Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-02 / 18. szám
?<*■ AMERIKAI MAGYAR SZÓ May 2, '1957 { 'írta: L,ouis baillant a Szakszervezetek Világszövetségének főtitkára Alább rövidítve közöljük Louis Saillantnak, az I . SZVáz főtitkárának Írását, amely a Szakszervezeti Világszövetség folyóiratában jelent meg. Louis''feaillant több Ízben járt Magyarországon az elmúlt évtized alatt. Cikke a különböző láto- ■gatá.sok alatt szerzett benyomásait tartalmazza. A mil ft'. év november végén jártam utoljára Magyarországon. De ez a látogatás nem olyan volt, mid, a töl bi Miközben elhagytak az országot, a régebben Magyarországon töltött napok jutottak eszembe. 1950 májusa! A szakszervezeti Világszövetség végrehajtó bizottsága ülésezett Budapesten. Háromszázezer dolgozó, férfiak és asszonyok, ifjak és öregek jöttek el egy este a parlament elé, hogy meghallgassák öt világrész szakszervezeti küldötteinek beszédét. Leírhatatlan volt a lelkesedés! Zúgtak a mi forradalmi dalaink, visszhangjuk elhallatszott a város közepéig. Visszhangzott a hurrá és hatvanezer tenyér tapsvihara. Másnap ugyanez a látvány fogadott bennünket valamennyi magyar ipari központban. Azóta hat év és hat hónap telt el és én Budapestről távozva, az utón azt kérdeztem önmagámtól: Hát mi volt ez akkor, csak “színjáték?” Lehetetlen! Abban az időben a magyar munkásosztály boldog volt- Egységes volt az alkotó lendületben, amelynek nap mint nap maga is hasznát látta. • 1954 február! A nemzetközi szakszervezeti iskola évi tanfolyamának záróünnepsége után, melyet a magyar szakszervezetek és a Szakszervezeti Világszövetség rendezett Budapesten a Vasas S'Mkházban, részt vettem a SZOT ülésén. A küldöttek egyhangúan elfogadták a beszámolót, amelyből különösen három dologra emlékszem: 1. A százalékokat tekintve, minden emelkedő tendenciát mutatott, mégis a valóságban elégtelenség mutatkozott minden téren. 2. A szakszervezeteknek közelebb kell kerülniük a dolgozó tömegekhez. De nem mondták meg nekik, hogyan. 3. A szakszervezetek taglétszáma állandó emelkedést mutat. Mindezzel mindenki egyet értett- vagy úgy látszott, hogy egyetért, miután senki sem mondott semmit a normák kidolgozásának módszeréről, amelyről — ezt az ülés után tudtuk meg — any- nyi vita fölyt odakint az üzemekben. A munkásosztály elégedetlen 1956 julius! Budapesten jártam ekkor a Dolgozó Nők Világkonferenciáján. Itt hallottam a tegnap még kizsákmányolt, megalázott magyar asszonyok nagyszerű eredményeiről, akik egyenlők lettek a közéletben és a munkához való jogban. Mindez valóság, a szocialista társadalmi rendszer vívmányainak egy része, amelyet régi mágnások, földbirtokosok, elnyomóik ellen harcoltak ki a magyar dolgozó nők. És négy hónappal később? 1956 októberében ugyanezek a földbirtokosok és kizsákmányolok, politikai és egyházi képviselőik másztak felfelé a hatalom létráján. Sőt, közülük nem egy már hatalmon volt. Az utcákon, a házakban fegyveres csoportok derék munkásvezetőket gyilkoltak. Mi történt? A munkásosztály elégedetlen volt. Meg volt osztva. Szükségletei kielégítetlenül maradtak. Á hibákat nem javították ki. A reakció pedig kihasználva ezt a helyzetet, régen előkészített tervei szerint cselekedett. Általános sztrájk! 1956 november vége! Ismét Budapesten. Két szakszervezeti értekezlet között az utcákat jártuk. A készülő általános sztrájkról volt szó. Az üzemeknek csak egy része dolgozott. Megtudtuk, hogy az ipar, a kereskedelem, a közoktatás, a közlekedés és az állami hivatalok dolgozói az októberi események kezdetétől megkapták bérüket. munkásosztály azt a benyomást keltette, mint amely várja, hogy világosan beszéljenek hozzá, hogy minden dolgot a nevén nevezzenek. Ez most lassacskaft meg is történik. Szlrájk^.amelvet fizet a kormány! íme valami, »mii javasolni kellene V mi kapitalista országainkban is.dí Az eg.vikuüzem előtt, a kapuk alatt ott álldogáltak a munkások. Szakszervezeti képviselőik vajon miért nem voltak ott, hogy beszéljenek velük, segítsék őket? Hol van a sok ezernyi elvtárs, aki hónapokon keresztül lelkesen tanult a szakszervezeti iskolákban, hogy jó munkásvezető legyen belőle' Az ellenforradalom, a vérengzés habozóvá tette őket. • Budapesten láttam a harcok nyomait. És visz- szaemlékeztem mindarra, amit a nyugati rádiókban és újságokban láttam és hallottam ezekről a harcokról. Ott Budapesten megkérdeztem magamtól: vajon ezek az újságírók és rádióbemondók miért forgatják ki ilyen otrombán a valóságot? Emlékeztem a légibombázások, a parlament felgyujtásának álhirére, és más hazugságokra. .. Magyarországon a Szovjetunió segítségével megakadályozták, hogy a fasizmus és a reakció újra átvegye a hatalmat. A munkásosztály és a parasztok megőrizték jogaikat. Kezükben van jövőjük, s országuk jövője inkább, mint valaha. S ezt a proletár nemzetköziségnek köszönhetik, amely megtisztította az utat a szocializmus felé, — Magyarországi riport — A Népakarat munkatársa felkereste Török Istvánt, a vasas-szakszervezet főtitkárát és több kérdést intézett hozzá a szakszervezetnek a termelést segítő tevékenységéről. — Mi az álláspontja a vasas-szakszervezet központi vezetőségének a szakszervezetek termelést segítő feladataival kapcsolatban? — Szakszervezetünik központi vezetőségének határozott álláspontja, hogy a’ dolgozók érdekeit akkor képviseljük helyesen, ha behatóan foglalkozunk a termeléssel. Köztudomású, hogy az ellenforradalmi események következtében hallatlan mértékben visszaesett a termelés, nagymértékben megcsappant az árukészlet, ezzel szemben megnőtt a pénzforgalom. Ennek következtében fenyegető veszéllyé vált az infláció. A kohó- és gépipar az 1956. évi III. negyedévi átlagtermelésnek még februárban is csupán 67.3 százalékát érte el. Ugyanakkor a munkások egy főre és egy napra eső keresete februárban 9 százalékkal volt magasabb, mint 1956 augusztusában, az egy főre és egy, napra eső termelt érték pedig ugyanekkor az augusztusinak csupán 82.5 százalékát érte el. Egyidejűleg a vasiparban is béremelést hajtottunk végre. Világos, hogy a magasabb bérek reális vásárlóértékét csak akkor tudjuk megőrizni, ha a termelés növekedése egyensúlyban lesz a kifizetett bérekkel., — Mi akadályozta a termeléssel kapcsolatos szakszervezeti munkát? — Az elmúlt hónapokban sokan azzal érveltek, hogy meg kell szüntetni a teljesítménybért, mert a normák károsak, csak a munkaintenzitás nagyarányú fokozását eredményezik. E nézet átmenetileg bizonyos népszerűséget keltett, ma viszont már egyre többen sürgetik a teljesítménybérezés bevezetését, mert a sima órabér mellett kevesebbet kerestek a jobban dolgozók, s amellett sértette őket a sima órabér által előidézett egyenlősítés is. Központi vezetőségünknek az a véleménye, hogy mindenütt, ahol annak előfeltételei megvannak, alkalmazni kell a normális munkaintenzitáson alapuló teljesitménybérrendszert. A sima órabér alkalmazását olyan munkaterületeken tartjuk helyesnek, mint például a TMK, a kísérleti műhelyek, egyedi darabos szerszámüzemek. —« Hogyan segíti elő ma a vasas-szakszervezet az ipar előtt álló termelési feladatok megoldását? — A termelési feladatok megoldását elösegi- tő jelentős eszköznek tartja központi vezetőségünk a szocialista munkaversenyt, és elhatározott szándékunk, hogy a legerélyesebben felszámoljuk a verseny körül a múltban elkövetett hibákat. Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy az üzemek jelentős részében a funkcionáriusok kihívásokat gyártsanak, amihez másutt csatlakoznak, s végül mindenki kihív mindenkit, mindenki csatlakozik valahová, csak az eredményekkel nem törődik senki. Vezetőségünk a legélesebben elitéli a felülről történő versenyszeramelvet egy pillanatra eltorlaszoltak és vérrel szennyeztek be a fasiszták, az ellenfon*adalmárok. . . : -i A magyar munkásosztály kivívja boldogságát, együtt az összes többi országban élő osztálytestvéreivel. Hogy a kapitalisták diihöngenek? Annál jobb. A megzavart magyar munkásosztály magához tér. Igaz, súlyos hibákat követtek el ellene. Elkövették az én véleményem szerint a legsulyo- sabbat, azt, hogy nem bíztak benne eléggé az elmúlt évek során. Nem hallgatták meg olyan figyelemmel, amelyet megérdemel. Nem mindig úgy beszéltek hozzá, ahogyan egy baráthoz, egy elvtárshoz, egy testvérhez szólni kell. A provokátorok pedig befurakodtak soraiba az általános zavar pillanataiban. Bízni kell a munkásosztályban. A munkások szakszervezeteiket, amelyek nehézségekkel küzdöttek, vagy amelyeket nehézségekbe taszítottak. A munkásosztály ki fogja huzni országát a bajból, amelybe az ellenforradalmárok döntötték. A magyar munkásosztály büszkén halad majd előre s még büszkébben, ha mi is üdvözöljük és örvendünk sikereinek, melyeket tiszta szivünkből kívánunk neki. vezést, amelynél az üzem négy-öt vezetője az íróasztal mellett gyártotta a versenypontokat az üzem dolgozói nevében, de a munkások csak az újságból tudták meg, hogy versenybe léptek. — Helyeseljük és támogatjuk azonban az olyan versenyformákat, amelyekben a dolgozók önkéntes kezdeményezése érvényesül, hogy jobb minőségű munkával, gazdaságosabb termeléssel, magasabb termelékenységgel növeljék a vállalat nyereségét. Az az álláspontunk, hogy a szocialista munka versenynek a műszaki színvonal emelését, az ujitómozgalom tömeges kibontakozását kell szolgálnia. Az a helyes, ha a verseny célját egy üzemen belül a szakszervezeti bizottság a munkástanáccsal és a vállalat igazgatójával egyetértésben határozza meg, mindenkor szem előtt tartva az anyagtakarékosságot minden területen. — Hogyan kívánja megvalósítani a szakszervezet ezeket az elképzeléseit? Rendszeresíteni kell a termeléssel kapcsolatos tanácskozásokat. Az üzemekben a munkások úgy vesznek részt a gyár irányításában, hogy a rendszeres termelési értekezleteken megvitatják a műhely, a gyár problémáit, továbbá küldötteik, a szakszervezeti bizottság és a munkástanács tagjai révén figyelemmel kisérik a vállalat gazdasági vezetését. A szakszervezeti bizottságok feladata, hogy tájékoztassa a szakszervezeti aktivistákat és bizalmiakat a vállalat termelési kérdéseiről, kikérje és érvényesítse azok véleményét és javaslatait. Az is nélkülözhetetlen, hogy a bizalmi rendszeresen tanácskozzék csoportja feladatairól a művezetővel és a dolgozókkal. A jövőben fokozottan meg kell követelni és rendszeresen ellenőrizni kell a dolgozók által felvetett javaslatok határidőre történő megvalósítását. Csak igy érhető el, hogy a dolgozók élénk érdeklődéssel kisérjék a termelés alakulását és javaslataikkal, bírálatukkal elősegítsék a csoport, a műhely, a gyár előtt álló feladatok minél eredményesebb megoldását — mondotta végül Török István^ a vasas-szakszervezet főtitkára. A DISZNÓ (Folytatás a 11-ik oldalról) vezik. A sertéskereskedő egy csomó disznót ösz- szevásárol s egy telepre beállít, ahol is velük együtt hizik, de mig a disznókat, amikor már iszonyú otrombára hiztak, levágják, addig a sertéskereskedőket és hizlalókat rettentő pocakjukkal és tokájukkal tovább is maguk között kel* szívlelniük a szegény sovány embereknek. A házi disznónak közeli rokona a vaddisznó, melyről megemlitendönek tartjuk, hogy a hímjét kínok következetességével mindig vadkannak mondják és Írják az emberek, aminek, miután ezt más állatokkal nem csinálják, semmi értelme sincs, sőt sajnálatos tévedésekre vezet, például az iskoláslányok egészen felnőtt korukig azt hiszik, hogy van nőstény vadkan is. , I MAGYAR SZAKSZERVEZETEK S AZIPABI TERMELÉS Bén yomásaimMagyarországról
