenforradalom kétkedést és zavart keltett sokak között az első órákban és napokban. A fentebb említett szempontokon és megfigyeléseken kivül szeretnék rámutatni két másik problémára, melyek vita tárgyát képezik: az úgynevezett Alsing Andersen bizottságra és a magyar menekültekre. Mint dán munkás különösen megszégyenítőnek tartom, hogy egy Alsing Andersen—az ő múltjával — a szabadság és demokrácia védelmezőjeként akar fellépni. Soha nem fogjuk elfelejteni hírhedt szeptemberi felhívását, amely a náci megszállás alatt tőrdöfés volt a dán szabadság- mozgalom hátába. Sokkal jobb szolgálatot tenne a UN-nek és a világszervezet szép és igaz gondolatának és eszméjének, ha nem használnának fel ilyen hírhedt múltú személyeket. Mindenesetre nem lehet rossz néven venni senkitől, ha vagy nagyon kételkedve fogadja, vagy egyenesen visszautasítja úgynevezett magyarországi jelentését. A másik problémát a menekültek alkotják. Vitathatatlan feladatunk gondoskodni róla, hogy a lehető legtöbben visszatérhessenek hazájukba. Nekünk dánoknak, egyáltalán nem lehet feladatunk visszatartani őket országunkban, vagy azt a benyomást kelteni bennük, hogy mi tejben- vajban fürdünk. Feladatunknak kell tekintsük, hogy felvilágosítsuk a magyar menekülteket: tudatosan hazug propagandának estek áldozatul, amely egyáltalán nem a javukat akarja, hanem csupán a kapitalista társadalom pillanatnyi és szűk érdekeit szolgálja. Ha már elegendő politikai hasznot húztak a magyar menekültekből, megfeledkeznek majd róluk és az ígért ragyogó jövőt felváltják majd azok a gondok és nagy problémák, melyekkel a dán munkásosztálynak naponta meg kell küzdenie. A menekültprobléma tragikus, de mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ezek a szerencsétlen emberek ismét elfoglalják helyüket a magyar társadalomban, amely tud és akar is segíteni nekik. Arne Nielsen: KÉTSÉGTELEN HALADÁS íme, röviden, magyarországi tartózkodásom főbb benyomásait. Tény, hogy rövid ott-tartóz- kodásunk miatt benyomásaim bizonyos mértékig felületesek. A hajógyárak, melyeket meglátogattunk, technikai szempontból sok tekintetben nem voltak korszerűek, ami talán a beruházásihoz szükséges eszközök hiányának tudható be. Az volt a benyomásom, hogy nem bánnak gazdaságosan a munkaerővel sem. A legfurcsábbnak azt találtam, hogy nők is résztvesznek a hajógyárak termelésében, még a durvább munkákban is. Ezt egyéb ként kint a városban is láttam az építkezéseknél. Vajon kifizetődik-e ez? Ezzel szemben az elektromechanikai gyár a legfejlettebb volt; racionális vezetés, kellemes munkatermek, tisztaság és csin mindenütt. Az volt a benyomásom, hogy itt többet áldoztak arra, hogy úgy technikailag, mint emberséges szempontból is a legmagasabb szintre fejlesszék a gyárat, ami talán annak tulajdonítható, hogy az üzem termékeit az egész világra exportálják. A munkásvédelem és a biztonsági intézkedések jóknak látszottak, de ott is úgy volt, akár idehaza: a munkások nem becsülték érdemük szerint az ilyen intézkedéseket. A munkatempó egyenletes volt, szó sem volt hajszáról, egy munkahelyen sem. Úgy látszott, jó az együttműködés a vezetőség és a munkások között. Minthogy az üzemekben a szakszervezeti tagság teljesen önkéntes, úgy gondolom, jó eredmény, hogy kb. 85 százalékuk volt szervezett. A termelőszövetkezetekben tett látogatás hallatlanul érdekes volt. A gazdaság a mi viszonyainkhoz képest óriási. Úgy láttam, a munkában nem volt nagyobb különbség az ottani és az itthoni között. Azt mondták, nagyon szeretnének Dániába jönni a mezőgazdaságot tanulmányozni. A mezőgazdasági munkásoknak saját házuk volt, hozzátartozó kerttel. Meglehetősen újak voltak, de a mi viszonyainkhoz mérve nem valami nagyok. Nekik mégis olyan volt, mintha a mennyországba jutottak volna, hiszen azelőtt földbevájt odúkban laktak. Ez egy kissé sejteni engedi, milyen szegények voltak azelőtt, különösen a falun. A szakszervezetek szerepét nehéz megítélni. Lényeges pontokban eltérnek a mieinktől. Az egyezségek megkötésekor nem folytatnak sztrájkokat és bérharcokat, de központi helyet foglalnak el a társadalmi életben. Termelési terveket és munkanormákat nem lehet érvénybe léptetni, amig a tagok és a szakszervezet jóvá nem hagyják azokat. A szakszervezetek*vezetik a szociális létesítményeket, intézik a betegsegélyezést, az öregségi járulékot, valamint gyakorlatilag az egész kulturális életet. Végül az a benyomásom, hogy az élet teljesen normalizálódott. Az emberek jól öltözöttek, a legújabb divat szerint öltöznek, sétálgatnak, éttermekbe, színházakba stb. járnak. Felfegyverzett rendőrt, vagy orosz katonát nem sokat látni. Kiegészítésül még el szeretném mondani, hogy én a szocialista társadalom hive vagyok. Azt hiszem, ezt el fogjuk érni Dániában is (a józanság mindig győz.) Thursday, October 10, 1957 Arne Bötkjaer: BENYOMÁSAIM Autón folytattuk utunkat szép vidékeken keresztül, ahol hegyek, völgyek és kis falvak váltogatták egymást és mielőtt magamhoz tértem yolna máris előttem volt utazásunk célja: Budapest. Nagyobb és szebb volt, mint amit elképzeltem. Elragadó látványt nyújtott, hegyekkel ko- szoruzva terült el a napfényben — közepén a Duna a szép hidakkal, amelyek Budát és Pestet összekötik. A következő napokban mindenhova elmentünk, amit látni kívántunk; három hajógyárba is. Ezekről az a benyomásom, hogy technikai szempontból elmaradottak és hogy egy jobb elrendezés segítene a szakmunkáshiányon. Egy finom műszereket előállító elektrotechnikai gyárban tett látogatásunk Magyarország iparának egy másik oldalát mutatta be. Ez a gyár úgy technikailag, mint építészetileg igen modern volt. Meglátogattunk továbbá egy úttörőtábort, valamint az Uttörő-vasutat és úgy vélem, hogy az uj generációnak ilyenfajta nevelése igen értékes. Egy állami gazdaságban is látogatást tettünk. A nagy, világos tehénistállók, a nagy géppark, a hozzátartozó javítóműhelyekkel, észszerű vezetésről tanúskodtak. A sok kis ház, amelyekben a mezőgazdasági munkások laknak és amelyekből kettőt megtekintettünk, szép és jólépitett volt. Egy weekend a hegyekben, jó magaslati levegőn, a széles panoráma, a szállodák nagy, világos szobákkal, uszodával és napozóteraszokkal, valamint egy balatoni látogatásunk módot adott arra, hogy lássunk néhány helyet, ahol magyar munkások töltik a szabadságukat. A vasmunkások szakszervezetének vezetőivel, a magyar szakszervezetek elnökével, és végül dr. Münnich Ferenccel folytatott beszélgetések sok hézagot betöltötték Magyarországról való ismereteimben. Magyarországi tartózkodásom után az a benyomásom, hogy az életnívó alacsonyabb, mint nálunk, Dániában, de Magyarországon olyan szociális és kulturális javakkal is rendelkeznek, melyek üzemekben, betegség esetén a bér 75 százaléka, valamint gazdasági szempontból könnyebb kiképzési lehetőség. Bendt Nielsen: BÁR MINDENKI LÁTTA VOLNA Miután a többiekkel együtt az üzemekben tett látogatásairól beszámolt, Bendt Nielsen igy folytatja : A magyar munkásnak olyan jövedelme van, mely teljesen elhomályosítja a miénket. Mig nekünk harcolni kellett azért, hogy megkapjuk a napi 15 koronát, itt mindenkinek biztosítva van, hogy betegség esetén 2 évig megkapja bérének 75 százalékát és az ingyenes orvosi kezelést. És ha a betegség olyan súlyos, hogy utána nem folytathatja előző foglalkozását, könnyebb munkára osztják be, teljes bérkiegészítéssel. Ugyanakkor a nők 3 hónapi szülési szabadságot kapnak, teljes fizetéssel. Az egyetemeken a diákok zöme ingyen tanulhat, s könyvek, irodalmi folyóiratok, egyéb kulturális javak igen olcsók. Ezen a téren is el vagyunk maradva és sokat tanulhatunk. Magyarországi látogatásom után most már megértem, hogy miért nem tudjuk megállni helyünket a nemzetközi sportversenyeken. Azokat a körülményeket, melyeket ott nyújtanak az ifjúságnak, ideálisnak nevezném. Minden nagyobb üzemnek van sportpályája, amelyek minden sportágra alkalmasak; a városokban sok sportpálya van, 60,000—100,000 ember befogadóképességgel. Végül azt szedetném mondani, szeretném, ha nemcsak mi, öten láthatnánk, mi történt Magyar- országon, mit értek el 1945 óta, hanem ha mindenki láthatná. Mert vannak ugyan még Magyar- országon, ha nem is sokan, akik még nincsenek megelégedve a szocializmussal, de egyáltalán nem helyénvaló az az uszítás, amelyet idehaza folytatnak Magyarország és a magyar nép ellen; hiszem és remélem, hogy azok az emberek, akik ma vezetik a magyar munkásosztályt, megállják a helyüket és megbirkóznak a feladatokkal. így a feladatokat a magyar munkások javára és a nemzetközi munkásmozgalom előnyére meg fogják oldani. Magyarország AMERIKAI MAGYAR SZ6 I fi .,
