Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-26 / 39. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sept. 26, 1957 !4 Munkásmozgalom AZ ACÉLMUNKÁSOK DEMOKRATIZÁLJÁK UNIÓJUKAT Az acélunió “rank and file’’ munkásai szervez- Icednek, uj támadásra készülnek David J. McDonald elnök klikkje ellen. Februárban a szakszervezet legutóbbi választása alkalmával a szavazatok egyharmadát majdnem teljesen ismeretlen jelöltek kapták. Ez nem volt elégséges kiütni McDonaldot a nyeregből, de elég volt ahhoz, hogy az elnök megijedjen. A lázadók tiltakozó csoportja Pittsburghban szervezkedett. Legutóbbi gyűlésükön elhatározták a lokálok megszervezését, hogy komoly szavuk lehessen az egymillió 250 ezer tagot számláló szakszervezetben az 1958-as konvención. Remélik, hogy meg tudják változtatni a szakszervezet alkotmányát és a szervezet sokkal demokratikusabb lesz, s amikor 1961-ben újraválasztják az elnököt, megfelelőbb embert ültethetnek majd oda McDonald helyébe. Az acélmunkások szakszervezetén belüli harcokat a ihavi tagdíj 2 dolláros emelése robbantotta ki. (Ma $5 a tagdíj havonta.) Ezt a múlt októberi Los Angelesben tartott konvención határozták el. Néhány hónappal ezután már megalakult a tiltakozó bizottság ellene. A bizottság tagjai azt állítják, hogy nem annyira a tagdíjemelés, mint a diktatórikus módszer ellen harcolnak, amellyel azt keresztülvitték. A tiltakozók szerint több delegátus szót kért a tagdíjemelés ellen, de McDonald nem adta meg a szót. Ehelyett megszavaztatta a vita lezárását. A tagság jogáért harcol “Nem a két dollár miatt harcolok” — mondta William Klug Milwaukeeból, a tiltakozók egyik vezetője — “hanem azért, hogy legyen jogom megtárgyalni, akarom-e fizetni a két dollárt, Vagy nem.” Hétvégi gyűlésükön megelégedéssel állapították meg, hogy milyen szép eredményt hozott részükre a februári választás. Curtis Strong Gary, Ind.- ból kijelentette, hogy “ráijesztettünk Amerika egyik legszorosabb politikai szervezetére.” Strong a “rank and file” pénztáros-jelölt je volt. Elhatározásukban megerősítette őket a februári eredmény és azt állítják, hogy azóta sokat haladtak. “Ha most lennének a választások, Don Rarick sokkal több szavazatot kapna” — mondta az egyik középnyugati delegátus. Don Rarick, McKeesport, Pa.-ból volt a csoport elnökjelöltje. Michael Kuntza Berwick, Pa.-ból azt állítja, hogy’ feburár óta az ő kerületében a tagságnak legalább 10 százalékát megnyerték. Az egyik őszinte youngstowni acélmunkás nem volt biztos abban, hogy mennyit haladtak, de “erősen bízik a jövőben”. James Irwin szerint “mostani gyűlésünk megadja részünkre a munkaprogramot.” McDonald és a központi szervezet többi tisztviselői — habár csak néhány blokkra voltak a konferencia színhelyétől — a tiltakozók gyűlését nem vették tudomásul, akárcsak a múltban, habár McDonald kicsapással fenyegette a csoportot, ha nem hagyják abba a kampányt. Különösen haragszik a “diktátorság” vádja miatt, azt állítva, hogy a szervezet a legdemokratikusabb az országban. i Helytelen választási módszer A tiltakozók szerint a szakszervezet választási módszere helytelen. A helyi tisztviselők megtagadhatják a tagság óhaját azzal, hogy kijelölik a szavazatok számlálóit és a titkárok sokszor hamis adatokat küldenek be a főirodába. Don Rarick azt állítja, hogy a februári választásoknál is sok visszaélés történt és a bizonyítékokat átadták a McClellan szenátusi vizsgáló bizottságnak. Ez az oka annak, hogy Rarick még ma sem ismerte el McDonald győzelmét, s mint mondja “nem is fogja soha.” A “rank and file” konferenciája többek között határozati javaslatban kéri a szakszervezetet, hogy változtassák meg a szavazási rendszert és számozott szavazási lapot adjanak a tagságnak. Minden jelölt állíthasson szavazati felvigyázókat és adjanak több időt a szavazatok lezárására. A szavazási felügyelőket pedig ne nevezzék ki a tisztviselők, hanem a tagság válassza meg őket. Az országos és kerületi vezető tisztviselőket rövidebb időre, 2-től 4 évre válasszák. Minden lokál szavazatát külön-külön hozzák a tagság tudomására. Tagdíj és fizetések kérdése A delegátusok követelték, hogy havi tagdijukat állítsák vissza a régebbi 3 dollárra és vágják le a vezető tisztviselők hatalmas fizetését. Az elnök részére 40 ezer dollár évi fizetést ajánlanak, 1956-ban McDonald fizetését évi 50 ezer dollárra emelték fel. (Még ennek fele is elég lenne. — Szerk.) “Most a legfontosabb a helyi választások kérdése” — mondta Klug. “Ez adna a tiltakozóknak alkalmat arra, hogy delegátusaikat a konvencióra küldhessék.” A tiltakozási mozgalom kezdetén az acélunió végrehajtó bizottsága a “kettős unió bűnének” vádját emelte a csoport ellen, mintha az a szak- szervezet megtörésére törekedne. Az unió alkotmánya kimondja, hogy bármely lokál választhat delegátusokat a konvencióra, vagy pedig referendummal választhatja meg delegátusait. A tiltakozó csoport szerint a valóság azonban az, hogy a helyi tisztviselők nevezik ki a delegátusokat, mert az alkotmány nem elég világos ebben a kérdésben. Arra törekednek, hogy a delegátusokat referendummal választhassák meg mindenütt. A gyűlés résztvevői úgy nyilatkoztak, hogy szeretnék megjavítani szakszervezetüket a szervezeten belül, s eszükben sincs otthagyni azt. “Gyűléseinkkel máris elértük, hogy tisztviselőink felébredtek arra, hogy tagságuk is van”, — jegyezte meg Klug. A tiltakozók csoportja még nem tudja, honnan fogja előteremteni a pénzt a költségekre. Eddig 290 dollárjuk van, a gyűlésen megjelenők még 200 dollárt adtak össze. Az országos szakszervezet pénztárában 22 millió dollár van. A HAJSZA EREDMÉNYEI “Moonlighter”-nek (holdvilágoló) hívják azt, aki nappal egy bizonyos munkakörben tölti idejét, éjjeli óráit pedig egy másik munkakörben. Vagyis két “job”-on dolgozik. Hanna Lees Írónő könyvében “Segíts Férjednek Életben Maradni’’ ironikusan említi azt, hogy az amerikai férfiak annyira igyekeznek a jelenlegi termelési bőséghez hozzájárulni, hogy sikerül nekik egy jobb világot teremteni, ahol az. asszonyaik élhetnek — egyedül. Megjegyzi, hogy a 40-es éveiben 17 férfi hal meg 10 nővel szemben és az 50-es éveiben 18 férfi hal korai halált és csak 10 nő. Amerikában 7 millió özvegyasszony van, akik férjüket munkabírásuk legjobb éveiben temették el. Ez igazolja az Országos Ipari Konferencia megállapítását, hogy a “Moonlighter”-ek száma növekedőben van. Ehhez hozzáfűzi azt a megjegyzést, hogy az még nem volna baj, abban az esetben, ha a második elfoglaltság csak pár órát tartana, tekintetbe véve hogy egyes iparok szü-- kiben vannak szakembereknek. Ez a szorgalom az általános gazdaságnak csak előnyére válna. De — és most egyre jobban tűnik ki, hogy milyen szempontok vezetik a fentnevezett Ipari Konferenciát a megállapításaiban, — ha mind a két “job” teljes időt betöltő munkakör, már veszélyes eshetőségekkel jár úgy a munkásra, mint a munkáltatóra. Mert kevés pihenés és alvás következtében a munkás idegbajos lesz és úgy a munkahelyén, mint odahaza nehéz vele megférni, de ami még rosszabb, munkájának minősége és mennyisége egyik vagy másik munkahelyén, vagy mindkettőn, alaposan leromlik. Ezt a munka tulfeszitést annak tulajdonítják, hogy a munkások vagy pénzéhesek, vagy szükségük van pénzre a megélhetés magas ára miatt, vagy a magas életszínvonal fenntartása céljából. Vannak, akik kapzsiságból, vannak, akik a jövőtől való félelemből igyekeznek akkor dolgozni és keresni, amikor lehet. Sokszor a férj is a feleség is dolgozik és vannak esetek, ahol mindketten “Moonlighter”-ek, ugyancsak a fenti okokból. Sokat beszélnek az amerikai jólétről. Itt is, de külföldön még többet. A fenti adatok egy kis betekintést nyújtanak abba, hogy hogyan jön létre ez a jólét az amerikai munkások részére. Azt is megmutatja, hogy milyen nagy árat fizet érte az amerikai család szüntelenül. De a legtöbbet azok fizetnek érte, akik mint “Moon- lighter”-ek akarnak a nehezen elérhető magas életnívóba beilleszkedni. Beszélhetne erről sok elhanyagolt feleség és gyermek és azok az özvegyek és árvák, kiknek férjük, apjuk ezzel a módszerrel akart célt érni, de közben csak azt érte el, hogy a munkáltatójának növelte a profitot, magának pedig szerzett — egy korai sirt. Kommunista jelölt a városi választásban Elizabeth Gurley Flynn, az Amerikai Kommunista Párt vezető tagja, aki nemrég töltött ki egy három éves börtönbüntetést a hírhedt Smith- törvény alapján, elhatározta, hogy az idei New York városi választáson részt vesz mint tanácstag jelölt. Függetlenül, a People’s Rights Party égisze alatt készül a választásra, abban a kerületben, ahol lakik. Ahhoz, hogy joga legyen a választáson részt- venni, 3,000 szavazásra jogos polgár aláírásával ellátott kérelmet kell benyújtania a választási bizottsághoz. A munka már hetek óta folyik és valóságos tüzpróbája a newyorki politikai atmoszférának. A jelentés szerint a szükséges aláírásoknál sokkal többet beszereztek és Miss Flynn hétfőn 4,000 aláírás kíséretében jelentkezett a jelöltek listájára való felvételre. Nyolc millió angol munkás a H-próbák beszüntetéséért A múlt heti lapunkban már beszámoltunk a 8 millió szakszervezeti munkást képviselő angliai munkásszövetség (TUC) blackpooli konferenciájának némely határozatairól, vitáiról. A most érkező jelentésben 1,000 küldött egyhangúlag követelte az A- és H-bombakisérletek azonnali és feltétel nélküli beszüntetését, e fegyverek gyártásának azonnali beszüntetését is. S ezt nemcsak a brit kormány elé terjesztik, hanem hasonló cselekvésre szólítják a többi országok szerve munkásait is. Ez a konferencia záróülésén történt, de már előzőleg egyöntetűen Németország újraegyesítésére, Amerika és a Szovjetunió részvételével egy európai biztonsági rendszer létesítésére szólítottak. Nagyjelentőségű lépés ez a brit munkásság részéről most, amikor az ENSZ leszerelési albizottsága — Amerika, Szovjetunió, Anglia, Francia- ország és Kanada képviseletében — 31 hétig tartó tárgyalását minden leszerelési egyezmény nélkül zárta be. A termelő eszközök államosításáról Az angol Labor Party számit arra, hogy a következő választások alkalmával az ország vezetésének elére kerül. Úgy a párt mint a szakszerve zetek vezetőségében már most élénken vitatkoznak azon, hogy milyen irányban fejlesszék ki az államosítási terveket. A’ Labor Party végrehajtóbizottságának legújabb ajánlata az, hogy részvényeket vásároljanak a nagy vállalatoktól. Ezt élesen ellenzi a^x párt parlamenti képviselete és álláspontjukat támogatja a Hajóépítők és Mérnök szakszervezetek Szövetkezetének titkára, H. G. Barrett, aki felszólította szervezetének három millió tagját, hogy ellenezzék a magáncégekbe való társulást részvények vásárlása utján, mert amint mondja, “ez nem szocializmus”. JEzen az állásponton van a Szövetkezet is. Most újította meg követelését, hogy a repülő és szerszámgép iparokat államosítsák. “Már egy emberöltőn keresztül várjuk, hogy a Labor Party ne csak szavakban terjessze a szocializmus gondolatát, hanem tegyen komoly politikai lépéseket az irányban, hogy végre megszűnjön a magán- tulajdon joga a termelő eszközökhöz. Reméljük, hogy a politikai téren működő elvtársaink nem hagyják magukat újra rászedni”, volt Harry Brotherton, a Szövetkezet elnökének megjegyzése. Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető!
