Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-28 / 13. szám
Thursday, March 28, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 (16) Fülledt, meleg- délután volt, mikor nekiindult, az égnek olyan színe volt, mint az irós savónak; párával volt teli az egész lég. A délibábnak különös játszó kedve volt ma. A kis madárkák mind elültek a fűben, egy sem énekelt odafenn. Ellenben a bögöly, dongó, meg a sok muszlica annál veszettebb kedvében volt. Emiatt nagyon lassan bandukolt a paripa, mert egyre kapálóznia kellett a hátulsó lábával meg a fejével, hogy a maró szörnyeket elverje magáról. Azért nem tévesztette el az utat. Pedig a kantár is lazán lógott a csikós' kezében. Az ember maga is érzi, hogy valami zivatar közelit. Egyszer csak elérték a Hortobágy hidját, azt a monumentális remekét az igaz szittya építészetnek. Ohó! — rezzent fel a csikós. — Erre nem megyünk rá, édes lovam. Tudod, megfogadtam a csillagos égre, hogy a hortobágyi hídon át nem megyek többet. De azt nem fogadta meg, hogy a Hortobágy vizén át nem fog kelni. Lekerült hát a malom alá s ahol a viz seké- lyesen elterült, ott gázolt át rajta. Egy kicsit úsztatott is, de az nem vet számot, odáig megszárad rajta a forró naptól a rojtos gatya. A hortobágyi csárda felé ügetett. Itt már sebesebben igyekezett a paripa, vigan nyiharászva. A csárda udvarából is hasonló vig nyerítés fogadta, ott volt már kikötve egy akácfához a ,pajtás, a hóka. Tulajdonképpen udvarról nem lehet szó a hortobágyi csárdánál, mert annak a nagy széki füves térnek, ami a vendéglőt meg az istállót, félszert előzi, nincs semmi kerítése, hanem azért mégis udvar az, mert asztal van rá kitéve s amellett két hosszú lóca: ott iddogálnak a vendégek a fák alatt. A csikós leugrott a lováról, s megkötötte azt a kötőféknél fogva a másik akácfához, nem ahhoz, amelyikhez már a hóka volt kötve. Egy pár hosszufülü paripa is elmélkedett ott a kertpalánk árnyékában, a kihajló lícium után nyújtogatva a nyakát, amit nem bírt elérni. A lovagjaik ott ültek az akácfa alatt az asztalnál, ebben a rekkerfŐ' melegben is nyakukban a kifordított bunda. Ilyenkor az árnyékot tart. Id- dogáltak olcsó karcost zöld klázliból s danoltak hozzá valami végeszakadatlan pásztornótát, egyhangú, unalmas danára. Juhász volt mind a kettő: annak a lova a csacsi. A Decsi Sándor leült a lóca túlsó végére, a furkósbotját végignyujtva az asztalon s nézte, hogy duzzadnak a látóhatáron azok a fényes fellegek, a föld széle pedig egész sötétkék lesz. E helyen sárga oszlop emelkedik fel, az a szél anya. A két juhász egyre fújta: Mikor a juhász bort iszik, Szölke szamár szomorkodik. Ne szomorkodj szölke szamár, Majd elmegyünk a nyáj után. A csikós megsokalta már a sok gajdolást, oda- mordult: — Jó lesz már, Pesta, abbahagyni ezt a jeru- zsálem-betlehem nótát, aztán felülni arra szölke szamárra s ellötyögni a nyáj után, mert megázik a bunda. — Ejnye, de kifordított kedvében van ma a Decsi Sándor. — De majd még a bőrödet is ki találom fordítani, ha sokat akáciuskodol velem! — szólt oda a csikós, ingujját könyökig feltörve (“Jó” annak most minden ember, aki előtte lábatlankoik.) A két juhász összesúgott. Tudják ők már a usztai regulát, hogy amely asztalhoz a csikós :ül, oda a juhásznak csak engedelemkérés mel- ett szabad lekuporodni s ha azt mondják “elmehetsz”, hát takarodni kell. Az egyik kopogtatott' az asztalon a palack fenekével. — Fizessünk hát! Jön az idő! A kopogtatásra kijött a csárdából a kocsmá- rosleány. Úgy tett, mintha meg sem látná egyszerre a ikósbojtárt, csak a két juhásszal végzett, ösz- eszámitotta a boraikat, visszaadott nekik rézpénzben a kutyanyelveikből s letörölte utánuk íz asztalt, ahol elöntötték a bort. Azok felkaptak a szamaraikra s csak azután, íogy egész biztosságba helyezték magukat, folyatták a nótát truccosan, nagy kutyafuttában: Hat jó kutyám farkas nyomán, Két bojtárom két oldalán, JÓKAI MÓR: SÁRGA RÓZSA Magam megyek a derekán: Szölke szamár a hátulján. Csak azután, hogy ezek elkotródtak, szólitá meg a leány a bojtárt. — No, hát azt sem mondod, hogy “befellegzett!” kincsem galambom? — Decsi Sándor az én nevem — dörmögé mogorván a bojtár. — Jól van, méltóságos ur. Pardon, grácia, ha megbántottam! Hát nem tetszik besétálni az ivószobába ? — Köszönöm. Jó nekem idekinn is. — Odabenn volna ám rangjához illő társaság. — Tudom. Látom a lováról. Majd kijön az ide, énhozzám. — Hát mit tetszik parancsolni? Hozzak bort? Veresei? Fehéret? — Nem iszom bort. Adjon nekem palackos sert. A palackba fojtott sert nem lehet megmérgezni, mert az kifut, ha egyszer a dugóját kihúzzák. A leány elértette a szemrehányást s csak elfojtotta magába a keserűségét. Nemsokára visz- szatért egy palack sörrel, odatette a legény elé. A bojtár hetykén förmedt rá: — Hát szabólegény vagyok én? Hogy nekem egyesével adják a palackot? — Jól van, jól, no! Csak ne haragudjék a méltóságos ur. Egybe itt leszek vele. Hozta aztán egész nyalábbal a palackot, odarakta a legény elé sorban mind a hatot. — Most már jól van! — Kihúzzam a dugóját? — Köszönöm,, magam is értek hozzá. Azzal fogta az első palackot, odaütötte a nyakát az asztal széléhez, az üveg feje letört, akkor aztán kitölté belőle a habzó sert a nagy pohárba. így aztán drágább a ser, mert az eltört palacknak az árát is meg kell fizetni; de hát “az ur pokolban is ur!” A leány negédesen ment tovább, durcás kacér- sággal riszálva a csípőit. Az a két aranyfüggő csak úgy csilingelt a fülében. A haja megint le volt már eresztve, nem volt a fésűre tűzve, az is csak úgy lebegett a pántlikás végeivel utána. “Hát te úgy, én is úgy!” A csikós ivott csendesen, egymagában. A leány végigdudolta a folyosón: “Ha te tudnád, amit én: ki babája vagyok én? Te is sírnál, nemcsak én. ..” A negyedik sort elvágta a becsapott ajtó. Mikor a leány újból kijött, már akkor három letört nyakú üres palack volt az asztalon. Azokat, az üvegcserepekkel együtt, a kötényébe szedte. A három palack sör után a legénynek is más kedve volt. Amint a leány ott sertepertélt körülötte, csak átölelte egyszer a derekát. A leány nem is begyeskedett érte. — No? Hát lehet már pertu beszélni veled? — kérdé a legénytől. — Mindig is lehetett. No, hát mit akartál mondani? — Kérdeztél valamit? — Mért van a szemed kisírva? 1 — Azért, mert nagy örömöm van. Kérőm akadt. I ií — Kicsoda? — A vérvölgyi vén kocsmáros. özvegy ember. Sok pénze van. —Hozzámégy ? — Hogyne mennék, mikor visznek? Eressz el! — “Hazudsz: hazafutsz; anyád mellé kuporodsz: annak is nagyot hazudsz”. S azzal levette a kezét a leány derekáról. — Iszol még több sert? — Hogyne innám. *= — De majd ellustulsz a sok sertől. — Arra van most nekem szükségem. Hogy csillapítsam a füzemet. Annak a másiknak odabenn csak adj erős bort, hadd melegedjen fel. Legyünk egyformák. Annak a másiknak odabenn bizonyosan nem mondta meg a leány, hogy itt van az égjük. A csikós segített a dolgon. Elkezdett dalolni, azt a gunynótát, amivel a gulyást zokták bosz- szantani. , Szép, erős hangja volt, ismerte azt az egész: Hortobágy. Én vagyok a petri gulyás! | Én őrzöm a petri gulját A bojárom ,; j Vizen sáron, j Magam a paplanos ágyon. Jól gondolta! Alig volt vége a nótának, már jött őkelme kifelé az ivószobából, mintha hívták volna. A gulyás hozta az egyik kezében a vörösboros palackot, meg a poharat a palackra borítva, a másikban á furkósbotját; a pa.laéköt letette a csikóssal szemben az asztal túlsó oldalára, a botját végigfektette annak a botja mellé s aztán leült az asztalhoz, szemben a másik legénnyel. Se nem paroláztak, se nem üdvözölték egymást, csak úgy fejjel bólintottak, mint akik értik a többit. — Hát már visszatértél az utadból, pajtás? — kérdé a csikósbojtár. ti; — De majd megint folytatom, ha kedvem, szottyan. — Elmégy Morvaországba? I — Ha mást nem gondolok, elmegyek. Erre ittak egyet. ~ Kis idő múlva megint kérdezé a csikós. — Hát ezúttal asszonyt is viszöl magaddal? — Nem tudnám, hol venném az asszonyt? — Mondok: az édesanyádat. — Dejsz az ott nem hagyja a debreceni kofa állását egész Morvaországért. Erre megint ittak egyet. — Hát aztán elbúcsúztál már az édesanyádtól? , — Elbúcsúztam. 71 — Beszámoltál mindennel a számadó gardának?« — Beszámoltam. ■ — Nincs már senkinél semmi tartozásod ? — De furcsákat kérdezgetsz tőlem! Nem tartozom én a papnak sem! Mi bajod vele? A csikós megcsóválta a fejét s aztán még égy sörös palacknak törte el a nyakát. A pajtásnak is akart tölteni belőle. Az letakarta a tenyerével a pohará v' . . . I. !■ I — Hat nem iszol az en sörömből? — Tartom a regulát: “Serre bor — mindenkor: borra ser — sohasem”. A csikós kiürité maga az egész palackot s akkor elkezdett bölcselkedni (ami megszállja az embert a sörital után.) — Látod, pajtás, nincs utálatosabb hiba a világon a hazudásnál. Egyszer hazudtam életemben, azt sem a magam mentségére tettem. Most is megfekszi a lelkemet. Illik a hazudás a juhászokhoz, de nem a lovon járó legényekhez. Annak a juhásznak már az ősapja is hazugsággal élt. A Jákob pátriárka megcsalta a saját apósát a tarka bárányokkal: annak is hazudott; kicsalta a saját apjának a szemét az Ézsau kesztyűivel: annak is hazudott; nem csoda hát, ha Valamennyi pereputtya, aki csak birkát őriz, mind hazugsággal él. Juhásznak illik az, de ném gulyásnak. '* ’ | A gulyásbojtár elnevette magát nagy hahotával. — Ejnye, pajtás!, De jó prédikátor lett volna belőled! Ügy tudsz prédikálni, mint a pünkösdi legátus Balmazújvároson. — Hm, pajtás! Az még nem volna neked háj, hogy jó prédikátor lett volna belőlem, hanem nagyobb baj az neked, hogy jő fiskális is lett volna belőlem. Azt mondod, hogy nem tartozol senki fiának egy görbe krajcárral sem. ; — Sem a fiának, sem az apjának 1 ••*{-— Nincs hazugság nélkül? K ' ; U •— El lehet nála nélkül. A ' — Hát ez itt micsoda? Nézd csak: ez a hosszú levél? Nem ismersz rá? I -a Azzal kihúzta a zsebéből azt a bizonyos váltói s odatartó a cimbora orra elé. • a A gulyás arca egyszerre elvörösödött a haragtól és szégyentől. j — Hogy került ez a kezedbe? — dörmögé jh?«,— rágósán s felugrott helyéről. j (Folytatjuk) " ~ Mff] >niVt ÓVJUK A£ ERDŐT! Az erdei tüzek tavasjjíal és ősszel a legveszélyesebbek. EgjT-egy gondolat- lanul eldobott cigarettavég vagy gyufaszál e^ész. erdőt boríthat lángba. A hatóságok arra kénk a közönséget, hogy segítsenek nekik óvni az erdőket, hiszen mindannyiunk érdeke és kötelessége a tűzveszély megakadályozása, j
