Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-09 / 19. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ■ Máy 9, 1957 E számunkban egy kis Ízelítőt adunk a mai magyar költészetből.A magyar nép minden alkalommal megszülte költőit, akik versben adták vissza a nép érzéseit. íme egy kevés a sok közül, melyek mostanában jelentek meg G. SZABÓ LÁSZLÓ: Tavasz a Köztársaság téren Tombol a tavaszi verőfény, lányok hajában szél lobog — s egy fiatal juharfa kérgén megfakult, tompa vérnyomok ... Lephette hó, moshatta zápor, el nem tüntethették e jelt — konok-dacosan egyre vádol: hadd lássa, ki hamar felejt... Emlékszem: elég volt kötélnek jobb híján pár arasznyi drót, és már himbált a test — ledérek s vagányok csaptak dáridót. Rúgták, ráköptek, levizelték, aki ember volt valaha ... S a roncsolt fejből — szörnyű emlék! — fehéren villant ki foga. Akkor egy régi lányt idéztem: szintén szél járja lágy haját, amig magát egy messzi réten szerelmesének adja át. fiút fogan s megőrzi féltve, virraszt ágyánál éjeket s gondját feloldja a reménybe: rá csak öröm vár, szeretet. ... És most itt himbál, leng a roncsa, kötele egy huroknyi drót — s gőzölgő vére odavonzza a sok, kokárdás bámulót ... Tombol a tavaszi verőfény, ágakra rügyet kerekít — kérlelhetetlen, ősi törvény űzi e fácska nedveit. Nyoma sincs már az őszi lombnak, lányok hajában szél lobog, de tanúként ott boltosodnak a kérgen még a vérnyomok. Párok osonnak’ s látva anyját kocsiban gyermek gőgicsél... Bonts szirmot, tanúsítsd szabadság, hogy nem hiába hullt a vér! PÁSKÁNDI GÉZA: SZITAKÖTŐ Szitakötőt fogtam nyáron a habokban, — szitakötő halálát én is elzokogtam. Szitakötő-szárnyakon, pipiskedő árnyakon én is tünedeztem. Egy életen, egy halálon el-el hüledeztem. Szita-kötő, szita-kötő, valahova elszárnyaló, viz sugarát meg-megszövő, valamikor beárnvaló. Ki tud engem röptön-fogni? Ki tud sorsomon zokogni? Ki tud szárnyamon elszállni? Ki halottak mellett hálni? Szita-kötő, szita-kötő, ó, te velem elszárnyaló, lehajló tüzfán-tünő, szűz-vizemet beárnyaló. Ki fog engem röptön-fogni? Ki a sorsomon zokogni? Ki a szárnyamon elszállni? Ki halottak mellett hálni? SZÜD1 GYÖRGY: mártírjaink emlékére Micsoda század! Nincs remény egy percnyi pihenőre — álljuk a bált, vagy rádülünk a végtelen időre! Kés kell a kézbe, hosszú tőr, messzire hordó fegyver, hogy asztal mellé ülhessen levest merni az ember. Puska a vállhoz, jó tüdő, a birkózáshoz borda. Magashomlokhoz mély redő, hogy hely legyen a gondra. A gyermek-száj csak arra kell, hogy kemény húsba tépjen — edzze fogát a jövőnek, hogy élni tudjon épen? Azért növesszen dús hajat a szenge lány magának, hogy szűzen adja derekát az aggasztyán halálnak? Az asszony könny csak arra jó, hogy koporsókon látszon — van kegyelet és irgalom e háborgó világon? Micsoda tánc ez emberek? Az egész világ ropja! Veri dobjait szüntelen a történelem sodra! Ereszti gyökerét a múlt az eleven világba — látszik az élők homlokán a holtak kézírása. Guruló könny a ráncokon a végtelen időbe — mit örökségül mi Írunk a boldogabb jövőre!... LOCSOLÓ versike Én kis kertészlegény vagyok, rózsafákat locsolgatok. Azt álmodtam az éjszaka, itt is van egy szép rózsafa, ,szabad-e locsolni? Egy 10 évestől SHS&8 r. a a :::: a a a a a a a a agg/t&Kají a a-a a BÉKÉS VIRÁG VERSEI: Meny asszony tánc Viszik a menyasszonyt, táncba, dús haja száll is, utána, cipője nagyokat koppan, orcáján még nyugalom van! Viszik a menyasszonyt, kérik, ruhája, jaj, de fehérük. Szeméből micsoda fény süt, hajából hullnak a fésűk! Viszik a menyasszonyt, száll már, hajlik a ringó virágszál, forog a szoba is, véle, az is, ki táncba kérte. Micsoda, micsoda éj ez, ma éjjel nagy fényesség lesz, majd ha az ágyra hanyatlik,------táncolni, táncolni addig! Viszik a menyasszonyt, táncba, férfinép vágyik utána, de csak egy, de csak egy látja, hogy milyen hó-halovány ma! Táncolni, táncolni újra, a dudás dagadton fújja, klarinét rikoltva szárnyal, most mindig, most mindig mással! Hajnalban végre csak eggyel, végtelen, jó szerelemmel ... ★ Hollókői parasztlány Ez a szoknya a legelső, Ezt kívánja legény, erre borul újabb kettő, mint kétsoros költemény. A negyedik szoknya fodros, ez már kilátszik alul. Legényszemekre bolondoz kelletőn, szótlanul. Az ötödik szoknya ráhull s takarja a hatodik, mint a viz. . mikor alá hull redőkben záporozik. Az öltözés dehogy kész még, szoknya uj szoknyát követ, nagyobbodik már a mérték, jönnek csipkésszéliiek. S mikoron a legutolsó is a leányra kerül, ez már mintás szoknya, bordó, milyen szépen áll, remekül. Jó, hogy ez a lány nem páva, most lép ki a kapuba, tiz legény néz már utána, indul is a búcsúba! Tizenkét szoknya a lányon, legény is biztos akad valamelyikbe a nyáron, úgy, hogy benne is marad! « --------------—. GEREBLYÉSLÁSZLÓ: AKARAT 1 S ha minden összeesküszik is ellenünk, A nyersanyag, A gép, | önnön hibáink, r »»! Ha elbuvik a nap előlünk, S ha bojkottálnak is bennünket A hírnév harsonásai, — $ Még akkor sem engedhetünk a kedvszegők kedvének, Még akkor sem hagyhatom abba A fegyverkovácsok és az üvegfúvók énekét, !K] Meg akkor is, g Ellesve alpinisták, kötéltáncosok, arany mívesek* titkait, Kikerülünk A várakozás birodalmából, Mint a szerelmesek. f| 1956, augusztus. E ______ P fe tej JUHÁSZ GYULA: TESTAMENTUM Nektek hagyom, ha innen elmegyek e bucsuzót, jövendő emberek! Ha emlékeztek, mit daloltam én, ne kérdezzétek majd, ki voltam én. fe] Nem a pacsirta fontos, csak a dal, mely a nem múló, szent összhangba hal. U Én botorkáltam s botlottam sokat, de nem szűntem dúdolni dalomat. Szomorú volt a versem, jól tudom, csüggedten álltam sokszor félúton. Én vétkem, én nagy vétkem, érezem, |! hogy nem láthatta könnyemtől a szemem 1 I] sokáig a fölpirkadó napot: | de ti ezen ne csodálkozzatok! Ha én a gyöngyvirágos hant alatt Nem álmodom, csak fekszem majd hanyatt, kívánom és ez testamentumom, akarom én, ez igv is lesz, tudom: fel hogy meg ne értse többé senkisem, jw miért vérzett el lassan a szivem, miért volt nékem fájó, ami szép, s a fiatalság tavaszi izét fii fi miért érezte fanyarnak a szám s az asztal végén, vidám lakomán miért sírtam én, mint az elátkozott: j* ne értsétek meg azt, ti boldogok! iHÜMW * 18 S K SS * K «k'k:: >: k a a a a a a a ;;;i js a ni* 3.;
