Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-10 / 2. szám

10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 10, 1957 A tudomány világából j BR. WILLIAM C. LIEB A HOSSZÚ ÉLET TITKA (Befejező közlemény) Az étkezés A libát természetesen erőszakkal tömik, mert máskülönben volna elegendő esze arra, hogy csak annyit egyen, amennyire éppen szüksége van. Az ember azonban, — dacára nagy műveltségének, amivel annyira kérkedik, — minden kényszer nélkül tömi önmagát, éppen úgy elhízik mint a tömött liba, betegeskedik s terhére lesz nemcsak önmagának, de családjának is. Az életbiztosító társulatok statisztikai adatai mutatják, hogy a kövér emberek élethossza jó­val rövidebb a soványakénál. Annak, aki 50 éves korában valamivel alatta van az átlagos súlynak, jobb eshetősége van arra, hogy eléri a 89-at, mint annak, aki jóval nehezebb az átlagosnál. A túlsók táplálék több embert ölt már meg, mint az alko­hol mértéktelen használata, mégis a tulétkezés ellen nem hallunk annyi prédikációt, mint az al­koholizmus ellen. Pedig gyakran éppen mérték­telen étkezés vezeti az embereket az ivásra is, mert a zsíros ételek után jólesik a bor, vagy más gyenge alkoholos ital, ami aztán a gyakrabbi iváshoz, majd a részegeskedéshez vezethet. Ha rajtam állna, akkor a halál szimbólumául nem a koponyát a keresztbetett csontokkal hasz­nálnám, hanem a pecsenyéstálat a boros serleg­gel A pecsenyéstányér több embert pusziit el, mint a kard. És a boros pohár, ha egy pillanatra fel is vidít, a másikban már a bánat kelyhévé lesz. Az emésztési szervek Nem kell vitáznunk afelett, hogy idősebb em­bernek, akinél az élet mindenféle aktivitása már lassulóban van, kevesebb tápanyagra van szük­sége, mint fiatalab karában. Ezért az idősbülő ember, aki az ételmennyiségét nem csökkenti, valószínűleg elhízik, — elhízik akarata ellenére, lassacskán, alig észrevehetően. De ha meg akar szabadulni az ilyen észrevétlenül szerzett fölös kövérségtől,- akkor látja, hogy az milyen nehéz. Az 50 éven felüli nők jól tudják, hogy minden­féle “reducing” kísérlet milyen nehézségekkel jár. A legtöbb “nagyon könnyű és biztos” fogyá­sa módszernél csak á becsapott egyén pénztárcá­ja anad le. A modern ember bélhálózata ugyan rövidebb, mint sok-sok ezer évvel ezelőtt, mert sok generá­ción á+ már főtt és tömörebb ételeket eszik, me­lyekhez nem kell olyan hosszú bélrendszer, a természet tehát fokozatosan rövidítette az anyag­csere útját, de azért még igy is 26 láb hosszú Tessék elképzelni, hogy mennyi energia kell arra, Vnry ezen 28 láb csőrendszeren keresztülhajszol­juk az élelmiszereket? Könnyű megérteni, hogy mennyivel könnyebb az emésztőszerveknek a normális, vagy valamivel kevesebb mennyiséget keresztülhajtani, mint a tu] nagy tömeget. Noha a gyomornak és beleknek csodálatos nyúló képes­ségük van, de azért mindennek van határa, még annak is. Fitekintve a túl sok étel fizikai továbbításától, azzal is számolnunk kell, hogy a túlsók ételből sok megemésztett fehérjék a végbélben kitűnő falóiul szolgálnak a káros baktériumok szaporo­dására. a túlsók édesség és keményítő pedig a cukorbetegségnek nyitnak kapukat. Hogyan étkezzünk? De hát akkor hogyan étkezzünk? — kérdezheti ár »olvasó. Milyen diétát kövessen az idősbödő on'»!’? Tudom, hogy sokakat nem elégít ki az a válasz, hogy figyelje önmagát, kövesse a józan é~ tanácsát egy megbízható orvosnak, aki szin­té” csak alapos vizsgálat után adhat tanácsot. M" t nincs semmiféle olyan patent “diéta”, ami mi-dm esetre és mindenkor alkalmazható lenne. ’■■>"von sok ember ezt nem hiszi és azért felül a c -dóknak, akik ilyen “patent“ diétákat rendel- nev. sokszor anélkül, hogy a betéget látnák. Mi— r*'” a diétikus tudomány még nem régi, adatai íen ukább csak az újabb kísérleteken alapulnak, e"ei fékerek megragadnak egy-egy ilyen kísérleti eredményt, azt általánosítják, nagyon megrekla­mirozzák és a diéták után sóvárgókat kifosszák. Sok ilyen “patent“ diétát lelepleztek már, meg is büntették őket, de újak meg újak foglalják el a helyüket. Vannak közöttük olyanok, akik csaló módszerüket összekötik a vallással, csillagászat­tal vagy valami más misztikus “tudománnyal”. Mindezek természetesen csak a “balekok” félre­vezetésére szolgálnak. Minél tovább taulmányozom a boldog öregkor problémáját, annál erősebb lesz az a meggyőző­désem, hogy ahhoz legközelebb, a józan ész ve­zet. Az öregség maga nem betegség, noha van­nak betegségek, amik hamarább, vagy erőseb­ben fognak az idősebbeken, ily esetekben termé­szetesen a betegségeket gyógykezelni kell. De az öregkor boldogtalanságait igen sokszor nem szer­vi, hanem lelkibetegségek okozzák. Lelki betegségek Az utóbbi -időkben már nem csak elismertük, hogy szervi betegségeken kiviil szellemi betegsé­gek is vannak, de azok gyógyítására is mindin­kább több és több gondot fordítunk. Az amerikai nép különben is igen ideges, érzelmes, — talán a lázas, gyors élet miatt. A szellemi betegség gyakran ép olyan szimptomákat mutat, mint a szervi betegség. Dr. Raymond W. Waggonner, (University of Michigan) állítása szerint az ame­rikai betegek felénél a szimptomákat érzelmi ne- hégségek okozzák, akiknél a biológiai szervek rendben vannak, de még sem működnek. Mindez azt jelenti, hogy kétféle egészséget kell fenntar­tanunk; fizikai és szellemi (mentái) egészséget és az idősebb embereknél ez utóbbi nagyobb ne­hézségekbe ütközik. Korunk szellemi betegségeinek jelentékeny ré­szét a FÉLELEM okozza. A szellemi betegségről Hufeland, egy 18-ik századbeli orvos ezt irta: “A félelem úgy hat, mint a görcs, amelynél össze- huzódnak a kis véredények s idegek; a bőr elfe- héredik és elhidegül, a vér mind a belső nagy véredényekben gyülemlik össze, a vérütés lelas­sul, majd megszűnik; a szív megtelik vérrel és nem üthet szabadon. Az emésztőszerveknél is za­var áll be, majd diarrhea jelentkezik. Az izmok elernyednek, paralitikussá válnak; a beteg sza­ladni szeretne, de nem tud; egész testében resz­ket, lélegzete rövid és szabálytalanná lesz. A fé­lelem tehát úgy hat, mint a lassú halált okozó méreg, igy természetes, hogy megrövidíti az éle­tet”. Egy modern specialista sem tudná jobban le­írni a félelem romboló hatását, mint ez a 18-ik századbeli orvos. És a félelem nagyon általános az öregeknél. Közismert az öregek félelme a be­tegségektől. Hisznek a régi öregasszony mesék­ben, hogy az emésztési zavarok a rák előjelei; hogy bizonyos szimptómák a közelgő végelgyen­gülést mutatják; mások cukorbetegséget, reu­matikus betegségeket, stb. fedeznek fel önmaguk­ban. A betegségtől való félelem több idős embert tett már beteggé, mint a szervi betegségek. Agephobia A félelemnek' egy másik faja a szegénységtől való félelem. Természetesen ez csak a lakosság egy részét érinti, akiknek öreg korukra nem si­került annyit eltenni, hogy abból megélhetnének. Szerencsére ezeknek a száma egyre fogy a mind- szélesebb keretű társadalmi intézkedések követ­keztében. Ezeknek a gyógyítása tehát nem is az orvosok, hanem a törvényhozó tesütletek kezében van. És végre meg kell említenünk magától az öreg­ségtől való félelmet (agephobia), amely összesége az ily félelemnek: “Jaj, mi lesz velem ha elvesz­tem a látóképességemet, a fogaimat, a hajamat, a nemi képességeimet, gondolkodó képességemet, stb.” Azok, akik tudják erre a választ; tudják, hogy az ifjúságot nem az évek nyújtják, hanem a gondolkodás, az önbizalom. Azok, tudják és bi­zonyítják ezen ma már eléggé közismert ténye­ket: 1. A világ ügyeit még ma is az idősebb embe­rek és nem az ifjak intézik. A kor tapasztalata.! sok esetben nagy előnyt nyújtanak az idősebbek­nek a fiatalabbakkal szemben. Régi. minden ala­pot nélkülöző mese az, hogy “a jók korán elhal­nak”. 2. A legveszélyesebb ragályos betegség, amit az ember elődeitől örökölt, a félelem. Minden fé­lelem úgy hat, mint méreg a testben, azért mint a mérget, azt is el kell távolitani a testoől, az agyból. 3. A múltban élés is nagyon káros, éonen úgy, mint a teljes visszavonulás és az azzal járó unat­kozás. Ennek ellenszere az, hogy beilleszkedünk a jelenbe, érdeklődünk a napi események iránt. Ha megszokott munkakörünket már nem folytat­hatjuk, újat kell keresni. Minden idős embernek legyen valami foglalkozása, “hobby”-ja, ami le­köti érdeklődését. Gyakran az ilyesmi még jöve­delmező is, máskor pedig nagy szolgálatot tesz vele a környezetének. A fő azonban mindig az, hogy foglalkoztassa magát úgy fizikailag, mint szellemileg. 4. Minden idősebb egyén, — . ha már a napi gondoktól mentes, élvezheti az irodalmi terméke­ket, a zenét, a színházat, esetleg a szórakoztató kártya és' egyéb társasjátékokat, csillagászati amatőrködést, stb. Az ifjúság forrása 5. Ifjúság forrása csak a mesékben van, semmi­féle módszer vagy medicina sem változtat öre­get ifjúvá; az ifjúságot ellenben rendszeres élet­tel ki lehet nyújtani. Nem kell engedni azt, hogy az évekkel “kiessünk az élet sodrából”. 6. Miután az idősebb emberek betegség elleni ellenálló képessége csökken, ajánlatos, hogy leg­alább évenként egyszer minden idős ember ala­pos orvosi vizsgálatnak vesse alá magát .és igy még idejében orvosolni képes az esetleg jelent­kező betegséget. 7. Igen sok olyan betegséget, amelyek az öre­geket hamarább elfogják, ma már gyógyítani tudnak, vagy legalább is nagymértékben lefokoz­zák. Ilyenek például a vérelmeszesedés, a magas vérnyomás, diabetes, sőt még maga a rák is, ha idejében észreveszik. 8. Az álmatlanság, amely sok idős embernek a baja, szintén gyógyítható bóditószerek nélkül is. A bóditószerek használatától tartózkodni kell. 9. A haj még mindig megszürkül, esetleg “el­megy”, de az nem olyasmi,, ami elkeseríthetné az életet. A fogászat ma annyira fejlődött, hogy müfogakkal éppen úgy lehet enni, mint a termé­szetesekkel és még szebbek is. Az egyre javuló szemüvegek és halló készülékek csökkenthetik a látás és hallás meggyöngülésétől való félelmet. A nemiképesség elvesztéséért pedig az élet sok más örömei kárpótolhatnak. 10. Semmiféle általános, mindenkire érvényes diétát sem lehet ajánlani, minden olyasmi csak svindli. A fontos az, hogy ne terheljük túl a gyomrunkat s főleg ne kössük le minden időnket avval, hogy mit ehetünk és mit nem ehetünk, mint ahogyan ne töltsük minden időnket a beteg­ségeink elmagyarázásával sem. Ezek helyett mi­nél inkább olyan dolgokkal kell foglalkozni, ame­lyek másokat is, a környezetünket is érdeklik. Nagyjából ezekben látom a boldog megelége­dett öreg kor titkait. ZlLZER GYULA KIÁLLÍTÁSA ART OF TODAY GALLERY, Great Northern Hotel, 118 W. 57 St. N.Y. C. Január 13-tól február 2-ig. Nyitva naponként 1-töl 6-ig. Szombaton is. Vasárnap zárva. Zilzer Gyula, a kitűnő Amerikai-Magyar fes­tőművész olvasóink előtt is jól ismert. Lapunk időről- időre hozta egy-egy rajzát, amelyek a munkásság iránti jóindulatáról tanúskodtak. A művész termékenységét dicséri az, hogy a jelen kiállítás több mint 4.0 aquarell és pastel müve, csaknem kivétel nélkül a közelmúlt mun­kája. Zilzer Gyula müvei a párisi Luxemburg Mu­seum és Bibliotheque National, úgyszintén a müncheni -Graphische Cabinet és a budapesti Mo­dern Művészeti Muzeum gyűjteményeit ékesítik. A művész legutóbbi párisi látogatása alkal­mával az ottani “Arts” folyóirat kritikusa igy irt róla: “Amikor Zilzer Gyula — aki festmé­nyeit elhozta nekünk Amerikából, ahol ő lelki­ismeretességgel szenteli az életét a festészetnek — vissza tér az Egyesült Államokba, Párisnak hiányozni fog egy nagy művész.”

Next

/
Thumbnails
Contents