Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-09 / 19. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ May 9, 1957 A TIMMY I g VILÁGÁBÓL lOOSáHHT! Mult heti számunkban egy kis akaratlan “újítás” történt. Két olyan cikk jelent meg, mely egy kis zavar miatt a tudományos oldalra kerültek, habár vicces jellegük volt. A dolog valahogy igy történt: Nyomdász: (Bekiált a szerkesztőségbe) Mivel töltsem be a tudományos oldalt ? Még egy fél oldalra való kellene! Szerkesztő: (Aki a tavasz szépségeiről ábrándozik) Van valami apró, amit fel lehet használni? Nyomdász: (ki-be-huzogatja a tartalék szedéseket) Itt van két kis cikk a kutyáról meg a disznóról! Szerkesztő: (Most már a nyári vakációról áb-' rándozik) Miről is szól? Nyomdász: (Olvas az ólomszedésről) Hát valami kutya-fajtákról, meg kutyabajokról, meg disznó problémákról.. . A fene se tudja! Szerkesztő: (Aki ezeket a cikkeket még a múlt évi vakáció idején szerkesztette tölteléknek) Oh! A kutyafajtákról?... Hát az pontosan odavaló... Csak tedd be szépen. . . (És tovább ábrándozik azokról a halakról, amelyeket biztosan nem fog megfogni, vakáció idején.) Operáció hipnózis segitségével Olasz orvosi körökben nagy figyelmet keltenek azok a kísérletek, amelyek során sebészeti beavatkozásoknál altatás vagy érzéstelenítés helyett — hipnózist alkalmaznak. Február végén a paviai fogászati klinikán Silvio Palazzi professzor három igen fájdalmas fogmiitétet hajtott végre úgy, hogy hipnózissal érzéstelenítette a pácienseket. Palazzi professzor a kitűnő eredménnyel végződött műtétek után érintkezésbe lépett a paviai egyetem sebészeti klinikájával. Ott Francesco Paolo Tinozzi professzor, a sebészeti klinika igazgatója végzett egy? hásmütétet hipnotikus érzéstelenítéssel, mintegy ötven orvos jelenlétében. A beteget Mario Bellini hipnotizálta, majd megkezdődött a műtét, amely szabályszerűen folyt le. A beteg — a Corriera della Sera szerint — nyugodtan, nyitott szemmel feküdt és semmi jelét sem mutatta annak, hogy bármit is érezne. Beszélgetett az asszisztáló orvosokkal és kijelentette, hogy igen jól érzi magát. Csak egyszer érezte ugy, mintha valami súly nehezedne a hasára. Az operáció után a beteget hipnotikusan elaltatták, hogy megkíméljék a műtét utáni első fájdalmas óráktól. Ebből az álomból felébredve kijelentette, hogy a legcsekélyebb fájdalmat sem érzi. A hipnózissal végzett operáció annál nagyobb érdeklődést keltett olasz orvosi körökben, mivel —- szerintük — ezzel lehetőség nyílik olyan súlyos műtétek elvégzésére is, amelyeknél a beteg állapota nem teszi lehetővé az altatást vagy érzéstelenítést. — Régóta ismert tény, hogy hipnózissal lehetséges a fájdalmat megszüntetni — mondotta Nyirő Gyula, budapesti egyetemi tanár, az Elme és Idegklinika vezetője, amidőn pesti újságírók az olasz kísérletekkel kapcsolatban véleményét kérték ki. — Szüléseknél sokszor alkalmazzák, de még gyakoribb, hogy szülések, műtétek előtt hipnózissal készítik elő a beteget. A műtét közben a beszélgetés a beteggel is hasonló célt szolgál — hétköznapi nyelven szólva “elvonja a beteg figyelmét” a műtétről. Ilyenkor az agykéregben nem válnak tudatossá az olyan ingerek, amelyek máskor fájdalmat okoznának. A szónak nagy élettani hatása van, a szó révén az agykéregben olyan izgalmi állapotot lehet teremteni, amely a szomszédos területek gátlását vonja maga után. A szónak — a szuggeszciónak — még nagyobb lesz a hatása, ha a páciens bizonyos alvási stádiumban van.-— Az alvás első stádiumában -— folytatta a professzor —az úgynevezett aequalizációs stádiumban a különböző erősségű külső ingerek egyformán hatnak. A második stádiumban, a paradox hipnoid stádiumban azonban az erős ingerek az alvás^, mélyítik, s igy a gyenge ingerek számára — például a halk, suttogó, monoton beszédre -----a szervezet jobban hozzáférhető, az agykéreg kiválóan reagál. Tulajdonképpen ekkor következik be a hipnotikus állapot. — Ki hipnotizálható és ki tud hipnotizálni? — tették fel a professzornak a következő kérdést. — Ebben a kérdésben a nagyközönség körében a legkülönbözőbb nézetek terjedtek el. A valóság az, hogy mindenki hipnotizálható, de nem mindenki által és mindenki hipnotizálhat, de nem mindenkit. Minden a két ember közötti kontaktustól függ. A hipnózis nem misztikum, nem bizonyos személyekben rejlő egyéni erő, nem különleges adottságoktól függ, hanem élettani jelenség, amelynek tudománya és technikája elsajátítható és alkalmazható. A múltban gyakran tűntek fel “csodatevőnek” kikiáltott hipnotizőrök. Működésüket hírverés előzte meg és már ez bizonyos tömegszuggeszciót idézett elő. Ismétlem a hipnózis nem csodaszer, de kiváló orvosi segédeszköz annak a kezében, aki tudományosan tud vele élni és feltétlen ismerője az emberi léleknek. A hipnózist egyesek ugy sajátították ki, hogy misztikus jelenségeket kapcsoltak hozzá. Az emberek egy része éppen ezért hajlamos azt hinni, hogy hipnózissal minden betegség gyógyítható, holott a hipnózis — mint már mondottam — csupán orvosi segédeszköz, amely mellett nem szabad elhanyagolni az egyéb orvosi vizsgálatokat és kezeléseket. És hogy mennyire nem egyéni sajátságoktól függ a hipnózis, hadd mondjam el, hogy egyes külföldi intézetekben magnetofon-szalagra felvett szöveggel folytatják a hipnózist, de olyan esetekben is érnek el sikereket, amikor a hipnotizáló orvos függöny mögött van és a páciens nem is látja. — Mi a véleménye professzor urnák a hipnotikus érzéstelenítésről ? — Mint már bevezetőben mondottam, természetesen lehetségesnek tartom, hogy fogmütéte- ket, vagy kisebb műtéteket elvégezzenek hipnotikus érzéstelenítéssel, őszintén szólva azonban, abban nem hiszek, hogy a módszert általánosítani lehetne. Már csak azért sem, mert nem lehet bizonyosan előre megmondani, hogy a beteget hipnózissal el lehet-e altatni minden esetben. Mindent összegezve — fejezte be a beszélgetést Nyirő professzor — egyes esetekben hipnotikus érzéstelenítéssel lehet műtétet elvégezni, de kiküszöbölni az érzéstelenítő szerek és az altató használatát nem lehet. A fluor védi a fogakat Mintegy harminc évvel ezelőtt két fogorvosnak feltűnt, hogy Colorado állam egyik-másik városában az embereknek szép és egészséges foguk van. Később rájöttek, hogy e városok ivóvizében némi fluor is van. A szuvasodás — elsősorban a gyermekek esetében — csakis az ivóvíz fluortartalma miatt lehet ily feltűnően ritka. A bizonyítás céljából széleskörű vizsgálatokat végeztek. 1945 májusában New Yorknak két, nagyjából azonos nagyságú szomszédvárosát, Kingstont és Newburgh-ot választották ki kísérletük színteréül. A newburgh-i ivóvízhez 1:1 millió arányban nátriumfluoridot kevertek, s ezt az arányt állandóan megtartották. A kingstoni viz összetételét nem változtatták meg. A tiz esztendei vizsgálódás azt mutatta, hogy a szuvasodás a fluorozott vizet fogyasztók körében több mint felére csökkent. Az óvóintézkedés hat- és nyolcéves gyermekekre volt a legkedvezőbb hatással: 58 százalékkal kevesebb fogromlást állapítottak meg, mint a hasonló korú kingstoni gyermekek között. De az idősebb gyermekeken, akik nem születésüktől kezdve fogyasztották a fluorozott vizet, szintén jelentős védőhatás mutatkozott. A newburgh-i tiz- és tizenkét évesek seregében 52 százalékkal volt kisebb a szuvasodások száma, mint a szomszédos Kingstonban; a 13—15 évesek korcsoportjában 48 százalék volt amazok előnye, s a 16 évesek is még mindig 41 százalékkal vezettek. Az orvosok szerint a fluorozott vizet fogyasztó fiatalok csoportjában azért a legfiatalabbak fogai voltak ennyivel jobb állapotban a legidősebbekéinél, mert a fluor védő hatása akkor a legnagyobb, ha a “kezelést” már a fogképződés idején elkezdik vele. A két város gyermekeit egyébként is rendszeres orvosi vizsgálatnak vetették alá. Vérvizsgálatot végeztek rajtuk, és állandóan ellenőrizték fejlődésüket. E vizsgálatokra azért volt szükség, hogy kimutathassák, ha a fluor esetleg károsan hat általános fejlődésükre. A szomszédos városok azonos korú gyermekeivel összehasonlítva azonban csontozatuk, vérük, növekedésük és általános egészségi állapotuk semmiféle olyan eltérést nem mutatott, amely káros hatásra utalhatott volna. így megdőlt minden érv, amelyet az ivóvíz fluorozása ellen felhoztak. Dr. Hodge, a rochesteri egyetem gyógyszertartanára kutatásai alapján kijelentette: az ivóvíz fluorozása a szervezetre teljesen ártalmatlan. A vese ugyanis csaknem éppcfly gyorsan kiválasztja a fluoros folyadékot, mint amilyen gyorsan fölvette, s a szervezetben csupán a fogak erősítéséhez szükséges — elenyésző mennyiség — marad meg. E tények alapján az Egyesült Államoknak több mint 1100 községében máris áttértek az ivóvíz fluorozására. Ez annyit jelent, hogy manapság az Egyesült Államokban azon a 3.5 millió emberen kívül, aki természetes fluortartalmu vizet iszik, kereken 22 millió ember fogyaszt fluorral kevert vizet. Philadelphia, Washington, Chicago, Báltimore, San Francisco, Denver, Louisville, St. Louis, Miami és Milwaukee neve olvasható ama nagyvárosoké között, amelyek lakossága már fluorozott vizet fogyasztanak. New York város egészségügyi hatósága is sikraszállt a fluorozás mellett. Nemsokára ott is elrendelik e védőintézkedést. HARC A DRÁGASÁGGAL (Folytatás a 13-ik oldalról) hét ez? Nem értettem az egész dolgot. Egyszer csak látom, hogy az egyik Drágaság, aki valószínűleg a foreman lehetett, nagy térképre mutogatva parancsokat osztogat a többieknek: — Te, ide menj! — parancsolt rá az egyikre, — az olajbárók megint panaszkodnak, hogy nem kapnak elegendő profitot. Te meg, — mutatott a másodikra, — eredj el az újságpapír árának az emelésére, még ott ki lehet szorítani valamit. A harmadiknak meg azt mondotta, hogy menjen el az építkezési anyagok árának az emelésére, így ment ez végig az egész vonalon. Mindenki megkapta a parancsát. Már alig tudtam figyelemmel kisérni, de még azt hallottam, hogy a bankárok sincsenek megelégedve a profitjaikkal. A nagy üzlet Csak akkor eszméltem rá, hogy ez az áremelés az egész országra, vagy talán az egész világra kiterjedő nagy üzlet s ezek itt csak az egyes ügynökei. így ha megöltem volna is azt az egy Drágaságot, mitsem értem volna vele, mert küldtek volna másikat a helyére. Rájöttem tehát, hogy itt individuálisan mitsem tehetek. Rájöttem, hogy itt csak az segít, ha az egész termelőrendszert megváltoztatjuk ugy, hogy abból kiküszöböljük a profitra való termelést, mert akkor nem lesz, ami táplálja ezeket a drágasági ügynököket és éhen pusztulnak. De arra egyedül sem én, sem más nem képes. Arra össze kell fognunk mindannyiunknak, különösen a fizikai és a szellemi munkásoknak, akik az összes javakat, tehát a profitot is létrehozzák. Amikor ráeszméltem, hogy igy egyedül milyen tehetetlen vagyok, hát igen nagy szomorúság fogott el. — Lőttek már neked is szobor! — mondtam magamnak, nehogy az ügynökök is meghallják. Erre nagy szédület fogott el olyannyira, hogy beleszédültem egy csúszdába, amit eddig nem is vettem észre. A jó anyaföld . A csúszdából kirepültem a levegőbe s kezdtem esni lefelé a földre. Akárcsak a moziképeken mutatják, én is ugy láttam, hogy a föld, — a jó anyaföld egyre sebesebben közeledik felém. Jött, jött egyre gyorsulóbb ütemben és azzal arányosan egyre nagyobbodott. — Hát ahol én azt a golyóbist meg fogom ütni, ott nagy baj lesz! — állapítottam meg magamban. Azért egy kicsit persze megszeppentem; nem tudtam egész biztosan, hogy én-e vagy a föld a keményebb és igy kétséges volt, hogy me- " lkikünk fog megrepedni. És amint közeledtem a földhöz, egyre nagyobb zajt is hallottam, ami az utolsó pillanatokban már egész földrengést jelző nagy morajjá alakult. — Ugy-e felijesztettem!! — hallatszott ki a földrengésből. Felnyitom a szemeimet, hát a szomszéd áll előttem, kezében egy újság, amit erősen ráz s az csinálja a nagy zajt. — Mi az, mi az? — ijedtem fel. — Csak azt akarom mutatni, — mondja a szomszéd mosolyogva, — amiről tegnap beszéltünk, hogy a drágaság már megint emelkedett. Itt van az újságban, olvashatja. — Nekem mondja? — kérdeztem tőle mérgesen.
