Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-16 / 20. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ May lő, 1967 Külpolitikai Szemle |-,l ---------------------——____________ ________7-—'" - - -l' A NATO TANÁCSKOZÁSA BONNBAN ADENAUERT TÁMOGATJA A tizenöt NATO-kiilügyminiszter három napra tervezett bonni tanácskozása meglepetésszerűen idő előtt, már pénteken, a második napon befejeződött. A gyors befejezésre nem utolsósorban azért került sor, mert a német újraegyesítés kérdését —, amelyről pedig Bonnban jelentős vitákat vártak — úgyszólván éppen csak megemlitették. Ha az ember elolvassa a tanácskozás nyilvánosságra hozott anyagát és az értekezletről szóló cikkeket, három fő mozzanatra kénytelen felfigyelni. “Nyugaton a helyzet változatlan” Az első mozzanat az, hogy a kétnaposra sikerült tanácskozás semmi újat nem hozott a NATO politikájában. Adenauer megnyitó beszédétől kezdve a záróközleményig az ismert, annyiszor hallott és megunt fordulatokat ismételgették a “kommunista veszélyről”, a Szovjetunió “fenyegető szavairól”. A külügyminiszterek eszmecseréje a rutin jegyében zajlott le. Atom-NATO Másodszor: teljesen világossá vált, hogy a külügyminiszterek nem is azért utaztak Bonnba, hogy ott uj gondolatokat tárjanak fel az Atlanti Szövetség lényegéről és politikájáról. Nem. Elsősorban azért jöttek, hogy belpolitikai segítséget adjanak Adenauer kancellárnak és Strauss hadügyminiszternek. Milyen vonatkozásban van erre a segítségre Adenauernak szüksége? Elsősorban az atomfel- fegyverkezéshez, ahhoz, hogy Nyugat-Németor- szágot feljogosítsák atomfegyverek beszerzésére és a kormányt kibékítsék a közvéleménnyel, mely általában ellenzi az atompolitikát. A NATO-érte- kezlet ebben az értelemben sem érte el a célját, de bizonyos eredményeket hozott. Elsősorban megmutatta, hogy az egész atlanti politika az atomstratégiára épül, továbbá, hogy ebben a politikában a hidegháború további élezésében rendkívül fontos kulcsszerepet szánnak Nyugat-Né- metországnak. Az Adenauer-taktika visszavonulása Ezzel el is jutottunk a bonni értekezlet harmadik fő mozzanatához, nevezetesen ahhoz, hogy a tanácskozáson világosan kitűnt, milyen mértékben válik tarthatatlanná az Adenauer-féle atompolitika. Néhány héttel ezelőtt Adenauer kijelentette, hogy az atomfegyverkezésben semmi elutasítandó sincs, hogy az úgynevezett “taktikai” atomfegyverek egyszerűen a normális tüzérségi fegyverzet továbbfejlesztését jelentik, s egyetlen modern hadsereg sem mondhat le az atomfegyverekről. Strauss hadügyminiszter még tovább ment, mondván: nincs kizárva, “hogy a nyugatnémet haderők modernizálása során hidrogénbombáról is gondoskodni kell majd”. Nos, a mostani tanácskozáson Adenauer is, Brentano is egészen más hangon beszélt. Adenauer kijelentette, hogy “a szövetségi kormány birtokában nincsenek atomfegyverek és a kormány sosem nyilvánította kívánságát ilyen fegyverek beszerzésére.” Talán felesleges is hangsúlyozni, hogy az ilyen kijelentések a közvélemény megnyugtatását, pontosabban félrevezetését célozzák. Ez a tény azt mutatja, hogy a vezető nyugatnémet tudósok és a lakosság széles rétegeinek tiltakozására az atompolitikusok kénytelenek taktikázni, s Adenauer személy szerint három hét leforgása alatt kénytelen a visszájára fordítani azt, amit nemrégen a legnagyobb nyilvánosság előtt mondott. ★ Fritz Heine, a szociáldemokrata párt sajtófőnöke azt mondta, hogy a bonni értekezlet “a legnagyobb külföldi beavatkozás a választási küzdelembe”, a kormány kérésére és a kormány érdekében. Heine e kínos megállapításához mindjárt azt is hozzáfűzte, hogy a tanácskozás teljes kudarccal végződött, mert Németország egyetlen égető kérdésének megoldásához sem járult hozzá. Keletnémet vita a demokráciáról A New York Times tudósítója jelenti, hogy a kelet-német köztársasági választások előtt felmerült az a kérdés, hogy nem lenne-e a választás demokratikusabb, ha abban részt vehetne egy ellenzéki párt is. A Neues Deutschland, a Szociálista Egység pártlapja (kommunista) 5 pontban foglalja ösz- sze erre a kérdésre a feleletet: 1. A Nemzeti Front pártjai képviselik az ösz- szes társadalmi osztályokat, amig egy ellenzéki párt csak azoknak volna szószólója, akik ellenzik a szociálista államot — a monopolisták, a junkerek és a militaristák. 2. A választás akkor demokratikus, amikor a program, a jelöltek, a választási törvények és az ország ahol a választást megtartják, mind demokratikus — és Kelet-Németországban ez úgy van. 3. A választási program demokratikus, mert a békéért, a jólétért és szociálizmusért áll ki és nem a milliomosoknak az osztályérdekéért. 4. A jelöltek demokratikusak,, mert egy olyan államban, ahol a hatalom a nép kezében van, a jelöltek csakis a nép érdekeit képviselhetik. 5. A választási törvények demokratikusak, mert megadják a szavazónak a jogot arra, hogy tudja, hogy jelöltjei mit képviselnek és hogy a program végrehajtását ellenőrizze. Honduras és Nicaragua kötekedik Kelt Tegucigalpa, dátum és utána a hir, hogy április 25-én nicaraguai csapatok hatoltak Honduras területére és átkeltek a Cruta-folyó jobb partjára. Nosza, gyorsan összevonták a hondu- rasi légierőt a concontini támaszpontra, várva a következményeket. Nicaragua, vagy ahogy sokszor nevezik a tavak országa, (de elmaradott szociális állapota miatt inkább “a pusztító sárgaláz birodalma” kifejezőbb név) 1,200,00 lakost számlál, akiknek egy része ültetvényes gazdaságokban keresi meg mindennapi kenyerét. Honduras 1,660,000 polgára sem keres a kenyérrevalónál többet a gazdag arany-, ezüst- és ólombányákban. Mint sok háborúskodásnak, ennek is a “területi kérdés rendezése” szolgáltatott okot. A nicaraguai csapatok (50 fő) behatolása után komoly jegyzékháboru kezdődött a két ország között. A nicaraguaiak azt állítják, hogy ők “nem foglaltak el” idegen földet, csupán “csapataikat rendezték” azon a földön, amely ősidők óta az övék. Honduras (mint rendesen szokás) az ellenkezőjét állítja. A jegyzékváltás nem a békés megoldáshoz, hanem a helyzet kiéleződéséhez vezetett. Ezek után jelentette ki Somoza Debayle tábornok, a nicaraguai főparancsnok, hogy “az ország behívta tartalékosait, mert Honduras több mint 5,000 embert vont össze Nicaragua határán. A nicaraguai erők parancsot kaptak olyan állások elfoglalására, amelyekből megvédhetik az ország területét”. Olyan villámgyorsasággal követték egymást az események, hogy a hang sebességét is elhagyták. Somoza elnök — akit éppen május 1-én iktattak be — a néphez intézett kiáltványában már Mocoron határváros elleni “hondurasi agresszióról” beszélt, amelynek áldozatul esett 35 nemzetőrük. De 42 főnyi hondurasi egység újra “visszafoglalta” a várost. Természetesen Mocoron elfoglalásainak megfelelően hol Managua-ban. Nicaragua fővárosában, hol Tegucigalpában, Honduras fővárosában rendeztek örömünnepélyt. Mig a haderők (mindkét állam teljes hadserege 6,000—7,000 fő körül van) a csatatéren néznek farkasszemet, az amerikai államok szervezetének tanácsa felajánlotta, hogy kideríti az igazságot. Hogy kinek az oldalán van az igazság, nehéz megállapítani. Az azonban biztos, hiába háborúskodik a két fél, “számukra” uj győzelem nem születik. Nicaraguában egy cordobával, Hon- durasban pedig egyetlen lempii'ával sem lesz több a munkabér. Lemondott a Segni-kormány Az olasz Segni-kormány benyújtotta lemondását. Az este hét órára összehívott minisztertanács csak néhány percig tartott, majd Seg- ni miniszterelnök felkereste a köztársasági elnököt, hogy átnyújtsa lemondását. Gronchi — az alkotmányos szokás szerint — fenntartotta magának a jogot, hogy elfogadja-e a lemondást, s felszólította a miniszterelnököt, hogy közölje a parlamentben a kormány lemondását. A miniszterelnök este nyolcórakor előbb a szenátusban, majd a képviselőházban jelentette be, hogy lemondott a kormány. A képviselőház felfüggesztette munkáját mindaddig, amig Gronchi elnök be nem fejezi az uj kormány megalakítására irányuló tanácskozásait. A kormányválság már régóta a levegőben lógott, hiszen immár hónapok óta világos volt, hogy a Segni-kormány nem ura a helyzetnek. A válság mostani gyors kirobbanását a szociáldemokrata párt és elsősorban Saragat idézte elő, aki párthiveinek vasárnap tartott értekezletén azt javasolta, hogy a szociáldemokrata párt lépjen ki a kormánykoalicióból. Javaslatát el is fogadták. Saragat nem titkolta, hogy két ok indította erre a lépésre. Az első ok, hogy saját pártján belül kezdett egyre inkább elszigetelődni és a szociáldemokrata párt többsége egyre inkább Matteotti, a párt volt titkára, valamint a kormányválság kirobbantását helyeslő két szociáldemokrata miniszter: Vigorelli és Romita köré tömörült. Saragat tehát saját maga vetette fel a kormányból való kilépés gondolatát, hogy igy elébe vágjon teljes elszigetelődésének. A másik oka abban rejlik, hogy bizonyos volt afelől: a kormányválságot még a parlamenti választások előtt úgyis kirobbantaná Fanfani és a‘ kereszténydemokrata párt ama vezető csoportja, amely szembenáll a szociáldemokratákkal. Ebben az esetben pedig Saragat és a szociáldemokrata párt elvesztette volna minden súlyát s vállalnia kellett volna minden hátrányát annak, hogy az utolsó pillanatig részt vett egy népszerűtlen és tehetetlen kormányban. Az ipari vezetés átszervezése Moszkva. — A szovjet nép nagy érdeklődéssel várja a Legfelsőbb Tanács gyűlésének eredményét. Már hónapok óta vitatják, hogyan lehetne átszervezni a gazdaság vezetését olyan^ módon, hogy a bürokráciát a lehetőséghez képest kiküszöböljék a gazdasági életből és uj módszerekkel tudják elérni azt, amit a huszadik kongresszus célul tűzött ki: elérni a világ leghatalmasabb országának, az Egyesült Államoknak termelése arányát. Kruscsov beszédében elmondta, hogy 200,000 üzem működik és százezer építkezés folyik a Szovjetunióban. Az utóbbi hónapokban 514,000 gyűlés volt az országban, ahol a dolgozók milliói vitatták az uj törvényjavaslatot. Ezeken a gyűléseken több, mint 2,300,000 ember szólt hozzá a vitához és 68,000 javaslatot terjesztettek be. A szövetségi minisztériumok sorozatát szüntetik meg és ezeknek a munkáját az egyes államok minisztériuma veszi át. így például az olajtermelés és szénbányászat irányítását átvenné Ukrajna, Azerbajdzsán és Kazaksztán,.r ahol a bányák zöme van, s igy tovább. A központi minisztérium megtartaná a gépipari osztályt és ezt egyesítené a védelmi minisztériummal. A kormány törvényjavaslatát a Legfelsőbb Tanács elfogadta. Diem dicséri U. S. segítségét Ngo Diem, a délvietnami elnök az Egyesült Államok kongresszusa előtt tartott beszédében köszönetét mondott a hazájának olyan bőkezűen adott segítségért. Megígérte, hogy kormánya továbbra is harcolni fog a kommunizmus ellen. Kijelentését nagy lelkesedéssel tapsolták meg az összegyűlt szenátorok és képviselők. Jelenleg Dél-Vietnam nagyon nagy sulvt fektet az amerikai segítségre. Az Egyesült Államok ebben az évben250 millió dollárt ad Vietnamnak. Egy rendkívüli tanulmány, melyet a kongresszus külpolitikai bizottsága rendelt el, nagyon kritikus hangon bírálta el a Dél-Vietnamnak eddig adott segítséget. A tanulmány megdicsérte Diem elnököt, de ugyanakkor leszögeszte, hogy az összegeket, melyekkel az Egyesült Államok hozzájárult Dél-Vietnam gazdasági talpraállitá- sához, a múltban nagyrészben elpocsékolták, s az ország nem oldotta meg gazdasági problémáit.
