Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-23 / 21. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Ma, 1957 A BUICK BIZALMAS LEVELET KÜLD Nyájas olvasó te bizonyára helyeselni fogod azt a megállapítást, hogy bizalmas természetű dolgokat nem illik nyilvánosságra hozni. És miu­tán nekem eltökélt szándékom éppen egy ilyen bizalmas természetű levelet veled közölni, — előre is bocsánatot kérek ezért az illetlenségért. A levél postán érkezett címemre a Buick tár­saság “Nyugati Képviselőjétől”. Nagy betűkkel hívta fel a figyelmemet arra, hogy a levélben foglalt értesítés “bizalmas” és arra kért, hogy annak tartalmát a világért se közöljem senkivel. Mint látod, ennek a kérésnek pontosan eleget is teszek. A levelet titokzatossága folytán természete­sen fokozott érdeklődéssel olvastam és örömmel vettem tudomásul, hogy 90 napi határidőn be­lül példátlan alkalomnak lehetek szerencsés osztályosa. Nem kisebb alkalom vár rám, mint hogy az emlitett határidőn belül olyan leszállí­tott áron vásárolhatok egy 1957-es Buick-ot, amilyen áron rendes körülmények között csak és csupán a General Motors alkalmazottai vásárol­hatják. . Bár ez az értesítés egyedül csak nekem szólt és nem az általános vásárló közönségnek, én sem szaladhattam a bankba a vásárláshoz szükséges, mélyen leszállított összegért. Nem szaladhattam elsősorban azért, mert a bankban ilyen összeggel nem rendelkezem. De nem szaladhattam azért sem, mert ilyen alacsony áron a vásárlás nem megy olyan egyszerűen. A levél szerint először fel kell hívnom egy számot, ott le kell adnom a nevemet, címemet és telefonszámomat. Az ille­tő Nyugati Képviselő azután vissza fog hívni és elárulja a titkok titkát: melyik az a Buick ke­reskedő, aki hajlandó lesz nekem az autót eladni. Az ajánlat már eddig is csábitó volt, de ennek tetejébe még azt is Ígérte a levél, hogy lefizetés nélkül vásárolhatom meg a szenzációs Buick autót és rendes bank kamatláb mellett 36 hó­napig fizethetem a havi részleteket. Elárulom, nyájas olvasó, hogy mindezt némi büszkeséggel olvastam, mert valljuk be négy­szem között: nem csekélység, amikor hozzám hasonló egyszerű halandóval a milliárdos General Motors bizalmas természetű levelezésbe kezd. Ilyesminek, komoly és messze kiható következ­ményei lehetnek! Úgy éreztem, hogy a világ legnagyobb vállalatai egyikével közös titkaink vannak, amit a legjobb akarattal sem lehet min­dennapi eseményszámba sorolni. Nem kell hangsúlyoznom, hogy azonnal, ott helyben elhatároztam: 24 órán belül megveszem a mélyen leszállított áron felkínált gyönyörű automobilt. Tisztában voltam ugyan azzal, hogy éppen a levél megérkezése napján úgy kellett ne­kem egy Buick, mint egy jól megérett vakbél­gyulladás, — dehát mit szólna egy ilyen nagy társaság Nyugati Képviselője, ha a kiváló al­kalmat nem ragadnám meg 24 órán belül? Persze a 36 havi törlesztés aggasztott egy ki­csit. Mint rendesen, ha rendkívüli gondjaim vannak, elővettem viharedzett füvágónkat és a házunk előtti dús fü buzgó vágása közben törtem a fejemet, hogy tulajdonképen miből fogom az uj autót kifizetni, amikor mellém szegődött a szomszédom. Ha nem tudnád, nyájas olvasó, itt közbes^urom, hogy a szomszédom “pie sales­man”, aki saját teherautóján vendéglőkbe gyá­rilag készített finom “pájokat” szállít, amit ne­ked — és nekem is — “házi gyártmányként” ad­nak el szeletenkint 20 centért. A szomszéd egy darabig kerülgette a tárgyat, de a végén mégis csak kirukkolt a mondókájával r kapott egy “bizalmas” tartalmú levelet a Buick- tól, de nekem elárulja a titkot, mert nem szeret­ne irigynek feltűnni, de csak akkor, ha megígé­rem, hogy nem szólok senkinek... Mit szaporítsam a szót: pont olyan levelet ka­pott mint én. Egy kis érdeklődéssel jobbra-bal- ra megtudtuk, hogy az uccában mindenki más is kapott ilyen bizalmas levelet, ami számomra né­mi csalódást, de egyben nagy megkönnyebbülést is jelentett, mert ott helyben elhatároztam, hogy már pedig én Buick autót ez alkalommal nem veszek, akármilyen bizalmas is legyen az a le­szállított ár. Tréfa ide, tréfa oda: nem én vezetem, a “Szá­mok Beszélnek” kitűnő rovatot és igy nem vár­hatja tőlem senki, hogy gazdasági szakértő le­Hamisított közvélemény Költséges propagandával készítették kiutalt billiók megszavazását WASHINGTON. — Az a kongresszusi bizott­ság, amely a különböző kormányközegek műkö­dését figyeli (House Committee on Government Operation) 13 havi vizsgálat után arra a megle­pő felfedezésre jutott, hogy a kormány egyes osztályai igen nagy összegeket költenek saját maguk dicséretére. De ezek között is vezető he­lyet foglalt el a John B. Hollister (volt képvise­lő) igazgatása alatt működő “International Co­operation Administration”, amelynek hatásköré­be tartozik az “elmaradt” országok s.egélyezése. A vizsgáló bizottság elnöke, Glen Lipscomb (R. Cal.) képviselő azt állítja, hogy az Inter­national Co-operation Administration (ICA) 14 év alatt 600,000 dollárt költött saját maga di­cséretére és az amerikai közönség félrevezetésé­re. Az ICA —- Lipscomb állítása szerint — a múlt évben 43,000 dollárt fizetett a chicagói “National Opinion Center” közvélemény kutató intézetnek, hogy próba szavazta tás utján kutas­sa ki, hogy az amerikai nép hány százaléka he­lyesli a “foreign aid” programot. Meglepő eredmény Ez a közvélemény-kutató intézet aztán azt a meglepő eredményt találta, hogy az amerikai nép 90 százaléka helyesli és támogatja a “foreign aid” programot, amivel persze igazol­ni akarták a Hollister vezetése alatt álló ICA munkáját. Az ily közvélemény hamisítást azon­ban még Lipscomb sem tudta elnyelni, mert az újságok szerint ezt a programot igen sokan el­lenzik. Erre Lipscomb a saját választóihoz küldött ki bizonyos számú körlevelet, (nem adta közre, hogy mennyit), kérdezvén benne, hogy helyes- lik-e az idegen országok segítségét. És dacára annak a politikai trükknek, hogy Lipscomb a “foreign aid” programot a “kommunizmus elle­ni védekezésnek” nevezte, mégis a szavazóknak csak 69 százaléka helyeselte. Már ez is nyilvánvalóvá tette, hogy a chicagói közvélemény kutató intézet nem kutatott, ha­nem csak az ICA rendelésének megfelelő közvé­leményt jelentette. Amikor az újságok ezt a dolgot szellőztetni kezdték a State Department azonnal beszüntetett minden összeköttetést ezzel a “tudományos kutató intézettel”. De ugyanak­kor kiderült az is, hogy a Pentagon (a haderő központja) szintén igénybe vette ennek az in­tézménynek a szolgálatait. Pocsékoltak A Lipscomb által vezetett kongresszusi bi­zottság úgy találta, hogy az ICA más módon is, sokat költött a saját dicséretére -és azzal fedez­te azon hibákat, amiket az idegen országok se­gítségénél elkövettek. Lipscomb nem részletezi ezen hibákat, csupán azt mondja, hogy min­denütt igen nagy volt a pazarlás, egyes orszá­gokban, mint például Iran is, az ICA szinte min­den cél és eredmény nélkül pocsékolta az ame­rikai adófizetők pénzét. Ezen bizottság állítása szerint az egész “for­eign aid” programot fejtelenül kezelték, szórták a pénzt olyan dolgokra, amiből az elmaradt or­szágok népei semmi jót sem nyertek. Azért ez a bizottság azt akarja, hogy az egész “foreign aid” programot át kell vizsgálni, és újjá kell szervezni. A Lipscomb jelentés természetesen még min­dig nagyon messze van a valóságtól, mert nem mondja, hogy a “foreign aid” címen megszava­zott biliók legnagyobb részét katonai célokra adták, vagy pedig az elmaradt országok népeit elnyomó uralkodóknak és kormányoknak, hogy az elégedetlenkedő népeiket továbbra is leigáz- va tudják tartani. gyek. Mégis megkockáztatom azt a véleményt, hogy az idén nagyon elszámithatták magukat a Buick társaságnál. Nagyon sok eladatlan auto­mobil porosodik a kereskedők raktárhelyiségei­ben, ha már ilyen ócska fogáshoz kénytelenek folyamodni és ilyen becsali-levéllel próbálják az autókat a közönség nyakába sózni. Mint mondtam, Buick autót jelenleg nem ve­szek, de egy vigaszom van a Nyugati Képviselő számára: Ne búsuljon, lesz ez még — rosszabbul is! elő az idegen országok részére Mert a valóság áz, hogy az elmaradt orszá­gok szegény, éhező népei a “foreign aid” prog­ram alapján elköltött sok-sok billióból eddig még igen csekély tényleges segítséget kaptak. Megkezdődött Arthur Miller tárgyalása • Washington, D. C. —A többszörösen dijat nyert drámairó Arthur Miller tárgyalása meg­kezdődött Washingtonban. Millert a kongresszus elleni megvetés vádja alapján idézték be. Leg­újabban a tárgyaláson azt hangoztatják, hogy 1943—1947 között Miller tagja volt a KP-nak. Miller ellen a vád az, hogy nem volt hajlandó megnevezni azokat, akikkel együtt gyülésezett 1947-ben. Miller felesége, a mozicsillag Marilyn Monroe nem jelent meg a tárgyaláson, pedig a szenzáció éhes fotóriporterek mind reá vártak, ellepve a folyosókat. Charles F. McLaghlin biró, a főügyész és a védőügyvédek mind megegyeztek abban, hogy a kérdés az, hogy joga volt-e a képviselőház al­bizottságának követelni Millertől, hogy árulja el barátait. Miller lelkiismeretére hivatkozott, mikor an­nak idején két kérdésre megtagadta a választ. Az első kérdés az volt, hogy Mille* nevezze meg azokat, akik jelen voltak vele a gyűlésen. A második kérdés pedig azt akarta megtudni, hogy Armand D’usseau volt-e a gyűlés elnöke 1947-ben, mikor Miller részt vett a kommunista irók értekezletén. Miller mindkét kérdésre meg­tagadta a választ lelkiismeretére hivatkozva. Arra kérte a bizottságot, hogy “ne erőszakolják arra, hogy olyan egyéneket nevezzen meg, akik tudomása szerint soha semmi rosszat nem kö­vettek el.” Millert, ha bűnösnek találják két évi börtön­re és 2000 dolláros birság lefizetésére Ítélhetik. Ifjúkori bűnözők Dr. Albert Cohen, az Indiana-egyetem szocio­lógiai segédtanára, arra figyelmeztette az Orszá­gos Gyermekiroda által Washingtonba összehí­vott konferencia résztvevőit, hogy a középosz­tálybeli ifjak között a bűnözés emelkedőben van. Nincs fizetésemelés a kormány alkalmazottai részére A szakszervezet azzal vádolja Eisenhower el­nököt, hogy koldussá teszi a posta és a kormány többi alkalmazottait. Eisenhower elnök hallani sem akar arról, hogy a kormány alkalmazottai fizetés emelést kapja­nak. Az elnök tudatta is a törvényhozókkal, mi­kor felhozták a fizetésemelés kérdését, illetve a fizetésemelésre vonatkozó törvényjavaslat be­terjesztését. Azzal indokolja ellenvetését, hogy a fizetés javítás inflációra vezet. “Ez igazságtalan”, mondta E. C. Hallbeck a postai alkalmazottak nevében. “Hat év óta egyet­len kis fizetésemelést kaptak, mert az elnök két ízben is megvétózta, mikor a törvényjavaslat elé­je került aláírásra. Tönkre teszi a posta szolgá­latot.” A kormányalkalmazottak szakszervezeti ta­nácsa nevében (AFL-CIO) Thomas G. Walters megjegyezte, hogy “az elnök érve képtelenség, aránylag kisszámú munkás béremelése még nem vezethet inflációra”. Walter rámutatott, hogy 600,000 munkás — szintén kormányalkalmazott, — rendszeresen kapott béremelést a Munkaügyi Tanács rendeletére. A többi másfél millió kor­mányalkalmazott felett pedig csak elnéztek, pe­dig azok megélhetési költségei is hatalmasan fel­emelkedtek azóta. MARSHAL VISCOUNT MONTGOMERY angol hadvezér és President Eisenhower “feliilvizsgál- .ták” az 1863-ban lezajlott “Gettysburgi csata” szinterét és úgy találták, hogy a polgárháború hadvezérei mindkét oldalon igen sok hibát követ­tek el. — Csak nem azt akarja mondani a két generális, hogy ha nem követtek volna el annyi hibát, akkor a polgárháborúban sokkal több em­bert ölhettek volna meg?! AHOGYAN ÉNUTOM... _s_____

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents