Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-03 / 40. szám

Thursday, October 3, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13L iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiniimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiN..... A tudomány ® világából A MÉRGEZŐ URÁNIUM Sok szó esik az urán radioaktivitásáról, de ar­ról viszonylag ritkán hallunk, hogy az urán, füg­getlenül kártékony sugárzásától, a legmérgezőbb elemek közé tartozik. E tekintetben legtöbbször felülmúlja az arzént és a higanyt is. Ugyanolyan a hatása, mint a többi vesemérgeké. Az urániummérgezés a következőképpen zaj­lik le: a felszívódott uránvegyületek bekerülnek a véráramba. Ott 40 százalékuk a vérben levő fe­hérjékhez kötődik, 60 százalékuk pedig az ugyan­csak a vérben levő hidrokarbonáttal alkot vegyü- letet. A vérből az uránvegyületek a vesébe jut­nak. A vesében a fehérjékhez kötött részük nem dolgozódik fel, hanem továbbfut a véráramban. Az uránhidrokarbonát ellenben behatol a vese­szövetbe és szétbomlik; a hidrokarbonát vissza­kerül a véráramba, az urán pedig felszabadul, vegyi kötésbe lép a vesesejtek fehérjéivel, s pusztítja őket. Az uránnak már egészen parányi adagja is halálos lehet. Ioncserélő gyanták az atomsugárzás pusztításának megelőzésére A Francia Akadémia 1957 január 7-i ülésén két tudós — Mich on és Jeanmaire — beszámolt ar­ról, hogy a radioaktiv elemek okozta belső fertő­zés leküzdésére ioncserélő gyantákat használnak. Az ilyen természetű fertőzésnek egyik legsúlyo­sabb fajtája az emésztőszervek utján történik. A veszély lényegesen csökkenthető, ha a mérgező anyagokat a belekben — a vérbe való felszívódá­suk előtt — valamilyen megfelelő szerrel meg­kötik. A kiválasztott szer egy úgynevezett ioncserélő gyanta: Permutite 50 vagy Polyphenolium. (Bi­zonyos anyagok vízben oldva ionokra bomlanak. Az oldatba helyezett ioncserélő gyanták egyes ioncsoportjai elcserélik ezeket az ionokat. Ez le­hetővé teszi bizonyos oldatok tisztítását. — A szék.) A kísérletet patkányokon végezték: 0.2 m. Stroncium 90-et (az uránium hasadásakor ke­letkező lebveszélyesebb radioaktív elem egyikét) tartalmazó folyadékot adtak nekik. Az egyik cso­port patkány a Stroncium 90-nel egyidejűleg ioncserélő gyantát is kapott; a másik csoport — az ellenőrző állatok — csak Stroncium 90-et. A beadását követő 30 napon át rendszeresen mérték az ürülék radioaktivitását. Ezután az állatokat leölték, hogy megmérhessék a sejtek s különösen a csontok radioaktivitását. A stroncium 90 ugyanis ezekben halmozódik fel. A mérések szerint az első 4—6 napon az ion­cserélő gyantával kezelt állatok sokkal gyorsab­ban ürítették a radioaktiv anyagokat, úgyhogy csak 5—7 százalék mayadt belőlük vissza a szer­vezetben. Az ellenőrző állatok 16—18 százalékot tartottak vissza. A kezelt állatok csontjában a Stroncium 90 mennyisége 50—70 százalékkal volt kevesebb az ellenőrző csoport állataihoz képest. Michon és Jeanmaire szerint a lekötés folyama­tának hatékonysága fokozható egyrészt megfe­lelőbb gyanta megválasztásával, másrészt a mér­gezési fázisok (felszívódás stb.) idejének és a le­kötési folyamatoknak jobb összehangolásával. Van-e hangjuk A a rákoknak és a halaknak? dául hidrofonnal, azaz vizi mikrofonnal) szerel­ték fel. A vizi állatokat saját környezetükben és a laboratórium medencéjében egyaránt megfi­gyelték. Az állatok életének tanulmányozása szempont­jából csak az olyan hangok jelentősek igazán, amelyeknek képzésére külön szerv szolgál. Hi­szen a legtöbb tengeri állat hallat különféle han­gokat, de ezek sokszor csak a rágásnak, fúrás­nak stb. kísérő' jelenségei. A kutatásoknak épp az volt az, egyik célja, hogy megállapítsák: me­lyik hangot adja külön szerv, melyiket nem. A hangot adó tengeri állatoknak három csoportját vizsgálták meg: a rákféléket, egyes halfajokat és a tengeri emlősöket. A rákok közül a garnélák hatalmas rajait fi­gyelték. Fölöttük égő fa sercegéséhez vagy sülő sistergéséhez hasonló erős hangokat észleltek. A hang rezgésszáma 200-tól 15,000-ig terjedt má- sodpercenkint. Az egyik garnéla-faj (Crangon californiensis) ollóján mozgatható “hüvelykuj­jat” találtak, amely az olló hirtelen csapódásakor susogó, nyitásakor pedig dugóhuzásihoz hasonló hangot át. Az egyik homár-faj másodpercenként 7,000 rezgésszámu magas hangot hallat izgalmi állapotban oly módon, hogy csápjával egy baráz­dált membránt ütöget. A halak kétféleképpen adhatnak hangot: vagy uszóhólyagjuk segítségével, vagy csontos részeik egymáshoz dörzsölésével. A halak uszóhólyagja többnyire két részre osz­tott, oxigénnel telt zacskó. Rezonátorként műkö­dik, ha az állat a hólyag menti izmok összehú­zásával megremegteti a hólyag falát. Vannak fajok, amelyeken hangadásra alkalmas külön izomzatot fedeztek fel. Ilyen pl. az Opsanus tau (varangyhal). Érdekes kísérletet végeztek vele: kiemelték az uszóhólyagját, egy tengervizet tar­talmazó tartályba tették, s az izomzatot villamos árammal izgatták, mire a hólyag a jellegzetes hangját hallatta. Különös elrendezést találtak a Balistes carolinensisen is. Melluszói alatt egy-egy a hólyaggal érintkező, membránnal fedett nyilás van, amelyet úszóival úgy csapkod, mint dobos a dobját. A hang rezgésszáma csupán 4800. A tengeri emlősök körében még kezdetleges a kutatás, bár a delfinek között háromféle, egymás­tól különböző, a viz fölött terjedő éles hangot fi­gyeltek meg. Legmagasabb rezgésszáma 196,000 Az egyik delfinfajt a tengerészek elnevezték “ten­geri kanári”-nak, éppen változatos, fütyülésre, nyávogásra, harangszóra, ketyegésre emlékezte­tő hangja miatt. Hangadást eddig csak a fogazat­tal biró cetfélék közt tapasztaltak. A delfin egyébként ultrahangot is ad. ß miként a denevér ultrahang segítségével tájékozódik, valószínűleg a delfin is hasonlóképp cselekszik. Hogy a tengeri állatok hangjának etológiái (állatszokástani) tanulmányozása jelentős-e vagy sem, vitatható. Hiszen — például — a rákok “hangja” valószínűleg csak afféle kísérőjelenség, amely a csáp visszahúzódásakor véletlenül kelet­kezik. Viszont a legújabb megfigyelések szerint a rák nem mindig, hanem csak akkor ád hangot, ha nyugtalan. Például az Opsanus tau párzáskor ködkürthöz hasonló erős hangot ad, 30 másod­perces időközökben (a tengeralattjárók egyebek közt ezt a hangok észlelték). így talán sikerül majd bebizonyítani azt a föl­tevést is, hogy a tengeri állatok a raj gyülekez- tetésére, a szétszórt állatok egybehivására vagy veszély esetén használják a 'hangjukat. dák”-at. Ezek egy-egy “mag” körül fejlődtek ki. A ‘ mag” lehet ágdarabka, kötél-, szövet, vagy zsinórhulladék. Meglepő a labdák nagysága és mennyisége. Néha 35 centiméteres átmérőjűre is megnőnek. Valószínű, hogy nagyon gyorsan —- olykor egyetlen éjszaka — keletkeznek. PATTANÁSOS BŐR Szerencsére egyre ritkábban látható, ami az észszerűbb táplálkozásnak, sportnak, napozásnak, és a szópségápolás elterjedésének mindig fiatal leányok és fiuk, akiknek iegszebb éveit elkese­ríti ez a kellemetlen szépséghiba. Sok esetben komoly lelki zavarokat is okoz a fiataloknál. Em­berkerülőkké, mélabusakká, félszegekké lesznek és nem egyszer egész életre kiható neuraszténia fejlődik ki náluk, ami jóval tovább tart, mint a pattanások. ★ Ha tömegesen jelentkeznek a pattanások, elő­ször is belgyógyászhoz kell fordulni, mert sok­szor belső okok: vérszegénység, hormonzavarok, gyomor- és bélrendellenességek idézi elő. Ha az orvos nem talál semmi rendelleneséget, megkezd­hetjük a pattanások elleni harcot. Rendszerint túlságosan zsíros, mitesszeres bőrön jelentkez­nek. ★ Tehát először is a zsírosságot kell csökkenteni. Háromszor napjában mossuk meg forró vízben a bőrt kénes gyógyszappannal vagy ha ez gyulla­dást okozna, jó háziszappannal. A szappanhabot hagyjuk rászáradni a bőrre és mossuk le előbb meleg, majd hideg vízzel. Óvatosan, nyomkodva törülgessük le a bőrt, nehogy a gennyes patta­nások felnyíljanak és tovább fertőzzék a bőrt. A megmosott arcot dörzsöljük át tiszta alkoholos vattával, vagy kölnivízzel. Jó hatású a szaliciles alkohol is, csak kénes pudert használjunk. ★ A furunkulus-szerü gennyes pattanásokra éj­szakára tegyünk penicillin vagy chlorocid kenő­csöt. (Kis gézdarabra kenjük rá és ragasszul le lazán.) Jó hatásúak a kamillateás pakolások, il­letve borogatások. Hetenként kétszer végezzük a következőképpen: Kis zsákocskákba tegyünk ka­millateát. Mártsuk forró vízbe és helyezzük pár percre arcunkra. Utána hideg vízzel borogassuk, az átforrósodott arcot. Törüljük meg és kenjük át alkohollal vagy kölnivízzel. Ha a gennyes pat­tanások elmúltak, vásároljunk úgynevezett már­vány szappanport és ezzel mossuk a bőrünket, öblítsük le és most már durva törülközővel dör­zsöljük szárazra. így megakadályozzuk a patta­násokat okozó mitesszerek keletkezését. ★ Végül a legfontosabb tanács: a pattanásokat nem szabad nyomkodni: A befeló fejlődő patta­násokkal forduljunk szakképzett kozmetikushoz. vagy szakorvoshoz. MESTERSÉGES MARS-KLIMA Stoughol tanár, amerikai csillagász, retortában olyan légköri viszonyokat hozott létre, amelyek egyeznek a Mars bolygóéval. Megfigyelte, hogy az előidézett nagy hőmérsékleti szélső értékek é& az oxigénhiány ellenére egyes baktériumok élet­ben maradtak a retortában. A Pearl Harbour-i tengeri ütközet előtt 5 nap­pal az egyik amerikai tengeralattjáróról az aláb­bi jelzést adták le: “8.30-kor különös hangokat hallottunk. Periszkópon semmit sem észleltünk. A hang vaslemezre mért rendszertelen kalapács­ütéshez volt hasonlatos.” A japán tengeralattjá­rók szintén észleltek hasonló jelenséget: motor­légcsavar zajához, fémes zördüléshez, vizcsurgás- hoz hasonló és sercegésszerü hangokat véltek hallani. A gyanú a “némának” tartott tengeri állatok- •a terelődött, bár már Arisztotelész is tudta ez­előtt 2000 évvel, hogy bizonyos halfajok hangot adnak. A kingstoni tengerkutató intézet munkaközös­sége a természettudós Fisch^házaspár vezetésé­vel az elmúlt 10 évben jelentős kísérleteket vég­zett a probléma alaposabb megismerésére. Labo­ratóriumukat a legkorszerűbb eszközökkel (pél­A tengeri labdák A halászok azokat a barna, posztószerü tapin­tású, a borsónyitói az almányi nagyságig is elő­forduló golyókat nevezik “tengeri labdákénak, amelyek a Földközi tenger partján ezrével talál­hatók. A száraz állapotukban nagyon könnyű go­lyók alapanyaga egy bizonyos fajta tengeri fü, amelynek keskeny leveleit a hullámok szétzúz­zák, és a partra vetik. A rövid, aránylag merev szálak teljesen egyenesek, ezért okkal fölmerül a kérdés, vajon hogyan keletkezhetik belőlük go­lyóforma. Egyes föltevések szerint a hullámok gördítő mozgása alakítja ki őket. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a szálak se nem szá- razak, se nem vizesek, hanem csak kissé nedve­sek. Az osztrák Alpokban levő Hallstatti-tó lapos partszakaszain is megfigyeltek hasonló “lab­Egy uj lengyel szénbánya Nemsokára termelni kezd a halembai bánya,, mely a háború befejezése óta Lengyelország ha-* todik uj kőszénbányája. A tervek szerint az or­szág egyik legkorszerűbben fölszerelt bányája lesz. Kezdetül napi 350 tonna szén termelését irá­nyozták elő. Később a bánya fejlesztésének mér­tékében növekedni fog a kitermelés, s 1964-bers el kell érnie a napi 5,000 tonnát. Aranybánya 4000 m mélységben Johannesburg mellett megkezdték a világ leg­mélyebben fekvő aranybányájának feltárását. Az aranyér 4 kilométernyi mélységben húzódik a felszín alatt. A bánya építésének költségei meg­haladják a 60 millió dollárt. » *'

Next

/
Thumbnails
Contents