Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-28 / 13. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZŐ Thursday, March 28, 1957 Külpolitikai Szemle | Tömeglincselés Dél-Afrikéban Az elnyomott színes népek passzív ellenállással védekeznek Pretoria, Dél-Afrikából jelentik, hogy börtönben 25 afrikai polgárt felakasztottak., mert aug.- ban megöltek öt rendőrt. A tömeges kivégzés nagy felháborodást váltott ki és rengetegen tiltakoztak ellene, olyanok is, akik csupán ellenzik a halálbüntetést. A nép ■ is rendkívül méltatlankodott miatta, mikor a tömeges kivégzést egyidöben végrehajtották, még pedig csoportosan végezték ki áldozataikat. Az Grange szabad állam volt bírója F. E. T. Krause borzalmasnak irta le a kivégzéseket. Majd azt mondta, hogy az akasztások nem fogják a g.v i 1 köss ágoka t megái 1 i tani. Pretoria püspöke úgy nyilatkozott, hogy a társadalom más megoldást találhatna a bűnözők megbüntetésére. A börtön- tisztviselői kijelentették, hogy amint képességüktől tellett, oly humánusan végezték ki az embereket.” JOHANNESBURG. — A “White Supremacy” elvi alapon álló délafrikai kormány elhatározta, hogy beszünteti azon autóbuszjáratokat, amelyek a néger népek által lakott környékbeli falvakba mentek, mert a 40,000 nem fehér lakosság bojkott alá vette ezen vonalakat. Ilyen falvak a körülbelül 10 mérföldnyire fekvő Alexandria, So- phiatown, Maroka ás Lady Selbourne. A busz-társaság az eddigi 4 penny (kb. 5 cent) viteldijat felemelte 25 százalékkal, amit a nagyon kiskeresetű munkások nem hajlandók meg- fizetni és elhatározták, hogy inkább gyalog mennek munkába, noha ez sok esetben 20 mérföld- mi gyaloglást jelentett. Ezen határozat után az országutak megteltek munkába gyalogló emberekkel, nőkkel és iskolás gyermekekkel, akik a mellettük elhaladó üres buszokat az “azikhwelwa!” (nem kocsizunk) gúnyos kiáltással üdvözölték. Amikor az országutakon már vagy 10,000 ember gyalogolt, a rendőrség megtámadta őket, igen sokat elfogtak, akik ellen nem a rendzavarás, hanem másféle vádakat emeltek, mint pl. azt, hogy nem tudták felmutatni az adóbefizetésről szóló nyugtájukat, vagy hogy keresztezték az utcát arra meg nem jelölt helyeken, stb. A még január 7-én kezdődő bojkottban már legalább 5.000 “gyalogló” néger munkást tartóztattak le és Ítélték ó'ket kisebb-nagyobb bírságra. A délafrikai köztársaság gazdasága teljesen a nem-fehér munkások alacsony bérén alapul. Ezért ez a bojkott most már nemcsak fajharc, hanem egyben gazdasági harc is. A munkások közül soknak van biciklije, másokat viszont felvesznek a velük szimpatizáló fehér autótulajdonosok is. De vannak olyan vagyonos négerek, kik taxin mennek dolgozni, akiknek a néger taxi-tulajdonosok speciális olcsó rátát adnak. A fehérek a busz-vonalak lezárásával a néger munkások kifárasztását vélik elérni. CIPRUSZ-HÁR0M MALOMKŐ KÖZÖTT 1956 utolsó öt hónapjában az angolok 2905 embert tartóztattak le Cipruson, négyet Ítéltek halálra, 198-at vetettek börtönbe, a rendőri hadműveletek során húszat megöltek, hatot felakasztottak és a középkorban alkalmazott megbo- tozásra ítéltek 36 felnőtett és 110 fiatalt és gyer- , nieket. Ideális támaszpont a Közép-Kelet ellen A Közel-Keleten — amely az imperialisták terjeszkedésének célpontja és ellentéteiknek okozója, s ahol még most is fennáll a feszültség, melyet az Egyiptom elleni angol-francia-izráeli támadás idézett elő —, Ciprusnak elsőrendű stratégiai helyzete van. E miatt a stratégiai helyzet miatt igyekeztek az imperialisták a szigetet megszerezni, s ez határozza meg magatartásukat a ciprusi problémában. Ciprus ugródeszkául szolgált az angol és a francia imperialistáknak az Egyiptom elleni támadásukhoz s igy már bebizonyosodott, hogy jó bázis az agresszióid a Közel-Kelet országai ellen. Az angolok, akik sorozatos kudarcaik után nem törődtek bele, hogy közel-keleti támaszpontjaikról egymás után ki kell vonulniok elkeseredetten igyekeznek Ciprust megtartana Azt remélik ugyanis, hogy ha nem is szerezhetik vissza, de legalább a ciprusi támaszpontok segítségével megtarthatják .. helyüket a világnak ezen a részén. Erről a bázisról kezüMben tarthatják az arab országokat, de ugyanakkor felhasználhatják a szigetet az agresszió bázisául a Szovjetunió ellen is. .4 harmadik igénylő Dullesék és Anglia szándékait Görögország egy harmadik NATO-szövetségesének, Törökországnak a követelései is keresztezik. Törökország is kategorikusan ellenzi, hogy Ciprus lakosságának megadják a szabad önrendelkezés jogát, de Törökország azt követeli, hogyha a sziget jelenlegi hovatartozását megváltoztatják, akkor egész Ciprust, vagy legalább egy részét csatolják Törökországhoz. Törökország vezetői a szigeten élő török kisebbségre, valamint történelmi és földrajzi tényezőkre hivatkoznak, amikor bejelentik igényeiket. Vagyis Görögország három barátja és szövetségese, bár mindegyik más okból, de egyöntetűen elutasítja a ciprusi nép törvényes követeléseit, erős nyomást gyakorol Görögországra, nyílt fenyegetések kíséretében, és egységesen akarja rábírni, hogy ne támogassa a harcoló ciprusiak ügyét. Valószínű, hogy ez a nyomás a következő hetekben még erősebb lesz. Arra akarják rávenni Görögországot, hogy fogadja el a NATO-tanács egy közvetítőjének “jó szolgálatait”. A közelmúltban az EOKA nevű ciprusi ellenállási mozgalom vezetője kiáltványt tett közzé. Ebben azt indítványozza a ciprusi angol csapatok parancsnokának, hogy ha szabadon bocsátják a bebörtönzött Makariosz érseket, akkor megszüntetik a hadműveleteket. Az AFP jelentése szerint Harding ciprusi kormányzó és az angol gyarmatügyi miniszter sürgős tanácskozásokat folytat arról, hogy milyen választ adjanak az EOKA fegyverszüneti ajánlatára. A munkáspárti és liberális ellenzék azt követeli, hogy a kormány haladéktalanul ragadja meg ezt az alkalmat és állítsa helyre a békét Cipruson, kezdjen újra tárgyalásokat Makariosz érsekkel, aki még mindig száműzetésben van. A Times pénteki számában csatlakozott az ellenzék álláspontjához és javasolta, kezdjenek ismét tárgyalásokat a szigetnek autonómiát biztositó tervezetről, a kormány pedig kérje a NATO-t, hogy igyekezzék összeegyeztetni egyfelől a görögök és a törökök érdekeit, másfelől pedig a brit és a “nyugati biztonság” követelményeit. Jól tájékozott londoni körökben sokat foglalkoznak ez utóbbi javaslattal, és úgy tudják, az angol kormány valóban foglalkozik azzal a tervvel, hogy a ciprusi kérdést a NATO tanácsa elé viszi. Elfogták az EOKA egyik vezetőjét A ciprusi rendfenntartó közegek letartóztatták Arisztidu Drussziotisz 24 esztendős ciprusi görögöt, akinek fejére még tavaly szeptemberben 25,000 font sterling vérdijat tűztek ki. A hivatalos közlemény szerint Drussziotiszt, aki Pafesz környékén az EOKA vezetője volt, lakásán tartóztatták le. Veszélyben az indonéz nép függetlensége Március 10-ikére virradó éjjel az Indonéz Köztársaság legnagyobb szigetének, Szumátrának déli részén katonai puccsot hajtottak végre és egy alezredes vezetésével katonai juntát létesítettek, amely kiragadta a hatalmat a központi kormánynak alárendelt kormányzó 'és á törvényhozó testület kezéből. Egy újabb jelentés pedig már arról számol be. hogy Borneo szigetén is lázadás tört ki a dzsakartai központi kormány ellen. Mit jelent ez a — számszerint december óta már ötödik -— lázadás Indonéziában? Anélkül, hogy az események részletes elemzésébe kezdenénk, vessünk egy rövid pillantást a december óta kirobbantott katonai pucesokra. Valamennyi a központi kormány ellen irányul, annak lemondását követeli, s helyette a reakciós pártok vezetésével alakítandó kormányt követelnek, valamint önkormányzatot a puccs körletébe tartozói térti leteknnek. A jelenlegi körülmények között Indonézia központi kormányát támadni egyet jelent az ország- függetlensége, a köztársaság elleni támadással. Ugyanis a Szasztroamidzsozso-kormány volt az, amely az elmúlt években minden belső és külső támadás ellenére biztosítani tudta, hogy az ország ne váljék ismét az imperialista gyarmatosi- i tók prédájává. A kormány ellen intézett számtalan politikai támadás sikertelen maradt, mert a kormány politikájának szilárd támasza volt a parlamentben és a nép körében egyaránt. Indonézia Dolgozók Pártja, amely több mint hatmillió szavazatot kapott a legutóbbi választásokon, a parlamentben és a parlamenten kivtil szilárdan támogatja a nemzeti érdekeket képviselő központi kormányt. Mivel a politikai támadások sikertelenek maradtak, megkezdődtek a katonai puccsok a kormány megdöntésére. A decemberben Szumátra északi és déli részén lezajlott katonai lázadást még megpróbálták néhány jogos gazdasági követelés előtérbe állításával álcázni. De néhány nap múlva meglehetősen pőrén állt ez a lázadás, mikor lelepleződött, hogy az amerikai és holland vállalatok nagyobb összegű pénzzel támogatták a lázadókat. Nyilvánosság elé került az is, hogy a puccs előtt a hollandok erősítéseket küldtek a Nyugat-Iriánon levő katonai támaszpontjaikra, hogy “szükség esetén” kéznél legyenek. A kormány és Szukarno köztársasági elnök nagy erőfeszítéseket tett, hogy megoldja az ország nyugalmát zavaró problémákat. A reakció a vezetés szélsőséges jöbbratolásával akart “megoldást keresni”. Szukarno azonban a köztársaság létének és a nép érdekének megfelelően még szélesebb alapokra akarta helyezni a vezetést, s úgy döntött, hogy a kormányba bevonják a dolgozók pártját is. A tervet indonéziaszerte lelkesedéssel fogadták. A reakció pedig, hogy megakadályozza Szukarno tervének megvalósítását, nagyarányú támadásba kezdett. Szukarno programjának megszületése után egy héttel katonai lázadás tört ki Kelet-Indonéziában, rá egy hétre Dél-Szumátrában, a minap pedig Borneo szigetén. Hírek szerint a reakciós Masu- mi-párt egyik parlamenti képviselője megjósolta, » hogy Kelet- és Nyugat-Jáva is rövidesen követi Borneo példáját, (ők csak tudják, hiszen velük szerveztetik a lázadásokat.) De mit jelent az, hogy katonai puccsot szerveztek, hogy lázadás tört ki? A lázadók mellé állt talán a sziget egész lakossága, vagy legalább is a többsége? Nézzünk egy példát: Vinamo, Dél- Szumátra kormányzója, aki jelenleg Dzsakar- tában van, beszámolt a dél-szumátrai helyzetről. Elmondta, hogy a Masumi-párt bizalmatlansági indítványt terjesztett be a kormány ellen, amelyet a képviselők többsége elvetett. Ekkor következett a katonai puccs. “Egyes politikusok azért nyúltak a katonai államcsínyhez — irta a dél- szumátrai eseményekről a Merdeka cimii indonéz lap —, hogy megragadják azt a hatalmat, amelyet nem tudtak kivivni a politikai küzdőtéren”. Az indonéz népnek bizton sikerülni fog megtartani az olyan sok véráldozat árán megszerzett függetlenséget és a köztársaság egységét, amely eddig hathatós eszköznek bizonyult az imperialista gyarmatosítók támadásainak visszaverésére. Kínában engedélyezik a születéskorlátozást A kínai népi politikai tanácskozó testület országos bizottságának március 6-i ülésén Li Tö- csuan asszony, közegészségügyi miniszter, a születések korlátozásának kérdésével foglalkozott. Li Tö-csuan bejelentette, hogy az egészségi hatóságok — a legnagyobb óvatosság mellett — módosítják az abortusszal kapcsolatos eddigi szigorú rendszebályokat. Beszédében az ország lakosságának támogatását kérte a születések korlátozásával szemben megmutatkozó hagyományos elllenállás leküzdésre, különösen a mezőgazdasági vidékeken. Kijelentette, hogy a születések korlátozása nélkül “Kina nem képes szabadulni a szegénységtől és nem válhat virágzó, gazdag, erős országgá.” T ámogassuk a Magyar Vöröskeresztet!
