Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-19 / 38. szám

Thursday, Sept. 19, .1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 OLVASÓINK ÍRJÁK ä nyugdíj nsm fart lépés! az árakkal Tisztelt Munkástársak! Itt küldöm előfizetésemet. Tudom, hogy késtem vele, de az én körülményeim igen rosz- szak, nehezen lehet abból a kevés nyugdíjból le­faragni annyit, hogy mindennek eleget tehessek. Igazán szégyen, hogy nekünk, vasutas nyugdíja­soknak nincs javítás, pedig mindennek felmegy az ára, csak a nyugdíj nem tart lépést az ár­emelkedéssel. Különösen a vasúti munkásokat igen rosszul javadalmazzák. Az átlagmunkás, aki dolgozik, mnndenütt szépen keres manapság. A nagyfejnek mindenre gondolnak, csak a szegény nyugdíjast felejtik el. N. J., pennsylvaniai nyugdíjas. Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldöm lapom lejáratát. Különös újság nincs errefelé, habár egy ilyen kis városban, mint Kent, Ohio, több, mint tizenkétezer lakosa közül ezrek keresnek munkát. Soknak már régebben lejárt a munkanélküli segélye és bizony nem tud­ni, hogy miből élnek. S javulásra nincs kilátás, mert az itteni környéken lévő municiógyárak még ezután is leteszik a munkásokat. Már eddig több százat elbocsátottak, ugylátszik beszüntetik tel­jesen, s csakis a fenntartási személyzet marad meg. A Twin Coach Bus Co. megszűnt, mert nem bírta a versenyt a General Motors-al, 7—800 em­ber onnan is az utcára került. Volt itt egy kis bútorgyár, az is a délre költözött és száz embert onnan is elbocsátottak. Szóval Kent lecsúszott alaposan, mint a fenti­ekből is látható. F. S. Más megoldást kell találni Tisztelt Szerkesztőség! Kérem indítsák meg a lapot részemre, ugyan­akkor kanadai barátom részére is szeretném a lapot megindítani, ő egy uj menekült és nagyon rossz helyzetben van, elkeseredésében már ön- gyilkossággal foglalkozik. Remélem, hogy a Ma­gyar Szó egy kis lelket fog beléje önteni. Tisztelettel: ' J. B. Ur, vagy munkás? Tisztelt Szerkesztőség! Kinyitom a rádiómat, hogy meghallgassam a munkás-napi ünnepi rádióbeszédeket. A bemon­dó megállapítja, hogy a szakszervezeti tagokká vált nagykeresetü egyének restelik, hogy a kis keresetű munkások sorában parádézzanak,, s ugyancsak a magas fizetést huzó szakszervezeti tisztviselők többsége restelli, ha a tagok mun­kástársnak szólítják. Szerintük, mint hivatalno­kokat az ur megszólítás illeti őket. A lejtőn lefe­lé haladó szakszervezetek útja oda vezet, hogy ezt a munkás-ünnepet átszervezik “urak” nap­jává ! D. E., Los Gatos, Calif. Egy kanadai uj magyar hazai élményei Tisztelt Szerkesztőség! i Nem is tudom hol kezdjem, mert gyermek­éveim visszanyúlnak a legsötétebb fasizmus ide­jére, igy inkább 1948-tól adok kis Ízelítőt életem­ről és fejlődésemről. A régi korszakban nem volt módomban magasabb műveltségre szert tenni, szélesebbkörü tájékozódást nyerni és mint 6 ele- mis proligyerek 1945-től dolgoztam, noha alig vol­tam 14 éves. Szívesen tettem, mert ezzel segítet­tem a konyhára egy keveset. Később, kissé éret­tebb fejjel érdeklődni kezdtem a világban zajló események iránt. 1948-ban tagja lettem a magyar kommunista pártnak és az ifjúsági szövetségnek. Egyre érde­kesebb dolgokat hallottam és idők folyamán so­kat tanultam. 1949-ben egy ifjúsági brigádnak lettem a vezetője, majd a brigád jó működésének elismeréseként élmunkás kitüntetést kaptam. Felemelő érzés volt, hogy mint ifjú munkást meg becsülnek a munkám után és emberszámba vesz­nek. Az a tudat, hogy megbecsült tagja vagyok a társadalomnak, arra ösztönzött, hogy viszon­zásképpen egyre aktívabban vegyek részt az ifjú­sági szervezetekben hazánk érdekében, a szocia­lizmus győzelemre viteléért. A második világifjusági találkozón Budapesten brigádom teljes létszámmal résztvett és közelebb­ről megismerkedhettem a világ ifjúságának egy­séges békeakaratával. 18 éves koromban tanulni küldtek, 6 hetes po­litikai tanfolyamra mentem. Amig tanultam, tel­jes ellátást és teljes fizetést kaptam. Ezután ér­deklődésem fokozódott. Az 1950-es év szintén mozgalmas, élményekben gazdag év volt. Életem első színházjegyét a szakszervezetemen keresz­tül az ifjúsági szövetségtől kaptam, díszpáholy­ban ültem a Nemzeti Színházban, s kezdtem meg­ismerkedni Shakespeare nagy alkotásaival. Majd további tanulásra jelentkeztem, a tanári pályát választottam, mert úgy éreztem, hogy ezen a vonalon tudok nagy szolgálatot tenni hazámnak és a szocializmusnak. Sajnos nem végeztem be tanulmányaimat évekig tartó súlyos betegségem miatt. Amig főiskolai hallgató voltam, rengete­get fejlődtem, sokat tanultam. Nem is voltam hálátlan soha. Az ezt követő időben is mint ta- noncnevelő, valamint munkás állandóan résztvet- tem a jobb életért folyó munkában. Igaz, értek csalódások, de ezekért sohasem a szocialista álla­mot hibáztattam, hanem a különböző felelős he­lyeken lévő vezetőket, akik között akadt olyan is, aki személyes összeköttetéseit kihasználva akara­tát kierőszakolta. Ezt fontosnak tartom megem­líteni, hogy láthassák, nem a felső vezetésből in­dultak ki a visszaélések, hanem az alacsonyabb beosztású egyének közül használták ki egyesek kapcsolataikat saját céljaikra. Szeretnék kitérni arra, hogy milyen is volt az életem az utolsó 5 évben. Budapesten kevés olyan színdarabot mutattak be, amit én meg ne néztem volna. A szociálista nevelés főtörvénye, hogy az egyszerű dolgozók részére biztosítani kell a kul­turális és művelődési lehetőségeket. Színházak, hangversenyek, szabadtéri előadások sorozatát látogatják a magyar munkások. Én hetenként 2—3 estét is színházban töltöttem. Úgy vagyunk mi magyarok ma már az élettel, hogy elégedetle- nak vagyunk a sorsunkkal, noha olyan lehetősé­ge a szórakozásra és kulturéletre a magyar pro­letárnak történelmünk során soha sem volt, mint ezen néhány év alatt. Színház után még vágy­tunk zenés szórakozóhely után, csak azután me­gyünk haza. Csak az első helyen szeretünk ülni a színházban és a kakasülő bizony sok esetben üres. A Balaton partján eltölteni néhány napot, vagy a Margit sziget évszázados fái alatt lévő zenés szórakozóhelyen esténként néhány órát, a legna­gyobb boldogságot jelentette részemre. Rengete­get utaztam az országon belül és alig van megye, ahol ne jártam volna, mint egyszerű utazó, aki hazáját ment megismerni. Befejezésül annyit, hogy az igazi életre a mi szá munkra csakis hazánkban van lehetőség és ne­kem hazám édes levegőjére van szükségem. A közeli hónapokban visszatérek és élni fogom bol­dog, gazdag és igazán kulturális életemet, ami helyett itt csupán a dollárhajszolást kaphatnám. L, I. Szerk. megyjegyzése. — A levelet hosszú ter­jedelme miatt kicsit lerövidítve közöljük, mert érdekesnek találtuk. Csupán azt szeretnénk Írójá­tól megkérdezni, vajon mégis mik voltak disszi­dálásának okai? Ifj jelszó a megkülönböztetés ellen WASHINGTON. — Eisenhower elnök kor­mányszerződéseket folyósító bizottsága szerint az amerikai ipar 20 vezetője, akiknek gyáraiban 350 ezer ember dolgozik, Ígéretet tett, hogy az ősz folyamán minden olyan hirdetésbe, melyben alkalmazottat keresnek, elhelyezik az “egyenlő munkaalkalom” (Equal Job Opportunity”) jel­szavát. E jelszó teljes szövege: “Egyenlő munkaalka­lom minden alkalmas kérvényednek.” Ez is ré­sze a faji, vallási, stb. megkülönböztetés kikü­szöbölésének, amelyért a harc már olyan rég­óta folyik. Az elnök “vétó”-ja súlyosan érinti ! a veteránokat WASHINGTON. — A kiszolgált katonák ház­kölcsönét rendező törvényjavaslat Eisenhower elnök zsebében van, az úgynevezett “pocket-vétó” alatt. “A veteránok és családjaik ezrei szenved­nek, mert képtelenek elfogadható áron otthont vásárolni” — mondta Harry C. Bates és William C. Doherty, az AFL-CIO veterán családiház bi­zottságának vezetői. “Nem elég, hogy az FHA (Federal Housing Authority) felemelte a kamatlábat 5% százalék­ra ; az elnök lehetetlenné teszi, hogy a veteránok jutányos kamatláb fizetéssel családi házakat ve­hessenek, ami arra mutat, hogy az elnök nem törődik az amerikai nép rossz lakásviszonyaival.” “Az elnök azzal próbálja menteni a vétót, hogy a veteránok részére nyújtott olcsó 4% százalékos kölcsön megkülönböztetést jelentene olyan vete­ránokkal szemben, akik más vidékeken laknak, s nem kaphatnák meg ezt a kölcsönt. Ez a véde­kezés azonban nem állja meg a helyét, mert a kormány mindenütt leszűkíti a kölcsönt a vete­ránok részére és felemelt kamatlábat követel a GI-otthonokra felvett telekkölcsönök után, ahol a Veterán Adminisztráció garantálja azt” —• mondta még Bates és Doherty. Segítséget kérnek a québeci sztrájkolok 1 DRUMMONDVILLE, Quebec. — A quebec-ki “Federation of Labor” felhívást intézett a helyi papsághoz és az egyetem vezetőségéhez, hogy se­gítsék őket Murdochville és Soréiban levő textil gyár elleni harcukban. E rendkívüli felhívást Roger Provost és Roger Matthew, a szakszervezet elnöke és titkára tette, akik úgy nyilatkoztak, hogy itt az ideje, hogy az “elit” is tudatára ébredjen felelősségének a munkássággal szemben. Provost megjegyezte, hogy ne csak a szószéken hirdessék az igazsá­got, hanem az élet színpadán is. Murdochvilleben a sztrájk komoly összecsapásokra vezetett, mi­kor a szakszervezeti vezetők tüntetést rendeztek. KÉSZÜL AZ ÜNNEPI NAPTÁR! j — Küldje be üdvözletét — Töltse ki az alanti szelvényt: MAGYAR SZÓ KALENDÁRIUM 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Szerkesztőség! Büszke vagyok lapunk 55 éves múltjára. Én is szeretnék hozzájárulni 1958-as kalendáriu­munk előállítási költségéhez. Csatolok 8......................................t üdvözletre. 1. üdvözlöm 55 éves lapunkat és további sike­reket kívánok! 2. üdvözlöm szülőhazám népét és kívánom, ho«rv békében, megértésben dolgozzanak céljuk elérésében. 3. Üdvözlöm a világ dolgozóit, akik egy célért a békéért és boldogságért dolgoznak, üd­vözlöm .Amerika népét, a szabadság és demokrácia harcosait. Név: ...................................................................... Cím: ......................................................................

Next

/
Thumbnails
Contents