Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-21 / 12. szám

I 12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ March 21, 1957 !l!llllllll!ll!lllllllllll!lllll[||lllllllllllllllliiillíllllllll!llllllllllllllllllillll!IIIH A tudomány A MEGHŰLÉSES BETEGSÉGEKRŐL ÉS MEGELŐZÉSÉRŐL Az emberi szervezet a nemkívánatos lehűlést, de meg a fölmelegedést, is többféle uton-módon hárítja el, hogy megőrizze, fenntartsa a 98 F. fok körüli belső testmelegét. Az ilyen önszabá­lyozó jelenségek közül a legfigyelemreméltóbb az az állandó változás, ahogyan a test felszínén az erek tágassága, a rajtuk átáramló vér meny- nyisége változik. A vér a testüregekben — a has­üregben és a mellüregben — fölmelegszik, és a Jest felszínén a bőrben a környezettel — rend­szerint a levegővel — érintkezve lehűl. Ha test fölhevül, a bőr erei kitágulnak, a bőr kipirul, és melegét a környező levegőnek adja át. Ha ellen­ben a környező hideg túlságosan sok meleget von el tőle, vagyis ha a test, lehűl, a bőr erei össze- íhuzódnak, a bőr elsápad, hűvös lesz. A szervezetben állandó a melegtermelés. Az anyagcsere, vagyis a tápanyagok átalakítása és elégetése s az izommunka hőt termel. A test fel­színe ugyanakkor a meleget leadja testtájak szerint változó mértékben aszerint, ahogyan a szél fuj, a hideg fémet megérintjük, amennyire a nap süti a bőrünket, vagy amilyen vízbe márt­juk testünket vagy valamely testrészünket. A meleg termelésének és leadásának szüntelen vál­tozása és a változás mértéke az erek tágasságá­nak folyamatos és összehangolt szabályozását kívánja meg. Mi látja el e bonyolult szabályo­zást? Az idegrendszer. A felszín állapotát jelső jelentést az idegrendszer központjához — az agy­hoz és a gerincvelőhöz — a hőérző idegrostok juttatják el. A központ az érmozgató idegek ut­ján szabályozza azután az egyes területek és tá­jékok ereinek tágasságát. Az erek tágasságának szabályozása tehát a szervezet hőháztartásának szolgálatában áll, az állandó testhőmérséklet fenntartása érdekében. Olykor azonban a szabályozás zavart okoz, és be­tegségek előidézőjévé válik. A láb lehűlésekor az orrnyálkahártya vérszegény lesz és fogékony a fertőzésre, aminek egyébként ellenáll. A leggya­koribb ilyen fertőzés a nátha. E betegséget ál­talában minden évben egyszer-kétszer mindany- nyian elszenvedjük. Mik a tünetei? Facsaró ér­zés az orrban, tüsszentés és könnyezés, gyakran fejfájás, rossz közérzet, néha egy kis hőemelke­dés. Mindezt azonban — kevésbé nyomasztó köz­érzettel — napokon át az orrnak előbb hig, majd sűrűbb váladékozása követi. A nátha tehát olyan betegség, amelyben része van mind a lehűlésnek, mind a fertőzésnek. Kór­okozója azonban — kivált a “náthaszezonban”, ősszel és tavasszal — szinte mindenütt jelen van, mégsem mindenki náthás mindig. A nátha létrejöttében a meghűlésé a főszerep. Vannak emberek, akik minduntalan megfáz­nak, némelyek náthája ősztől tavaszig tart. Má­sok viszont csak nagyritkán vagy egyáltalán nem fáznak meg: az ilyenek ellenállása a hülés­sel szemben biztosabb, mig a gyakran náthásoké bizonytalan. Az ellenállás elsősorban az edzettsé­gen múlik, de nagymértékben változik a táplált­ság, az általános testi kondíció meg az idegálla­pot szerint is. Annál hamarabb hiil ki valamelyik testtáj, mi­nél kevésbé szokott hozzá a lehűléshez, vagyis minél kevésbé “edzett”. A testnek, különöskép a lábaknak a lehűléshez való rendszeres, fokoza­tos szoktatása a legjbbb mód arra, hogy meg­előzzük a htilést. Szabadtéri sport, különösen a téli sportok, séta a friss levegőn, kirándulások edzik a testet, és fokozzák ellenállását a meg­hűléssel szemben. A “helyi” edzésre vonatkozó­lag egyes kutatók vizsgálatot végeztek, és a kö­vetkező edzési módszert találták a leghatáso­sabbnak : Este lefekvés előtt mindkét lábfejet bokáig hideg vízben kell áztatni. A viz hőfokát fokozato­san csökkenteni kell, mégpedig az alábbi előírás szerint. Óvodás korú gyermekek 80—77 F. fokos víz­zel kezdjék az edzést. A hőmérsékletet fokozato­san csökkentjük 60 fokra. Fiatal iskolás gyermekek 70—77 fokú vízzel kezdjék a szoktatást, ési a viz hőmérsékletét fo­kozatosan csökkentsék' 60 fokig. Idősebb gyermekek és felnőttek kezdjék az edzést kb. 60 fokos vizzel, majd, szokjanak rá,a 40—38 fokos vagy akár hidegebb vízben való lábáztatásra is. A viz hőmérsékletét ajánlatos másodnapon­ként 1—1 fokkal csökkenteni. Az edzés időtarta­*> ma egy-egy alkalommal 1—3 perc. Ha egy meg­határozott hőmérsékletig eljutottunk, amelyen túl a hidegebb viz már kellemetlen érzést vált ki, az áztatásokat ezen a hőmérsékleten folytas­suk. Mind a viz hőmérsékletének meghatározá­sában, mind az időtartamban tekintettel kell lenni az egyéni adottságokra és érzékenységre. Áztatás után a bokát és a lábfejet alaposan szá­razra kell törölni, és utána erélyesen megdörzsöl­ni, amig kipirul a bőr. A siker megkívánja, hogy az edzést naponta végezzük, és egyetlen napot se hagyjunk ki. A kúra időtartama 4—6 hét, majd némi szünet után megismételhető. Az orr-garatüreg edzésére reggel és este mosa­kodás előtt öblítsük ki a torkunkat. Az edzést 82 fokos vizzel ajánlatos kezdeni, s azután a viz hőmérsékletét fokozatosan a vízvezetéki viz hő­fokára csökkentjük. Nagyon fontos, hogy az ed­zés következetesen és megszakítás nélkül foly­jék, hiszen már 4—6 hetes megszakítás is nagy­mértékben csökkenti a hidegingerrel szembeni ellenállást. Az edzés hasznos más hüléses eredetű beteg­ségek — izomcsuz, ideggyulladás, hólyaghurut — ellen is. Igaz ugyan, hogy az edzésre nem min­denki alkalmas fenntartás nélkül, de megfelelő óvatossággal úgyszólván minden egészséges em­bert lehet edzeni. Nem ajánlatos azonban edzés­be fogni beteg embernek másként, mint állandó és gondos orvosi ellenőrzés alatt. Nagy óvatossá­got kíván a gyönge testalkatunk és az öregek edzése is. Persze az edzettség csak viszonylagos érvé­nyű, mert nagyon erős, hirtelen lehülési'e bi­zony az edzett ember is megfázhat. így hát nincs az az edzettséggel kérkedő, legénykedő ember, akinek ne árthatna meg egy nagyobbfoku, s fő­leg egyoldalú lehűlés. így bárkinek árthat a lég­huzat vagy huzamosabb érintkezés hideg fémtár­gyakkal, hideg, nedves' fallal. Erős lehűlést okoz a nedves ruha vagy a nedves bőr, főként ha ép­pen huzat vagy szél is van. A felhevült, megiz­zadt és kifáradt ember még inkább hajlamos a meghűlésre. A hüléses betegségek megelőzése végett fontos, hogy a munkahely hőmérséklete megfelelő fokú, egyenletes legyen. Testmozgás közben élénkebb a vérkeringés, jobb a hőszabályozás. Nyugalomban nagyobb a hülés veszélye. Ezért fontos, hogy különösképp a pihenőhelyeken megfelelő hőmérsékletről gon­doskodjunk, és meggátoljuk a huzatot. A felső légző utak hurutos állapota, amelyet pornak, ingerlő gázoknak a belélegzése okozhat, ugyancsak hajlamossá tesz a hülésre. Ha véde­kezünk a por és az ingerlő gázok ellen — a hü­lés ellen is védekezünk. A túlságosan száraz le­vegő is ingerli az orr és a) garat nyálkahártyáját, márpedig ez az izgalmi állapot éppen szálláscsi- nálója a hüléses betegségeknek. A hőszabályozásban különlegesen fontos szere­pe van az arcnak: ha az arc fölmelegedett, ,a test többi tája is úgy reagál rá, mintha melegben vol­na. Ezért külön is figyelmet érdemelnek azok a munkahelyek (kemencék, izzó fémmel végzett munka), ahol a dolgozókat sugárzó hő éri. Itt nemcsak az egyoldalú fölmelegedés — illetve le­hűlés — ellen kelt védeni a dolgozó embert, ha­nem arra is gondolnunk kell, hogy ha csak az arcot érik a hősugarak, ez megzavarhatja a hő- ' szabályozást, s bajt okozhat. Ugyancsak fontos szerepe van a hülések meg­előzésében a ruházatnak. Öltözékünk ne csak a külső hőmérséklethez alkalmazkodjék, hanem ahhoz is, hogy végzendő munkánk nehéz vagy könnyű lesz-e. Mindig úgy kell öltözködni, hogy a nehezebb munkaszakasz idejére könnyíteni le­hessen ruházatunkon. A túlméretezett, túlságo­san meleg ruha csak árthat, hiszen alatta meg­izzad a test, s a testet fedő rétegek a verítéktől átnedvesedve elveszítik hőszigetelő képességüket, s fokozzák a lehűlést. A helyes táplálkozástól is sok függ hüléses be­tegségek leküzdésében. Ha táplálékunkban ele­gendő vitamin —, főleg C-vitamin és B-vitamin- csoport — van, ez szintén fokozza a szervezett védettségét a hülés ellen. Sokan ajánlják, hogy ha nem akarunk meg­fázni — márpedig ki akarna! —, igyunk szeszes italt. Az alkohol valóban megszünteti a fázás érzését, de bóditó erejével megzavarja a hősza­bályozást. Tágítja ugyanis a bőr ereit, s ezzel éppenséggel meggátolja a szervezet védekezését a hőveszteség ellen, tehát fokozza a hülés veszé­lyét. A hülés elleni védekezés legfontosabb szabá­lyait eszerint az alábbiakban foglalhatjuk össze: 1. kerüljük azokat az alkalmakat és helyeket, amelyek lehűléssel, főleg egyoldalú lehűléssel járnak; 2. kerüljük az olyan állapotot, amely fokozot­tan hajlamossá teszi a szervezetet a meghűlésre; ilyen a tulfáradás, a fölhevülés, az izzadás, a hi­ányos és az egyoldalú táplálkozás; 3. józan, mértéktartó, de főként fokozatos ed­zéssel fölvértezhetjük szervezetünket a hülés el­leni védekezésre. A náthával gyakran együtt emlegetik az in­fluenzát, sőt sokoszor össze is tévesztik egymás­sal e két betegséget. Erre az ad alkalmat, hogy az influenza is ugyanazokban az évszakokban a leggyakoribb, amikor a náthának is épp “szezon­ja” van. Pedig két egészen különböző betegségről van szó. Az influenza járványos fertőző beteg­ség, gyakran okoz szövődményeket, például tü­dőgyulladást. Kórokozója hülés nélkül is fertőző, beteggé tesz. Világos tehát, hogy védekezni is másként kell ellene, mint a nátha ellen. Influenzajárvány ide­jén gondosan kerülnünk kell a fertőzés lehetősé­gét. Lehetőleg minden olyan helytől maradjunk távol, ahol sok ember gyűlik össze. A betegség cseppfertőzés alakjában terjed, vagyis azok a parányi nyálcseppek viszik tovább, amelyek tüsz- szentéskor, köhögéskor, beszéd közben kerülnek a levegőbe. Ezért mindig, de kivált járványos időben ügyeljünk arra, hogy csak zsebbkendőbe köhögjünk, tüsszentsünk, s ne beszéljünk más­nak az arcába. Az influenza ellen is viszonylagos védelmet nyújt minden, ami a szervezet általános állapo­tát javítja,, tehát a jó táplálkozás és a friss le­vegőn tartózkodás. De mert a betegség erősen fertőz, elsőrendű kötelességünk, hogy betegen ne menjünk emberek közé, ne terjesszük a fertő­zést. A tizenkilencedik század magyar festői Ez a gyönyörű kivitelű 11 és fél ines széles, 15 és fél incs magas*diszkótéses mii díszére vál­hat minden otthonnak. Pogány Ö. Gábor angol- nyelvű előszavában rövid ismertetést nyújt azok­ról.a hires magyar festőművészekről, akiknek 36 gyönyörű festménye, eredeti színezésben megta­lálható ebben a kötetben. A képek eredetije a budapesti Szépművészeti Múzeumban vaniMinden egyes képet be lehet rámázni. Benczúr Gyula ragyogó színezésű fest­ménye: Hunyadi László búcsúja, vagy Munkácsy Mihály: Siralomházban, vagy Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nője, vagy a Majális c. festmény gyö­nyörű pipacsmezején szórakozó fiatalok, Bihari Sándor: Cigány a biró előtt c. festménye, vagy Hollósy Simon: Kukoricafosztás-a (mely ifjúko­runk téli estéit juttatja eszünkbe), mind meg­annyi remekmű a sok más gyönyörű festménnyel együtt, melyet most beszerezhet* a Magyar Köny­vesboltban, 130 E. 16th Street alatt, 9 dollár be­küldése ellenében. MAGYAR KÖNYVESBOLT 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjék meg részemre a ,19-ik szá­zad magyar festményei c. kötetet. Mellékelve: .......................................................... Név: ..................................................................... Cim: ...................................................................... imliillilllllllllllllllllllw világából (

Next

/
Thumbnails
Contents