Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-09 / 19. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ May 9, 1957 4 RÉM Munkásmozgalom Törvényjavaslatok a szakszervezeti zsarolások megakadályozására Eisenhower elnök gyors cselekvésre hívta fel a kongresszust, két törvényjavaslatára vonatkozólag. Úgy nyilatkozott, hogy “ezek megakadályozzák a zsarolást, svindlit a szakszervezetekben”. A munkaügyi miniszter, James P. Mitchell Augustaba repült a vakációzó elnökhöz^ a törvényjavaslatok megtárgyalására. Eisenhower elnök a következő lépéseket ajánlotta: “Olyan törvénnyt, mely kötelezné a szakszervezeteket, hogy jelentsék be a szövetségi hatóságok előtt pénzállományukat, népjóléti, nyugdíjalapjukat és terveiket ezekre vonatkozólag. '■Törvényt, mely engedélyezné a munkaügyi minisztériumnak, hogy a szakszervezetek pénzügyi nyilatkozatait felülvizsgálhassa és nyilvánosságra hozza a szakszervezetek azon pénzügyi nyilatkozatait, mely már úgyis kezükben "van a Taft-Hartley-törvény értelmében.” A kormány által javasolt törvény nem volna olyan szélsőséges, mint aminőt Paul Douglas illinoisi szenátor tervez és melyet az AFL-CIO is támogat. Eisenhower elnök azt mondta, hogy “szabaddá kel} tennünk az amerikai munkásmozgalmat, hogy eléi'hesse azt a társadalmi és gazdasági előnyöket, melyek a múltban egész nemzetünk javára váltak”. Mitchell hozzátette, hogy: “nem akarunk semmit ami akadályozná a munkásságot, hogy törvényes céljait elérhesse”. Figyelmeztette a népet arra, hogy ne csináljanak semmit a mai “hisztéria” hatása alatt. Helytelen lenne egy “szabad munkajogu” törvényt hozni, az amerikai tisztességes, felelős és rendes munkásmozgalom célja ellen”. Jön majd a törvényhozás a munkásság megzabolázására Közben a McClellan bizottság szintén uj törvényhozást emleget. Behívta E. P. Bettendorfot és kikérdezte arról, hogy mennyi pénzt adott a közlekedési szakszervezet tisztviselőinek Scranton Pennsylvaniában. John L. McClellan a vizsgáló bizottság elnöke eddig azt hangoztatta, hogy a jövő évig is eltarthat mire a vizsgáló bizottság ott tart, hogy törvényjavaslatokat terjeszthet elő, most pedig már azt hiszi, hogy júniusra készen lesz az uj törvény j avaslattal. Irvin M. íves szenátor azt ajánlja, hogy “vigyázzanak” és “ne vigyék tulságba” a rossz kiküszöbölésére irányuló törvények behozatalát, a következőket mondta: “Az a gyanúm, hogy megpróbálkoznak egy szövetségi “munkához való jog” törvényt létrehozni. Ellene vagyok a “munkához való jog törvényének”. A megvesztegetönek nem esik bántódása Bettendorf virginiai vállalkozó, most Arkan- sasban köti üzleteit. Április 29-re hívták a szenátus albizottsága elé kihallgatásra, de csak azután, mikor Pat McNamara michigani szenátor azt mondta, hogy meglepi, hogy Bettendorf- öt, aki állítólag állandóan megvesztegette a közlekedési munkások szakszervezetének tisztviselőjét, nem csak hogy nem vették vád alá, de még be sem idézték. A Scrantoni “Teamster” local tisztviselőit vád alá helyezték a Hobbs-törvény értelmében. A vád az, hogy zsarolták Bettendorfot. Azért használták a Hobbs-törvényt, mert az nem vonja felelősségre a megvesztegető munkáltatót. A Taft-Hartley-törvény azt is elítélné. 'A Kohler-sztrájk kérdése Barry Goldwater arizonai szenátor felkérte a MeClellan-bizottságot, hogy vizsgálja ki az autómunkások által vezetett Kohler sztrájkot is, mely már három esztendeje folyik, e hires szak- szervezetgyülölő cég ellen Sheboygan, Wisconsinban. Az Autóunió elnöke Walter P. Reuther a CBS televíziós programon azt mondta, hogy “örömmel veszi az alkalmat arra, hogy eskü alatt tanúskodhat szakszervezetéről és különösen a Kohler sztrájkról. Már régóta várunk ilyen nagyszerű alkalomra”. Majd megjegyezte Reuther, hogy “a McClellan bizottság eddig többé kevésbé nagyon is egyoldalú volt, és nem igen nyúlt bele a munkáltatók korrupciójának kérdésébe”. Erőszakot használt a telefontársaság Washington. — A “National Labor Relations Board” az ohioi telefon társaságot vádolja a hét napon tartó sztrájk alatti terror miatt. Az ohioi Consolidated Telephone Co. tisztességtelen eljárással vádolta a távirdászok és telefon munkások szakszervezetét a munkaügyi bizottság előtt. C. W. Whittmore kivizsgálta a vádat és elutasította a telefon társaság vádját három oknál fogva. 1. A telefon társaság megveréssel fenyegette munkásait. 2. Detektiveket alkalmazott a sztrájkvezetők összeverésére. 3. A telefon társaság a valóságban semmitől sem riadt vissza, hogy megfélemlítse sztrájkoló alkalmazottait. A részvénytársaság kimutatta, hogy semmibe sem veszi munkásai jogait és mindent elkövetett, hogy megakadályozza szervezkedésüket. A telefon részvénytársaság viselkedése, maga a vád emelése tisztán megmutatta, hogy a munkaügyi tanácsot is csupán illegális céljaira akarta felhasználni, alkalmazottai jogai ellen. A fentiekre legjobb bizonyíték volt, hogy a Telephon Co. detektiveket alkalmazott a sztrájk letörésére. Whittemore igy illusztrálta a helyzetet : “Augusztus vége felé, abban az időben mikor rossz magaviselettel vádolta a sztráj kólókat, bebizonyított tény, hogy Clare Williams, az Ohio Consolidated elnöke, Charles W. Crouther detektívet, aki a William J. Burns International detektív ügynökség alkalmazásában volt, Ports- mouthba hívta, hogy több más detektivvel együtt a sztrájk letörésére használja. A detektívek tanúskodásai bizonyítják, hogy Portsmouthba érkezésük után az Ohio Consolidated tisztviselői arra sürgették őket, hogy törjék meg a sztrájkot azzal, hogy négy megnevezett sztrájkvezetőt bármilyen módszerekkel tá- volitsanak el a sztrájkolok közül. Whittemore részletesen leírja, hogy a detek- tiveknek azt parancsolták, hogy “tüntessék el a négy sztrájkvezetőt bármilyen módszerrel, ha szükséges gázoljanak keresztül rajtuk autójukkal.” Senkisem mentes a “mentesifő” törvény erőszakosságától Edward J. Fitzgerald most szabadult ki a Danbury, Conn.-i börtönből, ahol a bíróság megsértésének vádjával kellett 6 hónapot eltöltenie. Fitzgerald, aki a New Deal idejében közgazda- sági tanácsadó volt, Elizabeth Bentley “kém királynő” vallomása alapján került a törvényszék elé, mint “szovjet kém”, ahol az elsők között alkalmazták vele szemben az úgynevezett “kényszer vallomási törvényt”, amely ugyan büntetlenséget biztosit a vallatott tanúnak, bármit valljon is, de büntetés terhe mellett kizárja az alkotmány 5-ik pontjának használatát. (A Magyar Szó munkatársait amikor be idézték, némelyeknek fel lett ajánlva az “immunity”, azaz a mentesség, de ezt a munkástársak határozottan visszautasították.) Fitzgerald is alkotmányos jogaira hivatkozott és megtagadta a választ és ezért 6 hónapi börtönbüntetést kapott. Amikor októberben a newyorki börtönbe szállították, a börtönfelügyelő azt mondta neki, hogy akár azonnal is szabaddá lehet, ha hajlandó beszélni és ugyanezt az ajánlatot Danbury ban is megtették. De Fitzgerald harcolt és most a börtönből való kiszabadulása után is kijelentette, továbbra is fog harcolni alkotmányos jogaiért. Fitzgerald a rabságot választotta a boszorkányüldözőkkel való kooperáció helyett. De nem adta fel a harcot és törvényszéki procedúrákon keresztül beidéztette Bentley-t, Brownell igazságügyi titkárt és J. Edgar Hoovert. De a hatóságok óvatosak voltak és nem merték a “kémkirálynőt” Fitzgerald ügyvédjének keresztkérdései alá vetni. Fitzgerald a kiszabadulását követő napon egy 250 főből álló üdvözlő közönség előtt ezeket mondta: “Gondolom, önök szeretnék tudni, hogy milyen volt. Hát nem volt olyan borzasztó. Rossz volt, elég rossz, de nem olyan rossz, hogy ne bírtam volna ki. Egyben azonban biztos voltam, hogy amikor kijövök, Önök itt lesznek és azt is tudtam, hogy mindig mellettem álltak. “És bármily rossz volt is, inkább átmegyek rajta ismét, semhogy feladjam alkotmányos jogaimat vagy bármelyik barátomat is felforgatónak nevezzem”. Később az ügyvédjének irodájában adott interjúban azt mondotta, hogy reméli, senkisem magyarázta félre azt a kijelentését, hogy a börtön nem volt olyan borzasztó. Felháborodása a börtönben egyáltalán nem csökkent. “Börtönben lenni soha sem kellemes” — mondotta. — Mi volt a legrosszabb benne? — Ott lenni — mondotta mosolyogva. Azt 1 it- szem, rossz lehet a börtön annak is, aki tudja, hogy vétett a törvény ellen. Az igazságtalanság érzete állandóan diihösiti azt, aki ártatlanul kerül a börtönbe. Fitzgerald meg van győződve arról, hogy a harc csak most kezdődik igazán. Ugyanis Harold Glasser, — aki mint Fitzgerald, — szintén New Deal időbeli gazdasági tanácsadó volt és három honolului szakszervezeti munkás ellen van hasonló eljárás. Nemrégiben William Ludwig Ull- man-nal szemben a Legfelsőbb Bíróság úgy Ítélkezett, hogy a mentességi törvény alkotmányos. Eastland szenátor a “Belső Biztonság”-okat vizsgáló szenátusi bizottság elnöke és Walter képviselő, az “Amerika-ellenes tevékenységeket” vizsgáló képviselői bizottság elnöke minden tanút újra be akar idézni, aki az alkotmány 5. pontjára hivatkozva idáig megtagadta a választ. Kevesebb a munkások valódi keresete Február 15 óta 30 centtel esett a munkások valódi keresete, a Munkaügyi minsztérium statisztikai hivatala szerint. Ugyanakkor az árak emelkedése is jól belevágott a munkások jövedelmébe, úgyhogy leszállította vásárlási képességüket. Ma kevesebbet vehetnek mint 1956 márciusában. A munkásság átlagos keresete heti 74.65 dollár háromtagú család részére és 66.25 a magányos munkások részére. Az általános tiszta jövedelem leesését a magasabb árak mellett a rövid munkaidő is okozta. Híjai nyeri az AFL-CIO hírmagyarázója New York. — A George Foster Peabody rádió-újság dijat kapta az AFL-CIO hírmagyarázója, Edward P. Morgan. A kitüntetést azzal nyerte el, hogy nemcsak elsőrangú riporter, hanem az újságírás legjobb, legmagasabb tradícióját követi a hírek leadásában. “A munkásszervezetek által fenntartott hír- szolgálat, más leadókkal ellentétben, teljesen mentes minden propagandától” — jegyezték meg a kitüntetés bírálói. E. P. Morgan az elmúlt év folyamán kimagasló hírszolgálatot nyújtott hallgatóinak az Andria Doria nevű olasz hajó elsülyedésénél, pedig volt felerége és leányai is a hajó utasai között voltak. Leánya csodálatosképpen megmenekült, mikor az összeíitközös átdobta a Stockholm hajóra. A Peabody dijat a Georgia-egyetem tanára alapította 1940-ben. HsDosialdoi újra megválasztották Pittsburgh, Pa. —David J. McDonald, az acélunió elnökét újra megválasztották. 404,172 szavazatot kapott, mig ellenfele Donald C. Rarick 223,516 szavazatot nyert. A szavazás még február 12-én kezdődött, de csak most állapitották meg hivatalosan a szavazatok összegét. I. W. Abel pénzügyi titkár szintén több szavazatot kapott, mint Rarick barátja, William Klug. A Monongahela völgyében a kerületi igazgatóságra a Rarick listáján jelölt Paul M. Hilbert lett megválasztva. A Monongahela völgye a legnagyobb kerület a Pittsburgh i körzetben. IBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBSBBgBBB* A HÁZ nevelésügyi és munkabizottsága feltételesen jóváhagyott egy 5 évre kiterjedő, 2 billió dolláros iskolaépitési javaslatot.
