Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-28 / 9. szám

. February 28. 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ LE A KALAPPAL ELŐTTÜK Tisztelt Szerkesztőség! Nem szorul bizonyításra, hogy mi, akik a meggyalázott világért, a kitagadottakért emel­jük fel szavunkat és nyilvánítunk véleményt a jóbarát felé és ellenfélnek, cselekedetünknek min­den esetben a tiszta szándék a motívuma. A tör­ténelem fordulóin adódik az életnek erős próba­tétele, amely színvallásra kényszeríti az egyént, sőt egy egész nemzetet is, hogy milyen állhata­tos, becsületes, vallott hitében. Ilyen próbatétel előtt állt a magyar nép a leg­utóbb lezajlott tragikus események közepette. Most uj hitre, erőre van szüksége, hogy újból fölemelkedhessen a nemzeti öngyilkosságnak ne­vezhető cselekményből­Azok a “szabadságharcosok”, akik hátrahagy­va lerombolt hazájukat, a testvérek temetetlen hulláit, az ellenség kárörvendő karjai között egy tál romlott lencséért árulják magukat, ezek fö­lött a becsületes utókor fog Ítéletet mondani. A kétségbeesés környékezne bennünket, bár annyi vihart álltunk ki életünkben, ha nem lát­nánk a szabadsághősőknek egy másik, megbe­csülendő kategóriáját: az otthonmaradtakat, akik fájdalmas lélekkel hántolják el a legyilkol- takat és újjáépítik a rommá pusztított édes ha­zát. A másik kategóriába tartoznak azok a férfiak, akiket eléggé nem tudunk felbecsülni, akik eb­ben a hitét hagyó korban nem bocsátják áruba az emberkrisztust szolgáló hitüket. Ott állnak helyükön, bátorságot, reményt öntenek a csüg- gedőkbe, mint a bibliai mester, a “Galilei” ve­szélybejutott tanítványoknak. Habár tudjuk, hogy szerénységük nem állhat­ja a magasztalást, mégis nevén nevezzük becsü­letes barátainkat: Rev. Gross László prófétát megillető erővel mint hadvezér nemcsak bátorí­tást ad az esetleges csüggedőknek, de útmuta­tást ás a jövő felé. Ilyen hittel talán csak Assisi Szt. Ferenc tudott szólni, vagy Jaures a francia mártírhalált halt munkásvezér. A hűség kifeje­zése hasonlítható azokhoz az, apostolokéhoz, akik az őskeresztényekkel a katakombákba vonultak koruk pusztításai elől. Végtelen bölcsesség lakozik minden szavában. Történelmi dokumentum. Olvassátok és köves­sétek! Talán a “Zeus” fonta lángostor hiányzott az intelemből, amellyel végigcsapkodott a balke­zes óhazai vezetőkön. V'agv vegyük a Jókaitól idézett szavakat: “A kormányzás se nem jóér­zés, se nem keresztyéni hittan, a gyarló embe­rek tele hibákkal, önző indulatokkal, amelyek da­colnak a költői és valláserkölcsi, fogalmakkal.” Ezt meg mi mondjuk: Ne beszéljünk az ezer­éves úri tatárjárásról, de az általunk jólismert utóbbi évtizedekről; háborúk, Horthy, Hitler, nácizmus annyi erkölcsi, szellemi, anyagi ter­het halmozott űzött népünkre, ne is említsük ' kertek alatt leselkedő, hatalmát visszavágyó úri bestiát, aki leste az alkalmat magát vissza­helyezni az istentől rendelt jogaiba. Mindezt az orkánt nem birta kiállni a nemzet. Az érdemes emberek légióját lehetne felsora­koztatni, akik a becsület mezején állnak: Prof. Morandini tudományos analízist fűz, köti össze a tragikus eseményeket. Bódog András látnoki erővel tagiálja az eseményeket. Gencsi, Eörsi Már- ky, EHN emberhez méltó az állásfoglalásuk. A szerkesztőnk az ügyvezető bizottsággal nehéz körülmények között megmutatták, hogy helyén van a szivük a munkás sajtó irányítására. Azok volnának^ az örömteljes napok, ha az összmagyarság, akit a régebbi időben a nincste- lenség kiűzött a “Kanaán”-nak csúfolt grófi, úri pokolból, velünk együtt aggódna, vagy ho- zsannázna a nemzet jövőjén. A hamis próféták rátették népünkre a szellemi bilincset, majdnem reménytelenül ténferengnek az események út­vesztőjében. Vs. • • • VÁLASZRA VÁRÓ KÉRDÉSEK Tisztelt Szerkesztőség! Az Amerikai Magyar Szó magatartása szeren­csétlen szülőhazánk meggondatlanság. elhamar­kodottság szülte gyászos napjaiban avval a meg­nyugvással tölt el engemet és mindazokat, akik a lapot nálam olvasták, hogy a lap szerkesztése hig­Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez gadt, megfontolt kezekben van s nem csap semmi irányban sem a végletekbe: az optimistát óva tartja vissza könnyelmű reménykedéstől éppúgy, mint a pesszimistát a kétségbeeséstől. Nagyon értékesnek tartom a különböző vélemények köz­lését, melyek egyke-másika a történelmet iró megfigyelőnek értékes lehet... Néhány kérdést én is adok fel, gondolkozzék rajta, akinek tetszik, feleljen rá, aki akar; a ta­lány megoldása a jövő történetíró kezében lesz, feltéve, hogy VÉGRE LESZ MÁR EGYSZER EGY IGAZ MAGYAR TÖRTÉNELEM, melynek Íróját már nem lehet börtönbe zárni Kezemben van egy kis írott munka, mely a má­sodik világháború bűntényekben oly gazdag rész­leteit ismerteti. Elolvastam és elgondolkozom és kérdezem: Ki volt az a magyar gróf, aki egy magasabb katonai személyiséggel elsőként lépett érintkezés­be Sztálinnal 1944-ben? Kik voltak azok a NAGY SZEMÉLYISÉGEK, akik Horthy Miklóst telje­sen lefegyverezték, akinek ekkor már önálló alm- rata úgysem volt s igy teljesített mindent ezen NAGY SZEMÉLYISÉGEK előírása szerint?... Hol vannak ezek a “Nagy Személyiségek” avval a bizonyos nagybirtokos magyar gróffal együtt? Hol vannak és milyen szerepet játszottak a lá­zadás idején? Mily távol voltak Magyarország­tól?. . . És mik EZEK AZ URAK MA? Az oro­szok bevonultával beálltak “KOMMUNISTÁK­NAK”, belenyugodva az ő birtokaik felosztásá­ba is, avagy sikerült nekik szereplésük jutalmául kibújni a földosztás kötelezettsége alól? Avagy ők is beálltak szövetkezeti gazdálkodások hü tag­jainak és hamarósan beállottak LÁZADÓKNAK ők is ?... Ezekre a kérdésekre a válaszok nem fognak sokáig késni. A mindent kiderítő válaszok előbb fognak nyilvánosságra jutni, mint azt a történet­iró megírja. A reakció és bankárjaik hallgatnak, a parázs a hamu alatt várja a felpiszkálást, at 1957. év a háború éve lesz és magyar hazám hadszíntér lesz, ahol fü nőni nem fog. Id. Harwich Ernő (A jóslás kockázatos dolog. A helvzet, a társa­dalmi, nemzetközi erők felméréséből, elemzésé­ből természetesen lehet bizonyos következtetése­ket megkockáztatni. Mi úgy véljük, hogy a béke erői minden országban erősebbek a háború felé húzóknál. Ezért mi azt mondjuk, hogy jó esély van a béke fenntartására, különösen ha nem esünk pesszimista hangulatba, miként a fenti le­vél Írója teszi, akit különben tisztelünk és meg­becsülünk. — Szerk.) • • • Részlet egy magyarországi tevéiből Verpelét, 1957. jan. 29. Kedves Nagybátyám! Azt hiszem kedves bátyám, tudomása van a magyarországi ellenforradalmi eseményekről és azok borzalmas, véres gaztetteiről. Ezekben az eseményekben nagyon sokan megmutatták az igazi arcukat. Sajhos Rózsi és a férje is azok közé sodródott, akik a szint nem minden esetben tartják meg, vagyis nem elvhüek. Juli néném azonban kitartott az elv mellett, az ami volt. Gazdasági téren pár évre visszaesett az ország, de viszont politikai téren erősödött. A történelem kerekét nincsen olyan erő, ami visszafordítsa. Sajnos sokan vannak olyanok, akik nem ismerik fel osztólyhelyzetüket és hovatartozásukat, vagyis a tudatlanság elleni harc a legnehezebb, mert az emberiséget nagyon megfertőzte a múlt. rendszer, a vallás és a nacionalizmus, vagyis a ‘nagymagyarság” és bizony ezekből a nagyma­gyarokból sokan kimentek nyugatra, hűtlenek lettek a nagy magyarságukhoz, azt hitték nyuga­ton kolbászból van fonva a gát. Kedves bátyám, én a szakmámban dolgozom, a cipész szövetkezetben. Tisztelem kedves bátyámat családommal együtt és jó egészséget kívánunk magának, édes­anyám is tiszteli. Pista Mogy egy értelmes óhaza! munkás látja az októberi eseményeket (Lapunk egyik penpsylvaniai olvasója levelet kapott Budapesten élő hozzátartozójától, mely­ben az illető leirja véleményét az októberi ese­ményekről. A levél egyes közérdekű részleteit itt hozzuk.) Budapest, 1957. február 2. Ami az itteni helyzetet illeti, illetve a forra­dalmi eseményeket, mint azt a leveletekben is iiiar k, az átxos személyi kultuszra vezethető v - 'a. Rakosiék beleestek abba a hibába, hogy a sztálinizmust lekopirozták, nem vették figye­lem >e a magyar nép nemzeti sajátosságait és a túlfeszített nehézipari fejlesztés mellett, bizo­ny’. m- rtérvnen elszakadtak a tömegektől, s a tulbizalmatlanság lett úrrá. Sajnos hiba volt a Raji-; ■ er, Jugoszlávia kizárása a Kominternből. Ami a magyar ifjúsági megmozdulást illeti, jogos volt. A cél nem a népi demokrácia meg­dőli ése volt, hanem a kbmproniitált személyek eltávolítása a vezetésből. A vezetésen belül állt a h.-rc a vezető pozíció megtartásáért, széthúzás és bizalmatlanság lett úrrá. Ezt a zűrzavart hasznaira ki az ellenforradalom a szervezkedésre. K '! sy.uitek a támadásra, a munkások elégedet- lensegát, a hibákat, szocialista jelszavakba öl­töztetve igyekeztek a helyzetet kihasználni. Egyen: .-ck becsületes dolgozót kezdeti idő­bér^ magok mellé tudtak állítani. A vezetőség nem készült fel egy ilyen támadásra, a munkások kezdően fegyver nem volt, akinek volt, az még nem tudta, ki ellen harcol, csak a beözönlött' di- verzans:■'< és bötönökből kiszabadított rabok tudták, hogy miért harcolnak: a rendszer meg­döntéséért. A rablásért, a kapitalizmus vissza­állít, sáért. De hála a Szovjetunió hadseregének, — amely már másodszor vivta ki a magyar nép sze • - á'á«y:t — és ma már bizakodva nézünk a jövő elé. Bízunk a magyar nép alkotó erejében, a ívádár-kormány vezetésében. Nehéz a helyze­tünk, az eszmei zűrzavar közepette a felvilágosi- tó munka. Október 23-át az ellenség ugv próbálja ma­gyarázni, hogy az nem ellenforradalmi erők jól megszervezett, munkája volt. Az ifjúságot fal­törőkosként alkalmazták a belső és külső bitan­gok. A múlt hibáiból tanulva, fogjuk felépíteni a szocializmust Magyarországon. A tekövetkezett súlyos események nagy ta­nulság:;! szolgál a nemzetközi munkásmozgalom­ban. Jelenleg a helyzet nagyon biztató a jövőt illetően, a baráti államok gazdasági megsegítése, a Szakszervezeti Világszövetség, a Vöröskereszt segélye lehetővé teszik számunkra a boldogulás útját, és mi bízunk abban, hogy kiérdemeljük a világ proletariátusának megbecsülését. Élelmezés terén jelenleg van minden bősége­sen, az árak nem emelkedtek, ruházati és ipari közszükségleti cikkekben kisebb hiányosságok vannak, inkább az elosztás terén van hiba. Máris nagy eredményként könyvelhetjük el a nyug- dijrendezést, a parasztságnál a beszolgáltatás eltörlését, a bányászok bérének emelését. • • • TRIUMVIRÁTUST AJÁNL Tisztelt Szerkesztőség! A magyarországi helyzetre vonatkozóan a to­vábbi bajok elkerülésére úgy kellene ott intézni az ügyeket, hogy a 10—14 évestől regisztrálni kellene mindenkit, kikérdezni1 és számon tartani. A kormányból kellene kiválasztani három embert erre a munkára, aki nem köpönyegforgató, ha­nem a szocializmust akarja építeni. Ennek a há­rom embernek legyen meg a joga ahhoz, hogy % kormányt is minden három hónapban kivizsgál­ja. hogy megfelel-e feladatának és ha nem, akkor el kell mozdítani és helyébe másikat tenni. Ez a három ember legyen a szive az országnak, ez a három őrködjön mindenki felett. A rendőrséget és katonaságot is felülvizsgálja, hogy valódi-e, vagy valamilyen ellenség befurakodott közéjük. Nem azért irom ezt, mintha én valami utasí­tást' akarnék adni a magyar népnek, hiszen van ott elésr tanult, öntudatos ember, de nekem na­gyon fáj, amikor az látom és hallom, hogy * sokat szenvedett magyart megint kínozzák a fe­nevadak és ismét kinzópadra kerülnek. Ha ilyen­formán nem tesznek majd lépéseket, ez meg fog ismétlődni. Alex E'lish Támogassuk a Magyar Vöröskeresztet! Je feóC a JM-ztCeJtújÁJz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents