Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-28 / 9. szám
February 28, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Vita a magyarországi eseményekről (Folytatás a 10-ik oldalról) tények egész teljességében mutatták be a szocialista országok elleni aknamunka gépezetét, amelyet az amerikai dollárok segítségével helyeztek tizembe. Közismert, hogy az Egyesült Államok kongresszusa törvényt hozott arról, hogy évenként százmillió dollárt utalnak ki a szocialista országokban végzendő aknamunkára. E törvény nyíltan megmondja, hogy a pénzt, bármilyen “válogatott (!) személy részére” szánják, “aki a Szovjetunióban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magyarországon, Romániában. Bulgáriában és Albániában”, valamint a Német Demokratikus Köztársaságban és más országban él, továbbá “a fenti országokból vagy körzetekből menekült személyek részére”, vagy ezen személyekből fegyveres alosztályok alakítására, amelyek az északatlanti szerződés szervezetét támogatják, vagy pedig más célokra”. Az imperialista erők hosszú idő óta készültek a magyarországi ellenforradalmi fordulatra. A Daily Mail tudósítója október 25-én ezeket irta: “Az utóbbi napokban szabad emberekkel ebédeltem, akik egész éven át az e héten kirobbant felkelés előkészítésén dolgoztak”. Nem csodálatos, hogy az események kezdete után már a második napon fegyveres horthysta bandák érkeztek az országon belüli ellenforradalmi erőkkel való egyesülés céljából, amelyek bandákat az osztrák-magyar határon dobtak át. Budapestre nagy mennyiségű fegyvert szállítottak külföldi “segély” formájában. Az amerikai dollárokból működő “Szabad Európa-rádió” soha nem látott provokációs és uszító tevékenységet szított. Az Önök levelében az a nyilvánvaló törekvés érződik, hogy úgy ábrázolják a dolgot, mintha az egész magyar nép az ellenforradalom oldalán lépett volna fel. Ez nem igaz. A parasztság nem ült fel az ellenforradalmi és imperialista propaganda provokációinak és határozottan visszautasított;! azokat a kísérleteket, amelyek a magyar falvakban a földesúri rendszer feltámasztására irányultak. Kinek van elegendő bátorsága kijelenteni, hogy a magyar munkások felgyújtották a Nemzeti Múzeumot, a magyar nép büszkeségét, hogy a magyar munkások békés polgárokat lőttek agyon és akasztottak fel, hogy a magyar munkások Mindszentyt és más, hírhedt reakciósokat hívtak a hatalomra? Végül az alábbiakat kell elmondanunk. Teljes határozottsággal visszautasítjuk az Önök nyilatkozatában tett azon kísérletet, hogy a szovjet csapatoknak a magyar kormány kérésére, a magyar nép számára nyújtott segítségét úgy állítsák be, mint “szovjet beavatkozást”. Az Önök tiltakozása, Uraim, azon segítség ellen, amelyet a szovjet hadsereg nyújtott a magyar népnek az ellenforradalom szétverésében, valamint az a törekvés, hogy e segítséget “beavatkozásként” tüntessék fel, akár akarják; akár nem, objektiven- azon erők támogatását jelentik, amelyek a népi. szocialista Magyarországot igyekeztek megsemmisíteni. Egy kalap alá venni Angliának és Franciaországnak Egyiptom elleni agresszióját, valamint a Szovjetuniónak a magyar nép számára nyújtott segítséget az ellenséges mesterkedések elleni harcban — ez azt jelenti, hogy tévútra igyekeznek vezetni a közvéleményt. Anglia és Franciaország Egyiptomra támadt az ország függetlenségének megsemmisítésére, és azon gyarmati rendszer visszaállítására törekedve, amely sok évtizeden át állt itt fenn és amely az egyiptomi s más arab népek nemzeti felszabadító harcának következményeképpen semmisült meg. Angliának és Franciaországnak az volt a célja, hogy egyiptomi területet foglaljon el és hogy megszilárdítsa a Közel- és Közép-Kelet rryersolajkincsei feletti ellenőrzését. A gyarmati rendszernek Egyiptomban történő visszaállítása csupán az első lépés kellett, hogy legyen a közép-keleti angol-francia gyarmati rendszer feltámasztásához vezető utón. Anglia és Francia- ország cselekedetei arra irányuló kísérletet jelentettek, hogy visszafelé fordítsák a történelem menetét. Éppen ezért ütköztek valamennyi békeszerető nép leghatározottabb ellenállásába. A szovjet csapatok nem azért jöttek Magyar- országra, hogy elfoglalják területét vagy kincseit. A szovjet csapatokat a magyar kormány hivta segítségül. Cselekedeteiknek az volt a céljuk, hogy segítséget nyújtsanak a magyar dolgozóknak történelmi vívmányaik megőrzéséért, és a népi demokratikus rendszer megóvásáért vívott harcukban. Mint a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak január 6-án közzétett, a legfontosabb feladatokról szóló nyilatkozata rámutat, “a szovjet hadsereg a jelenlegi kiélezett helyzetben, Magyarország területén tartózkodva, a magyar népet védelmezi a külső imperialista erők lehetséges katonai támadása ellen és ezzel biztosítja, hogy népünk békében éljen és erőit a szocialista építés és az ország felvirágoztatása nagy ügyének szentelhesse. A szovjet-magyar kapcsolatok valamennyi jelenlegi és jövőbeni kérdését, beleértve a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásával kapcsolatos kérdéseket is, a két ország a magyar és szovjet kormány közti baráti, tárgyalások utján óhajtja rendezni, a két állam közti baráti, testvéri és szövetségesi kapcsolatoknak megfelelően. E rendezés elvi alapja a proletárinternacionalizmus, az egyenlőség, a szuverenitás, a nemzeti függetlenség tiszteletbentartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás és a kölcsönös előny elvei, amelyeket a Szovjetunió október 30-án kelt nyilatkozata hirdet ki a Szovjetuniónak a népi demokratikus országokkal való kölcsönös viszonyát illetően.” Ha az egyiptomi angol-francia agressziónak az volt a célja, hogy visszaállítsa a gyarmati rendszert, elnyomja a nemzeti felszabadító mozgalmat és a Keleten háborús tűzfészek létrehozását jelentette, akkor az a segítség, amelyet a szovjet hadsereg nyújtott a magyar népnek az ellen- forradalom szétzúzásában, a népi demokratikus rendszer megszilárdításához, Magyarországnak, mint szuverén, és független államnak fennmaradásához, egy európai háborús tűzfészek létrehozásának megelőzéséhez vezetett. Ebben rejlik az egyiptomi eseményeknek a magyarországi eseményektől való gyökeres különbözősége. Mi értékeljük és maradéktalanul támogatjuk az önök arról szóló nyilatkozatát, hogy “feltétlenül szükségesnek” tartják azt, hogy “az országaink közti valamennyi nézeteltérés rendezésére törekedjenek igazságos, méltó és kölcsönösen elfogadható alapokon”, valamennyi állam nemzeti függetlensége és biztonsága szavatolásának alapján. Reméljük, hogy a magyar eseményekkel kapcsolatos tények mélyebb elemzése révén megszabadulhatnak a végzetes tévedésektől és ez kétségkívül előmozdítja majd Anglia és a SzovA RÉSI Jé IDŐK ... Azoknak, akik még mindig úgy tartják, hogy nmcs szükség a szervezkedésre, sajnálják a szakszervezeti tagsági dijakat és panaszkodnak a szakszervezetek zsarnokságára, figyelmébe ajánljuk azt a parancsot, amit John Wanamaker függesztett ki 1854-ben, a nemrégiben bezárt Wanamaker department-tizletben. A falra akasztott bulletin egy példánya az üzlet felszámolásánál került kézre. B U L L E T I N A boltot reggel 6.30-kor kell kinyitni és nyitva marad este 9 óráig egész éven át. Az üzletet ki kell söpörni, asztalokat, polcokat leporolni, a lámpákat megtölteni és az üveget kipuccolni, ajtókat kinyitni, mindegyik mögé egy rocska vizet tenni és a szenes ládákat, meg kell tölteni még reggeli előtt. Azután az alkalmazottak reggelizhetnek, amint az üzleti forgalom megengedi. Vasárnap az üzletet csak akkor nyitjuk ki, ha éppen muszáj, de akkor is csak pár percre. A spanyol szivarokat szívó, borbélyhoz járó alkalmazottak, valamint azok is, akik táncmulatságokra vagy más szórakozó helyekre szeretnek járni, a munkáltató véleménye szerint nem lehetnek megbízhatók. Minden alkalmazott köteles évente legalább 5 dollárt adni a templom javára s vasárnap köteles a templomba menni. Férfi alkalmazottak hetenként egyszer elmehetnek “udvarolni”, de ha a találkozás alkalmával imagyülekezetre mennek, akkor hetenként még egy másik este is elmehetnek. A holtban töltött 14 órai munka után maradt szabad időt nem szabad elfecsérelni, hanem azt jó irodalom olvasásával kell eltölteni! Ugyan melyik department-üzlet alkalmazottjai sírják vissza ezt a régi jó világot? jetunió kölcsönös megértésének fokozódását —■ fejeződik be a Pravda szerkesztőségének válasza. A. Népszabadság megjegyzése A budapesti Népszabadság, mely közölte hasábjain az angol képviselők és a Pravda levélváltását, a következő rövid megjegyzést fűzi a fentiekhez: A Pravda megállapításai megfelelnek a történelmi igazságnak és egyeznek az MSZMP megállapításaival. Az október-novemberi fegyveres felkelés ellenforradalmi felkelés volt, s ezen nem változtat az a tény, hogy a kezdetben álcázott ellenforradalmárok felhasználták a maguk céljaira a hibák kijavítását követelő tömegek fellépését is. Az ellenforradalmi erők hajszolták, be a munkásság nagy tömegeit a december eleji sztrájkba is. Hogyan sikerült ez, annak ellenére, hogy a munkások túlnyomó többsége rendet, nyugalmat, az élet újraindítását akarta? Úgy, hogy fegyveres bandák terrorja, ha csak két napra is, meg tudta bénítani a fővárosban és egyes vidéki helyeken a közlekedést, meg tudta még félemliteni a dolgozni akarók többségét, ugyanakkor a kormány még megengedte, hogy a munkástanácsok kifizessék a le nem dolgozott napokra is a teljes munkabért. Ahogy a magyar karhatalmi szervek újjászerveződtek és az ellen- forradalmi bandák terrorista garázdálkodásának véget vetettek, szabadon érvényesülhetett a munkásság túlnyomó többségének az a szilárd akarata, hogy meginduljon a normális munka. Megfelel a történelmi igazságnak a Pravda azon megállapítása is, hogy az október-novemberi események során nem egy finnországi, vagy svédországihoz hasonló “parlamenti rendszer” létesítéséről volt szó, hanem a fasiszta rendszer restaurálásáról. Igaz, voltak a polgári restauráció táborában olyan csoportok is, amelyek liberálisabb, parlamentárisabb, vagy kifejezetten polgári demokratikus konszolidációban reménykedtek, a vezető szerep azonban a horthysta és hasonló csoportok kezébe került és a demokratikusabb csoportok félretolása is csak rövid idő kérdése lehetett volna. De még ha feltételezik is, hogy a polgári restauráció liberálisabb szárnya kerülhetett volna felül, még ha egy svéd vagy finn parlamenti rendszert tudtak volna teremteni — bár gyakorlatilag ez illúzió volt, amit a fehérterror dühöngése hamar eloszlatott — a polgári restauráció a szocialista hatalommal szemben ez esetben sem lehet más, mint ellen- forradalom, legfeljebb valamivel liberálisabb változatban. Ezt a kérdéseket feltevő angol munkáspárti képviselőknek is tudniok kellene. A tizenkilencedik század magyar festői Ez a gyönyörű kivitelű 11 és fél incs széles, 15 és fél incs magas diszkötéses mii díszére válhat minden otthonnak. Pogány Ö. Gábor angol- nyelvű előszavában rövid ismertetést nyújt azokról a hires magyar festőművészekről, akiknek 3b gyönyörű festménye, eredeti színezésben megtalálható ebben a kötetben. A képek eredetije a budapesti Szépművészeti Múzeumban van. Minden egyes képet be lehet rámázni. Benczúr Gyula ragyogó színezésű festménye: Hunyadi László búcsúja, vagy Munkácsy Mihály: Siralomházban, vagy Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nője, vagy a Majális c. festmény gyönyörű pipacsmezején szórakozó fiatalok. Bihari Sándor: Cigány' a. bíró előtt c. festménye, vagy Hollósy’ Simon: Kukoricafosztás-a (mely' ifjúkorunk téli estéit juttatja eszünkbe), mind megannyi remekmű a sok más gyönyörű festménnyel együtt, melyet most beszerezhet a Magyar Könyvesboltban. 130 E. 16th Street alatt, 9 dollár beküldése ellenében. MAGYAR KÖNYVESBOLT T30 East Kith Street New York 3, N. Y. ■ . ’ Kérem küldjék meg részemre a 1!)-ik szár • zad magyar festményei c. kötetet. .Mellékelve: .................................................................... Név: ..................................................................... Cim: ...................................................................... __________1 1
