Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-29 / 35. szám
Munkásmozgalom «ESTHER SEGÍTSÉGE AZ INFLÁCIÓ ELLENI HARCSA Detroit. — Walter Reuther, az automobil munkások szakszervezetének elnöke segítséget ajánlott fel az infláció elleni harcra. Felajánlotta a három nagy autó óriásnak, hogy ha 100 dollárral leszállítják az 1958-as autók árát, akkor az unió is eszerint, illetve ennek figyelembe vételével fogja a fizetéseket megállapítani. Walter Reuther kéri az autóüzemek vezetőségét, hogy az unióval dolgozzanak együtt az infláció megállitására, mert azt reméli, hogy akkor ezt a példát más iparágakban is követni fogják. Reuther levelében a következőket ajánlja: “1. Ajánljuk, hogy a részvénytársaságok a többi automobilgyártó üzemmel együtt szállítsák le legalább 100 dollárral az 1958-as autók árát, az 1957-es modellok árait véve alapul. 12. Ha önök leszállítják áraikat, mi a magunk részéről tekintetbe vesszük azt, hogy mit jelent ez az árleszállítás az üzem anyagi helyzetében és eszerint állapítjuk meg 1958-as követeléseinket”. Reuther azt is megígérte, hogy ha az árleszállítás miatt veszteség érné a részvénytársaságokat és ezt bebizonyítják, a szakszervezet tekintetbe fogja azt venni a fizetéseknél is. Reuther egyúttal levelet intézett Eisenhower elnökhöz is, amelyben emlékezteti arról, hogy ő volt az, aki kérte az ipart és a munkásságot, hogy harcoljanak az infláció ellen. Reuther arra kérte az elnököt, hogy támogassa őt az 1958-as autók árának leszállításában. Reuther levelével egyidejűleg másolatot küldött az elnökhöz az autógyárosokhoz intézett leveléről. Levelében megírta, hogy az unió szeretne mindent elkövetni, hogy eleget tegyen az elnök kérésének az infláció elleni harcban, egyben megjegyezte, hogy: “Meggyőződésünk az, hogy kérésünk sokkal eredményesebb lenne, ha Ön is latba vetné személyes és hivatalos tekintélyét.. .Azért őszintén kérjük önt, hogy buzdítsa az autóvállalatokat arra, hogy együttesen, pozitív és építő igyekezetünkkel állítsuk meg, sőt fordítsuk visz- sza az inflációs irányzatot”. A UAW legutóbbi konvencióján, még a tavasz- *zal, felmerült a rövidebb munkahét kérdése, ugyanakkor a magasabb fizetések kérdése is, amennyiben ezek képeznék az 1958-as tárgyalások alapját. Ez annál is fontosabb kérdés, mert az autó iparban, máris nagy a munkanélküliség. Tény az is, hogy ugyanakkor az 1957-es autók közül több mint 700 ezer még mindig az árusítók üzletében hever. Reuther levele, melyet az autómágnásokhoz intézett megjegyezte, hogy az unió követeléseit ahhoz mérik, hogy az autó üzemek mennyire mutatnak hajlandóságot az infláció elleni harc- ra. A hírek szerint a nagyüzemek nem sokat törődnek Reuther ajánlatával, csupán az bosszantja őket, hogy ez a nép elé került és ártalmára lesz hamis propagandájuknak, mellyel a munkásság magasabb fizetésére hárítják az inflációért való felelősséget. Ez különben nem az első eset, hogy Reutheí felajánlotta azt, hogy a fizetéseket az árak arányához viszonyítja a szakszervezet. 1945-ben mikor a 100 napos sztrájk előtt a General Motorral tárgyaltak felajánlotta, hogy az árakhoz alkalmazzák a fizetéseket, ha GM. megmutatja könyveit. GM. erre azt válaszolta, hogy az árak megállapításához semmi közük, ahhoz csupán a munkáltatónak van joga és visszautasította az ajánlatot. A UAW eredeti terve az, hogy 32 órás munkahetet kérjenek — fizetésjavitással. Az autóiparban közben egyre nő a munkanélküliség. Williams, Michigan kormányzója a Fehér Házhoz, Detroit városi tanácsához és a kongresszus michigani tagjaihoz fordult, hogy indítsanak vizsgálatot és tegyenek valamit a már több mint 200 ezer munkanélküli érdekében. Állapítsák meg, hogy mi okozza azt, hogy még a legnagyobb autószezonban is közel 100 ezer volt a munkanélküliek listáján 1957-ben. A N. Y. Times aug. 25-én beszámol arról, hogy Henry Ford II., a Ford Motor Co. feje, mint Harlow H. Curtice, a General Motors elnöke és L. L. Colbert, a Chrysler Corp. elnöke visszautasította Reuther ajánlatát. Reuther azonban kijelentette, hogy “mi nem adjuk fel a harcot tagságunk és családjaik védelmében és az amerikai fogyasztók érdekében az áremelés ellen, mely bennünket komolyan veszélyeztet. AFL-CIO aggódik a gazdasági i heiyzei miatt Chicago. — Az AFL-CIO végrehajtó tanácsa a gazdasági helyzet miatt aggodalmának adott kifejezést legutóbbi gyűlésén. Veszélyt lát abban az ellentmondásban, hogy a megélhetési költségek emelkedőben vannak, mig a gazdasági helyzet, a termelés egyre jobban visszeesik annak ellenére, hogy a termelőképesség maga nagyobbodik. Az unió vezetői úgy nyilatkoztak, hogy Eisenhower kormánya és az üzleti világ a fenyegető helyzet ellenére “veszedelmes baklövéseket csinál”. A múlt év vége óta 3 százalékkal esett a termelés, akkor, mikor a nemzet termelőképessége ■erősen emelkedik a tőke nagyobb befektetése folytán, mondták. Rámutattak, hogy egyre nagyobb a szakadék az ország termelőképessége és a termelés között. Például a papirtgyártó iparban tavaly 99 százalékos, az idén pedig csak 90 százalékos a termelés, az olajfinomító ipar 88 százalékra dolgozik, a gép- és szerszámkészités 15 százalékkal alacsonyabb mint termelőképessége, az acél termelés 20 százalékkal és az elektromos gépeknél 60—70 százalékkal alacsonyabb a termelés, mint a termelőképesség. Az autóiparban is esés mutatkozik Az unió vezetők rámutattak arra, hogy már az autóiparban is 20 százalékkal kisebb a termelés ez évben, mint 1955-ben volt. 1956 julius óta a munkanélküliség erősen emelkedőben van. Arra is rámutattak, hogy miután nagyobb a kínálat mint a fogyasztás, áresés volna a természetes következmény. Ezzel ellentétben úgy a nagybani, mint a vásárlók által fizetett árak egyre emelkedőben vannak és ez évben rekordmagasságot értek el. Előreláthatólag nincs is kilátás az ellenkezőjére. Az AFL-CIO vezetőség megállapította, hogy a nemzet nagyon megfizet a szövetségi kormány helytelen politikájáért. Először elengedte az adókat a nagy üzemeknek és annyira segítette őket mindenben, hogy inflációs prosperitást hozott be. Magas kamatlábat létesítettek, hogy majd azzal korlátozzák az árak emelkedését. Ez nem akadályozza az iparóriásokat, hiszen belülről pénzelik őket, a bankoknak meg még nagyobb profitot teremt. Ez év első felében 15 százalékos profitemelkedést mutatnak a bankok, pedig tavalyi profitjuk sem volt megvetendő. “A legnagyobb boldogság” Alig néhány héttel ezelőtt volt pénzügyminiszterünk úgy nyilatkozott a szenátus bizottsága előtt, hogy a termelés levágása “a legnagyobb boldogság, ami hazánkban történhet”. Washingtoni magasrangu megfigyelők megállapítása az, hogy “a gazdasági helyzeti jó kis felrázást igényel, jó lesz megszüntetni 'a takarékoskodást, ha haladni akarunk”. Ez felelőtlenséget jelent és ezt vissza kell utasítani szóval és tettekkel is. A tények állása Közben egyre jobban emelik az árakat közgazdaságunk legfontosabb termékeinél és a munkásaikra hárítják ezért a felelősséget, vagy azt mondják, hogy csak úgy tudnak iparilag terjeszkedni. A munkásság fizetése 1953 januárjától ez év Elnapolták a gáz áremelését Washington. — A Harris-féle törvényjavaslatot, mely évenként egy billió dollárt venne ki a gáz-fogyasztók zsebéből, elnapolták a képviselőházban és Sam Rayburn, a képviselőház szószólója szerint az idén nem kerül napirendre. Rayburn azonban támogatja ezt a törvényjavaslatot és miután a képviselőházban a szabálybizottság is jóváhagyta, félő, hogy előbb utóbb rá fog kerülni a sor. Ha megszavazzák ezt a törvényjavaslatot, 40 dollárt vesz ki évenként a kis fogyasztók zsebéből. A sérüli munkás kevés segélyt kap Chicago. — Az AFL-CIO végrehajtó bizottsága átnézvén az egyes államok munkás törvényeit azt találta, hogy a sérült munkás ma kevesebb “compensation”-t kap aránylag, mint 40 évvel ezelőtt. Az unió bizottság szerint a múltban fizetésének legalább felét, vagy két-harma- dát kapta a munkahelyén megsérült munkás. Ma pedig alig van egy állam, ahol fizetésének egy-harmadánál többet kap a munkája közben megsérült munkás és családja. Az idén néhány állam emelte valamivel a segély összeget, de az alig jelent valamit a szakszervezet szerint. Az acélunié támogatja a néger családot Levittown, Pa. A fenyegetések, tüntetések ellenére visszatért otthonába a néger család egy heti távoliét után. William Myers Jr. egyetemet végzett néger munkás egy hűtőkészülékeket gyártó cégnél van alkalmazásban. Felesége tanítónő volt. Három gyermekük van és 12,500 dollárért családi házat vásároltak Levittownban, ahol eddig nem laktak négerek. Állandóan a rendőrség védi otthonukat, mert 300—350 főből álló tömeg gyülekezik otthonuk előtt. Myers tagja az acélmunkások szakszervezetének és az unió felhívást intézett Levittownban lakó tagjaihoz, hogy nyújtsanak segítséget a néger család elleni tüntetések megszüntetésére A tüntetők közül — állítólag egy 15 éves fiú nagy követ dobott, mely megsebesítette az egyik rendőrőrmestert annyira, hogy elvesztette eszméletét. A fiút a rendőrségre vitték, de később szülei felelőségére kiengedték. Már több mint egy hete folyik a tüntetés a néger család ellen. Myers a Il-ik világháború veteránja. . Hugh Carcella, az acélunió kerületi igazgatója kijelentette, hogy: “uniónk politikai vonala megkülönböztetés nélküli lakóházak és munkaalkalmak mindenki részére; ez köztudomású, azért felkérjük Levitown környékén lakó tagjainkat, hogy ne vegyenek részt semmiféle Amerika-elle- nes bigottságban, hanem' adjanak segítséget az ilyen dolgok megállításában egy család ellen, amiért éppen nem fehérnek született. ★ Rendőrség védi a néger otthonát Levittown, Pa. — Az állami és helyi rendőrség védte ennek az 55,000 lakossal biró helynek az első néger lakosát. George M. Leader kormányzó 12 állami rendőrt küldött a helyszínre Bucks megyébe, a sheriff kérésére. 350 ember kerülgette három éjjel a házat, de nem ismétlődött meg a kődobá- lás, ami az első éjjel megtörtént. Két ablakot kivert a kő. A kormányzó kijelentette, hogy szégyelli, hogy ez Pennsylvania államban előfordulhatott. májusáig 20 százalékot emelkedett. Ez nem emelte az árucikkek árát, mert a termelés gyorsasága is emelkedett ugyanakkor és ez egyensúlyozta a munkabért. Még ahol szokatlanul magas jóléti alapokat téremtettek is, csupán 2 százalékkal emelkedett a termelés költsége. Ezzel szemben a létminimum költsége 5 százalékkal és a nagybani árak 11 százalékkal emelkedtek. A munkásság egyre emelkedő termelőképessége és a rengeteg profit könnyen megadhatná a magasabb béreket anélkül, hogy az árakat is emelni kellene. E helyett azonban a nagy üzemek minden béremelkedést újabb, magasabb profit kisajtolására használják.
