Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-10 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ 2 January 10, 1957 “JÖVŐNK NEMCSAK SZOCIALISTA, DE DEMOKRATIKUS IS ÉS MAGYAR LESZ” Budapesti levét az óhazai viszonyokról (Alant közöljük egy december 9-iki keltezésű óhazai levél közérdekű részleteit. Ez az első magán levél Budapestről okt. 23 óta, amelyet egy newyorki olvasónk szives volt hozzánk eljuttatni. Tudjuk, sok olvasónk kapott már levelet óhazai hozzátartozóitól. Mostantól kezdve a levélforgalom kétségkívül fokozódni fog. Ezúton kérjük meg olvasóinkat, ha az óhazából kapott leveleikben olyan részletek vannak, amelyek fényt vetnek az ottani viszonyokra, és amelyek ennélfogva érdekelhetik olvasóközönségünket, szíveskedjenek azokat közlés végett hozzánk beküldeni. A magánjellegű levélrészieteket, magától értedódőleg, kihagyjuk.) Budapest, 195G december 9. "Nem akarunk benneteket untatni az “ostrom” elmesélésével, bár ennek az uj ostromnak vannak igen érdekes változatai, nyilván mindenről tudtok. Először is mindannyian, rendkívül .sok izgalom és megpróbáltatás után, de egészségben meg vagyunk, lakásunk kisebb sérüléstől eltekintve épségben van. Az ellenforradalom, napokon. később órákon belül olyan erőre kapott, hogy az élete senkinek nem volt biztonságban. A helyzet ma már sokkal jobb, de még messze vagyunk attól, hogy ezt rendnek és nyugalomnak nevezzük. Nap. mint nap kiagyalnak valamit amivel nyugtalanítsák a népeket, sztrájk, rémhírekkel a legkülönfélébbekkel állandóan izgalomban tartják az embereket. A város igen sokat szenvedett, sok ház ismét tönkrement, kisebb nagyobb mértékben, sok ház összeomolva, közlekedés még ma is igen gyenge, sok helyen még a vezetékek nincsenek meg A közellátás jó, hiányt semmiben nem szenvedtünk, még a legnehezebb napokban sem. amikor napokig az utcára sem tudtunk kimenni, olyan nagy harcok voltak, hogy ä kapuból vissza kellett fordulni. “Jelenleg mi mindannyian a helyünkön vagyunk, bár az első napokban úgy nézett ki, hogy magunkfajta ember nem fog tudni a helyén maradni. A beállott uj fordulat ezt a heryzetet megváltoztatta, de a jövőre nézve semmi kialakult nincs, a munka vontatottan folyik, az emberek megszokták, hogy munka nélkül is lehet élni, mert ez már hetek óta megy igy. Ez természetesen a gazdasági helyzet kialakulását még jobban hátráltatja. Az elmúlt idők helytelen, erőszakos politikája maga után vonta ezt a helyzetet. Ez a politika az egész rendszer tekintélyét aláásta és ellenszenvessé tette a tömegek előtt. Ezekbe az elkövetett erőszakos tényékbe kapaszkodott az: ellenforradalom és akart újjáéledni a fasizmus. Mondanunk .sem kell, hogy milyen nehéz időket éltünk át és kezdhetjük újra elölről, mint 45-ben, csak' most sokkal nehezebb körülmények között. “Megdöbbentő, ihogy milyen kivándorlási láz van itt- Az emberek lakást, existenciát itt hagynak és mennek Bécsbe, ahonnan aztán igyekeznek a világ minden tája felé menni. Nem tudom elképzelni, hogy idegeneket az egész világon tárt karokkal, jómóddal várjanak, mert akik elmennek nyilván mindegyik azt képzeli, hogy paradicsomba kertül és, ott csak jól élnek az emberek. A kivándorlók, vagy ahogy a rádió nevezi “menekültek” összetétele teljesen vegyes. Vannak köztük közönséges bűnözők, akik az események idején a börtönökből kiszabadultak és visszatérni nem akarnak, vannak politikailag kompromittált egyének, akik valóban menekülnek, aztán gyermekek, kiskorúak 10 éves kortól kezdve, akiket a kíváncsiság, kalandvágy kerget és igen nagy azoknak a száma, akiket a tömeghisztéria visz el, semmi konkrét okuk nincs, polgári jómódban élhettek, ezek nyilván vagyont akarnak szerezni. Többen vannak ilyenek ismerőseink között. Sok gyermek, különösen a fiuk tömegesen tűnnek el a szüleiktől. Nagyjából vázolva, ez az uj helyzet itt, ami bizony nehéz." KEVÉS MAGYAR ZSIDÓ MEGY IZRAELBE A tizennégyezer zsidó közül, aki az utolsó két hónapban Magyarországot elhagyta, mindössze 900 volt hajlandó Izráelbe menni. Izráel szívesen adott volna menedéket részükre és már 48 órán belül vitték volna ki őket Ausztriából, ha akartak volna menni. Legtöbbjük azonban az Egyesült Államokba igyekezett. Akinek nem volt erre lehetősége, Kanadát választotta. Tény az, hogyTzráel sem hívta őket önzetlenül, (Részletek a budapesti Népszabadság január 1-i vezércikkéből) Régen lépte át a magyar nép uj esztendő küszöbét olyan nehéz körülmények között, mir 1956-ban. Alig néhány hét telt el a tragikus r - tóberi események óta. A sebek még frissel a történések még nagyon is elevenek. Több jzer család halottját gyászolja. Tízezrek idegen földre vetődött szeretteikért ejtenek fájdalmas könnyeket. Gazdaságilag is súlyos nehézségekkel küzdünk. Infláció veszélye fenyeget és már a közeljövőben jelentős munkanélküliséggel lehet számolnunk. De a sötét éjszakában már sejteni a hajnal pirkadását. A közelmúlt nemcsak bajokat hozott. Fejlődésünk utjából sok torlaszt távolítottunk el. Még nagy erőfeszítések szükségesek, hogy a ma és holnap nehézségeit legyűrjük. De utána a jövő,, a nem is oly távoli jövő, jobb lesz, mint volt a múlt, mert ez a jövő nemcsak szocialista lesz, de demokratikus is és magyar. De addig még meg kell fizetnünk az utolsó két hónap számláját. Ez a két hónap idézte fel az infláció rémét. Hogy mi az infláció, a magyar nép tapasztalatból tudja, hogy terhe elsősorban a munkások vállára nehezedik. Ezt a fenyegető veszélyt kell az ország elől elhárítani. Ez az 1957-es esztendő legfontosabb gazdasági feladata. A veszély sajnos reális valóság, hiszen már több mint két hónapja alig termeltek valamit a gyárak, de munkabért még a normálisnál is többet fizettek. Ez pedig az infláció szülőanyja. S a termelés normális menetét ma is gátolja a szén, az áram hiánya. A szénbányászat állapota súlyos. Csaknem negyvenezer munkáskéz hiányzik a bányákból. A népgazdaság szénszükségletének csak egyhar- madát termelik a bányák. A jövő esztendőben feltehetően negyven százalékkal kevesebb lesz a szenünk, mint az idén. Ha igy áll a dolog, hogyan kerülhetjük el az inflációt? A baj gyógyítása fájdalmas műtétet követéi. Több — főleg sok energiát fogyasztó — üzemet be kell zárni, sok száz üzemben a termelést csökkenteni kell. S ha a kormány az ország gazdasági erejéhez mérten munkanélküli segély- lyel, kényszerű szabadságolással enyhíteni is próbálja a munkanélküliek gondját, mégis súlyos csapás ez a munkások széles tömegeire. A jövő esztendő tehát nem lehet az életszínvonal emelésének esztendeje. Sajnos sem újabb béremelésre, sem árcsökkentésre nem lehet számítani. A kormány természetesen végrehajtja mindazokat a bérügyi intézkedéseket, amelyeket elsősorban a kiskeresetű dolgozók életkörülményeinek javítására hozott. Valószínű, hogy ezeknek a családoknak — ha nem is sokat — valamelyest javul a helyzetük. Valószínűleg jobb lesz az élet falun is. A termelési biztonság, a begyűjtés eltörlése, a szabad vállalkozási kedv előreláthatólag még közepes termés esetén is a jelenleginél mavagy tisztán humánista szempontból. Nagyon kevés zsidó tarthatja meg üzletét Magyarországon, tehát mint munkások, kényszerülve voltak ipari szakmákat kitanulni. A menekülők majdnem egv- harmada fiatal, erőteljes égvén, telve ambíciókkal. Izráel ügynökei hiába próbálták őket nyilvánosan, vagy privátilag rábeszélni, hogy menjenek Izráelbe, ezrek és ezrek inkább a túlzsúfolt táborok kényelmetlenségeit vállalták, abban a reményben, hogy előbb-utóbb eljutnak nyugatra. Egyesek úgy érezték, hogy nem mennek, mert már eddig is elég küzdelmes volt életük és jól tudták, hogy Izráelben újból küzdelem várna rájuk. A fiatalok között sokan olyanok is akadtak, akik egyenesen ellenségesen viseltettek Izráel, mint független állam iránt. Igen sokan eltagadták, hogy zsidók és csupán akkor voltak hajlandók felfedni azt, amikor rájöttek, hogy a különböző ügynökségek vallási alapon segitik őket. Tény az is, hogy a fiatalok nagyrésze alig ismeri a zsidó történelmet és kultúrát. T ámogassuk a Magyar Vöröskeresztet! • ■vsabb életszínvonalat biztosit a dolgozó parasztágnak. Gazdasági nehézségeinket enyhítheti a külföldi kölcsön is. Ezért azon az állásponton vagyunk, hogy minden országtól, ha nem köti azt politikai feltételekhez — elfogadjuk Keletről, Nyugatról egyaránt. Annyi bizonyos, hogy a szocialista országok segítségére számíthatunk. A külföldi kölcsön enyhíti, de nem oldja meg nehézségeinket. Ez a mi feladatunk. Kemény rendszabályok- A megújuló pártnak és a kormánynak súlyos gazdasági és politikai válságból kell keresni a kibontakozást. Akadnak mégis, akik számonkérik a párttól és a kormánytól, hogy eddig viszonylag kevés történt a politikai haladás, a szocialista demokratizmus kibontakoztatása tekintetében. Mi sem jogosultabb, mint ez a szemrehányás. Ki ne látná, hogy a november 4-e utáni időszakban az volt a feladat, hogy az ellenforradalmat fegyveresen leverjük, a termelőmunka minimális feltételeit megteremtsük. Ehhez pedig kemény kés kellett. Jó szóval, politikai agitációval, fegyveres banditák ellen, sztrájkra uszítok ellen nem sokra lehet menni. Ezt az élet bizonyította be. A kemény rendszabályok bizonyultak a leghatásosabb eszköznek a politikai helyzet megszilárdítására s ezzel a bizalom feltételeinek megteremtésére is. Csak elismerés illetheti a kormányt azért, hogy a rendkívüli nehéz körülmények között sem szorítkozott csupán a kemény kéz politikájára, hanem alapvető kérdésekben nagyot lépett a szocialista demokrácia utján is. Törvény szentesíti a gazdasági vezetés uj rendjének alapintézményét, a munkástanácsokat, továbbá a parasztságot sújtó adminisztratív intézkedések, a begyűjtés, a kötelező biztosítás eltörlését. Megteremtődtek a mezőgazdaság termelése fellendítésének politikai feltételei. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez még csak a kezdet. A rend, a közbiztonság minimális feltételeinek megteremtéséhez kemény kéz kellett. Most azonban, amikor ezek a feltételek már megvannak, előtérbe lépnek a gazdásági és a politikai feladatok, itt pedig a munka dandárja még hátra van. Az uj esztendőt a gazdasági megszilárdulás és az igazi demokratizmus megvalósulása esztendejévé kell tenni. Meg kell találni a kibontakozás útját politikai és gazdasági nehézségeinkből. Közös, valamennyiünk számára elfogadható program köré kell felsorakoztatni minden becsületes hazafit. Olyan program köré, amiért érdemes élni, érdemes küzdeni. Meg kell határoznunk a szocializmus építésének sajátos, magyar útját hazánkban. Szakítanunk kell a múlt hibáival, más országok tapasztalatainak mechanikus átvételével, számolnunk kell reális lehetőségeinkkel, gazdasági adottságainkkal, de számolni kell a nép igényeivel, jogos követeléseivel. Be kell gyógyítanunk a sebeket, kivezetnünk az országot súlyos állapotából. A szovjet hadsereg jelenléte Ez a munka túlnő a kormány, túlnő a párt lehetőségein. Sikerrel elvégezni csak ugv tudjuk, ha megnyerjük hozzá a legszélesebb dolgozó tömegek támoagtását s a teendők kidolgozásába bevonjuk a legkiválóbb szakembereket és tudósokat, pártállásra való tekintet nélkül a legjobb hazafiakat. Ezen az alapon az állam közvetlen vezetésébe bekerülnek majd nem kommunista világnézetet valló személyek is, s további lépéssel jutunk előre a haladó hazafias erők összefogásának és a belső rend és béke megvalósulásának utján. Csakis ilyen körülmények között, amikor már a szocializmus vívmányait teljes biztonságban láthatjuk, kezdhetünk tárgyalásokat a szovjet kormánnyal csapataik kivonásáról. Noha a szovjet hadsereg jelenlétével a proletárhatalmat védi, ittlétük mégis sérti egy szuverén állam népének nemzeti önérzetét. Az 1957-es esztendő ilyenformán nemcsak a nehézségek elleni küzdelemnek és azok leküzdésének, hanem a kibontakozásnak és az uj virágzó szocialista Magyarország kiindulásának esztendeje is lesz. Megőrizzük 12 év szocialista vívmányait, de okulunk ennek a 12 esztendőnek hibáiból is. S ha az uj esztendő sok megpróbáltatást fog is hozni, eljön az ideje még annak, amikor 1957-re, mint népünk újabb fel- emelkedésének kezdetére fogunk visszaemlékezni.
