Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-21 / 12. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ March 21, 1957 Tolna, ahol nem történt semmi 'v Őszi mozaik egy “csendes” megyéből — Magyarországi riport — A cim nem sajtóhiba: ősszel is volt csendes megye. Legalább is csendes hirü megye, ahol, szerencsére, nem folyt vér és nem roskadtak ösz- sze épületek. De a forrongó ország, a szemben álló osztályok erői éppen úgy érvényesültek Tolnában is, mint Borsodban vagy a nyugati határon — csak más formákban nyilvánult meg mindaz, amit általában, finom megkerüléssel “eseményeknek” mond a köznyelv. Vastag kötetnyi feljegyzésben lapozgatok: minden község vezetői elkészítették az októbernovemberi napok kis történetét. Tények, dátumok, nevek... S a zűrzavaros kavargás, a tüntetések és lelkes éneklés színes kavalkádja mögül egyre élesebben rajzolódik ki a könvvégetds és a vésztörvényszékek véres árnya. De beszéljenek a tények. Egyik nap megválasztják, másnap letartóztatják . . . A Völgység néhány német falujában már jóval október 23 előtt az a hir terjedt el, hogy “október 25 körül valami olyan fog történni, amire a magyarok nem is számítanak. Érdekes: néhány volt SS is a jól informáltak közé tartozott... Az általános nyugtalanság persze része volt az országos feszültségnek. De hogy miért1 éppen ez a dátum szerepelt ? Azután jött október 23. Ami a legmeghökkentőbb — de törvényszerű •— az a fokozatos jobbratolódás, a legapróbb tanyai vagy’ falusi választott szervben is. Tamásiban Nemzeti Bizottság választásával kezdődött. Ebbe beválasztották azokat, akik 1945-ben NB- tagok voltak: Maczkó Lajost a kisgazdáktól, Horváth Jánost az SZDP-től, Mayer Kálmánt, mint äz MKP képviselőjét... De alig választották meg ezt a bizottságot, máris kiderült: nem kell. Kinek ? Az “uccának...” Egy Szűcs nevű borbély, közismert feketéző, mindenkit tulharso- gó kis csoportja élén “harcolt a demokratizálásért.” Bizonyos sikerrel összehívtak egy nagygyűlést, s ezen már Simó, volt csendőr olvasta fel a követeléseket. Uj NB-t választanak, ez felkéri a nemzetőrség vezetésére Nemes Aurél ezredes, laktariyaparancsnokok és őszi Ferenc rendőrfőhadnagyot. Ez október 30-án történik. — de másnap már Nemest is, őszit is letartóztatják. Az, uj parancsnok: Tóth József hadnagy. M. kir. hadnagy. .. Helyettesei: nyolc évre ítélt keretlegény, életfogytiglani fegyházi a ítélt csendőr... Ugyanezen a napon tiz ÁVH- és honvédtiszttel együtt letartóztatják Szügyi Eleket, a megyei pártbizottság harmadiktitkárát, a posta vezetőit, több községi vezetőt... A tabi börtönből szabadulnak ki negyedikén. Egy ledöntött 48-as emlékmű Fokozatosság.. . Faddon az első napok úgy indulnak, mintha mindössze a vallás kérdéseiről lenne szó. A község uj vezetői elrendelik a kötelező misérejárást minden iskolásnak (valószínűleg a vallásszabadság elve alapján.) A rendelkezést a volt nyilas vezető, Tóth Lajos Írja alá. Viszont TavaliGyörgy csendőrtiszthelyettes már azt követeli: akasszanak fel minden párttagot. S a fia fegyvert hoz Pestről... Logikai bakugrások. Ez is van, sőt, néhol csak ez van. Szakályban október végén zászlós, lobo- gós, szélesen demokratikus, vidám felvonulás hömpölyög végig a falun. Jelszó: “Éljen Kossuth eszméje. ..” És november 2-án a nemzeti bizottság elnökének javaslatára — ledöntik az 1848 tiszteletére emelt centenáriumi emlékművet! Nacionalizmus. Tolna nemzetiségi megye: talán sehol nem annyira kevert a lakosság, mint itt. A régi magyar és német lakosság között székelyek, bukovinaiak és alföldi telepesek élnek tízezrével. . . Az alvég—félvég, őslakos—telepes, német—magyar ellentétek száraz fürészporába is “benzinesüveget” dobott az"ellenf óra dalom. Volt, ahol mint Kistormáson — azzal fenyegették a magyar telepest, hogy ha nem pakol ki az elfoglalt sváb házból — felkötik; Felsőnánán viszont már október 25-én elhangzik, hogy “sváb nem lehet tanácselnök” — és Koch Péter vb.-elnöknek menekülnie kell a faluból, mert kivégzéssel fenyegetik... Lángolnak az indulatok s lángolnak a závodi Népbolt szépirodalmi könyvei tekintet nélkül eredetükre. . . Kistormáson Sólya János csendőr kijelöli a bitófasort, ahol majd. r. Józan parasztemberek próbálnak kiállni: “Nem gyűlölködni kell, emberek, hanem örülni, hogy a kommunisták kijavítják a hibákat” — mondja Závodon Hunyadi József meg Hargitai Imre. Lehurrogják őket: “A komunistáknak nincs bocsánat — ki kell őket nyírni.” — No de hát mit akartak elérni?— kérdezheti az olvasó. Hol a régi úri Magyarország előtérbe kerülése? Hátha van se nem népi, se nem úri Magyarország is? Próbálok válaszolni — példákkal Ozorán a néphadsereg fiatal munkás és paraszt tisztjeiről kijelentik: “A magyar honvédség tiszti rangjait ez a csibész banda bitorolhatta éveken át, de most örökre letűnt nekik.” Szedresi példa: november elsején Telkes tisztelendő és György tiszteletes már azon különböztek össze, hol helyezzék el báró Fiáthot, ha visszajön birtokára. Mert a kastély nincs olyan állapotban, ami megfelelne a báró ur Ízlésének.. . Pálfán, Barkóczi volt uradalmi ispán is bekerül az NB-be és siet megígérni: “Kegyetlen tudok lenni a régi vezetőkhöz...” Tolnán már kijelölték a gödröt, ahová a kivégzettek kerülnek!.. Dohát csak az egyik oldal tevékenykedett? Hol voltak a földet kapott szegényparasztok, a megye munkásai, a párttagok? Hol voltak a fenyegetett szövetkezetek tagjai? Helyükön voltak nagyon sok községben. . . A Aki üdült már a Mecsekben, tudja, milyen festői látványt nyújt ez a táj nyáron, ősg^el, sőt még ilyenkor, a dél derekán is. A hegység északi oldalát vastag hótakaró borítja, de a délnyugati lejtőkhöz érve, mintha hirtelen tavaszba jutnánk. Ronggyá szakadozik itt a téli köntös, s bár rozsdabarnán, mégis derűsen tárul elénk a tölgyrengeteg. Egy ideig a Pécsről Szigetvár felé vivő utón szalad velünk a gépkocsi, aztán jobbra for- uldunk — neki a hegynek. Feltűnik az első telep: Kővágószőllős. Frissen falazott házak egész sorát látjuk, itt-ott feltűnik egy-egy fúrótorony is. De megyünk tovább felfelé az uj szerpentin utón. Merész fordulókkal tar kitott utunk mind mélyebbre vezet a Mecsek sűrűjébe. Az ut két oldalán friss nyomok jelzik, hogy csak riadt őzekkel, nyulakkal találkozhatott az erre vetődő turista, most teherautók jönnek szemben az utón, és a közeli bányatelep halk moraja töri meg a Mecsek csendjét. Néhány kilométer után elérjük utunk célját, a bakonyai bányatelepet. , Az uránérctelep egyik vezetője, Liska, barátságosan fogad, bár kissé meglepődött. Ritka vendég errefelé az újságíró. Beszélgetünk.. — Tavaly májusban jöttem ide — akkor végeztem a soproni egyetemen, sok más társammal együtt, ők is fiatalok. Geológusok, villamosmérnökök, gépészek. Szépen indult a munka. Érdekes vonzó feladat ez Megtudjuk Liskától, hogy a telepet már 1954-ben kezdték építeni, roppant nehéz körülmények között. Hire-hamva sem volt még útnak — az emberek vállukon cipelték fel a hegyre az építőanyagot, a gépeket, olajat. Az igazi munka tavasszal kezdődött, amikor az addigi kutató-fu- rások tapasztalatai alapján a szovjet szakemberek irányításával megindult a tárók és aknák építése, s utat törtek a hegy gyomrába. Több ezer méteres vágatokat hajtottak ki azóta, előkészítve ezzel az urán-érc felszinrehozatalát. A láthatatlan urán Néhány évvel ezelőtt még senki sem sejtette, hogy urán is van a Mecsekben. Lényegében ma is láthatatlanul rejtőzik a homokkő-sziklákban.. Bármily gyakorlott is a bányász, n,em tudja, mikor rak a csillébe uránércet, s mikor meddő kőzetet. Csak műszerek segítségével lehet ezt megállapítani. Ezért a külszínre kerülő csilléket mint egy megröntgenezik, s a műszerek döntik el, hogy meddőhányóra kerül-e a csille tartalma, vagy a már felszínre hozott uránérc közé. A tárnákban hordozható tapintómüszerekkel kutatják nagyszokolyiak például kimentek a tszcz-be, hogy megőrizzék az állatállományt, a vagyon legjavát. . Németkéren október 28-án — miután megpróbálták fékezni az állandóan zűrzavarosabbá való gyűléseket és választásokat — fegyverrel léptek az /utcára és védték a tanácsházát; Las- singleitner rendőrtörzsörmester és Pintér I. felváltva “huszonnégyóráznak” s a faluban nem borul fel a rend... Faddon tiz férfi napokon át védi a felgyujtással fenyegetett párt helyiséget. Két gimnazistát elfognak . . . És a fiatalok? Ne áruljunk zsákba macskát. Tolnában éppúgy mint máshol, a fiatalok zöme hévvel vetette bele magát á nagy nemzeti mozgalomnak tűnő áradat örvényeibe, miként annyi tapasztalt és felnőtt ember, ők se igazodtak el a zivatarba. De hadd jegyezzek fel egy szálkai jelentést annak bizonyítására, hogy az általánosítás mindig veszélyes. Szálkán november elsején leváltották a falu vezetőit, félreállititották és megbélyegezték őket. S még ugyanazon az éjszakán röpcédulák hullnak a kapukra: “Követeljük vissza a régi vezetőket, Zám Józsefet, Bozsok Sándort és Komlósi Jánost, mert ha nem, az újakat agyonverjük. Szálkai Forradalmi Ifjúság.” S másnap a nemzetőrség letartóztat két gimnázistát, a tizenhat éves Bácsalmási Nándort és Fodor Mihályt... Ez történt Tolnában. Nem öltek: még csak a fenyegetéseknél és a halállisták összeállításánál tartottak. A hóhérok még csak jelentkeztek, mint Bogyiszlón Lénárt Béni. aki ajánlkozott erre a szerepre. .. A sírokat még csak kijelölték... a láthatatlan uránt. Az uránérc előfordulása itt másodlagos szili- ciumtartalmu kőzetbe vegyül. A szilícium leköti az egyébként veszélyes sugárzású uránt, a szilikózis azonban annál jobban fenyegeti, az itteni bányászok egészségét. Vizes fúrással védekeznek ellene. Két óra a föld alatt Éppen áramszünet volt, amikor gumicsizmába, munkaruhába öltözve, megindultunk a bánya egyik vízszintes alagutjában. Az ácsolás hasonló a szénbányákéhoz. A falakat azonban nem mindenütt kell ilyen erősen megtámasztani, hiszen a sziklák jól megtartják a hegy terhét. Amint beljebb haladunk, egyre nehezebbnek érezzük a levegőt, nem működik most a ventilláció. Itt ott viz csepeg a sziklókról s apró erecskékben csordogál a kijárat felé. Mint kisérőnk mondja — itt nem olyan jelentős a talajvíz, mint a szénbányákban. Sötét barlanghoz hasonlít a vágat. Kisérőnk zseblámpával világítja előttünk az utat —- Matoláék épp a robbantáshoz készülnek, nézzük meg őket — mondja vezetőnk, és már meg is indulunk az egyik kutató-vágat felé. Miközben a robbanás utolsó előkészületeit végzik és Gyánó Vince főaknász összekötözi a gyuj- tózsinorokat, megkérdezi tölünk: — Még mindig “az-e kérdés Pesten-Budán, hová lett a magyar urán?” — és nevet. — A faluban is össze-vissza beszélnek erről. Alig győzöm cáfolni a sok pletykát. Azt mondják, vagonszámra vitték ki az uránt az országból az oroszok. Csak nevetni lehet ezen, mert magam láttam, hogy mindössze néhány láda — a műszerek szerint feltehetően urántartalmu — homokkövet vittek el innen analizJs céljára. Kővágószöllősről még ezt sem. Itt a bányában még csak feltárást végeznek. Amennyi uránérc mégis felszínre került eddig, mind itt található az egyik tárna bejáratának közelében. Minden készen áll a millszekundumos robbantáshoz. Hátrább húzódunk, a tárna egyik kiszö- gelésébe és Gyánó Vince bekapcsolja a gyújtó- gépet. Egy csavarás a kapcsoló karon, és hatalmas, elnyújtott dörrenés rázza meg a tárnát. A karbidlámpák elalszanak. Újabb egy méterrel hosszabb lett a kutató-vágat.... A múlt év elején nagy lendülettel megindult munkákban most bizonyos megtorpanás következett be, elsősorban az energiahiány miatt. A dolgozók egy részét el kellett bocsátani, és a jelenlegi munkák nagyrészt a karbantartásra korlátozódnak, de kisebb mértékben feltárás is folyik. Átmenetileg nehézséget jelent, hogy a szovjet A TITOKZATOS MAGYAR URÁN HYOMÁBAR — Magyarországi riport —
