Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-28 / 9. szám

February 28, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Vita a magyarországi eseményekről (Folytatás a 10-ik oldalról) tények egész teljességében mutatták be a szocia­lista országok elleni aknamunka gépezetét, ame­lyet az amerikai dollárok segítségével helyeztek tizembe. Közismert, hogy az Egyesült Államok kong­resszusa törvényt hozott arról, hogy évenként százmillió dollárt utalnak ki a szocialista orszá­gokban végzendő aknamunkára. E törvény nyíltan megmondja, hogy a pénzt, bármilyen “válogatott (!) személy részére” szánják, “aki a Szovjetunióban, Lengyelor­szágban, Csehszlovákiában, Magyarországon, Romániában. Bulgáriában és Albániában”, va­lamint a Német Demokratikus Köztársaság­ban és más országban él, továbbá “a fenti or­szágokból vagy körzetekből menekült szemé­lyek részére”, vagy ezen személyekből fegyve­res alosztályok alakítására, amelyek az észak­atlanti szerződés szervezetét támogatják, vagy pedig más célokra”. Az imperialista erők hosszú idő óta készültek a magyarországi ellenforradalmi fordulatra. A Daily Mail tudósítója október 25-én ezeket irta: “Az utóbbi napokban szabad emberekkel ebé­deltem, akik egész éven át az e héten kirobbant felkelés előkészítésén dolgoztak”. Nem csodálatos, hogy az események kezdete után már a második napon fegyveres horthysta bandák érkeztek az országon belüli ellenforradal­mi erőkkel való egyesülés céljából, amelyek ban­dákat az osztrák-magyar határon dobtak át. Bu­dapestre nagy mennyiségű fegyvert szállítottak külföldi “segély” formájában. Az amerikai dol­lárokból működő “Szabad Európa-rádió” soha nem látott provokációs és uszító tevékenységet szított. Az Önök levelében az a nyilvánvaló törekvés érződik, hogy úgy ábrázolják a dolgot, mintha az egész magyar nép az ellenforradalom oldalán lé­pett volna fel. Ez nem igaz. A parasztság nem ült fel az ellenforradalmi és imperialista propa­ganda provokációinak és határozottan visszauta­sított;! azokat a kísérleteket, amelyek a magyar falvakban a földesúri rendszer feltámasztására irányultak. Kinek van elegendő bátorsága kijelenteni, hogy a magyar munkások felgyújtották a Nem­zeti Múzeumot, a magyar nép büszkeségét, hogy a magyar munkások békés polgárokat lőttek agyon és akasztottak fel, hogy a magyar munká­sok Mindszentyt és más, hírhedt reakciósokat hívtak a hatalomra? Végül az alábbiakat kell elmondanunk. Teljes határozottsággal visszautasítjuk az Önök nyilatkozatában tett azon kísérletet, hogy a szovjet csapatoknak a magyar kormány kéré­sére, a magyar nép számára nyújtott segítségét úgy állítsák be, mint “szovjet beavatkozást”. Az Önök tiltakozása, Uraim, azon segítség ellen, amelyet a szovjet hadsereg nyújtott a magyar népnek az ellenforradalom szétverésében, vala­mint az a törekvés, hogy e segítséget “beavat­kozásként” tüntessék fel, akár akarják; akár nem, objektiven- azon erők támogatását jelentik, amelyek a népi. szocialista Magyarországot igye­keztek megsemmisíteni. Egy kalap alá venni Angliának és Franciaor­szágnak Egyiptom elleni agresszióját, valamint a Szovjetuniónak a magyar nép számára nyújtott segítséget az ellenséges mesterkedések elleni harcban — ez azt jelenti, hogy tévútra igyekez­nek vezetni a közvéleményt. Anglia és Franciaország Egyiptomra támadt az ország függetlenségének megsemmisítésére, és azon gyarmati rendszer visszaállítására töre­kedve, amely sok évtizeden át állt itt fenn és amely az egyiptomi s más arab népek nemzeti felszabadító harcának következményeképpen sem­misült meg. Angliának és Franciaországnak az volt a célja, hogy egyiptomi területet foglaljon el és hogy megszilárdítsa a Közel- és Közép-Ke­let rryersolajkincsei feletti ellenőrzését. A gyar­mati rendszernek Egyiptomban történő vissza­állítása csupán az első lépés kellett, hogy legyen a közép-keleti angol-francia gyarmati rendszer feltámasztásához vezető utón. Anglia és Francia- ország cselekedetei arra irányuló kísérletet je­lentettek, hogy visszafelé fordítsák a történe­lem menetét. Éppen ezért ütköztek valamennyi békeszerető nép leghatározottabb ellenállásába. A szovjet csapatok nem azért jöttek Magyar- országra, hogy elfoglalják területét vagy kin­cseit. A szovjet csapatokat a magyar kormány hivta segítségül. Cselekedeteiknek az volt a céljuk, hogy se­gítséget nyújtsanak a magyar dolgozóknak tör­ténelmi vívmányaik megőrzéséért, és a népi de­mokratikus rendszer megóvásáért vívott harcuk­ban. Mint a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak január 6-án közzétett, a legfonto­sabb feladatokról szóló nyilatkozata rámutat, “a szovjet hadsereg a jelenlegi kiélezett helyzet­ben, Magyarország területén tartózkodva, a ma­gyar népet védelmezi a külső imperialista erők lehetséges katonai támadása ellen és ezzel biz­tosítja, hogy népünk békében éljen és erőit a szocialista építés és az ország felvirágoztatása nagy ügyének szentelhesse. A szovjet-magyar kapcsolatok valamennyi je­lenlegi és jövőbeni kérdését, beleértve a szov­jet csapatok magyarországi tartózkodásával kapcsolatos kérdéseket is, a két ország a magyar és szovjet kormány közti baráti, tárgyalások ut­ján óhajtja rendezni, a két állam közti baráti, testvéri és szövetségesi kapcsolatoknak megfe­lelően. E rendezés elvi alapja a proletárinterna­cionalizmus, az egyenlőség, a szuverenitás, a nemzeti függetlenség tiszteletbentartása, az egy­más belügyeibe való be nem avatkozás és a köl­csönös előny elvei, amelyeket a Szovjetunió ok­tóber 30-án kelt nyilatkozata hirdet ki a Szov­jetuniónak a népi demokratikus országokkal va­ló kölcsönös viszonyát illetően.” Ha az egyiptomi angol-francia agressziónak az volt a célja, hogy visszaállítsa a gyarmati rend­szert, elnyomja a nemzeti felszabadító mozgal­mat és a Keleten háborús tűzfészek létrehozását jelentette, akkor az a segítség, amelyet a szov­jet hadsereg nyújtott a magyar népnek az ellen- forradalom szétzúzásában, a népi demokratikus rendszer megszilárdításához, Magyarországnak, mint szuverén, és független államnak fennma­radásához, egy európai háborús tűzfészek lét­rehozásának megelőzéséhez vezetett. Ebben rej­lik az egyiptomi eseményeknek a magyarorszá­gi eseményektől való gyökeres különbözősége. Mi értékeljük és maradéktalanul támogatjuk az önök arról szóló nyilatkozatát, hogy “feltét­lenül szükségesnek” tartják azt, hogy “az orszá­gaink közti valamennyi nézeteltérés rendezésére törekedjenek igazságos, méltó és kölcsönösen el­fogadható alapokon”, valamennyi állam nemzeti függetlensége és biztonsága szavatolásának alap­ján. Reméljük, hogy a magyar eseményekkel kapcsolatos tények mélyebb elemzése révén meg­szabadulhatnak a végzetes tévedésektől és ez kétségkívül előmozdítja majd Anglia és a Szov­A RÉSI Jé IDŐK ... Azoknak, akik még mindig úgy tartják, hogy nmcs szükség a szervezkedésre, sajnálják a szakszervezeti tagsági dijakat és panaszkodnak a szakszervezetek zsarnokságára, figyelmébe ajánljuk azt a parancsot, amit John Wanamaker függesztett ki 1854-ben, a nemrégiben bezárt Wanamaker department-tizletben. A falra akasz­tott bulletin egy példánya az üzlet felszámolásá­nál került kézre. B U L L E T I N A boltot reggel 6.30-kor kell kinyitni és nyit­va marad este 9 óráig egész éven át. Az üzletet ki kell söpörni, asztalokat, polcokat leporolni, a lámpákat megtölteni és az üveget kipuccolni, ajtókat kinyitni, mindegyik mögé egy rocska vizet tenni és a szenes ládákat, meg kell tölteni még reggeli előtt. Azután az alkal­mazottak reggelizhetnek, amint az üzleti forga­lom megengedi. Vasárnap az üzletet csak akkor nyitjuk ki, ha éppen muszáj, de akkor is csak pár percre. A spanyol szivarokat szívó, borbélyhoz járó al­kalmazottak, valamint azok is, akik táncmulat­ságokra vagy más szórakozó helyekre szeretnek járni, a munkáltató véleménye szerint nem lehet­nek megbízhatók. Minden alkalmazott köteles évente legalább 5 dollárt adni a templom javára s vasárnap kö­teles a templomba menni. Férfi alkalmazottak hetenként egyszer elme­hetnek “udvarolni”, de ha a találkozás alkalmá­val imagyülekezetre mennek, akkor hetenként még egy másik este is elmehetnek. A holtban töltött 14 órai munka után maradt szabad időt nem szabad elfecsérelni, hanem azt jó irodalom olvasásával kell eltölteni! Ugyan melyik department-üzlet alkalmazott­jai sírják vissza ezt a régi jó világot? jetunió kölcsönös megértésének fokozódását —■ fejeződik be a Pravda szerkesztőségének válasza. A. Népszabadság megjegyzése A budapesti Népszabadság, mely közölte ha­sábjain az angol képviselők és a Pravda levél­váltását, a következő rövid megjegyzést fűzi a fentiekhez: A Pravda megállapításai megfelelnek a tör­ténelmi igazságnak és egyeznek az MSZMP meg­állapításaival. Az október-novemberi fegyveres felkelés ellenforradalmi felkelés volt, s ezen nem változtat az a tény, hogy a kezdetben álcázott ellenforradalmárok felhasználták a maguk cél­jaira a hibák kijavítását követelő tömegek fel­lépését is. Az ellenforradalmi erők hajszolták, be a munkásság nagy tömegeit a december eleji sztrájkba is. Hogyan sikerült ez, annak ellenére, hogy a munkások túlnyomó többsége rendet, nyugalmat, az élet újraindítását akarta? Úgy, hogy fegyveres bandák terrorja, ha csak két napra is, meg tudta bénítani a fővárosban és egyes vidéki helyeken a közlekedést, meg tudta még félemliteni a dolgozni akarók többségét, ugyanakkor a kormány még megengedte, hogy a munkástanácsok kifizessék a le nem dolgozott napokra is a teljes munkabért. Ahogy a magyar karhatalmi szervek újjászerveződtek és az ellen- forradalmi bandák terrorista garázdálkodásának véget vetettek, szabadon érvényesülhetett a munkásság túlnyomó többségének az a szilárd akarata, hogy meginduljon a normális munka. Megfelel a történelmi igazságnak a Pravda azon megállapítása is, hogy az október-novembe­ri események során nem egy finnországi, vagy svédországihoz hasonló “parlamenti rendszer” létesítéséről volt szó, hanem a fasiszta rendszer restaurálásáról. Igaz, voltak a polgári restaurá­ció táborában olyan csoportok is, amelyek libe­rálisabb, parlamentárisabb, vagy kifejezetten polgári demokratikus konszolidációban remény­kedtek, a vezető szerep azonban a horthysta és hasonló csoportok kezébe került és a demokrati­kusabb csoportok félretolása is csak rövid idő kérdése lehetett volna. De még ha feltételezik is, hogy a polgári restauráció liberálisabb szárnya kerülhetett volna felül, még ha egy svéd vagy finn parlamenti rendszert tudtak volna terem­teni — bár gyakorlatilag ez illúzió volt, amit a fehérterror dühöngése hamar eloszlatott — a polgári restauráció a szocialista hatalommal szemben ez esetben sem lehet más, mint ellen- forradalom, legfeljebb valamivel liberálisabb változatban. Ezt a kérdéseket feltevő angol mun­káspárti képviselőknek is tudniok kellene. A tizenkilencedik század magyar festői Ez a gyönyörű kivitelű 11 és fél incs széles, 15 és fél incs magas diszkötéses mii díszére vál­hat minden otthonnak. Pogány Ö. Gábor angol- nyelvű előszavában rövid ismertetést nyújt azok­ról a hires magyar festőművészekről, akiknek 3b gyönyörű festménye, eredeti színezésben megta­lálható ebben a kötetben. A képek eredetije a budapesti Szépművészeti Múzeumban van. Minden egyes képet be lehet rámázni. Benczúr Gyula ragyogó színezésű fest­ménye: Hunyadi László búcsúja, vagy Munkácsy Mihály: Siralomházban, vagy Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nője, vagy a Majális c. festmény gyö­nyörű pipacsmezején szórakozó fiatalok. Bihari Sándor: Cigány' a. bíró előtt c. festménye, vagy Hollósy’ Simon: Kukoricafosztás-a (mely' ifjúko­runk téli estéit juttatja eszünkbe), mind meg­annyi remekmű a sok más gyönyörű festménnyel együtt, melyet most beszerezhet a Magyar Köny­vesboltban. 130 E. 16th Street alatt, 9 dollár be­küldése ellenében. MAGYAR KÖNYVESBOLT T30 East Kith Street New York 3, N. Y. ■ . ’ Kérem küldjék meg részemre a 1!)-ik szár • zad magyar festményei c. kötetet. .Mellékelve: .................................................................... Név: ..................................................................... Cim: ...................................................................... __________1 1

Next

/
Thumbnails
Contents