Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-09 / 19. szám

May 9, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 LEITNER AURÉL Alant közöljük a gyászbeszédet, amit Neuwald munkástárs mondott Leitner Aurél ravatalánál: Tisztelt gyászoló közönség! Gyászoló család! A harciéren elesett katonáról azt mondjuk, hogy meghozta a legnagyobb áldozatot, mert leg­nagyobb kincsét, az életűét áldozta. Akitől mi most búcsúzni jöttünk, évtizedeken át hozott sorozatos áldozatok után, ezt a legna­gyobb áldozatot hozta annak a küzdelemnek a frontján, amely az emberiség jobb jövőjéért fo­lyik itt e városban, Amerikában, az egész vilá­gon. Leitner Aurél több, mint három és fél év­tizeddel ezelőtt lett ennek a küzdelemnek lelkes, áldozatkész katonája. Kora ifjúsága óta, mint szervező, előadó és újságíró járta az ország vá­rosait. falvaik az elhagyott bányavidékeket, hogy a magyar dolgozók között hirdesse a szervezke­dés fontosságát és annak a szükségét, hogy a reakciós érdekeket szolgáló újságokkal szemben, legyen a dolgozók érdekeit képviselő sajtó. 35 éven át a dolgozó nép érdekeiért fólyó-küz- delemben, a munkásmozgalomban hozott soroza­tos áldozatot Leitner Aurél. Amikor egészségi állapota leromlott, orvosi tanácsra Los Angeles­be költözött, ahol California áldott klímájától várta a javulást. Kétségtelen, hogy ez be is kö­vetkezett volna, ha csupán saját magával és egészségével törődve, munkájának és családjá­nak élt volna. Ehelyett azonban fiatalos hévvel és példái mutáló lelkesedéssel vetette magát be­le minden olyan megmozdulásba, amely hivatva volt az emberiség előrehaladását, az amerikai dolgozók javát és a los angelesi magyarság ér­dekeit szolgálni. Két évtizeden át vettük igény­be szónoki és írói képességeit, gazdag mozgalmi tapasztalatait, higgadt megfontolással adott ta­nácsait. Akik Leitner Aurélt ismerték, megértik, sőt természetesnek találják, hogy ezt a komoly és mégis jókedélyü, családját szerető rokonszenves embert a szive ölte még ..A magyar dolgozók sorsa a Horthy-korszak idején az ő szivére ne­hezedett. Az ártatlan zsidók millióinak szenve­dése és kivégzése a náci és nyilas gyilkosok uralma alatt, az ő szivét sebezte. Négerek elnyo­mása, lincselése, üldözése és terrorizálása egy- egy tőrszurás volt szivébe. Az a tény, hogy ön­ző érdekeket szolgáló kis emberek, a hideg há­ború mesterséges szitásával két szembenálló tá­borra szakították a világot; hogy Amerika ma­gyarságát is kettészakították, sőt Los Angeles magyar intézményeit is szembe állították egy­mással a mindenkori árral úszó, elvtelen uszítok, — örökös, fájó tövis volt az ő szivében. Az őszi magyar tragédia és a nemtörődömség, amelyet állítólagos “jó magyarok” tanúsítottak az óha­za szenvedő népével szemben, betetőzte beteg szive nagy fájdalmát — és mi, barátai, tiszte­lői aggodalommal láttuk amúgy is meggyengült egészségének rohamos romlását. Lehet, hogy ő maga is látta, de ennek ellenére, vagy talán ép­pen1 ezért, mert érezte, hogy nincs sok ideje hát­ra. az utóbbi időben megint ott volt mindenül!, ahol dolgozni kellett az emberiség előrehaladásá­ért, a BÉKÉÉRT! Leitner Aurél a jobb jövőért folyó nagy küz­delem frontján esett el. Ellentétben a katoná­val, aki feljebbvalói parancsára vonul háborúba; aki meggyőződése ellenére öli “ellenfeleit”, amig maga is golyó áldozata lesz, — Leitner Aurél sa­ját akaratából, a dolgozók iránt érzett határta­lan szeretetből, vetette magát a küzdelembe. Elsinore-ba se kellett mennie. Saját akaratá­ból ment oda; örült, hogy hosszú hónapokra visszanyúló tervezgetés után, sikerült barátai, munkástársai közé jutnia, hogy meghallgassa őket, beszéljen velük és a saját szerény módján tanácsot, útbaigazítást adjon azoknak, akik ezt mindenkor szivesen vették tőle. Rendes heti munkáját megromlott egészségi állapotában csak erőfeszítéssel tudta elvégezni és a vasárnapokat pihenéssel kellett volna töl­tenie. De számára egy pihenéssel eltöltött vasár­nap. egy elveszett vasárnapot jelentett, azért akart ottlenni minden vasárnapi összejövetelen, azérl vitette magát Elsinore-ba is, ahonnan már csak hült tetemét hozták vissza. Tisztelt gyászoló közönség: ettől az embertől, akinek halálhíre New Yorktól Californiáig az emberek ezreit döntötte szomorúságba, Leitner Auréltól búcsúzunk most. Ne próbáljuk tagadni, valljuk be őszintén, hogy a helyét méltó módon betölteni nem tudjuk. Nincs senki közöttünk, aki vállalni tudná a munkát, amelyet ő végzett oly nagy tehetséggel, oly emberfeletti áldozattal. Ha nem akarjuk, hogy Leitner Aurél évtizedekre nyúló munkássága semmibe váljék: akik őt sze­rettük és becsültük, akik az ő munkáját érté­keljük, — valamennyiünknek össze kell fogni (önarckép) Búcsúzunk tőled, Leitner Altról testvérünk. Te, aki a harmincas években lapunknak szer­kesztője voltál. Munkálkodásod ihlető hatása alatt fel-felmerül előttünk a kérdés: tudjuk-e követni példádat? Tudjuk, hogy bátor, nemes és köztünk a legtisztábban látó ember voltál, akinek olyan mély és erős volt az öntudata, hogy semmi a világon meg nem ingathatta. Búcsúzunk tőled olvasótáborunk nevében, kedves barátunk, bízván abban, hogy az ame­rikai nép is felismeri majd nemes és önzetlen munkásságodat. Mini legenda fogsz élni kö­zöttünk! ÉRDEMES ' MEGJEGYEZNI,.. S______________________rJ Amit minden munkásnak tudnia kell A Labor Research Association kiadta a 13-ik “Labor Fact Book” kötetét. Az abban felhalmo­zott adatok és kimutatások az amerikai munkás- osztály gazdasági helyzetét az 1955 és ’56-os években, tárják az olvasó elé. Itt közlünk példának belőle néhány számot és tényt: 1. A vásárló-pénzérték 92%-a a lakosság felső 30%-nak kéziében van. 2. 1956-ban több mint 14,300 munkás halt meg munkahelyi balesetek következtében. 1,900,000 vált munkaképtelenné. 3. Nőmunkások átlagos keresete a férfimunká­sokénak alig egyharmadát teszi ki. A kétr nem munkabérkíilönbözete az utóbbi években nagyobb lett. 4. Kb. 3 millió nőmunkás tartozik szakszerve­zetekbe. Kb. 2 millió néger munkás és munkásnő szakszervezeti tag. 5. 65 éven felüli személyek 36%-nak semmi ke­resete nincs. 38%-nak évente 1,000 dolláron aluli a keresete. 6. A farmerek készpénzjövedelmét kutató kor­mánybizottság szerint az ország farmerjei egy­negyed részének 1955-ben 500 dollárnál kevesebb jövedelme volt. 7. Az utóbbi években a néger munkások között a munkanélküliség kétszerakkora volt mint a fe­hér munkások között. 8. Vidéken, a nem mezőgazdaságban alkalma­zott néger családok jövedelme alig fele volt a fe­hér családokéhoz viszonyítva. A mezőgazdaság­ban csak valamivel több, mint egyharmada. 9. A városok nem fehér lakosságának 54%-a olyan lerongálódott házakban lakik, amelyekből hiányzik fürdőszoba, toilet vagy vízvezeték. 10. 1956-ban 13 fontosabb szenátusi bizottság és együttesen haladni azon az utón, amelyet Ő számunkra kijelölt. Együtt kell dolgoznunk a kisebbségek védelmében, az óhaza segítésében, a hidegháború és atombomba-kísérletek ellen, a BÉKÉÉRT és az emberiség jobb jövőjéért. Ezt kell tennünk, mert ez az egyetlen mód arra, hogy Leitner Aurélnak őt megillető és múltjához mél­tó emléket állítsunk. A los angelesi magyar munkásintézmények, gyászoló családod, barátaid és tisztelőid ezzel búcsúznak tőled, Leitner Aurél! Eltemették Leitner Aurélt Los Angeles. — Az Utter McKinley gyászhe­lyiség zsúfolásig megtelt úgy, hogy sokan kivül is álltak, mikor a gyászszertartás megkezdődött május 3-án este 7 óra 30 perckor. Leitner Aurél 1898 január 8-án született New Yorkban. Kora ifjúsága óta harcolt a munkás­ság érdekeiért, mely harctól soha egy pillanatra sem távolodott el. A harmincas évek elején az Uj Előre szerkesztője volt New Yorkban. A ter­mészet sok tehetséggel áldotta meg. Kétszere­sen művész volt. Gyönyörűen rajzolt és zongora művész is volt. Ez utóbbiról le kellett mondania, mikor ifjú korában autószerencsétlenség követ­keztében balkarját elveszítette. Mikor a magyar munkáslapot Clevelandba vitték. Leitner Aurél Kaliforniába költözött, ahol a Tény nevű havilapot alapította meg, mely­nek haláláig szerkesztője volt. Az utolsó évek­ben előrehaladott szívbaja ellenére sem adta fel munkálkodását. A nagy kaszás is éppen akkor sújtott le rá, mikor lapunk érdekében Elsinore- ben beszédet mondott, április 28-án. Életének egyik kimagasló eseménye volt, mi­kor volt tanítójával Jászi Oszkárral, az oberlini egyetem tanárával, a nyilvánosság előtt rend­kívüli sikerrel vitába szállt a baloldali munkás­ság igazáért. Magyari az elsinoreiak nevében, John Howard Lawson angolul. Neuwald Jenő a munkásszerve- zetek, a család és az összmagyarság nevében, Erdődy Margit a helyi és az egész ország Mun­kás Női Körei nevében búcsúztatta el. Leitner Aurél tetemét a gyászszertartás után a krema­tóriumban elhamvasztották. közül 9-nek déli szenátor volt az elnöke. 19 kép­viselőházi bizottság közül 10-nek déli elnöke, 4 másiknak elnöke pedig az északi és déli államok közötti határállamokból került ki. A fent említett könyv megrendelhető kiadóhi­vatalunkban. Ára: $2.00. Életszinvonal, sSatisztika és a farmerek A kaliforniai egyetem Heller-bizottsága meg­állapítja, hogy egy amerikai négy tagból álló család megfelelő életszínvonalának fenntartásá­hoz a múlt évben $5,592.59 keresetre volt szük­ség. A kormány kimutatásai szerint az iparban dolgozók átlagkeresete heti $82 dollár. • A Kereskedelmi Osztály is készített statiszti­kát. Mégpedig az egész Egyesült Államok 1955. évi jövedelméről. E szerint az ország minden la­kójára jutott $1,847 kereset. Ennyi jutott, de hogy meg is kapta-e ezt az ország lakosságának többsége, erről nem szól a krónika, — a statisz­tika. Talán csak nem volt valami baj az elosztás körül? Félő, hogy a következő megállapítás éppen iga­zolja a fenti aggodalmunkat. Ugyanis megálla­pítja a jelentés, hogy Delaware államban van a legmagasabb egyéni kereset, Mississippi állam­ban pedig a legalacsonyabb részesedés jut egv- nek-egynek. Aki csak a legkevésbé is ismerős az Egyesült Államok lakosság-megoszlásával, az megérti, hogy miért van Mississippi-ben annyi szegény ember. • Washingtonban vizsgálat folyik a minimális munkabér kérdésében. Kihallgatások folynak afölött, hogy további munkásrétegekre terjesszék ki a legalacsonyabb munkabért szabályozó tör­vényt. A szenátusban a kihallgatások befejeződ­tek, de a Házban még lassan húzódnak. Az tón- , hogy ha a munkásság valami eredményes elí ­rást vár a kongresszustól ez irányban, akkor i passzív figyelés és a csendes várakozás helyett aktiv követeléssel kell élniök.

Next

/
Thumbnails
Contents