Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-03 / 1. szám

4

. AMERIKAI MAGYAR SZÓ

January ?>, 1957

HOZZÁSZÓLÁS A MAGYARORSZÁGI ESEMÉNYEKHEZ

Irta: BÓDOG ANDRÁS

{Ezt a rovatot közvetlenül a magyarországi tragédia kirobbanása után, október végén irta kiváló kühnunkatársunk, Bódog András. Vártunk közlésével, a inig tisztább képet kaphattunk a tragédia okairól. Most már megállapíthatjuk, hogy Bódog munkástárs egy látnok érzésével mutatott rá már akkor az események számos fontos inditóokára. — Szer kéj.

Szombat este van. Csavargatom és hallgatom a rádiót. Nyugtalanul zavarodott és nehéz szívvel próbálok valamit kifürkészni a magyarországi helyzetről, amit itt-ott egyik vagy másik rádióállomás a tánczene hangjai avagy a rózsaszínű jég-arckrém hosszantartó szépségét Ígérő bü- velmeiről szóló zsolozsma után fukarul szabott 5 percek alatt kiadagolja az ország népe számára tudnivaló hamis “igazságokat” a világ eseményeiről. így adagolódott be a kis magyar világ lázas megrázkódtatása a tánchangok közé és a szépségápolás zsíros és zsirtalan földöntúli titkait és nagyon is az itteni földről való 300%-os pénzbeli hasznait tartalmazó tégelyecske garantáltan megfiatalító hatása, avagy “visszaadjuk a pénzt, ha nem vagy megelégedve” jeligéje közé. Mert elkövetkezett a hírek rövid ideje, a központosított sajtószolgálatok kimért és szokásos nyelvezete egy mondattal elintézi a szinga- pori “lázadók” halálát és a marokkói “romboló és tüntető csőcselékből álló tömeg” véres szét- kergetését, majd rátér a magyar hírekre. Ezek tiszteletére egészen más nyelv került használatba azonnyomban.

Csodálatos, hogy emberek, tömegek és események milyen nagyarányú változásokon tudnak keresztülmenni, tisztán attól függően, hogy hogyan szeretjük őket. “Lelkiismeretlen és megfizetett bérencek által félrevezetett tömegek” “gyújtó csőcselékké” vagy pedig “békésen felvonuló szabadságszerető hazafiakká” ' lesznek tisztán aszerint, hogy szeretjük-e amit csinálnak avagy nem. “A kormány katonasága és tankjai belegázolnak és mészárolják az ártatlan és békés polgárok tömegeit”, amikor nem szeretjük az illető kormányt, ellenben a “törvényes haderők szétkergették a csőcseléket és helyreállítják a rendet” amikor az uralmon levő rendszer tetszésünkkel találkozik. Jelen esetben tehát megtudtam, hogy a magyar nép “mindig is megvédte ezeresztendős szabadságát és függetlenségét, mert ezeket többre becsüli, mint az anyagi jólétét” nem úgy mint a lengyel, amely e héten csak keddig volt “nemes és szabadságszerető” de kedd óta, hogy a lázongások és tüntetések megszűntek csak “közönséges materialista” lett ismét, miután ugylátszik “az anyagi jólétet többre becsüli szabadságánál.”

Százak pusztultak és pusztulnak el egy oktalan és esztelen vérrontásban, mit számit, ha akár egy évtized nehéz és verejtékes épitőmunkája elég és le rombolódik, ha már mindez csak a népé volt és a népnek szolgált.

Szavaltak a “magyar szabadságiról Horthy egykori vitézei, Szállási egykori vitézei és Hitler hűséges kiszolgálói. Ma pedig ők a “szabadság és demokrácia” legnagyobb szakértői. És beszélnek évezredes országról és magyar szabadságról. Ezek lármás visszhangjait halljuk a rádióban és olvassuk a sajtóban, mert jelenlegi keletellenes politikánk szempontjából olyan kedvesen hangzanak füleinknek.

Hogy mi történt Magyarországon és mi történik most, hogy ezeket irom, nem tudom. A zavaros hírek összevisszaságából csak a legnyilvánvalóbb hazugságokat tudom kiszűrni és a nagyon szembeötlő hézagokat kitöltőm magamnak ott, ahol az elszakadt szálak valamelyes ösz- szefüggésekre mutatnak.

A hírek szerint azzal kezdődött volna, hogy Budapesten “nagy tüntetést rendezett volna az egyetemi fiatalság és Budapest népe.” “250,000 ember tüntetett a Parlament előtt”. Ez Budapest lakosságának egyötöd része, asszonyokat, csecsemőket, öregeket és betegeket beleértve, egyetlen téren összegyűlve és hozzá egy hétköznapon, amig gyárak, műhelyek, munkahelyek, hivatalok teljes létszámmal dolgoztak. Igen csodálatos, de hagyjuk ezt. Tüntettek. Miért? “A szabadságért.”

Ez értelmes válasz. “A szabadságért tüntettek.” De kik? Az egyetemi diákság talán, amiért ingyen megnyílt előttük az egyetem addig a »zegénységtől elzárt kapuja és a tanulásért még

fizetésben is részesülnek? Tán az egykori Diák- nyomorakció pengős segélyeit siratták vissza vagy az egyetemi menzák hig leves ebédjeit? A budapesti átlagpolgár talán a méregdrága házbérfizetés szabadságát gyászolta volna? vagy a fizetéses szabadságot, az ingyenes gyógykezelést és kórházat? A hivatalnok ugylehet az állásnélküliség és hónapos állásvadászat szabadságait követelte magának és a főnök kényekedvé- től függő, állásvesztéstől való folytonos reszketőst hiányolta életéből? Az anyák gyermekeikkel együtt vonultak ki a parlament elé tüntetni az ingyenes szülés, terhességi szabadság és gyermekágyi fizetések ellen? A munkás pedig milyen sokféle szabadságot is követelt magának? A gyári étkező fillérekbe kerülő ebédje, a becsületes megélhetés, ingyenes betegkezelés, fizetéses nyaralás nehéz bilincseit akarta volna letépni kezeiről ?

Ki tüntethetett tehát “az évezredes szabadságért.”? És mikor vplt az az “évezredes magyar szabadság és függetlenség”? A középkori királyok rendi uralma alatt? Tán Szent István alatt, aki tüzzel-vassal téritett és még saját családját is kiirtotta, hogy felesége német rokonainak biztosítsa az uralmat. Vagy az olasz Anjuak, a lengyel Jagellók vagy talán Verbőczy hármaskönyvének véres és otromba paragrafusai védték a jobbágyi rabszolgák szabadságát? Talán a német Habsburg uralom vagy a török megszállás évszázadai ápolgatták és védték meg a szabadságot és függetlenséget?? Tisza István nyílt választójoga és Horthy és pribékjeinek diktatúrája volt a nagy “függetlenség és szabadság?” Egy pár ragyogó felvillanás, Dózsa, Rákóczi, 1848, 1918. . . sajnos csak pillanatok egy nemzet életében és a többi csak feneketlen hazugság volt azok szájából, akiknek ősapái Dózsát égették el, Rákóczi vérdiján osztozkodtak, Kossuthot átkozták el és árulták szolgálataikat németnek, olasz- nek, lengyelnek, ki többet adott érte. A nemes utódok, akik a Habsburg talpnyalóiból Horthy és végül Hitler talpnyalói lettek, akik egyik vérontó háborúból a másikba kergették bele a szerencsétlen kis országot. A fehér terror, a numerus klauzus, a haláltáborok nemes lovagjai, a békevilág piócái és háborús haramiái követelnek most szabadságot és' függetlenséget?

A kis nemzetek drámája az eddigi történelem folyamán mindig az volt, hogy hatalmasabb szomszédaik játékszereiként szerepeltek. Megosztani és uralkodni felettük. Gyűlöld szomszédaidat, a csehet, a románt, a tótot, mert csak igy lehet sok apró nemzet könnyen mozgatható sakkfigura békében és hasznos ágyutöltelék háborúban. Ez volt a magyar sors is. És első esetben történt a történet folyamán, hogy Közép és Dél- európa népei egymás megértését és megbecsülését tanulták az elmúlt 10 év alatt. Ez tűrhetetlen volt. Hogyan is lehetne nemzetközi sakkot játszani, ha a sok román paraszt, cseh paraszt, magyar paraszt nem hajlandó kiütni egymást, amikor a sakkozó hatalmak érdekei úgy kívánják. De a diplomácia illendőségei nem engedik, hogy ezt ilyen nyíltan ki lehessen mondani. Nagyon használható jelszó tehát, hogy “az orosz haderők menjenek haza”. Igen “függetlenségien” hangzó követelés mindig, hogy az idegen katonák menjenek haza. Tudjuk mi ezt magunkról jól, Párizs, Róma, Milánó és_ a nyugatnémetországi városok falai nincsenek talán teli hasonló követelésekkel? Nem is ebben van a hiba. Mit bánja a háziúr, gyáros úr, földbirtokos ur akár a poklok katonáját is a haza földjén, ha nincsen az útjában, amikor a házbért szedi, profitját számolja, vagy aszott aratóját kevés pénzzel és bő pofonokkal fizetheti ki! Mert ez volt a nagy “történelmi függetlenség” és bizony elveszett. És csak ezért kellett unosuntiglan siratni a “szabadságot”.

Most , hogy éppen befejeztem volna ezt az írást, hallom a rádióban, hogy a “felkelő hazafiak” az ausztriai határszélt tartják, az egyetlen nyugati kaput. Fölösleges megkérdezni, honnan kerültek oda és honnan kerültek ki fegyvereik. Ezt a kérdést a U. N. sa fogja feltenni, a nyugati hatalmakat csak az orosz haderők kérdése érdekli. Mert az a furcsa helyzet állt elő, hogy Tunisz és Marokkó kérdései csak egy ország beliigyéhez tartozott. Guatemalát megszálló hadsereg idegen földről jött, a panaszt azonban a U. N. elhárította magától, mint illetéktelent, de a magyar kormány rendhelyreállitása “nemzetközi sérelem.” Mert bizony nagy nemzetközi sérelem volna az, ha a hatalmasok sakktáblájának

A DULLES DOKTRÍNA

(Folytatás az első oldalról)

Nem ez az első eset természetesen, hogy a második világháború óta kormányunk 5-, 6-, 7000 mérföldnyire fekvő területet deklarált érdekszférának, vagy indított katonai akciót a “szovjet távoltartására” (Korea, Formóza). De ez lenne az első eset, melyben kormányunk az érdekelt felek előzetes megkérdezése nélkül készül, meghatározott esetben, katonai beavatkozásra az illető államok területén.

Monroe elnök, a róla elnevezett nyilatkozat tételekor — hangoztatja James Reston, a N. Y. Times szemfüles washingtoni riportere — lényegileg azt mondta a többi vezető államoknak:

“Maradjatok a magatok háza portáján, mi is maradunk a magunkén.”

Ezzel szemben, hangsúlyozza Mr. Reston, Mr. Dulles most a következő nyilatkozat tételére beszélte rá Eisenhower elnököt és készül rábeszélni a kongresszust:

“Ti (mármint az oroszok) maradjatok a magatok portáján, mi azonban nem maradunk a magunkén, mivel a Középkelet természeti kincseire (értsd: olaj) szüksége van a szabad világnak.”

Érthetőnek érthető Mr. Dulles doktrínája, stratégiának is megfelel, csak ép diplomáciát nem látunk benne. Mert ha a szabad világnak szüksége van olajra, azt még Dulles ur is megértheti, hogy a szocialista világnak is szüksége van. Azok is iparosodnak, azoknak is el kell látni népüket.

Ha .Amerika azt mondhatja az 5,000 mérföldre levő olaj vidékre, hogy “szükségük van rá”, ugyanazon az elv alapján a szocialista világ is azt mondhatja, neki is szüksége van rá. És követelése talán nem is annyira túlzott, hiszen a vidék közvetlen szomszédságukban van.

Amerika népe egy emberként utasítani vissza azt, ha Kina, vagy a Szovjetunió azt mondaná, hogy “szükségünk van” a. . . . venezuelai, vagy mexikói olajforrásokra. És jogosan utasítanák vissza.

Dulles doktrínája természetesen nem egyéb, mint a Truman-doktrina, azaz a szocializmus “elszigetelésének” egy fokkal “magasabb”^ szintre emelése. Mr. Dulles, aki beismerte, hogy legalább három ízben vezette az ügyeket a háború meredekének szélére, most, tudatosan vagy tudatlanul ismét egy lépést tett a meredek felé.

A haza szeretetében nincs sem Mr. Dullesnek, sem senki másnak monopóliuma. Mi ép úgy szeretjük Amerikát, legalább is, mint Mr. Dulles. Mi is akarjuk, hogy prosperáljon népe.

De mi meg vagyunk győződve, hogy a prosperitást más módon is lehet biztosítani, mint a világ értékes ingatlanjainak (real estate) fokozatos átvételével. Más népeknek is joguk van élni a földön és működtetni társadalmi és gazdasági rendszerüket. Persze Mr. Dulles ezt nem ismeri el. De ha nem is ismeri el, létezésüket nem lehet letagadni és világháború nélkül megszüntetni.

Úgy tudjuk, hogy Mr. Nehru is ilyesmiről folytatott eszmecserét Mr. Eisenhowerrel. Ugv látszik, hiba volt, hogy Mr. Dullesspl nem tárgyalt legalább ugyanannyi ideig mint az elnökkel.

Be kell várnunk mit mondanak majd az arab államok a Dulles doktrínáról. Ami, a szövetségeseinket illeti, az angolok meglehetős vegyes érzelmekkel fogadták azt. Eszükbe jut, hogy Eisenhower megtiltotta nekik a karhatalom alkalmazását a közelkelet “biztosítására”. Mi ez, elmélkednek az angol üzletemberek. Nekünk nem volt szabad erőszakot alkalmazni, de Dulles uréknak szabad? Minket azzal vádoltak, hogy megkerültük a UN-t, de amikor Amerika teszi majd ugyanazt, akkor azt a UN-alkotmány tiszteletének nevezik?

Hát nekünk el kell fogadni azt, hogy amit szabad Dulles Jupiternek, azt nem szabad a John Bull ökörnek?

Mások viszont azon spekulálnak, hogy vajon véletlen volt-e az angol-francia befolyás lejárata a Közelkeleten vagy ügyes ügyvédi sakkhuzás Dulles részéről?

ezer esztendő óta ide-oda rángatott magyarjával nem lehetne többé békés és háborús sakkot játszani, kiütni vagy vele kiüttetni a tábla többi parasztjait, mindenféle nemes futárok, lovagok, bástyák, királynék és királyok érdekében és védelmében másik ezer esztendőkön keresztül, örökkön örökké.