Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-04-11 / 15. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ April 11, 1957 12 A tudomány világából AZ ELSŐ VILÁGKIÁLLÍTÁS A SIVATAG KINCSEI AZ ATOMKORSZAKBAN Több mint egv észtendő van 1958. április 3- ig, a brüsszeli világkiállítás Ünnepélyes megnyitásáig, de máris lehet látni, hogy a város nagyon készül az eseményre. A járókelő sokhelyütt lát színes falragaszokat a belga főváros utcáin, amelyek már a kiállítást hirdetik. De más, feltűnőbb jelei is vannali az előkészületeknek. A keskeny, brüsszeli utcákat nem egy helyen fakorlátok zárják el, s hatalmas kotrógépek dolgoznak itt. Alagutakat építenek, hogy a világkiállítás majdani hatalmas közönsége könnyen eljuthasson a kiállítás színhelyére. Szélesítik az utcákat, lebontanak sok régi házat is, csakhogy meggyorsítsák a közlekedést. Kotrók, gödrök, acélvázak Azon a helyen, ahol a jövő áprilisban majd egy valóságos város épül fel, egyelőre nincs sok látnivaló. Hatalmas kotrógépek ássák a talajt. Nagy gödrök láthatók mindenütt. Amikor azonban ellátogattunk a kiállítás igazgatóságának brüsszeli irodájába, egy kis Ízelítőt kaphattunk a kiállításból. G. Peeters ur, a világ- kiállítás egyik helyettes igazgatója rendelkezésünkre bocsátotta a kiállítási terület tervrajzát. S -ennek áttanulmányozása után, némi képet kaphattunk arról, hogy mi is lesz majd a mostani nagy gödrök és acélvázak helyén egy esztendő múlva. Kétszáz hektárnyi területen épül a ki- állitásváros. Ebből a hatalmas területből százezer négyzetméternyi terület a vendéglátóké, a többin a külföldi kiállítók osztozkodnak. A kiállítás szenzációja az “atomium” Nézegetem a tervrajzot, és arra kérem Peeters urat, mondja meg, hogy mi lesz a kiállítás szenzációja. Elmondja, hogy nehéz lenne kiválasztani a sok érdekesség közül bármit. Szenzációsak lesznek a függőhidak, amelyek majd a külföldi pavilonokat összekötik, vagy beszélni lehetne a tudomány, a nemzetközi együttműködés és a művészetek palotájáról. De a kiállítás fénypontja, amely leginkább megnyeri majd a látogatók tetszését, az atomkiállitás lesz, s természetesen az “atomium”. Ez az a monstrum, amelynek acél váza már látható a kiállítás színhelyén. Száztíz méteres acélmonstrum Megkérem Peeters urat, beszéljen kissé bővebben erről az “atomiumról”. Válasz helyett átnyújt egy prospektust a kiállításról, s ebben minden megtalálható, ami az “atomiumról” érdekel. Az “atomium” kétmilliárdszoros nagyításban a fémek építőelemét, egy kristályrendszert ábrázol. Az “atomium” 110 méter magas lesz. Kilenc hatalmas golyóból áll, amelyeknek átmérője egyenként 18 méter. Az egész építmény a legalsó golyón nyugszik és ebből felfelé és oldalra acélvázák nyúlnak ki egészen a legfelsőbb golyóig, amely már több mint 100 méteres magasságban lesz. Ezek az acélvázak tartják össze az egész építményt. Az “atomiumot” fénylő alumíniummal vonják majd be, s éjszaka állandóan változó színes fényszórókkal világítják meg. Az alsó golyókon mozgólépcső viszi fel a, látogatót, innen áttekintheti az egész atomkiállitást. A felsőbb golyókról pedig jól láthatja majd a kiállítás egész területét. Az egyes golyókat is mozgólépcsők kötik össze. A legfelső golyóra gyorslift szállítja fel a látogatókat. Húsz másodperc telik majd el, és 110 méter magasságból pompás kép tárul a néző elé a kiállítás színes látnivalóiról. Harmincötmillió látogatót várnak Peeters ur szavaiból kitűnik, hogy óriási jelentőségűnek tartja a kiállítást. — Miért? — kérdem. — Az 1958-as brüsszeli villágkiállitás — mondja — az első lesz a mintegy 20 évvel ezelőtt megtartott New York-i kiállítás után. Ez lesz egyúttal az első villágkiállitás a második világháború után. (S hadd tegyem hozzá-, ami a legfontosabb: az első világkiállítás az atomkor“Csak az elhullott állatok fehérlő csontjai nyújtanak hébe-hóba változatosságot az általános egyhangúságba. Napokig is haladunk anélkül, hogy a növények zöldje sárga halmok között látható lenne, amerre csak tekintünk, mindenütt a semmiséggel találjuk magunkat szemben.” így írja Te Alvinczy Sándor a múlt század második felében szerzett személyes tapasztalatai alapján Észak-Afrika homoktengerét: a Szaharát. S A.lmásy László, aki a 20-as években több expedíciót vezetett erre a vidékre, szintén úgy emlegeti Afrikának ezt a több mint 4 millió négy zetkilométernyi részét, hogy ott “kietlen sziklákon, véghetetlen homoksivatagon, néhány nyomorult vegetációs folton, s pár rosszízű forráson kívül” nincs semmi. Ez a “semmi”, ez a kietlen sivárság felkeltette a nagy fantaszta Jules Verne érdeklődését is. A Szahara tengere cimü regényében arról álmodott, hogy 8000 négyzetkilométernyi sivatagot elárasztanának a tenger vizével, s egycsapásra megjavulna a kopár és kietlen vidék kiimája, fellendülne a mezőgazdaság, a kei'eskedelem és átalakulna az egész gazdasági élet. De a Szahara kutatói és ismerői, vagy a jövendő csodák megálmodói még legmei’észebb pillanatukban sem mertek arra gondolni, hogy a homok és sziklák birodalma mesés gazdagságot rejt magában. Erről mi is csak néhány éve tudunk. A Szahara feltárását 1952-ben indították meg a franciák. A kutatómunka még csak a kezdet kezdetén tart, de az eddigi eredmények is azt bizonyítják, hogy a beudinok ősi dala tévedett; nem igaz, hogy “Szahara pusztája nem nyújtja csak a szükségest”. Vegyük sorra, mit takar a Szahara homokja. Olaj. Két vagy hái’om hónappal ezelőtt Hassi Messaud környékén kivételesen gazdag olaj mezőre bukkantak. Becslések szerint 200 milliótól egy- milliárd tonnáig tehető e mező olajkészlete. Jelentős olajforrást találtak tavaly a líbiai határhoz közel fekvő Ediele környékén is. A franciák arra számítanak, hogy 10 év múlva innen szerezhetik be olajszükségletük felét. Földgáz. In Salahtól délre bőséges földgázkészleteket fedeztek fel. Innen évi 1460 millió köbméter földgázt lehet felszínre hozni. Vasérc. Pinouftól délkeletre fekszik a világ egyik leggazdagabb vasérclelő helye, melynek készlete körülbelül hárommilliárd tonnára rúg. Bán.vászása igen egyszerű, mert az érctartalmu kőzet nincs mélyen. A kísérletek során megállapítást nyert, hogy az érc vastartalma 55 százalék. Mauritániában Fort Gouraúd környékén is találtak vasércet. Igaz, hog^ kisebb mennyiségben, viszont a vastartalma nagyobb: eléri a 67 százalékot, azaz semmivel sem marad a legfinomabb svéd érc mögött. A felsoroltakon kívül Guettara vidékén körülbelül másfélmilliárd tonna mangán rejtőzik a föld alatt, Mauritániában Akjout tájékán rézlelőhelyek vannak, Algéria déli részén pedig szakban!). Eddig 48 külföldi ország (köztük Magyarország) jelentette be részvételét — folytatja G. Peeters ur. — Harmincötmillió látogatót várunk. S reméljük, hogy magyar látogatókat is üdvözölhetünk a kiállításon, hiszen az önök népe nagyon rokonszenves számunkra. — Ilyen milliós tömegek elhelyezése nagy gondot okoz a kiállítás előkészítőinek? — kérdem. ^ . Kis városka négyezer látogató részére Peeters ur szavaiból azonban kiderül, hogy tévedtem. Brüsszelben nincsenek szállodaproblémák, és igy a látogatók kétharmad részét máris el tudják helyezni. Emellett négyezer látogató számára egy 50 házból álló kis városkát épitenek, három kilométerre a kiállítás színhelyétől. Nagyobb gond a közlekedés megszervezése. Éppen ezéi't a brüsszeli utcákat kiszélesítik és alagutakat fúrnak, hogy a látogatóknak ne kelljen a váatom-nyersanyagokat — urániumot, wolframot — találták a geológusok. Ezek a készletek valóban mesébe illők. S joggal mondják a Szaharáról, hogy ez Afrika Ruhr- vidéke. De ennek az óriási gazdagságnak a kiaknázásához gépekre, utakra, vasutakra. szállítóeszközökre, az olaj hasznosításához vezetékekre, mindezek előteremtéséhez pedig pénzre, méghozzá rengeteg pénzre van szükség. Hogy csak néhány adatot említsünk: az olajat Hassi Messaud- tól el kell juttatni az algériai vagy a tuniszi tengerpartra, tehát mintegy 1)50 kilométer hosszúságban olajvezetéket kell lefektetni. Ez körülbelül 35 mdlió angol fontba 'kerül. A Pindouf környéki vasérckészletek hasznosítása is körülbelül 100 millió font előzetes beruházást igényel. Szükség van bányaberendezésekre, vasutat kell építeni Dél-Marokkón keresztül a tengerpartig, ott pedig: kikötőt. Ezek a hatalmas összegek azonban meghalad- ciaország teherbiróképességét. Aggodalomra persze nincs ok, mert a profitszagra megjelentek a világ szinte valamennyi országának tőkései: angolok, olaszok, hollandok, nyugatnémetek. Tavaly decemberben a francia nemzetgvülés elfogadta a szaharai területek közös megszervezéséről szóló törvényjavaslatot (a Szahara egy része ugyanis területileg Algéria, Marokkó és Tunisz részét alkotja). Kidolgozták e “közösen megszervezett” terület igazgatási sémáját is, élén egy főbiztossal. Minden készen van tehát, csak munkához kell látni. A Szahara krőzusi kincseiről és tülekedésről, amely mindenféle nációju üzletemberek között megszerzéséért folyik, a messzi jövőbe pillantó Verne nem álmodhatott. Egyvalamit azonban megérzett: a Szahara-boldogitó terv a sivatag lakóit, az arabokat és beduinokat, tehát körülbelül kétmillió embert aligha teszi majd boldoggá. PARÁNYI TELEVÍZIÓS FELVEVŐ Ipari és tudományos kutatások céljaira sikerült olyan televíziós kamrát készíteni, amely nem sokkal nagyobb, mint egy kövér Havannaszivar. Hossza 15 cm, átmérője kb. 3 cm. A készülékkel csövek, kemence járatok, üreges falak és hasonló, nehezen hozzáférhető szerkezeti elemek felületét lehet megvizsgálni. A berendezést távolból vezérlik. A vizsgált felület képét parányi tükörrendszer továbbítja a felvevő lencséjéhez. A felvett kép a hússzorosára nagyítható. AZ ANGLIAI Herefordban lábszépségversenyt rendeztek Ebben még semmi rendkívüli nem lett volna, de a rendezők azt a különös feltételt szabták, hogy a versenyzőknek csak lábukat szabad közszemlére bocsájtaniuk, tehát combig lefátyolozva kell a zsűri elé lépniük. Eredmény: 24 jelölt közül Gertrude Pritsehnrd asszonyt választatták meg lábszépségkirálynönek. Kora kereken 81 esztendő. roson átmenniök a kiállítás színhelyére. — Vajon mennyibe kerül ez a hatalmas előké- szitő munka ? — Még nem tudni, hogy mennyibe kerül az utak szélesítése és az alagutak építése. De bizonyos — mondja Peeters ur—, hogy több milliárd franknyi költségünk lesz. Hogy tartós békét építsünk . . . A világkiállítás helyettes igazgatója azután elmondja, hogy a legnagyobb területen a Szovjetunió vesz részt. Ezután sorrendben: az Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, Anglia, majd a Vatikán' következik. Befejezésül megkérdezzük Peeters urat, mit vár a világkiállítástól ? — A világkiállításra, mint már mondottam, harmincötmillió vendéget várunk. Különböző nemzetiségű emberek találkoznak egymással, megértés jön létre közöttük és ez elősegíti, hogy tartós békét építsünk — mondotta befejezésül Peeters ur. Úgy legyen! Árkus István
