Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-17 / 3. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 17, 1957 . > ! , t * i • f< '■ • t/& /e4T ClC££ Az orosz seregek kivonása Tisztelt Szerkesztőség! Szeretem a Magyar Szót, csak Deák Zoltánnak azt az állásfoglalását helytelenítem, amikor az orosz hadsereg kivonását, követeli Magyarország területéről. Én is magyar vagyok, de ez még nem jogosít fel sem engem, sem Deákot (különösen, akik jobban megértjük a dolgokat), hogy követelésekkel rukkoljunk ki. Az oroszoknak talán jobban fájt, hogy ez a dolog megtörtént, de nem tehettek egyebet. Magyarország területileg olyan helyet foglal el Európában (Európa szive), amit a Keletnek semmi körülmények között nem szabad feladni. A Nyugat is pontosan ezért szeretné megszerezni. És pontosan ez az, amit Deák Zoltánnak is látni kell, mert politikához stratégia is kell. Most csak az a kérdés, hogy melyik mire szeretné felhasználni. . .Egy Niagara Falls-i olvasó (Értékelem és fontolóra veszem a N. F.-i olvasó őszinte, tárgyilagos kritikáját. A magyar tragédiával foglalkozó írásaimban az otthoni eseményeket a hidegháború vészes következményének minősítettem. A hidegháború felszámolásának egyik alapfeltétele, hogy úgy a Nyugat, azaz a NATO, mint a Szovjetunió kivonja csapatait más országokból. E kérdéssel különben egy ösz- szefoglaló cikk keretében szándékszom foglalkozni. — Deák Z.) Jobboldali és ultra-hazafias a magyar Szó - állítja egyik olvasónk Tisztelt Szerkesztőség ! Ha megengedik, én is hozzászólok a magyar- országi eseményekhez. Amióta az első hírek megérkeztek az ottani forrongásokról, azóta figyelemmel kisértem az idevonatkozó tudósításokat. A Chicago Tribune tudósítójának első Írására felfigyeltem. Azt irta, mint első benyomást: “Mikor Budapestre érkeztem, első benyomásom az volt, hogy mindenki jól öltözött és a vendéglőkben minden kapható. A forradalmat a belső frakcióharc robbantotta ki, melyet a fasiszták, a dzsentry, az intellektuelek és a nagygazdák felhasználtak fegyveres felkelésre.” Azt persze nem irta meg, hogy az amerikai reakciós propaganda biztatására. Ezt itthon nem szerették és rögtön kábel ment neki, hogy másféle tudósítást várnak tőle. Irt is egy másikat, melyben már azt irta, hogy “éheznek Budapesten és az orosz kormány 200 vagon ruhát küldött a fagyoskodó munkásoknak.” Ezt Kuh tudósitó irta. Az első tudósítást benyomás alapján, a másikat pedig parancsra. Ebből is látható, hogy nem gazdasági okokból robbant ki a forradalom, hanem politikai okokból és a bel- és külföldi reakció előre elkészített biztatására. Hogy ez lehetséges volt számukra, azt Hruscsov és Tito egyezményének köszönhetjük, hogy eltávolítják a nemzetközien gondolkodó vezetőket és helyettesitik titóista vezetőkkel őket. Amit Tito nem ért el Rajkon keresztül, azt most megkapta Kruscsovtól. Megindult a belső frakcióharc, az egység felbomlott, a diktatúra meglazult és ezt a reakció kihasználta, hiszen csak erre várt és megkezdődött a fegyveres ellenforradalom. Most mindenki Rákosiékat okozza a fejleményekért és hibákért. Ezeket a hibákat egy kis jóakarattal lehetett volna korrigálni, ha a mellőzött titóisták, szociáldemokraták és a többiek nem propagandára és szabotálásra használták volna ki. A hibákat helyre lehetett volna hozni a párton belül az önkritika használatával. De ők ehelyett kimentek a párton kívül és megmételyezték a munkásokat 65—70 százalékig a kommunista párt ellen, soviniszta és burzsoa jelszavakkal; “önálló Magyarország, demokrácia, stb.” Ezek mind polgári frázisok! Sajnos a szervezett munkások többsége is felült ennek az oroszellenes propagandának. Nekik is imponáltak a frázisok, hogy “Ki az oroszokkal!” Nagy Imréért sztrájkoltak, aki már a nyugattal is kész volt alkudozni és még a varsói katonai egyezményből is kész volt kilépni. Hát ezek a titóisták, akik lehetővé tették a Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez reakciónak a felkelést. Azt nem említi senki, hogy Rákosiék vezetése alatt építették fel a lerombolt országot és olyan ipart építettek, amely a külföldre is exportált, bevezették a csatornázást \ illamositották még a falukat is, a földnélkülieknek földet adtak. Bár a földreform szerintem nem kielégítő. Továbbá ingyenes kórház és doktor mindenkinek. Kérdezem, mikor volt a magyar munkás jobb helyzetben? Talán Horthy alatt, vagy Ferenc Jóska idején? Balatonos és a hegyekben nyaraltak, nyugdíj' hatvan éves korban. Ezeket most senki sem említi, csak a hibákat. Amit elértek Magyarországon tiz év alatt, azt Titóék huszonöt év alatt sem( érik el, pedig milliókat kapnak Amerikától Tito most is katonai szövetségben van Török- és Görögországgal, Oroszország ellen. Én őt okozom a magyar munkásegység felrobbantásával. A lapunk állásfoglalásával nem vagyok megelégedve, túlságosan jobboldali és ultra-hazafias. Én csak megmaradok nemzetközinek. S. A. (California) (S. A. munkástárs őszinte, öntudatos munkás meggyőződést tükröző tárgyilagos kritikája részletes választ igényel. Miután a fenti kritikához hasonló megjegyzéseket számos más levelezőnk tett és miután külön-külön válaszolni rájuk nem volna praktikus, igv igyekezni fogunk összefoglaló cikk keretében válaszolni — miként azt már egy másik ily jellegű megjegyzésünkben emlitettük. Ez alkalommal csupín néhány rövid észrevételt teszek. S. A. munkástárs polgári frázisokntk nevezi az “önálló, Magyarország, demokrácia” jelszavait. Véleményem szerint ez mélységesen téves álláspont. Olyan, amelynek nagy szerepe volt a magyar tragédia előidézésében. És ezt nemcsak én állítom, hanem — legutóbbi nyilatkozatában — maga a Kádár-kormány is beismert, és a világ minden progresszív csoportja s vezetője hangsúlyoz. A magyar munkásság mai helyzetét nem lehet sem a ferenc-józsefi, a Horthy időkbeli viszonyokkal, sem a Tito alatti mai helyzettel való összehasonlitás révén felmérni, de még a balatoni nyaralásokkal sem. Öntudatos munkásoknak szembe kell nézni a tényekkel. A tények azt mutatják, —- s Magyar- ország mai vezetői őszintén bevallják, — hogy a magyar munkásságot az utóbbi 5 év folyamán súlyos sérelmek érték. Az életszinvonal nem emelkedett, (s az életszínvonalnál nem elég, ha csak a sztakhanovisták vagy a legjobban fizetettek életszínvonalát vesszük szemügyre, hanem az összmunkásságét) a munkatempó fokozódott, a munkás ki volt téve kisebb nagyobb bürokraták szeszélyének, munkahelyet nem lehetett változtatni, emellett egyéni jogbiztonsága és állampolgári jogai nem voltak biztosítva. Névleg az övé n7 í"-«7ón'. a gvár. de a gvakorlatban semmi vagy csak édeskevés beleszólása volt. — D.) ★ Tisztelt Munkástársak! Az uj év alkalmával szívélyes üdvözletem küldöm önöknek1, mint a lap 46 éves előfizetője. 54 évet vettem részt a munkásmozgalomban. Az a híres XX-ik kongresszus nagy hatással volt reám. Porba hullva látom minden becsületes munkás törekvését. Nem gondolják, jobb lett volna napirendre térni a múlt hibáit illetőleg? S nem mint egy kisgyerek, kiváltani mindent ? A sztálini éra egy uj korszakot épített a munkás mozgalomban, élet-halál harcot vivott a német és világ nácizmusa ellen. Arra várt a világ imperializmusa, hogy most romba döntse mindazt, amit eddig a világ öntudatos munkássága felépített. Talán jobb lett volna a feledés homályába zárni a múltat és uj utón haladni. Ehelyett teli torokkal kiabáltak: gyilkosok voltunk és a világ színe elé járulunk, hogy most jók leszünk. W. K. (W. K. borúlátó levelében említett kérdésekkel a közeljövőben részletesen foglalkozunk egy cikk keretében. — Szerk.) A Ló ÉS A SZERKESZTŐ íi? Tisztelt Szerkesztőség! A lap december 27-i számában olvasom a szerkesztőségi kritikát. Szállnak a szellemi bunkók a szerkesztő fejére, de hát mit tehetünk? A Magyar Szónak az előtizetők a gazdái, igy,: mindegyik jogosnak tartja, hogy a szerkesztő' fejéhez egy bunkóval suhintson. De meg szeretném kérdezni a kedves munkástársaktól, melyik érzi magában azt a gerincességet, hogy a több ezer olvasó mindegyikének teljes Ízlése szerint írjon? Bár az építő kritikából tanulnak a szerkesztők, tanulunk mi olvasók, tehát szükséges a munkások lapjában, de jól megfontolt, káros hatástól mentes bírálatokra van szükségünk. Mielőtt kritikát akarunk gyakorolni, fontoljuk meg, mit tehetnénk mi az ő helyzetükben. A szerkesztők szellemi présbe vannak szorítva, egy oldalról az olvasótábor, másik oldalról a hatóságok; tehát csak összezsugoritott szellemi légkörben van mozgási szabadságuk. Nézetem az, hogy igen, segítsük a szerkesztőket épitő kritikákkal. azáltal tudják a helyes irányt tartani, de a kritikák mindig legyenek megértő segítő kritikák, Szerkesztőink nehéz munkáiban mindig azt vegyük figyelembe, hogy az egyéni nézetem nem egyezik valamely közleménnyel, de a többi ezrek talán éppen azt óhajtják és én nem vagyok jogosult a magam nézetével elseperni az ezrek nézetét a szerkesztőkkel egyetemben, hanem a közösség nézetét kell figyelembe vennem. Három szegény ember vett közösen egy lovat. Az első nap szántott az egyiknek, de enni nem adott neki, azt mondván, hogy majd eszel holnap a másiknál; a másik szántott vele, de az is^ azt mondta, hogy majd eszel holnap a másiknál. A harmadik nap a ló éhen halt, mert közös gazdája volt. Mi legyünk észszerűbbek, ne küldjük szellemi halálba a nehezen dolgozó szerkesztőinket. Kanadai farmer ★ KESERŰ ELMÉLKEDÉS Tisztelt Szerkesztőség! Most érkezett meg három rokonom ebbe az áldott uj világba, ahol ők úgy gondolták, csak meg kell rázni az eperfát és hullik a dollár. Igaz, nálunk nincs eperfa. hát igy nem hullott a dollár. Mióta ezek a jó hazafi magyar rokonok megérkeztek, hát volt dinom-dánom, inni-ennivaló a javából. Úgy mondták, hogy még a király sem élt jobban, mint mi, meg ők velünk- Miért nem jöttek ide ők is, vagy 49 évvel ezelőtt, mint én? Igaz, akkor kutyavilág volt itt is. Nem volt sem szőnyeg, sem gázfiüítötte lakás, sem két autó, mint ma Még jó ruhám sem volt, mert arra sem jutott, akkor ilyen volt ez az áldott ország. CIO nem volt, az volt derék ember, aki 40 tonna szenet rakott meg; karácsonykor a Mine Boss két Ruskin szivart adott neki. Igaz, ez 1908-ban volt. nagyon régen ugye? Most már vége a dinom-dánomnak és állás után kell menni, vagyis nekik is jövedelmi forrásra van szükségük, mert még itt sem lehet megélni a reményből, mert mindenütt dollárt kérnek, még a templomban is, mert itt nincs 200 hold földje az egyháznak, mint régen volt otthon. A baj cspk az, mondják a rokonaink, hogy az egész Magyarország suszterből áll. Azért van a munkásoknak csizmájuk. Régen csak egy suszter volt a faluban, négy pap, jegyző, biró, meg a sok buta paraszt, akiknek nem igen volt csizmájuk. mert nem volt miből venni. így hát nem kellett a suszter, de a papra szükség volt, hogyha meghalt a paraszt, azt a menybe kellett küldeni. Nos meg az is a baj, hogy ezek a vörösök még a parasztot is iskoláztatták és nincs, akit az okos ember megnyuzzon, meg bolondgombát sem lehet eladni többé odahaza. Mondom nekik, bolond lett a világ, vissza kell adni a régi jó világot a grófoknak, a papoknak a birtokot. Ők most hazátlan bitangok lettek úgy mint mi, akik száműzve voltunk, mert nem volt elég kenyér a kenyereskosárban? Nekünk munka sohasem volt, csak nyáron. Szeretném, ha Mind- szentv hercegprímás is idejönne, neki is adnék egy jó munkásöltönyt, és mehetne benne a Ford- hoz dolgozni, a Blast Furnace mellé, mert már szegény sógorom nyugalomba ment 42 évi nehéz m-mka után, hát üresedés van egy uj amerikás- nak ott. B. J. T ómogassuk a Magyar Vöröskeresztet! ________‘ o
