Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-19 / 38. szám

* 1 P?Pf °r ínaf? /sbsujfíT ŐYB flAYOAW í/vílíU? Thursday, Sept. 19, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ MIRE VAN A MUNKÁSSÁGNAK SZÜKSÉGE? Azok, akiknek alkalmuk volt a szakszervezeti közlönyök Labor Day alkalmával kiadott számát átnézni, nem csekély megdöbbenéssel állapíthat­ták meg azt a tényt, hogy a szakszervezeti sajtó főtémája ezekben az időkben a VÉDEKEZÉS a korrupció vádja ellen, vagy az Ígéret arranézve, hogy megtisztítják az uniót a korrupciótól. Nem kell az embernek szakértőnek lenni annak megállapításához, hogy ilyen magatartással nem lehet a szakszervezeti mozgalmat építeni. Hiszen mit gondolhat az a szervezetlen munkás, akit ilyen érvekkel akarna valaki megnyerni szakszer­vezeti tagnak: “Gyere, csatlakozz a szakszervezetünkhöz. ígér­jük, hogy NINCS BENNE korrupció!” Ha egy munkás csatlakozni akar a szakszerve­zethez, akkor nem azt nézi, hogy mi NINCS ben­ne, hanem azt, hogy mi van. Ha 20—22 évvel ezelőtt azok az önzetlen, har­cos munkásszervezők azzal mentek volna ki az ameiikai acél- és autóipari munkásokat megszer­vezni a CIO-ba, hogy gyertek munkástársak a CIO-ba, garantáljuk, hogy nincs benne korrup­ció, akkor bizony sohasem jutottak volna zöld­ágra. Persze ilyen garanciákra akkor nem is volt szükség. Az autóipari és acélipari, meg a többi alapipari munkások, amikor a szervezők megje­lentek, megértették és megérezték, hogy ezek az emberek az ő javukat akarják, hogy ezek önzet­lenül működnek érdekükben. Nem érdektelen annak megfontolása sem, hogy a korrup­ció éppenséggel a baloldaliaktól legjobban “meg- tisztitott” uniókban öltött legnagyobb arányo­kat! Miután ennyit megállapítottunk, rá kell mutat­nunk arra a tényre is, hogy az amerikai szakszer­vezeti mozgalomban azért még nem hg.lt ki telje­sen a régi harcos munkásszellem. Még mindig vannak szakszervezeti vezetők, akik tudatában vannak annak, hogy mire van az amerikai mun­kásságnak szüksége. Ezek közé számítható például többek között Max Steinbock, a “Record” c. szakszervezeti köz­löny szerkesztője (a kereskedelmi alkalmazottak szakszervezetének hivatalos lapja) aki “Uj har­cos szellemre van szükség” cimü Labor Day-i vezércikkében rámutat arra, hogy miközben az AFL-CIO működése főleg szépenhangzó konven- ciós javaslatokban merül ki, addig a reakció a korrupció hangoztatásával megkezdte az egész munkásmozgalom aláásását. A BAJOK OKAI Mi okozza ezeRet az állapotokat, veti fel a kérdést Steinbock. A munkásság közönye, hogy úgy mondjuk jóllakottsága 15 évi csaknem sza­kadatlan munkaalkalom után, a sok évi testvér­harc az AFL-CIO között, a finánctőke további erősödése, a monopóliumok növekedése, melyek­kel szemben a munkásság nem tudott megfelelő ellenerőt megszervezni és az általános korszellem az anyagiasság, hogy mindenki törődjön magá­val, ha nekem és családomnak megvan a megél­hetésem, az Őrdög törődjön másokkal. “Ezek azok a dolgok — hangsúlyozza Steinbock mélyenszántó cikkében — amelyek átváltoztatták a munkásmozgalom uralkodó szellemét a harcias­ságról a nemtörődömségre és amelyek lehetővé tették az ál-szakszervezetek felburjánzását”. “Mit tehet a munkásság ebben a helyzetben? “Nekünk úgy tűnik fel, hogy annak a harcos szellemnek újjászületésére van szükségünk, amely felépítette a munkásmozgalmat és amely nemcsak a mindennapi kenyérre összpontosítja figyelmét, hanem az emberiség nagyobb problémáira is.” És rámutat Steinbock arra az elvitathatatlan tényre, hogy az általánosan hangoztatott “pros­peritás” ellenére 30 millió amerikai él még min­dig az átlagos amerikai életszínvonal alatt, hogy a legtöbb amerikai még mindig képtelen megfe­lelő orvosi gondozásban részesülni, hogy a nép többségének még mindig nincs megfelelő lakása. E kérdések és más hasonló fontosságú ügyek kérdésében egyesülhet az amerikai munkásmoz­galom. Mi több, határozati javaslatok formájá­ban a legtöbb szakszervezet magáévá tette azo­kat. Most azonban már nem javaslatokra van szükség, hanem elszántságra, hogy a javaslatok­ból valóság váljon. — “És amikor újból feléled az a szellem, amely- lyel e célokat el lehet érni, akkor a munkásmoz­galom meg fog szabadulni azoktól az élősködők­től, vérszivóktól, amelyek miatt most az egész munkásság szenved.” Csaknem teljesen hasonló húrokat penget Mike Quill a TWU Express-ben: “Véleményem szerint az AFL-CIO vezetősége azzal követte el a legnagyobb hibát, hogy fejét- vesztve menekül a reakció támadása elől és min­dent eldobál megától, csak hogy RESPEKTÁBE- LISNAK tüntesse fel magát a nagytőke szemé­ben. Már pedig addig, amig mi szervezni fogjuk: a munkásokat, addig, amig harcolni fogunk tár­sadalmi biztosításért, addig, amig követelni fog­juk, hogy a munkásság kapjon egy részt az álta­la termelt javakból, addig amig követelni fogjuk a haszon egy részét a munkaadóktól, addig nem leszünk RESPEKTIBILISEK az ő szemükben. De nem is szabad, hogy azzá váljunk!” És végül befejezésül álljon itt Patrick Gorman, a mészárosunió titkárának írása: “A munkásmozgalom régimódi harcosszelleme újjászületésére van szükség. És még ha egyesek­nek nem is tetszik annak hangoztatása, mi kere­ken kijelentjük, igenis van osztály harc. Szüntele­nül folyamatban van ez és azok a munkásmoz­galmi emberek, akik nem akarják ezt tudomásul venni, struccként a homokba temetik fejüket, míg a hátukat védtelenül hagyják, melyre időnkint alaposan rá is ver egyet-egyet a reakció!” Sztrájk a WGKY-rádióállomás ellen CINICINNATI, Ohio. — Augusztus 28. óta sztrájk van az itteni WCKY rádióállomás ellen. A körzetben közismert 8 bemondót és program- vezetőt elbocsátották állásából, minden ok nélkül. A sztrájkolok a televízió és rádiómüvészek szak- szervezetének (AFL) tagjai. Tavaly májusban kötöttek szerződést az állomással. A szakszerve­zet ügyvédje szerint a munkáltató megszegte a Taft-Hartley törvényt, mert a National Labor Relations Board annak idején a munkások ja­vára döntött. Vezető alkalmazottak továbbra is munkában maradtak a rádióállomáson. NYAKKENDŐ: Óriási fontosságú férfi ruha­darab. Főleg arra szolgál, hogy inggombhiányos- ságokat és az ingmellen levő heti menüt elta­karja. (1. étlap.) AZ ANGOL SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS KONFERENCIÁJA Blackpool, Angliában most folyik az országos szakszervezetek, Trade Union Congress, évi kon­ferenciája. Az amerikai szakszervezetek képvise­letében Walter Reuther üdvözölte az angol mun­kásosztályt és beszédében ismertette az amerikai munkásmozgalom harcát egyrészt a szakszerveze­tekbe befurakodott gangszter elemek ellen, más­részt a munkásmozgalmat veszélyeztető munkás- ellenes törvényhozási kísérletekkel szemben. " Szakszervezeti demokráciához nem illő módon, egyes delegátusok lehurrogták a Fafeldolgozó Munkások megbízottját, mikor felszólalásában el­lenezte a vezetőség jelentésében a magyar esemé­nyekre vonatkozó kitételt, mely elismerőleg nyi­latkozott a felkelésről és elitélőleg a szovjet be­avatkozásról. Mindjárt ezt követően a konvenció elfogadott egy határozati javaslatot, mely tartalmában a szovjet külpolitika vonalát látszott követni, amennyiben követelte Németország egyesítését és a NATO (Észak Atlanti Szövetség) feloszla­tását. A Congress egyes vezetői tagadták, hogy a javaslat a szovjetet támogató irányzatú. A határozati javaslatot a villamossági munká­sok szervezete adta be és a Congress aggodal­mát fejezte ki a jelenlegi európai helyzet felett, A fennálló sürgős problémák sikeres megoldásá­nak feltételeként szükségesnek tartja Németor­szág egyesítését, a külföldi katonaság kivonását Európából és egy olyan kollektiv biztonsági rend­szer létesítését, melynek minden európai ország tagja lesz, úgyszintén az Egyesült Államok és a Szovjetunió is. Az angol munkásság érdeme, hogy az európai helyzetet helyesen méri fel és a megoldáskeresés utján arra az ösvényre került, ahol felfedezte, hogy saját érdekei és békeszükségletei azonosak minden más nép, beleértve az orosz nép érdekei­vel és háboruellenes álláspontjával. Előbbi hábo­rús tapasztalatai megtanították, hogy a helyes megoldás alól nem lehet kibújni, még akkor sem, ha az oroszok is ugyanazokat a követeléseket lát­ják célravezetőnek. Ezt az elkerülhetetlen állás­pontot a béke ellenségeivel szembeh a Congress vezetői enyhíteni akarták valamivel nehogy a szovjetek iránti hajlamossággal vádolják őket és csak ezzel magyarázható szélsőséges álláspont­juk a magyar kérdésben, amellyel az események szerint a szervezett angol munkásság egy része nem egyezik meg a vezetőséggel. Nem kerülne nagy fáradságába senkinek kiszá­mítani azt, hogy egy győzelmes magyar ellenfor­radalom esetén az európai helyzetváltozás meny­nyire eltolta volna időben és térben a béke meg­teremtésének a lehetőségét, ha ugyan nem terem­tett volna meg azonnal háborús helyzetet. Ez utóbbi lehetőség számtalan olyan szakértő véle­ménye, akik történelmi tárgyilagossággal ítélik meg a tavaly őszi eseményeket. Az angol szak- szervezetek központi vezetősége abban bűnös, hogy nem engedi szóhoz jutni az ellenvéleményen levő tagság szószólóját, de abban is hogy nem veti alá magát a tagság akaratának és legégetőbb érdekeinek, hanem evvel ellentétben, a külpoliti­kában még mindig az angol és nemzetközi impe­rializmus szekerét tolja. Támadás a kormány gazdaságpolitikája ellen London, szeptember 2. — Az angol szakszer­vezetek kongresszusán Sir Thomas Williamson elnök megnyitó beszédében utalt arra, hogy az angol ipari termelés sztrájkok következtében ért veszteség miatt idén nagyobbak lesznek, mint bármikor 1926, az általános sztrájk éve óta. Williamson a hivatalos sztrájkokról szólva véd­te a sztrájkjogot, de hangoztatta, hogy munká­sokat csak a szakszervezetek alkotmányszerü fel­hatalmazása alapján szabad sztrájkba szólítani és csak akkor, ha kimerítették a tárgyalás ösz- szes lehetőségét. De mi van a munkáltatók felelősségével? — tette fel a kérdést. — Idén elég sok tapasztala­tot szereztünk, hogy hogyan nem szabad értel­mezni az ipari helyzetet. A komoly gépipari és hajóipari sztrájkokat a munkaadók robbantották ki a rendes demokratikus , eljárás szándékos-és megvető mellőzésével. Ami az inflációt illeti, a kormányt terhelő számos vád közül az egyik leg­súlyosabb az, hogy tudatos tervszerű politikájá­val előmozdította a termelési költségek emelé­sét, olyan időben, amikor az importárak esése következtében módunkban lett volna az árszínvo­nalat rögzíteni. Az élelmiszersegélyek csökken­tésével, az árellenőrzések megszüntetésével és a kamatláb felemelésével a kormány sutba dobta a gazdasági helyzet biztosításának és megszilár­dításának minden komoly lehetőségét. A nyugdíjasok helyzete Frank Cousins, a Szállitóipari és Általános Szakszervezet elnöke a kongresszuson mondott első beszédében javaslatot terjesztett elő, amely nemzeti botránynak minősiti az aggkori nyugdí­jasok szenvedéseit. Felhívja a kongresszust, nyil­vánítsa ki azt a meggyőződését, hogy minden munkásnak joga van olyan aggkori nyugdíjhoz, amely legalább a létszükségletek fedezését és észszerű mértékű kényelmet biztosítson és hívja fel a kormányt, növelje azonnal jelentékenyen a nyugdíj tételeket, azokat koronként vizsgáltassa felül, hogy igazi értékük mindig lépést tartson a megélhetési költségekkel. H. Collinson, az Angol Mezőgazdasági Dolgo­zók Országos Szövetsége nevében a javaslatot támogatva sürgette, hogy a kongresszus ragasz­kodjék ahhoz az elvhez, hogy az alapnyugdijnak a megélhetési indexhez kell igazodnia. A kongresszus a javaslatot egyhangúlag elfo­gadta. Ugyancsak egyhangúlag fogadta el a gya­korló orvosok szövetségének javaslatát, amely utasítja a kongresszust, hívja fel a kormányt, teremtse elő a közegészségügyi szolgálat fenn­tartásához szükséges pénzt, szüntesse meg az orvosi rendelvényekért és más közegészségügyi szolgáltatásokért a betegek által fizetendő dija­kat és szüntesse meg a kórházak kiadásainak szigorú korlátozását, amelyek lehetetlenné tesz­nek minden tervszerű fejlesztést. Parker, az Egyesült Gépipari Szakszervezet nevében a javaslatot támogatva sürgette a főta­nácsot, gyakoroljon a kormányra nyomást. Utalt arra, hogy az elmúlt hat évben csak egyetlen kór­házat építettek Angliában és 600 kórházi ágyat szereltek le, ápolószemélyzet hiánya következté­ben, a rossz fizetés miatt, miközben negyedmil­lió személy várakozik kórházi ágyakra. _______5J

Next

/
Thumbnails
Contents