Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-04-25 / 17. szám
AMERIKAI MAGYAR SZŐ April 25, 1957 Amerikai Magyar Szó Előfizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Minden más külföldi országban egy évre $8., félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. Szerkesztősé? és kiadóhivataJ; 130 East 16th Street I New York 3, N. Y. — Telefon: AL 4-0397 ; ' o^§||gfea>84__________________ A SZABADSÁG ÉS LELKIISMERET (Szemelvények Rev. W. Campbell, a McAllen, texasi metodista egyház lelkészének liberális körökben nagy feltűnést keltett beszédéből.) Olyan korszakban élünk, melyben egyes szabadságjogok beteljesülést-nyernek... Faji korlátozások igen sok helyen összeomlóban vannak. Századokon át függőségben élő nemzetek kivívják függetlenségüket. .. Miközben azonban a világ számos részében a gazdasági és politikai szabadságért folytatott küzdelem fellendülőben van, addig az ember ősrégi álma a lelkiismereti szabadságról, példátlan támadások alá került. S e támadások annál veszedelmesebbek mert éppenséggel a szabadság és jog VÉDELMÉNEK leple alatt történnek. Valamennyien érezzük azt a nyomást, amely arra kényszerít, hogy csak bizonyos korlátok között gondolkozzunk, beszéljünk, Írjunk. Az élet nemes és jobb céljai elérését csak oly keretek között szorgalmazhatjuk, amelyeket bizonyos körökben helyesnek, hazafiasnak a társadalmilag elfogadhatónak minősítettek. Azt hirdetik nekünk, hogy egy ember élete teljesen eltékozolt, ha nem ért el pénzbeli, anyagi sikert... azt mondják, hogy csak bizonyos keretek között gondolkozhatunk, hogy csak bizonyos sziik keretek között szavazhatunk, hogy csalt: a hivatalosan jóváhagyott szervezetekhez csatlakozhatunk, hogy csak bizonyos elfogadható tantételeket olvashatunk vagy taníthatunk, máskülönben ..........!! Ez a támadás arra irányul, hogy megakadályozza az igazság kutatását, a MA igazságai határain túl. (Hol tartana az emberiség ha háromezer év folyamán nem lett volna képes túllépni az évezredek előtt igaznak tartott vélemények határait?) És a veszély az átlagos ember számára abban áll, hogy aki nem tartja magát e korlátozásokhoz, az kiteszi magát társadalmi kivetettségnek. Nem igényel különleges erényt társadalmilag, gazdaságilag vagy politikailag elfogadhatónak lenni. Az igazság kutatása teszi az embert erkölcsössé. Helyesen állapította meg nemrég egy iró: "Amerika csak addig lesz a szabad emberek hazája, amig a bátraké is lesz.” Nem bhet lelkiismereti szabadságról beszélni ott, ahol csupán engedélyünk van arra, hogy csatlakozzunk egy olyan, mei'ev, erkölcsiséghez, amely nem engedi meg az igazság kibővítése utáni kutatást, vagy amely ellenzi, hogy egy ma- gasabbrendü jóság vagy igazság után kutassunk. Az ilyen lelkiismeret elsorvad, az ilyen lelkiismeret nem szabad, rabszolgaként van odaláncolva a múlthoz. A bigott visszataszító személyiség. Mi még ennél is rosszabb, útjában áll az igazság keresésének. Nem lehet becsülettel lelkiismereti szabadságról beszélni ott, ahol nem formálhatjuk életünket újjá, jobbá, szentebbé, az isteni akarat minden uj felfedezése nyomán. . . .Nincs joga egyetlen embernek sem gondolkodás vagy cselekvésmódja*: más emberi'el erőszakkal, vagy kényszerrel'elfogadtatni. Rábeszélni. • meggyőzni, igen, de fegyvert használni, rágalmazást, társadalmi megkülönböztetést alkalmazni, soha. Aki ezt teszi, az megtagadja az ember alapvető becsületességét és erkölcstelenséget követ el. Ebből az következik, hogy minden embernek jogában áll politikai tanokat, gazdasági elképzeléseket saját belátása szerint mérlegelni. STEVENSON afrikai útra készül, melynek of- lyamán meg fogja látogatni Dr. Schweitzert, a hires tudóst a Belga Kongóban. • • e A történelmi nevezetességű Mayflower nevű vitorlás replikája útban van Amerika felé. Ezen a hajón jöttek a pilgrimek Amerikába 1620-ban. Bohlen véleménye a szovjet politikáról Több mint négy éven át töltötte be Charles E. Bohlen az Egyesült Államok moszkvai nagykövetének fontos állását. Most uj állomáshelyre küldte a kormány: a Fiilöp-szigetekre. Elutazása előtt a Moszkvában tartózkodó amerikai újságírók, mint az ily alkalmakkor szokásos, felkérték nyilatkozzon a Szovjetben nyert tapasztalatairól. Bohlen erre nem volt hajlandó. A N. Y. Times moszkvai tudósitója, Jorden, mindazonáltal képes volt figyelemreméltó beszámolót irni Bohlen véleményéről, mivel, mint Írja, az elmúlt nyolc hónap folyamán több alkalommal folytatott beható beszélgetést az amerikai diplomatával. Jorden igy foglalja össze Bohlen egyes nézeteit a Szovjetunióról: A szovjet rendszert többféle ellentmondás háborgatja és ezek komoly s nehéz- problémákat jelentenek vezetőinek. Eme ellentmondások egyike az a roppant gazdasági fejlődés, ami idejét- multa politikai és gazdasági formák között ment végbe. A másik ellenmondás a divatját múlta ideológiai felhívások meddősége... az ilyen jelszavak egyre kevesebb lelkesedést váltanak ki. . . A különböző nemzetiségek és kisebbségek szintén komoly problémát jelentenek. A kommunizmus 40 esztendeje nem küszöbölte ki a nemzeti aspirációkat. A probléma abból áll, hogyan lehet egyensúlyt teremteni az önrendelkezési vágy és a központi összetartás szükségessége között. Ami a szovjet külpolitika alapvető elveit illeti, azok még kevésbé változtak, mint a belpolitikaiak Sztálin halála óta. Az alapvető cél: megtartani a II. világháborúban szerzett előnyöket háború kockázata nélkül. A szovjet vezetők békevágya őszintének tűnik fel. Tudatában vannak annak, hogy mit jelentene a háború országuknaík és rendszerüknek.- ■ . i ; ? j: i; j s Az elmúlt hat hónap folyamán a Szovjetunió elsősorban olyan eseményekre reagált, amelyek fölött nem volt kontrolja, mint például a magyar, lengyel és a körépkeleti események. Bizonyos lépéseket, kijelentéseket tettek, melyeket szükségesnek tai'tottak. A szovjet ve:etők komolyan aggódnak a nyugati szövetség megerősödése miatt. Különösen rossz hatást váltott ki belőlük a határaikon levő országok atomfegyverekkel való ellátása. A szovjet vezetők őszintén óhajtják a leszerelést, legalább is a maguk feltételei szerint... A szovjet m.ndig azon volt, hogy az Amerikával fennálló ellentéteit, mint egy imperialista állam és a békeszerető államok közötti ellentétet tüntesse fel. De tudják, hogy a világ nem fogadta el ezt a verziót. Ezek a problémák nemcsak a Szovjetunió és az Egyesült Államok problémái. Németország kérdését nem lehet megoldani a német nép és más érdekelt felek nélkül. Kelet-Európa problémái, mint például a magyar felkelés, nemcsak Moszkvát és Washingtont aggasztotta. Ugyanez mondható Koreáról és Indokináról. Persze a nagy kérdések elsősorban a két legnagyobb hatalom problémája. És talán van egy kis remény arra, hogy türelmes és meggondolt tárgyalással egyes kérdésekben eredményeket lehet elérni. Ilyen kérdés például a leszerelés kérdése, melyben okos volna, ha a szovjet szándékait jobban kikutatnánk. Egy másik volna a középkeleti nézeteltérések elintézése. Nyugodt erővel, határozottsággal és türelemmel egy bizonyos idő folyamán jótékony következményekre juthatunk. Mindenesetre érdemes ezt megkísérelni. írnak a feketelistázott hollywoodiak 1946-ban több hollywoodi film-irót idézett be* az Amerikaellenes Bizottság. Közülük 10 nem volt'hajlandó választ adni a politikai meggyőződésükre vonatkozó kérdésekre. A bizottság “tiszteletlenség'’ címén vád alá helyeztette és bebör- tönöztette őket. Néhány órával a kihallgatás után az összes nagy filmstúdiók igazgatósága nyilatkozatot adott ki, mely szerint ez a tiz iró, kiket attól kezdve mint a “Hollywood-i Tiz”-et emlegettek, soha többé nem fog imi az amerikai filmipar számára. A múlt héten Dalton Trumbo, a “tiz” egyike kijelentette egy szenzációs rádió interjú keretében (Bill Stout: Special Assignment), hogy a tilalom ellenére úgy ö, mint a többi kilenc iró 1948 óta rendszeresen ir Hollywood számára — a fekete piacon. A fekete piac alatt azt értette, hogy, neveiket nem használják a filmeken és munkájukért valamivel kevesebbet kapnak, de Hollywoodnak szüksége van írásaikra. Ez a tiz a legtehetségesebb amerikai irók közé számított. Az elmúlt hetekben országos feltűnést keltett, hogy amidőn kiosztották a filmipar évi dijait, az úgynevezett ‘OSCAR’-okat a legjobb filmekért, szerepekért, rendezésért, stb. az egyik ilyen film, a “Brave One” szerzője, valami “Robert Rich” nevű iró — nem jelentkezett a dijért. Ez igen szokatlan. Senki sem tudta, hogy ki is a Mr. Rich. Sokan azt gyanítják, hogy Trumbo a Mr. Rieh, de ő ezt nem erősítette meg. Annyit azonban kijelentett, hogy az elmúlt évek folyamán több müve volt felterjesztve OSCAR dijakra. És hozzátette azt is, hogy véleménye szerint egy év leforgása alatt a hollywoodi feketelista “össze: fog omlani saját ellenmondásai súlya alatt”. g|j Hollywood mozimoguljai és máskor ugyancsak beszédes sajtóképviselői mennydörgő csenddel válaszoltak Trumbó szenzációsai jelentéseire. Nem akarnak Ausztriában maradni Me Cormack, a N. Y. Times bécsi tudósítója az Ausztriában maradt magyar menekültekéi irt jelentést lapja április 19-iki számában. 40,000 magyar van még mindig az országban s ezek közül 25,000 táborokban él. Kevesebb mint 10 százalékuk nyilatkozott hajlandónak Ausztriában maradni. Sokan igen el vannak keseredve. Az egyik magyar lány ezt mondta McCormack- nak: “Ha Anglia befogadott 20,000-et, Svájc 10,000-et, akkor Amerikának legalább 50,000-et kellett volna befogadnia.” Az elkeseredésük hátterében az van, Írja McCormack, hogy a Nyugat, különösen Amerika volt az, amely azt képzeltette el velük, hogy segíteni fogják őket, ha fellázadnak, de nem segítette őket. Most ismét cserbenhagyják őket. A táborban élők havi 30 silling ($1.20) költőpénzt kapnak. McCormack, szerint 5,000 magyar tért vissza Ausztriáiból Magyarországra, bár a magyar hatóságok azt állitják, hogy számuk ennél nagyobb volt. A legtöbb menekült Kanadába vagy Ausztráliába szeretne menni, most, hogy Amerika ajtaja bezártnak tűnik fel. Igen kevesek óhajtanak Európában maradni. RALPH WALDO EMERSON 1882 április 27-én, hetvenöt évvel ezelőtt halt meg Ralph Waldo Emerson, amerikai filozófus, poéta, előadó és iró. Concord, Massachusettben halt meg. A Harvard egyetemen végezte iskoláit, ahol már akkor kitűnt verseivel. Bostonban tanított és a Harvard egyetemen elvégezte a hitoktatási fakultást. A régi “North Church” lelkipásztora lett Bostonban, de öt év múlva ott hagyta a templomot és a lelkészi pályát. Miután beutazta Európát, Concordon telepedett le 1835- ben. Baráti visszonyban állt Thoreauval, Bronson Alcöttal, Margaret Fullerral, és Nathaniel Hawthomeal. Első filozófiai munkáját, mely a “Nature” cim alatt jelent meg a transzcendetá- lizmus leleplezésére irányította. Ez divatos volt Emerson idejében New England államban és a misztikusság tanaival foglalkozott. 1840 után egy negyed századon keresztül előadásokat tartott. Értekezletei hírnevet szereztek részére Európában is. Kivette részét a rabszolgaság elleni mozgalomból. 1860-ban irta a “Conduct of Life” cimü könyvét, majd tiz év múlva “Society and Solitude” cimü müvét adta ki. A Harvard egyetemen tartott előadásait a “Natural History of Intellect” címén adták ki. Bár Írásai remek gondolatokat tartalmaztak, ma inkább idézik azokat, de igen kevesen olvassák.
