Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-26 / 39. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sept. 26, 1957 !4 Munkásmozgalom AZ ACÉLMUNKÁSOK DEMOKRATIZÁLJÁK UNIÓJUKAT Az acélunió “rank and file’’ munkásai szervez- Icednek, uj támadásra készülnek David J. McDo­nald elnök klikkje ellen. Februárban a szakszervezet legutóbbi válasz­tása alkalmával a szavazatok egyharmadát majd­nem teljesen ismeretlen jelöltek kapták. Ez nem volt elégséges kiütni McDonaldot a nyeregből, de elég volt ahhoz, hogy az elnök megijedjen. A lázadók tiltakozó csoportja Pittsburghban szervezkedett. Legutóbbi gyűlésükön elhatároz­ták a lokálok megszervezését, hogy komoly sza­vuk lehessen az egymillió 250 ezer tagot szám­láló szakszervezetben az 1958-as konvención. Re­mélik, hogy meg tudják változtatni a szakszer­vezet alkotmányát és a szervezet sokkal demokra­tikusabb lesz, s amikor 1961-ben újraválasztják az elnököt, megfelelőbb embert ültethetnek majd oda McDonald helyébe. Az acélmunkások szakszervezetén belüli har­cokat a ihavi tagdíj 2 dolláros emelése robbantot­ta ki. (Ma $5 a tagdíj havonta.) Ezt a múlt ok­tóberi Los Angelesben tartott konvención hatá­rozták el. Néhány hónappal ezután már megala­kult a tiltakozó bizottság ellene. A bizottság tag­jai azt állítják, hogy nem annyira a tagdíjeme­lés, mint a diktatórikus módszer ellen harcolnak, amellyel azt keresztülvitték. A tiltakozók szerint több delegátus szót kért a tagdíjemelés ellen, de McDonald nem adta meg a szót. Ehelyett megszavaztatta a vita lezárását. A tagság jogáért harcol “Nem a két dollár miatt harcolok” — mondta William Klug Milwaukeeból, a tiltakozók egyik vezetője — “hanem azért, hogy legyen jogom megtárgyalni, akarom-e fizetni a két dollárt, Vagy nem.” Hétvégi gyűlésükön megelégedéssel állapították meg, hogy milyen szép eredményt hozott részük­re a februári választás. Curtis Strong Gary, Ind.- ból kijelentette, hogy “ráijesztettünk Amerika egyik legszorosabb politikai szervezetére.” Strong a “rank and file” pénztáros-jelölt je volt. Elhatározásukban megerősítette őket a feb­ruári eredmény és azt állítják, hogy azóta sokat haladtak. “Ha most lennének a választások, Don Rarick sokkal több szavazatot kapna” — mondta az egyik középnyugati delegátus. Don Rarick, McKeesport, Pa.-ból volt a csoport elnökjelöltje. Michael Kuntza Berwick, Pa.-ból azt állítja, hogy’ feburár óta az ő kerületében a tagságnak leg­alább 10 százalékát megnyerték. Az egyik őszin­te youngstowni acélmunkás nem volt biztos ab­ban, hogy mennyit haladtak, de “erősen bízik a jövőben”. James Irwin szerint “mostani gyűlé­sünk megadja részünkre a munkaprogramot.” McDonald és a központi szervezet többi tiszt­viselői — habár csak néhány blokkra voltak a konferencia színhelyétől — a tiltakozók gyűlését nem vették tudomásul, akárcsak a múltban, ha­bár McDonald kicsapással fenyegette a csoportot, ha nem hagyják abba a kampányt. Különösen ha­ragszik a “diktátorság” vádja miatt, azt állítva, hogy a szervezet a legdemokratikusabb az ország­ban. i Helytelen választási módszer A tiltakozók szerint a szakszervezet választási módszere helytelen. A helyi tisztviselők megta­gadhatják a tagság óhaját azzal, hogy kijelölik a szavazatok számlálóit és a titkárok sokszor hamis adatokat küldenek be a főirodába. Don Rarick azt állítja, hogy a februári választások­nál is sok visszaélés történt és a bizonyítékokat átadták a McClellan szenátusi vizsgáló bizottság­nak. Ez az oka annak, hogy Rarick még ma sem is­merte el McDonald győzelmét, s mint mondja “nem is fogja soha.” A “rank and file” konferenciája többek között határozati javaslatban kéri a szakszervezetet, hogy változtassák meg a szavazási rendszert és számozott szavazási lapot adjanak a tagságnak. Minden jelölt állíthasson szavazati felvigyázókat és adjanak több időt a szavazatok lezárására. A szavazási felügyelőket pedig ne nevezzék ki a tisztviselők, hanem a tagság válassza meg őket. Az országos és kerületi vezető tisztviselőket rövi­debb időre, 2-től 4 évre válasszák. Minden lokál szavazatát külön-külön hozzák a tagság tudomá­sára. Tagdíj és fizetések kérdése A delegátusok követelték, hogy havi tagdiju­kat állítsák vissza a régebbi 3 dollárra és vágják le a vezető tisztviselők hatalmas fizetését. Az elnök részére 40 ezer dollár évi fizetést ajánla­nak, 1956-ban McDonald fizetését évi 50 ezer dollárra emelték fel. (Még ennek fele is elég len­ne. — Szerk.) “Most a legfontosabb a helyi választások kér­dése” — mondta Klug. “Ez adna a tiltakozóknak alkalmat arra, hogy delegátusaikat a konvencióra küldhessék.” A tiltakozási mozgalom kezdetén az acélunió végrehajtó bizottsága a “kettős unió bűnének” vádját emelte a csoport ellen, mintha az a szak- szervezet megtörésére törekedne. Az unió alkot­mánya kimondja, hogy bármely lokál választhat delegátusokat a konvencióra, vagy pedig refe­rendummal választhatja meg delegátusait. A til­takozó csoport szerint a valóság azonban az, hogy a helyi tisztviselők nevezik ki a delegátusokat, mert az alkotmány nem elég világos ebben a kér­désben. Arra törekednek, hogy a delegátusokat referendummal választhassák meg mindenütt. A gyűlés résztvevői úgy nyilatkoztak, hogy sze­retnék megjavítani szakszervezetüket a szerveze­ten belül, s eszükben sincs otthagyni azt. “Gyűlé­seinkkel máris elértük, hogy tisztviselőink feléb­redtek arra, hogy tagságuk is van”, — jegyezte meg Klug. A tiltakozók csoportja még nem tudja, honnan fogja előteremteni a pénzt a költségekre. Eddig 290 dollárjuk van, a gyűlésen megjelenők még 200 dollárt adtak össze. Az országos szakszervezet pénztárában 22 mil­lió dollár van. A HAJSZA EREDMÉNYEI “Moonlighter”-nek (holdvilágoló) hívják azt, aki nappal egy bizonyos munkakörben tölti ide­jét, éjjeli óráit pedig egy másik munkakörben. Vagyis két “job”-on dolgozik. Hanna Lees Írónő könyvében “Segíts Férjednek Életben Maradni’’ ironikusan említi azt, hogy az amerikai férfiak annyira igyekeznek a jelenlegi termelési bőséghez hozzájárulni, hogy sikerül nekik egy jobb vilá­got teremteni, ahol az. asszonyaik élhetnek — egyedül. Megjegyzi, hogy a 40-es éveiben 17 férfi hal meg 10 nővel szemben és az 50-es éveiben 18 férfi hal korai halált és csak 10 nő. Amerikában 7 millió özvegyasszony van, akik férjüket mun­kabírásuk legjobb éveiben temették el. Ez igazolja az Országos Ipari Konferencia megállapítását, hogy a “Moonlighter”-ek száma növekedőben van. Ehhez hozzáfűzi azt a meg­jegyzést, hogy az még nem volna baj, abban az esetben, ha a második elfoglaltság csak pár órát tartana, tekintetbe véve hogy egyes iparok szü-- kiben vannak szakembereknek. Ez a szorgalom az általános gazdaságnak csak előnyére válna. De — és most egyre jobban tűnik ki, hogy milyen szempontok vezetik a fentnevezett Ipari Konferenciát a megállapításaiban, — ha mind a két “job” teljes időt betöltő munkakör, már ve­szélyes eshetőségekkel jár úgy a munkásra, mint a munkáltatóra. Mert kevés pihenés és al­vás következtében a munkás idegbajos lesz és úgy a munkahelyén, mint odahaza nehéz vele megférni, de ami még rosszabb, munkájának minősége és mennyisége egyik vagy másik mun­kahelyén, vagy mindkettőn, alaposan leromlik. Ezt a munka tulfeszitést annak tulajdonítják, hogy a munkások vagy pénzéhesek, vagy szük­ségük van pénzre a megélhetés magas ára miatt, vagy a magas életszínvonal fenntartása céljából. Vannak, akik kapzsiságból, vannak, akik a jövő­től való félelemből igyekeznek akkor dolgozni és keresni, amikor lehet. Sokszor a férj is a feleség is dolgozik és vannak esetek, ahol mindketten “Moonlighter”-ek, ugyancsak a fenti okokból. Sokat beszélnek az amerikai jólétről. Itt is, de külföldön még többet. A fenti adatok egy kis betekintést nyújtanak abba, hogy hogyan jön létre ez a jólét az amerikai munkások részére. Azt is megmutatja, hogy milyen nagy árat fizet érte az amerikai család szüntelenül. De a leg­többet azok fizetnek érte, akik mint “Moon- lighter”-ek akarnak a nehezen elérhető magas életnívóba beilleszkedni. Beszélhetne erről sok elhanyagolt feleség és gyermek és azok az öz­vegyek és árvák, kiknek férjük, apjuk ezzel a módszerrel akart célt érni, de közben csak azt érte el, hogy a munkáltatójának növelte a profi­tot, magának pedig szerzett — egy korai sirt. Kommunista jelölt a városi választásban Elizabeth Gurley Flynn, az Amerikai Kommu­nista Párt vezető tagja, aki nemrég töltött ki egy három éves börtönbüntetést a hírhedt Smith- törvény alapján, elhatározta, hogy az idei New York városi választáson részt vesz mint tanács­tag jelölt. Függetlenül, a People’s Rights Party égisze alatt készül a választásra, abban a kerü­letben, ahol lakik. Ahhoz, hogy joga legyen a választáson részt- venni, 3,000 szavazásra jogos polgár aláírásával ellátott kérelmet kell benyújtania a választási bizottsághoz. A munka már hetek óta folyik és valóságos tüzpróbája a newyorki politikai at­moszférának. A jelentés szerint a szükséges alá­írásoknál sokkal többet beszereztek és Miss Flynn hétfőn 4,000 aláírás kíséretében jelentkezett a jelöltek listájára való felvételre. Nyolc millió angol munkás a H-próbák beszüntetéséért A múlt heti lapunkban már beszámoltunk a 8 millió szakszervezeti munkást képviselő angliai munkásszövetség (TUC) blackpooli konferenciá­jának némely határozatairól, vitáiról. A most ér­kező jelentésben 1,000 küldött egyhangúlag kö­vetelte az A- és H-bombakisérletek azonnali és feltétel nélküli beszüntetését, e fegyverek gyár­tásának azonnali beszüntetését is. S ezt nemcsak a brit kormány elé terjesztik, hanem hasonló cselekvésre szólítják a többi országok szerve munkásait is. Ez a konferencia záróülésén történt, de már előzőleg egyöntetűen Németország újraegyesíté­sére, Amerika és a Szovjetunió részvételével egy európai biztonsági rendszer létesítésére szólítot­tak. Nagyjelentőségű lépés ez a brit munkásság ré­széről most, amikor az ENSZ leszerelési albizott­sága — Amerika, Szovjetunió, Anglia, Francia- ország és Kanada képviseletében — 31 hétig tar­tó tárgyalását minden leszerelési egyezmény nél­kül zárta be. A termelő eszközök államosításáról Az angol Labor Party számit arra, hogy a kö­vetkező választások alkalmával az ország veze­tésének elére kerül. Úgy a párt mint a szakszerve zetek vezetőségében már most élénken vitatkoz­nak azon, hogy milyen irányban fejlesszék ki az államosítási terveket. A’ Labor Party végrehajtóbizottságának leg­újabb ajánlata az, hogy részvényeket vásárolja­nak a nagy vállalatoktól. Ezt élesen ellenzi a^x párt parlamenti képviselete és álláspontjukat támogatja a Hajóépítők és Mérnök szakszerveze­tek Szövetkezetének titkára, H. G. Barrett, aki felszólította szervezetének három millió tagját, hogy ellenezzék a magáncégekbe való társulást részvények vásárlása utján, mert amint mondja, “ez nem szocializmus”. JEzen az állásponton van a Szövetkezet is. Most újította meg követelését, hogy a repülő és szer­számgép iparokat államosítsák. “Már egy ember­öltőn keresztül várjuk, hogy a Labor Party ne csak szavakban terjessze a szocializmus gondo­latát, hanem tegyen komoly politikai lépéseket az irányban, hogy végre megszűnjön a magán- tulajdon joga a termelő eszközökhöz. Reméljük, hogy a politikai téren működő elv­társaink nem hagyják magukat újra rászedni”, volt Harry Brotherton, a Szövetkezet elnökének megjegyzése. Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető!

Next

/
Thumbnails
Contents