Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-21 / 8. szám
February 21, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ _______________15. ' \ j Mi újság Magyarországon? 6D.2S4 TONNA BUDAPEST, feb. 10. — A szénbányák dolgozói február 7-én ismét kimagasló teljesítményt értek el: 60,204 tonna szenet küldtek felszínre. Csak két hete, hogy sikerült tul- haladniok a “bűvös” 50 ezres számon, s rövid idő után most újabb örömhírrel bizonyították a magyar bányászok, hogy megértették a forradalmi munkás-paraszt kormány decemberi felhívását. A széntermelés rohamos növekedése, a február 7-iki nagyszerű teljesítmény arról tanúskodik, hogy bányászaink érzik és tudják, elsősorban rajtuk múlik sokat szenvedett népünk felemelkedése, több százezer dolgozó -munkája, kenyere. Decemberben a kormány felhívása után a hideg otthonok lakói, a fütetlen kórtermek betegei, a csöndes géptermek várták: mi lesz a bányászok válasza. Bányászaink nem "késlekedtek. A föld mélyén megindult az életet jelentő munka. Nem volt könnyű a bányászok helyzete, de a műszaki és fizikai dolgozók összefogása rövidesen biztosította a sikeres munkát. Napi 60 ezer tonna szén nagy dolog, különösen most, amikor csaknem mindenütt oly nagyon várják a szenet. A normális ipari termeléshez, az élet szükségleteihez képest azonban még kevés. Bányászaink tudják, hogy több szenet vár tőlük az ország. Még mindig sok ezer munkás kenyere függ a széntermelés növekedésétől. Az eredmények mégis azt bizonyítják, hogy a továbbiakban is számíthatunk a bányaüzemek dolgozóira, bizhatunk bányászainkban. De a bányászoknak is van kívánságuk. Több iparéikket kérnek a bányatelepek üzleteibe. A bányászok egyre több szenet adnak, ezért fokozottabban kelLgondoskodni róluk. A széntennelés rohamos növekedését nemcsak az energiatelepek, gyárak, kórházak veszik észre, hanem a családi otthonok is. A 60 ezer tonna szén lehetővé teszi, hogy az eddigi 700 vagon helyett naponta 1,000 vagon szenet adhasson a belkereskedelem a lakosságnak. Köszönet érte, magyar bányászok. Köszönet érte a gyerekek, a betegek, a munkások, az egész nép nevében. Aazameni Washingtonból kél magvar oiimnikon BUDAPEST, feb. 10. — A 7eleti-pálvaudvar érkezési ol- lalán elsőnek a Kárpáti-csa- ád bánt fel. Mama, hugocs- :a... és a menyasszony jelölt, i műkorcsolyázó Gerber Éva. 5 is mamástől! Azután sürü egymásutánban érkeztek a ;öbbi várakozók is. Jeney jászióné, apósa és férje ba- -átai társaságában, majd iíajki Béla szövetségi kapitány és végül, egy csoportján, a ferencvárosi B-közép <üldöttsége, zöldfehér zászlóval. Már mindenki jelen colt, csak akiket vártak, azok késtek: Kárpáti György és Jeney László, vizilabdás olimpiai bajnokaink. Víiért ilyen váratlanul? — Nem értem az egészet— mondotta Kárpáti-mama. -— Fiam január 31-i levelében egy szó sincs arról, hogy három nap múlva hazaindul. A találgatásoknak talán se vége se hossza nem lett volna, ha nem gördül két személyautó a pályaudvar elé és nem bújik elő ragyogó arccal a két “amerikai” rokon. — Mi történt, hogy ilyen váratlanul indultatok haza? És az első percek boldog pillanatai után kibontakozott a hallgatók előtt egy amerikai filmre való, de igaz történet. Hat udvarias amerikai —Két csoportban portyáz- tunk Amerikában — kezdett, mesélni Jeney. — Akármerre is jártunk és bármilyen szép élményekben volt részünk, a honvágy — kit jobban, kit kevésbé — fokozatosan egyre inkább hatalmába kerített bennünket. Amikor a múlt héten Washingtonba érkeztünk elhatároztuk, hogy felhívjuk az ott székelő magyar követséget és megkérdezzük, hogyan juthatunk vissza Magyarországra. Szállónkból, a Hotel Villard-ból felhívtuk a követséget és péntek délutánra, az egyik szálló halijában találkozót beszéltünk meg. Gyurival alig érkeztünk meg a megbeszélt helyre és szinte éppen csak a bemutatkozási formaságokon estünk túl, amikor asztalunknál megjelent hat férfi. Felmutattak valamilyen igazolványokat, szétválasztottak bennünket és nagyon udvariasan megkértek, hogy hagyjuk velük el a helyiséget. Másodpercek alatt zajlott le az egész és mire felocsúdtunk, már egy Cadillac-ban ültünk. Útközben megtudtuk, hogy a Kivándorló Hivatalba megyünk. Ott — miután nem volt tolmács — felajánlották, hogy visszakisérnek minket szállónkba. Meglepetésünkre a hátsó bejáratnál állt meg a kocsi és egyenesen a szobánkba kísértek bennünket. Sajnálkozva közölték, hogv amíg nem hallgattak ki kettőnket a d d ig velünk marad- nak. Felhozatták a vacsorát is és felváltva ott aludtak velünk. Mi ki sem mozdulhat- í tunk a szobából és igy nem tudtuk a többieket sem értesíteni. Másnap reggel, ismét a hátsó lépcsőn, elmentünk az irodába. Ez körülbelül igy játszódott le: Az amerikai kormány nevében... — Miért akartak a követséggel találkozni? — Hazatérésünk ügyében. — Oda, ahonnan elmenekültek: Miért? — Mi nem menekültünk, csupán egy amerikai portyára jelentkeztünk. Egyébként a honvágy miatt szeretnénk már előbb visszatérni ha zánkba. — Igénybe vették volna a magyar követséget? — Igen. — Kormányunk nevében ezennel felajánlom önöknek, hogy 48 órán belül a legkényelmesebb amerikai géppel Bécsbe szállítjuk önöket, ahol már a magyar követség várja mindkettőjüket. — Ismét előállt a Cadillac és szállónkban már összecsomagolva várt bennünket minden. A campkilmeri magyar menekült táborba vezetett utunk és ott aludtunk szombatról vasárnapra virradó éjjel. Senkitől nem búcsúztunk el, senkivel szóba nem állhattunk. Nehogy megtudják a többiek, hogy haza lehet jönni. No és azért, mert ha ez az eset kitudódik, akkor még Eisenhower sem akadályozhatta volna meg, hogy az újságírók és a fotóriporterek ne csináljanak belőle világszenzációt ! Útlevél nélkül — A repülőgép vasárnap délután indult és előtte, nagy könyörgésre, annyit megen- | gedtek, hogy egy angol nyelvű sürgönyt Írjunk Gyurka édesapjának Két perccel az ! indulás előtt adták kezünkbe a repülőjegyeket és amikor beléptünk a négymotoros Clippergépbe mögöttünk bezárult Amerika földje. — Útközben többször is megálltunk és Frankfurtból a németek útlevél és bármilyen egyéb igazoló papír hiányában vissza akartak küldeni minket Amerikába. Először nagyon megijedtünk, de azután észbekaptam és kijelentettem : — Ha maguk keresztül merik huzni az amerikaiak számításait, ám vállalják a felelősséget ! — Tíz perc nem telt bele és kijelentették, hogy repülhetünk tovább. Követség helyett — külön cellában | — Bécsbe 18 órai repülés után érkeztünk meg. A repülőtéren nagy meglepetésünkre nem várt senki a magyai követségről. Közöltük, hog\ a magyar követségre szeret-------------- 11U1 C1./J U uc V uesek nagyon kedvesen felajánlottak egy Volkswagent. A kocsi azonban a követség helyett a rendőrség előtt állt meg. És miután délután 4 óra már elmúlt, sürü sajnálkozások közepette külön-kü- lön cellába zártak bennünket. Majd másnap közös cellát kapunk — vigasztaltak bennünket. — Erre azután kitörtünk és bejelentettük, hogy ha másnap kora reggel nem visznek minket a követségre, éhségsztrájkot kezdünk. Ez azután megtette a hatást, mert másnap már hajnalba i elővezettek m i n dkettőnket. Kérdezősködések és jegyzőkönyvek tömkelegé következett. Végül is ismét autóba szálltunk, természetesen a már “megszokott” kísérettel-, és elvittek minket a magyar követség elé. Ott kiraktak csomagostul mindkettőnket és se pacsi, se puszi, elhajtották. A követségen végre kia- ludtuk magunkat és kezdtük érezni, hogy otthon vagyunk. “Nincsenek talán megelégedve? — Szerda délután a követség — az elmondottak alapján — sajtókonferenciát rendezett. Megjelentek a világ összes hírügynökségei, a legnagyobb külföldi lapok tudósítói és ugyanígy elmeséltük Gyurkával felváltva a történteket. Hangsúlyoztuk, hogy az amerikaiak roppant udvariasak voltak, csak éppen amit csináltak az filmre való és nem a mindennapi életbe. — A United Press tudósítója kissé elégedetlenkedve kérdezte tőlem: — Nincsenek talán megelégedve, hogy az amerikai állam saját költségén, a legmodernebb repülőgépén hozta önöket haza ?... — De azután ez is elmúlt és most végre itthon vagyunk hogy félrevezettek bennünket és ezért egy napot bör. főnben töltöttünk! ) — De azután ez is elmlt és most végre itthon vagyunk. Még szerencse, hogy a hatálra autó jött értünk, mert azt az elmúlt napokban már úgy megszoktuk, hogy direkt hiányzott volna. Hát igy történt, hogy két magyar sportoló'— amikor 1 rájött, hogy mindenütt jó, de a legjobb otthon — az amerikai kormány “figyelmességéből” váratlanul érkezett visz- sza Magyarországra. Vándor Kálmán Rekord jövedelem Az egyéni jövedelem rekordot ért el Amerikában 1956 f mán, 325.2 billió dollárral ben is magas volt: 30' n >. A farm jövedelem 1f"' ~n ugyanannyi volt mint 53 b:n, azaz 15.2 billió dollár. Halálra ítélték a bajai rendőrgyilkost A Bács-Kiskun megyei bíróság csaknem kétheti tárgyalás után halálra Ítélte Böbék Károly többszörösen büntetett előéletű bajai lakost. Böbék múlt év november 2- án “szabadult” a sátoraljaújhelyi börtönből, ahol hatévi börtönbüntetését töltötte. November 3-án Budapesten részt vett az utcai harcokban, majd Bajára ment, ahol egy csoportot szervezett provokációs cselekmények elkövetésére. November 9-én nemzetőrt karszalagot viselve többek élén behatolt a rendőrségre és az altiszti ügyeleti szobában több sorozatot lőtt ki géppisztolyából. A helyiségben levők a lövésektől valamennyien megsérültek, Zeleszkó Benjámin r e n d őrfőhadnagy azonnal meghalt. Böbék társai ezután elmenekültek, majd külföldre szöktek, őt azonban sikerült elfogni. Böbék Károly az itéletkihirdetés után kegyelemért folyamodott. F elmentették Kós Pétert A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa — a külügyminiszter előterjesztésére — Kós Péter rendkívüli követet s meghatalmazott minisztert a Magyar Népkoztártsaság állandó UN megbízotti tiszte, valamint a washingtoni követség vezetésére kapott megbízatása alól felmentette. KIOLVASTAD E LAPOT? ADD TOVABBMAS IS TANULHAT BELŐLE! Hétfőtől három műszakban dolgoznak Osepelen A kijárási tilalom miatt eddig nem tudtak egyenlő műszakokat szervezni Csepelen. Az éjszakai dolgozóknak már este 9 órakor el kellett foglalniuk munkahelyüket és körülbelül 10 órát dolgoztak. A kijárási idő meghosszabbítása most lehetővé teszi az egyenlő műszakok szervezését. A gyár vezetői tárgyalásokat kezdtek a Budapesti Elővárosi Vasúttal és a közlekedés megfelelő módosítása után; hétfőtől már három- ; szór nyolcórás műszakban dolgozhatnak a csepeli gyártelepen. Régimódi lakodalom Különös lakodalmat tartottak az elmúlt napokban a turkevei Vörös Csillag termelőszövetkezetben. Acsádi Lajos tag, aki január utolsó napjaiban tartotta esküvőiét, úgy határozott, ha már 'akodalom, legyen lakodalom s egyhetes mulatozásra hiv- ta meg a vendégeket. Az első napokban mintegy 160 fő- Tyi vendégsereg ünnepelte j az ifjú pár boldogságát. A későbbi napokban némileg csökkent a vendégek száma, azonban a hetedik napon is mintegy' félszázan ürítették még poharaikat. Ilyen heje- huja lakodalomra még a nyolcvanéves öregek sem emlékeznek a kunsági vidéken.
