Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-14 / 11. szám
March 14, 1947 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 Csont Péter nyilatkozata hl MV'SZSTMi KELEPCE (Részlet Telford Taylor, a náci háborús bűnösöket vizsgáló amerikai bizottság tagja “Nagy vizsgálat" c. müvéből.) “Az az alaptalan feltételezés, hogy mindenki, aki igény beveszi e jogot (az alkotmány ötödik függelékét) bűnös abban a feltételezett bűnben, amelyre a megválaszolatlan kérdés vonatkozik, a legsúlyosabb visszaélésnek tekintendő, amelyért ezek a bizottságok (az “Amerikaellenes Cselekményeket” Vizsgáló kongresszusi bizottságok) felelősek. “Különösen súlyosbítja, ezt a visszaélést a kiváltságnak az a jellege, hogy bizonyos kijelentésekkel e kiváltság megszűnik (waiver) . . . “Mi az, amire a tanú felelhet, mi az amit egy tanú tagadhat anélkül, hogy a felelettel vagy tagadással fel ne adja az ötödik függelékben biztosított jogát (különösen olyan esetekben, ahol az embert véleményei alapján perbe foghatják). Black főbíró egy bírósági döntésben igy jellemezte e dilemmát: “Ha a tanú tulkorán veszi igénybe a privilégiumot, akkor a kongresszusi bizottság tiszteletlenség vádja alapján bebörtönözheti. Viszont egyetlen kérdésre való válaszadással elvesztheti az egész privilégiumot. A bírósági döntés e védelmet olyan pontos időzésitéstől teszi függővé, hogy nemcsak laikusoknak, hanem ügyvédeknek is nehéz megmondani, mikor vehetik igénybe.” “A kongresszusi vizsgálóbizottságok pusztító fegyverként használják ezt a felfüggesztési elméletet. (waivér) “McCarthy szenátornak például ez volt a kedvenc trükkje: Megkérdezte a beidézett tanút, hogy résztvett-e valaha kommunista kémtevékenységben. Ha az illető tagadta ezt, akkor a szenátor rögtön arra az álláspontra helyezkedett, hogy “te most feladtad az Ötödik Függelék védelmét a kémtevékenységek területére". És akkor elkezdte faggatni kommunista kapcsolatait (kik a barátai, ismerte-e ezt vagy azt, elment-e erre vagy arra a gyűlésre, stb. — Szerk.) Ha az illető megtagadta a választ e kérdésekre, akkor a kongresszus iránti tiszteletlenség vádj'a alapján perbefogta és elitéltette. Ha viszont a tanú, felismerve a szenátor által készített kelepcét, az alkotmány ötödik -függelékére hivatkozva megtagadja a választ arra, hogy résztvett-e "kommunista kémtevékenységben" akkor a szenátor azonnal bömbölni kezdett, hogy az iliető “kém és ugyanazt a sorst érdemli, mint a Rosenbergék”. •le haltak légyen hiába A Pocahontas Fuel Co. bányájában 37 bányász vesztette életét február 4-én gázrobbanás következtében. E szörnyű tragédia ismét rámutat arra. hogy még mindig messze állnak Amerika bányái attól, hogy minden óv intézkedést megtegyenek arra, hogy a bányászok élete biztonságban legyen. 1956-ban 443 bányász vesztette el életét a bányaszerencsétlenségek következtében. A bányászok szakszervezete évek óta mindé!) erejével azon dolgozik, hogy nagyobb biztonságot hozzon a bányászok életébe. Az ő munkájuknak köszönhető, hogy ma már hoztak bizonyos törvényeket a bányászok védelmére, s felállítottak biztonsági bizottságokat, hogy leszállítsák a bányaszerencsétlenségek számát. Ennek dacára látható, hogy ez az ipar még mindig mesz- sze áll attól, hogy munkásai biztonságban érezhessék életüket, ha egyszer leszálltak a tárnák n.élvére. Ez a ‘ilasztróía ismét megmutatta, hogy a bányászuk szakszervezete kétszeres erővel kell hogy dolgozzon, hogy ez a jövőben meg ne történhessen, sőt nem csupán az ilyen nagyarányú szerencsétlenséget kell megakadályozni, de itt volna az ideje annak, hogy kisebb méretű, gyakori sérüléseknek is elejét vegyék. Ma már lehetséges volna az, és ennek elérése kell, hogy a szakszervezet célja legyen, hogy a bányász munkája semmivel se legyen veszélyesebb, mint a többi ipari munkásé. A szakszervezet valóban ezt a célt tűzte maga elé. A Bishop bányában történt tragédiát ma a szakszervezet biztonsági tanácsa, a szakszervezet vezetőivel együtt vizsgálja. Ugyanakkor a szakszervezet jóléti és nyugdijalapi szervezői szintén kiküldik képviselőiket a tragédia körzetébe, hogy a bányász családok azonnali szükségleteiről gondoskodjanak, így a szerencsétlen áldozatok családjai még sin senek teljesen magukra hagyva, mint régen- te ’'olt. Ezt az e^nyt is a munkások szolidaritása !vta ki részükre. Mint már előző számunkban jeleztük, három évi előkészület után, vagy 12 kormánytanuval, biztosan egy halom irodalommal, mint azt a többi ügyekben is csinálták, Arline Martin ügyész és társai az igazságügyminisztérium nevében megkezdték Csont Péter ügyének tárgyalását, melynek egyetlen célja az, hogy megfosszák Csont Pétert polgárpapirjától. Csont 19 évvel ezelőtt lett Amerika polgára. A tárgyalást Mathes biró vezeti a los-angelesi “Federal Build- ing”-ben. A vád Csont Péter ellen az, hogy mikor polgár lett, nem “ragaszkodott az Egyesült Államok alkotmányához”. A kormány mindent megpróbál, hogy megerősítse a népszerűtlen Walter-McCarran-törvényt, mely 1952-ben lépett életbe. Az adófizetők költségén vagy 12 besúgót hoznak az ország minden részéből, hogy Csont Péter ellen vallomást tegyenek. Olyanok is vannak közöttük, akikről rég bebizonyult, hogy hamis tanuk. Mathes biró több Ízben figyelmeztette is a kormány y, hogy vigyázzanak, mert ha kétes vádjaikat fizetőit besúgókra alapítják, könnyen beperelhetik ezeket a tanukat. Ugyancsak kijelentette a biró, hogy időfecsérlésnek tartja, hogy úgynevezett specialistákat hozzanak mindkét részről, hogy a kommunista tanítások jelentőségéről és esetleges magyarázatairól tanúskodjanak. A Magyarországon történtekkel kapcsolatosan, lehet, hogy a kormány a szokottnál is erősebb érdeklődést mutat Csont Péter ügyében. Csont Péter Budapesten született 58 évvel ezelőtt és 1921-ben jött az Egyesült Államokba, hogy családjához csatlakozzon. Szerszámkészítő, iró és tanító, Csont szervezte a munkásokat és részt vett a polgári jogokért folyó küzdelemben polgárságára való készülődés idején is. Csont Pétert nrtgyrm elkeserítette "pohrérjoga elleni támadás és a következőleg nyilvánítja saját értelmezését polgári jogaival kapcsolatosan: “Alkalmam volt látni népünk szereteíét nagy hazánk iránt a piketvonalon. Sztrájkjaikban. Elkeseredett küzdelmükben a ‘JIM-CROW’ ellen. Az éhesek, nincstelenek felvonulásában az ipari válság idejében. Az otthonaikból kilakoltatott farmerek szomora szemeiben, feleségeik és gyermekeik könnyeiben. Ezekben a harcokban a jobb amerikai életért tanultuk meg a jó polgárság alapvető kérdéseit. “Boldogan tanúskodnék — mondta — örömmel állnék önök előtt, mint tanú, szabadon minden visszatartás nélkül szívesen tanúskodnék. Meggyőződésem az, hogy Mathes bírót meggyőzné tanúskodásom arról, hogy minden munkám, politikai és társadalmi életem, vallásos és erkölcsi viselkedésem, polgárosodásom előtt és után megfelelt az amerikai polgárság legmagasabb követelményeinek. Minden igyekezet, emmel, becsületes munkával eltöltött életemmel, mindig tiszteletben tartottam Am°rika demokratikus tradícióit, ideáljait. Tiszteltem igazságos törvényeit. Minden, amit szerény életemben élertem. vagy ami nem sikerült, kétségek. kritikus nézeteim az elkövetett helvteleu- ségekró'l s az igazságtalanságokról is szükségszerűén mind részei voltak a mi amerikai élet- felfogásunknak. “Sajnos, nem ajánlhatom fel szabad tanúskodásomat, mert akkor Judást csinálnak belőlem. Automatikusan eldobnám alkotmánvadta jogomat, hogy éljek az 5-ik függelék felidézési ingával. Ugyanez áll mindazokra az ország különböző részeiben, akik hajlandók mellettem tanúskodni. Kértem őket, hogy ne engedjék magukat olvan helyzetbe hozni, hogy vagy vádolhatják őket, vagy pedig akaratlanul is másokat vádolnak vallomásaikkal, “Ha valóban alkalmat adnának arról, hogy tanúskodjanak szabadon egész életemről, bizonyíthatnám a bíróság megelégedésére, hogy munkám, mellyel segítettem munkástársaimat arra, hogy szakszervezetbe tömörüljenek, tanítottam őket. hogy helytelennek lássák a Mim Crow’-t a ‘Yellow Dog’ szerződéseket, támogassák a társadalmi biztosításról szóló törvényeket, majd leleplezését annak, hogy a kormányba önző érdekek csoportjai vonultak be, úgy érzem, hogy mindez kötelességem volt, ha hittem az amerikai álom beteljesülésében. Csak azt sajnálom, hogy szerény szavaim és munkásságom olyan kevés eredménnyel járt. Még most is munkásellenesség s faji megkülönböztetés honol, mely megfertőzi társadalmi életünket és felforgatja nemzetünk demokráciáját. John Porter ügyvéd védi Csont Pétert a tárgyaláson. Az ügyvéd kihangsúlyozta, hogy 1939- ben, mikor Csont Péter polgárosodásért folyamodott, a kormánynak tudomása volt Csont munkásmozgalmi aktivitásairól és Írásairól, pontoson azok az adatok álltak rendelkezésére, melyeket ma, 19 esztendő elteltével, mint bizonyítékot használnak Csont ellen. Ez a mostani üldözés Csont polgárságának megvonására, az embertelen Walter-McCarran-törvény következménye, amely törvény szerint minden polgárosodott amerikai polgár jogai örökösen veszélyben vannak. “Köztársaságunk alapítói — mondja Csont Péter — a polgárságot, mint nemzetünk demokráciájának alapját tekintették. Valóban népünk e legfelsőbb jogának gyakorlása nélkül sohasem válhatott volna függetlenné, sohasem érte volna el önkormányzati lehetőségét a legkisebb amerikai körzettel kezdve, a legmagasabb hiróságunkig. “Az Egyesült Államok polgárai akár születésük, akár választásuknál fogva építik hazánkat, nemcsak holnapra építik, hanem arra, hogy örökké éljen. “Mikor hűséget esküszünk az Egyesült Államok lobogójának és a köztársaságnak, melyet az jelképez, azt sem csupán a mának tesszük, a holnapnak sem, hanem örökre... Eskünk magában foglalja és magával viszi örökös hűségünket. Polgárságunk is tehát végleges kell, hogy legyen. “Ugyanúgy megválasztott kormányunk kölcsönös kötelezettségei szintén állandók legyé- nek... Védenie és nem bántania kell az amerikai polgárjogokat. . . Kétség sem férhet hűségűnkhöz. Nem férhet tehát jogainkhoz sem. “A polgárság felhatalmazásával a kormány esetleg megtagadhatja a polgárság megadását. De ha megadta, nincs joga soha visszavonni, vagy megsemmisíteni azt. “A polgárság visszavonatását büntetésnek használni, egy polgárt hazátlanná tenni, rosz- szabb, mint a legszélsőségesebb büntetés, melyet bármilyen bűntényért elkövettek.” Ä “szabad világ” uj védelmezne Még szinte fel sem kelt székéről Hans Speidel tábornok, hogy elfoglalja uj “munkakörét” a NATO közép-európai szárazföldi csapatainak élén, Bonnban máris kinevezték utódát, a nyugatnémet haderő uj főnökét. Az uj Oberkomman- dant, Adolf Heusinger tábornok már át is vette hivatalát. Heusinger neve éppoly ismert olvasóink előtt, mint elődjéé, Speidelé. A második világháborúban Hitler egyik legfőbb segítőtársa volt, s az utóbbi években is vezető szerepet játszott a nyugatnémet hadsereg megszervezésében. Adolf Heusinger 1897-ben született, s az első világháború idején, 1915-ben lépett katonai szolgálatba. Angol hadifogságból történt szabadulása után mint a Reichwehr tisztje folytatja karrierjét. Miután 1935-ben a Wehrmachtot legalizálták, a szárazföldi erők vezérkara hadműveleti osztályának beosztottja, később. Lengyelország megtámadásakor “első tisztje", 1940-ben pedig vezetője lett. Tevékenyen részt vett Hitler támadó terveinek hadműveleti kidolgozásában és gyakorlati végrehajtásában. 1951 óta, Nyugat-Németország militarizálásá- nak, az uj Wehrmacht létrehozásának egyik legfőbb szervezője. Eleinte Adenauer kancellár katonai tanácsadója, majíd a Blank-hivatal katonai osztályának vezetője, később pedig a legfelső katonai tanács elnöke. S rövidesen a nyugatnémet haderő főnöke. í Személye semmiféle változást nem jelent a bonni fegyveres erők ügyeinek intézésében, hiszen, mint pályafutásuk is mutatja, Speidel és. Heusinger között aligha van különbség. S aligha van különbség abban, ahogyan a békeszerető népek az efféle kinevezéseket fogadják.
