Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-19 / 38. szám
Thursday, Sept. 19, .1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 OLVASÓINK ÍRJÁK ä nyugdíj nsm fart lépés! az árakkal Tisztelt Munkástársak! Itt küldöm előfizetésemet. Tudom, hogy késtem vele, de az én körülményeim igen rosz- szak, nehezen lehet abból a kevés nyugdíjból lefaragni annyit, hogy mindennek eleget tehessek. Igazán szégyen, hogy nekünk, vasutas nyugdíjasoknak nincs javítás, pedig mindennek felmegy az ára, csak a nyugdíj nem tart lépést az áremelkedéssel. Különösen a vasúti munkásokat igen rosszul javadalmazzák. Az átlagmunkás, aki dolgozik, mnndenütt szépen keres manapság. A nagyfejnek mindenre gondolnak, csak a szegény nyugdíjast felejtik el. N. J., pennsylvaniai nyugdíjas. Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldöm lapom lejáratát. Különös újság nincs errefelé, habár egy ilyen kis városban, mint Kent, Ohio, több, mint tizenkétezer lakosa közül ezrek keresnek munkát. Soknak már régebben lejárt a munkanélküli segélye és bizony nem tudni, hogy miből élnek. S javulásra nincs kilátás, mert az itteni környéken lévő municiógyárak még ezután is leteszik a munkásokat. Már eddig több százat elbocsátottak, ugylátszik beszüntetik teljesen, s csakis a fenntartási személyzet marad meg. A Twin Coach Bus Co. megszűnt, mert nem bírta a versenyt a General Motors-al, 7—800 ember onnan is az utcára került. Volt itt egy kis bútorgyár, az is a délre költözött és száz embert onnan is elbocsátottak. Szóval Kent lecsúszott alaposan, mint a fentiekből is látható. F. S. Más megoldást kell találni Tisztelt Szerkesztőség! Kérem indítsák meg a lapot részemre, ugyanakkor kanadai barátom részére is szeretném a lapot megindítani, ő egy uj menekült és nagyon rossz helyzetben van, elkeseredésében már ön- gyilkossággal foglalkozik. Remélem, hogy a Magyar Szó egy kis lelket fog beléje önteni. Tisztelettel: ' J. B. Ur, vagy munkás? Tisztelt Szerkesztőség! Kinyitom a rádiómat, hogy meghallgassam a munkás-napi ünnepi rádióbeszédeket. A bemondó megállapítja, hogy a szakszervezeti tagokká vált nagykeresetü egyének restelik, hogy a kis keresetű munkások sorában parádézzanak,, s ugyancsak a magas fizetést huzó szakszervezeti tisztviselők többsége restelli, ha a tagok munkástársnak szólítják. Szerintük, mint hivatalnokokat az ur megszólítás illeti őket. A lejtőn lefelé haladó szakszervezetek útja oda vezet, hogy ezt a munkás-ünnepet átszervezik “urak” napjává ! D. E., Los Gatos, Calif. Egy kanadai uj magyar hazai élményei Tisztelt Szerkesztőség! i Nem is tudom hol kezdjem, mert gyermekéveim visszanyúlnak a legsötétebb fasizmus idejére, igy inkább 1948-tól adok kis Ízelítőt életemről és fejlődésemről. A régi korszakban nem volt módomban magasabb műveltségre szert tenni, szélesebbkörü tájékozódást nyerni és mint 6 ele- mis proligyerek 1945-től dolgoztam, noha alig voltam 14 éves. Szívesen tettem, mert ezzel segítettem a konyhára egy keveset. Később, kissé érettebb fejjel érdeklődni kezdtem a világban zajló események iránt. 1948-ban tagja lettem a magyar kommunista pártnak és az ifjúsági szövetségnek. Egyre érdekesebb dolgokat hallottam és idők folyamán sokat tanultam. 1949-ben egy ifjúsági brigádnak lettem a vezetője, majd a brigád jó működésének elismeréseként élmunkás kitüntetést kaptam. Felemelő érzés volt, hogy mint ifjú munkást meg becsülnek a munkám után és emberszámba vesznek. Az a tudat, hogy megbecsült tagja vagyok a társadalomnak, arra ösztönzött, hogy viszonzásképpen egyre aktívabban vegyek részt az ifjúsági szervezetekben hazánk érdekében, a szocializmus győzelemre viteléért. A második világifjusági találkozón Budapesten brigádom teljes létszámmal résztvett és közelebbről megismerkedhettem a világ ifjúságának egységes békeakaratával. 18 éves koromban tanulni küldtek, 6 hetes politikai tanfolyamra mentem. Amig tanultam, teljes ellátást és teljes fizetést kaptam. Ezután érdeklődésem fokozódott. Az 1950-es év szintén mozgalmas, élményekben gazdag év volt. Életem első színházjegyét a szakszervezetemen keresztül az ifjúsági szövetségtől kaptam, díszpáholyban ültem a Nemzeti Színházban, s kezdtem megismerkedni Shakespeare nagy alkotásaival. Majd további tanulásra jelentkeztem, a tanári pályát választottam, mert úgy éreztem, hogy ezen a vonalon tudok nagy szolgálatot tenni hazámnak és a szocializmusnak. Sajnos nem végeztem be tanulmányaimat évekig tartó súlyos betegségem miatt. Amig főiskolai hallgató voltam, rengeteget fejlődtem, sokat tanultam. Nem is voltam hálátlan soha. Az ezt követő időben is mint ta- noncnevelő, valamint munkás állandóan résztvet- tem a jobb életért folyó munkában. Igaz, értek csalódások, de ezekért sohasem a szocialista államot hibáztattam, hanem a különböző felelős helyeken lévő vezetőket, akik között akadt olyan is, aki személyes összeköttetéseit kihasználva akaratát kierőszakolta. Ezt fontosnak tartom megemlíteni, hogy láthassák, nem a felső vezetésből indultak ki a visszaélések, hanem az alacsonyabb beosztású egyének közül használták ki egyesek kapcsolataikat saját céljaikra. Szeretnék kitérni arra, hogy milyen is volt az életem az utolsó 5 évben. Budapesten kevés olyan színdarabot mutattak be, amit én meg ne néztem volna. A szociálista nevelés főtörvénye, hogy az egyszerű dolgozók részére biztosítani kell a kulturális és művelődési lehetőségeket. Színházak, hangversenyek, szabadtéri előadások sorozatát látogatják a magyar munkások. Én hetenként 2—3 estét is színházban töltöttem. Úgy vagyunk mi magyarok ma már az élettel, hogy elégedetle- nak vagyunk a sorsunkkal, noha olyan lehetősége a szórakozásra és kulturéletre a magyar proletárnak történelmünk során soha sem volt, mint ezen néhány év alatt. Színház után még vágytunk zenés szórakozóhely után, csak azután megyünk haza. Csak az első helyen szeretünk ülni a színházban és a kakasülő bizony sok esetben üres. A Balaton partján eltölteni néhány napot, vagy a Margit sziget évszázados fái alatt lévő zenés szórakozóhelyen esténként néhány órát, a legnagyobb boldogságot jelentette részemre. Rengeteget utaztam az országon belül és alig van megye, ahol ne jártam volna, mint egyszerű utazó, aki hazáját ment megismerni. Befejezésül annyit, hogy az igazi életre a mi szá munkra csakis hazánkban van lehetőség és nekem hazám édes levegőjére van szükségem. A közeli hónapokban visszatérek és élni fogom boldog, gazdag és igazán kulturális életemet, ami helyett itt csupán a dollárhajszolást kaphatnám. L, I. Szerk. megyjegyzése. — A levelet hosszú terjedelme miatt kicsit lerövidítve közöljük, mert érdekesnek találtuk. Csupán azt szeretnénk Írójától megkérdezni, vajon mégis mik voltak disszidálásának okai? Ifj jelszó a megkülönböztetés ellen WASHINGTON. — Eisenhower elnök kormányszerződéseket folyósító bizottsága szerint az amerikai ipar 20 vezetője, akiknek gyáraiban 350 ezer ember dolgozik, Ígéretet tett, hogy az ősz folyamán minden olyan hirdetésbe, melyben alkalmazottat keresnek, elhelyezik az “egyenlő munkaalkalom” (Equal Job Opportunity”) jelszavát. E jelszó teljes szövege: “Egyenlő munkaalkalom minden alkalmas kérvényednek.” Ez is része a faji, vallási, stb. megkülönböztetés kiküszöbölésének, amelyért a harc már olyan régóta folyik. Az elnök “vétó”-ja súlyosan érinti ! a veteránokat WASHINGTON. — A kiszolgált katonák házkölcsönét rendező törvényjavaslat Eisenhower elnök zsebében van, az úgynevezett “pocket-vétó” alatt. “A veteránok és családjaik ezrei szenvednek, mert képtelenek elfogadható áron otthont vásárolni” — mondta Harry C. Bates és William C. Doherty, az AFL-CIO veterán családiház bizottságának vezetői. “Nem elég, hogy az FHA (Federal Housing Authority) felemelte a kamatlábat 5% százalékra ; az elnök lehetetlenné teszi, hogy a veteránok jutányos kamatláb fizetéssel családi házakat vehessenek, ami arra mutat, hogy az elnök nem törődik az amerikai nép rossz lakásviszonyaival.” “Az elnök azzal próbálja menteni a vétót, hogy a veteránok részére nyújtott olcsó 4% százalékos kölcsön megkülönböztetést jelentene olyan veteránokkal szemben, akik más vidékeken laknak, s nem kaphatnák meg ezt a kölcsönt. Ez a védekezés azonban nem állja meg a helyét, mert a kormány mindenütt leszűkíti a kölcsönt a veteránok részére és felemelt kamatlábat követel a GI-otthonokra felvett telekkölcsönök után, ahol a Veterán Adminisztráció garantálja azt” —• mondta még Bates és Doherty. Segítséget kérnek a québeci sztrájkolok 1 DRUMMONDVILLE, Quebec. — A quebec-ki “Federation of Labor” felhívást intézett a helyi papsághoz és az egyetem vezetőségéhez, hogy segítsék őket Murdochville és Soréiban levő textil gyár elleni harcukban. E rendkívüli felhívást Roger Provost és Roger Matthew, a szakszervezet elnöke és titkára tette, akik úgy nyilatkoztak, hogy itt az ideje, hogy az “elit” is tudatára ébredjen felelősségének a munkássággal szemben. Provost megjegyezte, hogy ne csak a szószéken hirdessék az igazságot, hanem az élet színpadán is. Murdochvilleben a sztrájk komoly összecsapásokra vezetett, mikor a szakszervezeti vezetők tüntetést rendeztek. KÉSZÜL AZ ÜNNEPI NAPTÁR! j — Küldje be üdvözletét — Töltse ki az alanti szelvényt: MAGYAR SZÓ KALENDÁRIUM 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Szerkesztőség! Büszke vagyok lapunk 55 éves múltjára. Én is szeretnék hozzájárulni 1958-as kalendáriumunk előállítási költségéhez. Csatolok 8......................................t üdvözletre. 1. üdvözlöm 55 éves lapunkat és további sikereket kívánok! 2. üdvözlöm szülőhazám népét és kívánom, ho«rv békében, megértésben dolgozzanak céljuk elérésében. 3. Üdvözlöm a világ dolgozóit, akik egy célért a békéért és boldogságért dolgoznak, üdvözlöm .Amerika népét, a szabadság és demokrácia harcosait. Név: ...................................................................... Cím: ......................................................................
