Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-10 / 2. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ 2 January 10, 1957 “JÖVŐNK NEMCSAK SZOCIALISTA, DE DEMOKRATIKUS IS ÉS MAGYAR LESZ” Budapesti levét az óhazai viszonyokról (Alant közöljük egy december 9-iki keltezésű óhazai levél közérdekű részleteit. Ez az első ma­gán levél Budapestről okt. 23 óta, amelyet egy newyorki olvasónk szives volt hozzánk eljuttat­ni. Tudjuk, sok olvasónk kapott már levelet óhazai hozzátartozóitól. Mostantól kezdve a le­vélforgalom kétségkívül fokozódni fog. Ezúton kérjük meg olvasóinkat, ha az óhazából kapott leveleikben olyan részletek vannak, amelyek fényt vetnek az ottani viszonyokra, és amelyek ennélfogva érdekelhetik olvasóközönségünket, szíveskedjenek azokat közlés végett hozzánk be­küldeni. A magánjellegű levélrészieteket, magá­tól értedódőleg, kihagyjuk.) Budapest, 195G december 9. "Nem akarunk benneteket untatni az “ost­rom” elmesélésével, bár ennek az uj ostromnak vannak igen érdekes változatai, nyilván minden­ről tudtok. Először is mindannyian, rendkívül .sok izgalom és megpróbáltatás után, de egészség­ben meg vagyunk, lakásunk kisebb sérüléstől el­tekintve épségben van. Az ellenforradalom, na­pokon. később órákon belül olyan erőre kapott, hogy az élete senkinek nem volt biztonságban. A helyzet ma már sokkal jobb, de még messze va­gyunk attól, hogy ezt rendnek és nyugalomnak nevezzük. Nap. mint nap kiagyalnak valamit ami­vel nyugtalanítsák a népeket, sztrájk, rémhírek­kel a legkülönfélébbekkel állandóan izgalomban tartják az embereket. A város igen sokat szenve­dett, sok ház ismét tönkrement, kisebb nagyobb mértékben, sok ház összeomolva, közlekedés még ma is igen gyenge, sok helyen még a vezetékek nincsenek meg A közellátás jó, hiányt semmiben nem szenvedtünk, még a legnehezebb napokban sem. amikor napokig az utcára sem tudtunk ki­menni, olyan nagy harcok voltak, hogy ä kapuból vissza kellett fordulni. “Jelenleg mi mindannyian a helyünkön va­gyunk, bár az első napokban úgy nézett ki, hogy magunkfajta ember nem fog tudni a helyén ma­radni. A beállott uj fordulat ezt a heryzetet meg­változtatta, de a jövőre nézve semmi kialakult nincs, a munka vontatottan folyik, az emberek megszokták, hogy munka nélkül is lehet élni, mert ez már hetek óta megy igy. Ez természete­sen a gazdasági helyzet kialakulását még jobban hátráltatja. Az elmúlt idők helytelen, erőszakos politikája maga után vonta ezt a helyzetet. Ez a politika az egész rendszer tekintélyét aláásta és ellenszenvessé tette a tömegek előtt. Ezekbe az elkövetett erőszakos tényékbe kapaszkodott az: ellenforradalom és akart újjáéledni a fasizmus. Mondanunk .sem kell, hogy milyen nehéz időket éltünk át és kezdhetjük újra elölről, mint 45-ben, csak' most sokkal nehezebb körülmények között. “Megdöbbentő, ihogy milyen kivándorlási láz van itt- Az emberek lakást, existenciát itt hagy­nak és mennek Bécsbe, ahonnan aztán igyekez­nek a világ minden tája felé menni. Nem tudom elképzelni, hogy idegeneket az egész világon tárt karokkal, jómóddal várjanak, mert akik elmen­nek nyilván mindegyik azt képzeli, hogy paradi­csomba kertül és, ott csak jól élnek az emberek. A kivándorlók, vagy ahogy a rádió nevezi “me­nekültek” összetétele teljesen vegyes. Vannak köztük közönséges bűnözők, akik az események idején a börtönökből kiszabadultak és visszatérni nem akarnak, vannak politikailag kompromittált egyének, akik valóban menekülnek, aztán gyer­mekek, kiskorúak 10 éves kortól kezdve, akiket a kíváncsiság, kalandvágy kerget és igen nagy azoknak a száma, akiket a tömeghisztéria visz el, semmi konkrét okuk nincs, polgári jómódban élhettek, ezek nyilván vagyont akarnak szerezni. Többen vannak ilyenek ismerőseink között. Sok gyermek, különösen a fiuk tömegesen tűnnek el a szüleiktől. Nagyjából vázolva, ez az uj helyzet itt, ami bizony nehéz." KEVÉS MAGYAR ZSIDÓ MEGY IZRAELBE A tizennégyezer zsidó közül, aki az utolsó két hónapban Magyarországot elhagyta, mindössze 900 volt hajlandó Izráelbe menni. Izráel szívesen adott volna menedéket részükre és már 48 órán belül vitték volna ki őket Auszt­riából, ha akartak volna menni. Legtöbbjük azon­ban az Egyesült Államokba igyekezett. Akinek nem volt erre lehetősége, Kanadát választotta. Tény az, hogyTzráel sem hívta őket önzetlenül, (Részletek a budapesti Népszabadság január 1-i vezércikkéből) Régen lépte át a magyar nép uj esztendő kü­szöbét olyan nehéz körülmények között, mir 1956-ban. Alig néhány hét telt el a tragikus r - tóberi események óta. A sebek még frissel a történések még nagyon is elevenek. Több jzer család halottját gyászolja. Tízezrek idegen földre vetődött szeretteikért ejtenek fájdalmas könnye­ket. Gazdaságilag is súlyos nehézségekkel küz­dünk. Infláció veszélye fenyeget és már a közel­jövőben jelentős munkanélküliséggel lehet szá­molnunk. De a sötét éjszakában már sejteni a hajnal pirkadását. A közelmúlt nemcsak bajokat hozott. Fejlődésünk utjából sok torlaszt távolítottunk el. Még nagy erőfeszítések szükségesek, hogy a ma és holnap nehézségeit legyűrjük. De utána a jö­vő,, a nem is oly távoli jövő, jobb lesz, mint volt a múlt, mert ez a jövő nemcsak szocialista lesz, de demokratikus is és magyar. De addig még meg kell fizetnünk az utolsó két hónap számlá­ját. Ez a két hónap idézte fel az infláció rémét. Hogy mi az infláció, a magyar nép tapaszta­latból tudja, hogy terhe elsősorban a munkások vállára nehezedik. Ezt a fenyegető veszélyt kell az ország elől elhárítani. Ez az 1957-es esztendő legfontosabb gazdasági feladata. A veszély saj­nos reális valóság, hiszen már több mint két hó­napja alig termeltek valamit a gyárak, de mun­kabért még a normálisnál is többet fizettek. Ez pedig az infláció szülőanyja. S a termelés nor­mális menetét ma is gátolja a szén, az áram hiá­nya. A szénbányászat állapota súlyos. Csaknem negyvenezer munkáskéz hiányzik a bányákból. A népgazdaság szénszükségletének csak egyhar- madát termelik a bányák. A jövő esztendőben feltehetően negyven százalékkal kevesebb lesz a szenünk, mint az idén. Ha igy áll a dolog, hogyan kerülhetjük el az inflációt? A baj gyógyítása fájdalmas műtétet követéi. Több — főleg sok energiát fogyasztó — üzemet be kell zárni, sok száz üzemben a terme­lést csökkenteni kell. S ha a kormány az ország gazdasági erejéhez mérten munkanélküli segély- lyel, kényszerű szabadságolással enyhíteni is pró­bálja a munkanélküliek gondját, mégis súlyos csapás ez a munkások széles tömegeire. A jövő esztendő tehát nem lehet az életszínvo­nal emelésének esztendeje. Sajnos sem újabb bér­emelésre, sem árcsökkentésre nem lehet számíta­ni. A kormány természetesen végrehajtja mind­azokat a bérügyi intézkedéseket, amelyeket első­sorban a kiskeresetű dolgozók életkörülményei­nek javítására hozott. Valószínű, hogy ezeknek a családoknak — ha nem is sokat — valamelyest javul a helyzetük. Valószínűleg jobb lesz az élet falun is. A termelési biztonság, a begyűjtés eltör­lése, a szabad vállalkozási kedv előreláthatólag még közepes termés esetén is a jelenleginél ma­vagy tisztán humánista szempontból. Nagyon ke­vés zsidó tarthatja meg üzletét Magyarországon, tehát mint munkások, kényszerülve voltak ipari szakmákat kitanulni. A menekülők majdnem egv- harmada fiatal, erőteljes égvén, telve ambíciók­kal. Izráel ügynökei hiába próbálták őket nyilváno­san, vagy privátilag rábeszélni, hogy menjenek Izráelbe, ezrek és ezrek inkább a túlzsúfolt tábo­rok kényelmetlenségeit vállalták, abban a re­ményben, hogy előbb-utóbb eljutnak nyugatra. Egyesek úgy érezték, hogy nem mennek, mert már eddig is elég küzdelmes volt életük és jól tudták, hogy Izráelben újból küzdelem várna rá­juk. A fiatalok között sokan olyanok is akadtak, akik egyenesen ellenségesen viseltettek Izráel, mint független állam iránt. Igen sokan eltagad­ták, hogy zsidók és csupán akkor voltak hajlan­dók felfedni azt, amikor rájöttek, hogy a külön­böző ügynökségek vallási alapon segitik őket. Tény az is, hogy a fiatalok nagyrésze alig isme­ri a zsidó történelmet és kultúrát. T ámogassuk a Magyar Vöröskeresztet! • ■vsabb életszínvonalat biztosit a dolgozó paraszt­ágnak. Gazdasági nehézségeinket enyhítheti a külföl­di kölcsön is. Ezért azon az állásponton vagyunk, hogy minden országtól, ha nem köti azt politikai feltételekhez — elfogadjuk Keletről, Nyugatról egyaránt. Annyi bizonyos, hogy a szocialista or­szágok segítségére számíthatunk. A külföldi köl­csön enyhíti, de nem oldja meg nehézségeinket. Ez a mi feladatunk. Kemény rendszabályok- A megújuló pártnak és a kormánynak súlyos gazdasági és politikai válságból kell keresni a kibontakozást. Akadnak mégis, akik számonkérik a párttól és a kormánytól, hogy eddig viszonylag kevés történt a politikai haladás, a szocialista demokratizmus kibontakoztatása tekintetében. Mi sem jogosultabb, mint ez a szemrehányás. Ki ne látná, hogy a november 4-e utáni időszakban az volt a feladat, hogy az ellenforradalmat fegy­veresen leverjük, a termelőmunka minimális fel­tételeit megteremtsük. Ehhez pedig kemény kés kellett. Jó szóval, politikai agitációval, fegyveres banditák ellen, sztrájkra uszítok ellen nem sokra lehet menni. Ezt az élet bizonyította be. A ke­mény rendszabályok bizonyultak a leghatásosabb eszköznek a politikai helyzet megszilárdítására s ezzel a bizalom feltételeinek megteremtésére is. Csak elismerés illetheti a kormányt azért, hogy a rendkívüli nehéz körülmények között sem szo­rítkozott csupán a kemény kéz politikájára, ha­nem alapvető kérdésekben nagyot lépett a szocia­lista demokrácia utján is. Törvény szentesíti a gazdasági vezetés uj rendjének alapintézményét, a munkástanácsokat, továbbá a parasztságot súj­tó adminisztratív intézkedések, a begyűjtés, a kötelező biztosítás eltörlését. Megteremtődtek a mezőgazdaság termelése fellendítésének politikai feltételei. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez még csak a kezdet. A rend, a közbiztonság minimális feltéte­leinek megteremtéséhez kemény kéz kellett. Most azonban, amikor ezek a feltételek már megvan­nak, előtérbe lépnek a gazdásági és a politikai feladatok, itt pedig a munka dandárja még hátra van. Az uj esztendőt a gazdasági megszilárdulás és az igazi demokratizmus megvalósulása eszten­dejévé kell tenni. Meg kell találni a kibontakozás útját politikai és gazdasági nehézségeinkből. Kö­zös, valamennyiünk számára elfogadható program köré kell felsorakoztatni minden becsületes haza­fit. Olyan program köré, amiért érdemes élni, ér­demes küzdeni. Meg kell határoznunk a szocializ­mus építésének sajátos, magyar útját hazánkban. Szakítanunk kell a múlt hibáival, más országok tapasztalatainak mechanikus átvételével, számol­nunk kell reális lehetőségeinkkel, gazdasági adottságainkkal, de számolni kell a nép igényei­vel, jogos követeléseivel. Be kell gyógyítanunk a sebeket, kivezetnünk az országot súlyos állapotá­ból. A szovjet hadsereg jelenléte Ez a munka túlnő a kormány, túlnő a párt le­hetőségein. Sikerrel elvégezni csak ugv tudjuk, ha megnyerjük hozzá a legszélesebb dolgozó tö­megek támoagtását s a teendők kidolgozásába bevonjuk a legkiválóbb szakembereket és tudóso­kat, pártállásra való tekintet nélkül a legjobb hazafiakat. Ezen az alapon az állam közvetlen vezetésébe bekerülnek majd nem kommunista vi­lágnézetet valló személyek is, s további lépéssel jutunk előre a haladó hazafias erők összefogásá­nak és a belső rend és béke megvalósulásának ut­ján. Csakis ilyen körülmények között, amikor már a szocializmus vívmányait teljes biztonságban láthatjuk, kezdhetünk tárgyalásokat a szovjet kormánnyal csapataik kivonásáról. Noha a szov­jet hadsereg jelenlétével a proletárhatalmat vé­di, ittlétük mégis sérti egy szuverén állam népé­nek nemzeti önérzetét. Az 1957-es esztendő ilyen­formán nemcsak a nehézségek elleni küzdelemnek és azok leküzdésének, hanem a kibontakozásnak és az uj virágzó szocialista Magyarország kiin­dulásának esztendeje is lesz. Megőrizzük 12 év szocialista vívmányait, de okulunk ennek a 12 esztendőnek hibáiból is. S ha az uj esztendő sok megpróbáltatást fog is hozni, eljön az ideje még annak, amikor 1957-re, mint népünk újabb fel- emelkedésének kezdetére fogunk visszaemlékezni.

Next

/
Thumbnails
Contents