Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-21 / 12. szám

- March 21, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 G* Be Shaw h Irta: GERÉB JÓZSEF Londonból jövő hirek szerint az angol hagya­téki bíróság a napokban véglegek döntést hozott George Bernard Shaw, világhíré iró még mindig elintézetlen végrendeletére vonatkozólag. A 94 évet élt George Bernard Shaw (1856— 1950) korának nemcsak a legzseniálisabb színmű­írója és kritikusa, de egyben a legcsipősebb nyel­vű szatirikusa is volt, akinek társadalmi problé­mákkal foglalkozó darabjait éppenugy ismerték szerte a világon, mint az egyénekre vagy intéz­ményekre vonatkozó nagyon is elevenbe vágó, csipős, maró megjegyzéseit. Közismert dolog volt az is, hogy éz a nagy. iró roppant nagy ellensége volt az angol nyelv komp­likált irás-módjának, jobban mondva a szavak körülményes betüzésének, amit az angol nyelvben általában a “spelling” (betüzés) szóval jeleznek. G. B. S. (az irodalmi világ csak ezzel a 3 betűvel jelezte a nagy iró nevét) azt tartotta, hogy 40— 42 betűs ábécétel az angol Írást egyszerűvé, “fo­netikussá” lehetne tenni. Ezt az eszmét fel is dol­gozta a még ma is színpadon tartott “Pygma­lion” cimii rendkívüli sikereket aratott színdarab­jában. Shaw nagyon sajnálta az angolnyelvü országok gyermekeit, akiknek az elemi iskolákban 8 éven át a “spelling” a legfontosabb tantárgy, de annak dacára is a nép nagytöbbsége igen hibásan ir. Úgy 'Angliában, mint az Egyesült Államokban billió és billió dollárt ölnek a “spelling” tanításá­ba, — mondotta Shaw, —- amit a fonetikus irás bevezetésével meg lehetne spórolni. Fonetikus irás A komplikált írásmód természetesen nagyon megnehezíti a bevándorlók részére is nemcsak az irás-olvasás, de az angol beszéd megtanulását is. Az egyszerű munkásemberek, például egy ma­gyar paraszt földművesnek, aki a katonai szolgá­lat után vándorolt ki, olyan fáradságos a szavak egyénenkénti bemagolása és észben tartása, hogy az ismertebb káromló szavakon kivül még az úgynevezett “alap” nyelvet (körülbelül 800 szó) sem tudja elsajátítani. Nem csoda tehát, hogy István bácsi negyven évi amerikai tartózkodása után szinte kérkedve mondotta a betegsegélyző gyűlésén: — Három héttel a megérkezésem után meg­mondottam a komámnak: “Hát én ezt az angli- kánus nyelvet soha sem fogom megtanulni!” Ugye, hogy igazam volt?! Valóban igaza volt István bácsinak. A foneti­kus irás sokat segített volna neki. Fonetikus irás alatt az olyan Írást értjük, mint például a ma­gyar is, ahol minden hangnak megvan a maga betűje és myiden betűnek csak egy hangja van. Az angol nyilvben ez nem igy van. Ott például az “a” betűnek legalább 6 különböző kiejtése is van. Viszont vannak esetek', amikor az “a” hang jel­zésére az “o” vagy pedig az “u” betűket használ­ják. Ugyancsak ilyen zavar van a mássalhangzók­kal is. Ez azért van igy, mert a modern nyelvek­ben több hang van, mint kellett a latin nyelvhez, amelynek ábécéjét átvették és használják ma is. Az uj hangokra uj betűket kellett volna kitalál­ni, de ahelyett a régiekből csináltak mindenféle kombinációkat. (Ezt csináltuk mi. magyarok is, amikor a cs, sz, zs, gy, ny, ly, ty, stb. hangokra összetett betűket foglaltunk le. így lett a magyar irás fonetikus.) Ny elv-keverék Az angol nyelv azonban több régi nyelv — ■ fiam, holland, dán, német, kelta., izlandi, frisiai, stb. — keveréke s a szavak kiírása mutatja azok eredetéi. Közben évszázadokon át a kiejtés is megváltozott s jelenleg a szó kiírása és kiejtése között teljes a bábeli zűr-zavar. Ezért van az, hogy a bevándorolt, ha megtanul is valamennyire beszélni, sőt olvasni is, de írni nem tud. A “spelling” nehézsége elveszi a kedvét az Írástól. Emlékszem például egy jelenetre még a régi jó világból, amikor a newyorki magyar szocialisták gyűlésén az egyik elvtársat valaki sovinisztának mondotta. Az illető tudta, hogy a szónak sértő értelme van és azért kemény választ akart adni a következő gyűlésen, de előbb akarta látni, hogy a szótárban mit talál erre a szóra. Pár nap múltán keservesen panaszolta nekem: — Napok óta kutatok utána a szótárban. Már elmentem a könyvtárba is és ott a legnagyobb szótárban végigmentem az egész “S” betűs sza­kaszon és még sem találom! így maradt el a “kemény válasz”, mert az elv­társ nem tudta, hogy a soviniszta szó francia eredetű és nem s, hanem a c betűvel kezdődik. (Nicholas Chauvin, Napoleon egyik generálisa olyan erőszakos hazafi volt, mint pl. itt Joe Mc Carthy, aki mindenkit börtönbe akart dobatni, aki nem lelkesedett annyira a francia hódítások­ért, mint ő. Ezért a franciák a túlzó s erőszakos hazafiságot ezen generális után “chauvinism” néven kezdték emlegetni, ami aztán később nem­zetközi használtba ment át.) A különös hal De térjünk csak vissza a Shaw végrendeleté­hez. Mint mondottuk Shaw a fonetikus irás apos­tola volt és úgy képzelte, hogy azt kellő propa­ganda segítségével be lehetne vezetni az angol nyelvbe is. Ezért végrendeletében a körülbelül 716,000 angol fontot (2,004,800) kitevő vagyo­nát egy bizottság kezébe helyezte, hogy azzal méltányos idő letelte alatt vezessék be a foneti­kus irást. Az angol nyelv Írásának egyszerűsítésén szá­mos nyelvtudós dolgozik, akiknek sikerül is idő­közönként egyes szavak, vagy szócsoportok egy­szerűbb írásának a bevezetése. Ennek a módszer­nek a neve: “simplified spelling”. Shaw azonban ezt nagyon lassúnak tartotta s a hagyatékával ezt a folyamatot akarta meggyorsítani. Hogy mennyire szükség van az angol “spelling” egyszerűsítésére, azt Shaw a végrendeletében úgy mutatta ki, hogy a “fish” (hal) szót igy irta ki: GHOTI, amit aztán igy magyarázott meg: Olvasd a GH-t úgy, mint ahogyan a “rough” szóban hangzik, az O-t úgy, mint ahogyan a “wo­men” szóban mondják és a Tl-t úgy, mint olvas­sák a “motion” szóban. Ezek szerint GHOTI nem más, mint fish. Az igazi örökösök A végrendelet második pontja szerint, ha a megnevezett bizottság képtelen lenne a fonetikus irás bevezetésére, akkor a vagyont a British Mu­zeum és más hasonló intézmények kapják. Van­nak, akik azt állítják, hogy Shaw csak kedvelt eszméjének akart egy kis propagandát a végren­delet első pontjával és valójában a második pont­ban felsorolt intézményeknek hagyta a vagyonát. Most aztán ez intézmények fordultak a bíróság­hoz, hogy hivatalosan mondják ki a fonetikus irás gyakorlati bevezetésének képtelenségét és igy Shaw hagyatékát osszák fel a megnevezett örökösök között. A végrendelet első pontja szerint mihelyt a fo­netikus ábécé elkészül, akkor Shawnak egyik da­rabját, az “Androcles and the Lion” címűt át kell írni eme ábécé szerint és azt ki kell nyomtat­ni. Ez a pont a tárgyalásnál nagy derültségre adott okot, amikor az egyik ügyvéd, Charles Rus­sel, felolvasott néhány sort a darabból és kérdez­te az írásszakértőket, hogy ki tudná azt foneti­kusan ieirni. A darabban, ugyanis az egyik sze­replő azt mondja valakinek, hogy “an awful thorn get into um’ stootsum-wootsums”. Senki sem vállalkozott a “tootsum-wootsums” átírásá­ra, de meg a szálka kihúzására sem. Figyelembevéve a szakértők véleményét s mi­után a Shaw által kinevezett bizottság sem tett ellenvetést, Sir Charles Harman biró kimondotta, hogy Shaw terve kivihetetlen s igy a hagyatékát az arra kijelölt inézmények között szét kell osz­tani. így aki még eddig nem tanult meg angolul ír­ni, ne várjon a Shaw tervének kivitelére, fogjon hozzá azonnal a magoláshoz, vagy pedig tegyen úgy, mint István bácsi; — ha eddig kibírták “spelling” tudás nélkül, majdcsak kibírják ez­után is. Egyszerűbb irást akar Képviselők törvényjavaslatot készítenek az angol irás egyszerűsítésére WASHINGTON. — Mint a szatíra nagymeste­re, George Bernard Shaw, aki hét évvel ezelőtt hunyt el, úgy az amerikai kongresszus Harlan Hagen (D. Cal.) nevű tagja sem tud belenyugod­ni abba, hogy az angol nyelv Írása (spelling) túl­ságosan komplikált, miért is a megtanulása na­gyon sok időt vesz igénybe és még úgy sem sike­rül mindenkinek, amit bizonyít az, hogy az átla­gos amerikai nagyon hibásan ir. Mint Shaw, úgy Hagen képviselő is szeretné, ha az angol írásban is bevezetnék a “fonetikus” rendszert, vagyis a kiejtés szerinti irást. Azon­ban Hagen nagyon jól tudja, hogy azt csak hosz- szu időn át tartó fokozatos egyszerűsítésekkel lehet megközelíteni, vagy elérni. Azért, — mint most bejelentette, — más képviselőkkel egyetem­ben törvényjavaslatot készít elő, amelyet ha elfo­gadnak, akkor bizonyos idő múltán annyi egysze­rűsítést alkalmadnak, hogy az irás egyre közelebb jut a “fonetikus” módszerhez. Semmi kétség, hogy az angol nyedvre na »von ráfér a “spelling” (betüzés) egyszerűsítése. Mint­egy ötven évvel ezelőtt ezt már meg is kezdték az újságok, amit átvettek az iskolakönyvek és a szótárak is, csak az ügyvédek mellőzik, akik még most is ragaszkodnak a Blackstone (1723—1780) “hivatalos” nyelvezetéhez, nehogy az ügyfeleik megértsék őket. Régente az angol nyelvet mindenki úgy irta, ahogy éppen jónak látta. Shakespeare például még a saját nevét is három különböző módon irta. Az'első. általánosítás Dr. Samuel Johnson hires szótárával (1755) kezdődött. Amerikában hamarább kezdték az egyszerűsítést, mint Ang­liában. Vannak egyes szavak, amiket ott még mindig a komplikált módon Írják, pl. “honour”, “labour” az amerikai honor és labor helyett. A Hagen javaslatának akkor is meg lesz a haszna, ha nem fogadják el, mert a közönség fi­gyelmét újból felhívja erre a fontos kérdésre. «EEBVIBaBBEEaEBBflflflBRBflflflEBEEBflflBBBSEIEfl MIÉRT CSIKOROG [ A FERRARAI BÖRTÖNAJTÓ Egy olasz régészprofesszor elhatározta, hogy megírja a ferrarai börtön történetét. Első útja természetesen a helyszínre vezetett, hogy alapo­san megvizsgálja a hires műemléket. A kulcsok egy öreg, töpörödött anyókánál voltak, aki csak a legnagyobb kinlódás árán tudta a nagy kaput kinyitni. A tudós nem állhatta szó nélkül és megkérdezte: “De hát miért nem olajoztatják meg a sarokvasakat?” “Tudja, signor, azeiőtt gyakran olajoztuk, az utóbbi években azonban majdnem kizárólag külföldi látogatóink van­nak, akik hallani akarják a kapu csikorgását, kü­lönben az egész nem tesz rájuk kellő hatást” —■ válaszolta az anyóka. MEXIKÓI TÖRTÉNET 1 Egy 65 éves mexikóit ittas állapotban elköve­tett közbotrány okozása miatt húsz dollár pénz­bírságra Ítélték. A mexikói kisváros rendőr- hatóságai jelentésükben igy adták elő az esetet: “Pontosan meg nem állapítható, de kétségtelenül nagymennyiségű pálinkát fogyasztott. Utána kurjongatva lóháton sétára indult. A város kö­zepén leesett a lóról és a földön elterülve, mély álomba zuhant. így került letartóztatásba. A helyszíni vizsgálat a lovat józan állapotban le- yőnek találta és ezért haladéktalanul szabadon engedte”. , BARTÓK BÉLA hat vonósnégyesét hangver­senysorozat keretében adta elő egy argentínai hírneves kvartett Buenos Airesben, rendkívüli sikter mellett. . Irodalom má Művészeti Jó dolgot akart a nagy drámairó, de nem lett belőle semmi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents