Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-26 / 39. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sept. 26, 1957 MEGBÜNTETIK A KÍNÁBA UTAZÓKAT A State Department ragaszkodik merev álláspontjához a Kínai Népköztársaságba utazott amerikai látogatókkal szemben. Kijelentette, hogy elveszik az útlevelét annak a 42 ifjúnak, akik a moszkvai ifjúsági találkozó után elfogadták Kina meghívását és amerikai engedély nélkül elutaztak Pekingbe. Felszólította Shelby Tucker Jr.-t, aki már visszatért és Angliában az Oxford-egyete- men folytatja tanulmánait, hogy 60 napon belül jelentkezzen az USA-ban kihallgatásra. Egy másik látogató, a 23 éves Earl R. Williamson, kaliforniai vegytan tanár szintén visszatért. Útközben, Honoluluban elvették az útlevelét és amikor San Franciscoba érkezett, idézést nyomtak kezébe, mely az Amerika-ellenes bizottság előtt kihallgatásra szólítja fel. Williamson kijelentette, hogy törvényes eljárást fog indítani, hogy visszakapja útlevelét. William Worthy néger újságírónak, aki tavaly decemberben járt Kínában, szintén külön engedély nélkül, végleg visszautasították útlevele megújítása iránti kérelmét. Worthy fellebbezett az Útlevél Fellebbezési Osztályhoz és onnan tovább a bírósághoz. Döntésre kerülhet az a' kérdés, hogy joga van-e a State Departmentnek az alkotmány alapján megszabni egy amerikai állampolgárnak, hogy mikor és hova utazhat. Közel került e kérdés megoldásához egy Washingtonban 1955-ben hozott Fellebbezési Bírósági határozat, mely kimondja, hogy: “az utazáshoz természetes joga van mindenkinek, de észszerű törvényekkel szabályozható.” Ez elég tág meghatározás és eddig még nem lett megállapítva, hogyan alkalmazható. Mr. Worthvval egyidőben két fotoriporter is járt Kínában, kiknek az útlevél ügyét még mindig fontolgatás alatt tartja a State Department. A State Department segíti a szocializmust? A State Department nem szereti a túlságos publicitást munkájáról. Minek felhívni a közönség figyelmét arra, hogy cselekedetei nem mindig állnak összhangban kifejtett elvi álláspontjával. Nagyon káros következményekkel is járhat, mint pl. az amerikai nép bizalma a State Departmenttel szemben megrázkódtatást szenved hét és a külföldi országok, melyeket minden áron — a pénz nem számit — barátainkká szeretnénk tenni, szintén kétkedéssel fogadnák közeledésünket. Legalább is ilyesmitől fél a N. Y. Times, amikor élesen kritizálja John B. Hollister, az International Cooperation Administration vezetőjének eljárását, aki elhatározta, hogy hivatalából való eltávolításának alkalmát egy kis lármával fogja emlékezetessé tenni. Behívta a sajtó képviselőit és kijelentette, hogy a hivatal, mely a külföldi segélyprogram nem-katonai-célokra szánt összegeit adminisztrálja, megtiltja a segélyösszegek kiutalását olyan iparok és intézmények részére, melyek állami kezelésben vagy tulajdonban vannak. Ilyesmi már megtörtént a múltban, de elítélendő, mert ez a szocializmus istápolása, ami egyenlő a kommunizmussal. Ez a State Departmentet nagy zavarba hozta és dühbe gurította. Veszélyeztetve látta a segély- program pszichológiai elgondolásának eredményét. Igaz, hogy elvileg csakis a magánkezdeményezés hivei vagyunk, de mit tehetünk arról, hogy India iparának nagy részét államosította és most 500 millió dollár kölcsönt kér tőlünk ennek a kifejlesztésére? És most jön ez a büzbomba, Mrtftdi; te,u"sCx1X'K~x~iCx~ti K «•» K"«!i~ K «)» a 1 sí «Xk'j! k kk ía s k k a »1 • A Magyar Szó jó újság, % Nincs benne, csak igazság! Amerikai Magyar Szó Btóíizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4 Minden más külföldi országban egy évre $8., félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. •»erkes7tősé? és kiadóhivata1: 130 East T6th Street New York 3, N. Y. — Telefon: AL 4-0397 mely képes elriasztani Indiát. Ha máshová folyamodik kölcsönért, az nagy kárára lesz külföldi politikánknak. Elvesztjük befolásunkat Indiában ahogy elvesztettük más ázsiai országokban is. A Times felszólítja Dullest, hogy gondosabban válassza meg jelöltjeit ilyen felelősségteljes munkakörbe. Olyen ember kell ide, akinek finom érzéke megtalálja a szavak és tettek ellentéteit összekötő utat, vagy legalább hallgatni tud ha vizet kell pérdikálni és bort kell inni. Ez diplomácia — Dulles által már régen kipróbált szellemben. Dingell törvény javaslatot tervsz WASHINGTON. — John Dingell (Mich. Dem.) képviselő olyan törvényjavaslat előterjesztését tervezi, amely törvénytelenné tenné a National Guard használatát olyan helyzetben, mely ellentétben áll a szövetségi bíróság, vagy a kormány rendeletével. Faubus arkansasi kormányzó Little Rock-i rendeletére vonatkozóan, mellyel megakadályozta, hogy a néger gyermekek békésen mehessenek az iskolába, Dingell képviselő a következőket mondotta : “Az utóbbi események megmutatták, hogy szükség van hasonló törvényhozásra, az anarchia megakadályozására, s hogy érvényt szerezzünk a rendes, alkotmányos kormányzás folyamatának az elhamarkodott, meggondolatlan egyénekkel szemben.” Mig Dingell arra törekszik, hogy törvényjavaslatát januárban előterjeszthesse, a textilmunkások szakszervezetének washingtoni képviselője emlékezteti az újságszerkesztőket országszerte, hogy a déli államok majdnem minden esetben a National Guardot használták fel a sztrájktörésre a textilunió ellen. John Edelman rámutatott, hogy saját tapasztalatából tudja, hogy még 1928- ban Elizabethton, Tenn.-ben széttörték a sztrájkot. 1930-ban és később Truman kormányzása alatt is sztrájktörőknek használták a National Guardot. Hiába tiltakoztak a hadügyminisztériumnál 1928-ban, ridegen elutasították őket. 1930-ban szakszervezeti tagok egy csoportja felkérte a kongresszust, hozzanak olyan törvényt, amely megtiltaná a szövetségi katonák helyi rendőrségi célokra való felhasználását. E törvényjavaslatot elvetették. “Hiába próbálkoztak Truman adminisztrációja alatt is. A Pentagon jogi tanácsadói azon véleményüknek adtak kifejezést, hogy a nemzetvédelem érdekében nem hozhatnak olyan törvényt, amely megnyirbálná a jogot, hogy az állam közegei mire használhatják a szövetségi kormány által nyújtót felszerelést” — mondta Edelman. Edelman ismét kérte az elnököt és a kongresz- szust, ne engedjék meg, hogy helytelen célokra használják fel a kormány által nyújtott katonai felszereléseket. “Ha erre nem volna lehetőség, egyének, mint Faubus kormányzó bizonyára meggondolnák, mielőtt olyasmit tennének, mint ami most megrendítette az egész országot” — mondta Edelman.-------------------Több a néző, mint a vásárló Az 1958-as uj autó-modellek máris óriási hirdetésekkel kisérve kezdenek a piacon megjelenni. Első közülük a Ford-gyár legújabb szülöttje az “Edsel”, melyből az első 10 nap alatt 4,095 fogyott el. Az autóipar nagy várakozással, de egyben nagy adag kétkedéssel tekint az 1958-as üzleti év elé. Az 1957-es gyártmányú kocsikból még óriási mennyiség áll az árusítók raktáraiban és nagy hirdetési felhajtást indítottak a célból, hogy ezeken túladjanak. Dicshimnuszok éneklik az “Edsel” különlegességeit. Alakja, belső berendezése, működése, gyorsasága, minden uj rajta és különb, mint a régi Fordon és persze mint minden más kocsin. A kiállítást látogató közönség véleménye eltérő, egyesek dicséretre méltónak találják, mig mások úgy mondják, csalatkoztak várakozásukban. 18 különféle modellben jelent meg az “Edsel”. Ára 2,300 dollárnál kezdődik, vagyis a középső árkategóriába tartozik. Az elárusítók “Edsel” piaci sikereitől teszik függővé azt, hogy jobb lesz-e az 1958-as év, mint az 1957-es volt. Viszont amikor 1957-ben az autópiac 1 százalékos esést mutatott átlagban, a középső árkategória 12 százalékkal volt rosszabb 1956-nál. A “Edsel” eddigi sikere nem kielégítő. Egyesek véleménye az, hogy tulkorán vetették piacra, a vevők jobban járnak jelenleg a nagyban leszállított 1957-es kocsikkal. IS “TÉNY” TÍZÉVES nuleumm Az amerikai félgömb nyugati oldalán, a Csendes-óceán partján tiz évvel ezelőtt egy parányi kis szikra indult útjára. Apró kis újság, melynek minden szava progresszív olvasó táborának érdekeit tükrözte vissza. E csodálatos kis újság, a TÉNY, előfizetők nélkül, pontosan, rendszeresen kopogtatott be a nyugati partok magyar otthonaiba, hogy elhozza részükre a haladás szózatát. Lelkesedéssel és megértéssel szolgálta a kaliforniai magyarság szülőhazánk és szeretett fogadott hazánk népének legjobb érdekeit. Minden újságot olvasói szeretete, támogatása tart fenn; a Tényhez még ez sem volt elég. mert önzetlen, munkabíró egyénre volt szükség, aki azt hónapról hónapra, évről évre, fizetést nem várva, csupán becsületes meggyőződésének hódolva megírta. Ilyen egyén volt a Tény megalapitó- je, Leitner Aurél, akinek távozása pótolhatatlan veszteséget jelent nemcsak munkástársai, de az egész emberiség számára. Sajnos, mikor a Tény tizedik évfordulóját ünnepeljük, Leitner Aurélt már nem üdvözölhetjük, csupán szivünk egv-egy dobbanásával, mellyel nemes emlékének adózunk. A Tény azonban itt van továbbra is és mint a munkásság sok csodálatos intézménye nem pusztult el, amikor szerkesztője kezéből kihullt a toll. Mások vették fel, hogy továbbra is vihesse a haladás üzenetét. Sok szerencsét és hosszú életet kívánunk e nagyszerű lapnak és önfeláldozó munkatársainak októberi jubileumi ünnepélyük alkalmával. Kívánjuk, hogy mindaddig vigye a haladás üzenetét a kaliforniai magyarság körébe, mig egyetlen magyar él Amerikában, aki olvasni tudja szülőhazája édes anyanyelvét. AZ “E^iER” GINÉRE “Az Ember” cimü igen tisztelt lapkollégánk “Vörös bolsi vakmerőség” cimü cikkben foglalkozott lapunkkal szept. 14-iki számában. Ha csak a cimből kellene megállapítanunk, - hogy melyik lapban jelent meg a cikk, akkor 'a New Jerseyben megjelenő közismert fasiszta szennylapra gondolnánk, mert ma már jóformán az a lap használja ezt az aljas hangot. Sajnáljuk, hogy Az Ember tanácsosnak vélte bennünket \lyen hangon kritizálni. Bármilyen durva hangon ir dr. Kiár Zoltán rólunk, válaszolunk neki. Csupán annyit Írunk, hogy bennünket egy dolog érdekel ma, az emberiség jövője. Minden iránsunkkal e célnak próbálkozunk szolgálatot tenni. Megértést ólhajtunk a világ népei között. Békés együttélést a szocialista országokkal és nem pedig olyan politikát, mely minden pillanatban az atom- és hidrogénbombás háborúval játszik és életveszélyes az egész emberiség számára. Igenis szeretnénk a hidegháború végét látni, mert csupán a világbéke hozhatja meg a kis országok teljes függetlenségét. Mindaddig, amig hadibázisok vannak más országok területén, akár USA, akár a Szovjetunió ellen, nem érezzük gyermekeinket biztonságban. Az Ember hibát követ el, amikor ilyen utszéli hangon polemizál velünk, még akkor is, ha az utszéli hang azokból a berkekből inspirálódik, amelyek büszkén hangoztatják, hogy kedvenc foglalkozásuk Amerikát és a világot az atomháború meredekére vinni! Mi itt kijelentjük, hogy értékeljük “Az Ember” uj szerkesztője dr. Kiár Zoltán működését az amerikai náci s nyilas lappal szemben, annál is inkább, mivel szerkesztőségünk csökkenése miatt e fontos amerikai magyar fejleménnyel nem foglalkozhattunk annak érdeme szerint. Kár, hogy dr. Kiár most ezen érdemes ténykedés után az 55 éves amerikai magyar munkássajtót szemelte ki célpontul. Engedtessék meg annak felemlitése, hogy dr. Kiár nem az első “Ember”-szerkesztő, aki eiTe vállalkozott. Szerényen hangoztatjuk, hogy valahányszor “Az Ember” bennünket támadott, befolyása olyan arányban csökkent. Ahogy Ady irta egykor: “Ki minket üldöz szivét vágja ki, Ki minket nem ért, önmagát gyalázzaT. í Szeretnénk dr. Kiár Zoltánt figyelmeztetni,*^1 hogy ne térjen erre az útra, ne erőltesse e pro-' _ fétikus szavak valóraváltását, amelv oly sok köz- Y vetett és közvetlen elődje esetében mar megtörtént. _2________
